Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-06 / 31. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február K Gesztenyefák Könyvet ír hasúnkról Hja Markin A „banánpióca" regényen Székesfehérvár és Bicske közé a verebi dombok egyikén emlékmű áll, amelyet harminckilenc gesztenyefa övez. Itt járt immár harmadszor Ilja Márkin, a szovjet hadsereg főtisztje. Először húsz éve fiatal őrnagyként érkezett ide alakulatával Velence felől. Akkor szörnyű látvány fogadta az uradalmi kovácsműhelyben: harminckilenc szovjet sebesültet kínoztak itt halálra a német fasiszták. Az alakulattal együtt ő is továbbment. Sok harc résztvevője, tanúja volt, de ezek közepette sem tudott szabadulni a lidércként ránehezedő verebi látványtól. 1952-ben A Duna partján címmel regény jelent meg a Szovjetunióban. írója: Ilja Márkin. A mű eljutott hazánkba is. Veréb lakói sok egyéb mellett a kovácsműhely történetét örökre emlékezetükbe vésték. Soha nem feledkeztek meg a regény egyik hősének, az ugyancsak halálra kínzott szovjet katonának a kívánságáról: „Szépek a gesztenyefák, ha meghalunk ilyet ültessenek emlékünkre.” 1957, novemberében elkészült az emlékmű. S az avatáson 39 gesztenyefát ültettek el. Az egyiket az író. Ilja Márkin ültette. Ö is részt vett az ünnepségen, akkor találkozott másodszor az egykori harcok színhelyével ... Most, hogy megint Fejér megyében tartózkodott, munkájáA hazánkban tartózkodó Ilja Márkin. ról, s további terveiről beszélt. 1957. óta két regénye jelent meg: a Kurszki áttörés, és A rettenetes évek emberei. Körülbelül egy hétig a budapesti levéltárakban, s múzeumokban tanulmányozza az egykori harcok és az azóta eltelt húsz esztendő történetét: könyvet szándékozik írni róla. Vereben, Székesfehérvárott, Csákvár környékén és Bánhi- dán sokan régi ismerősként köszöntötték. biztosra vesziik, hogy rövidesen ismét találkoznak. csak ki kellett venni. Felvetődött természetesen a kérdés, kibírja-e a fiatalember a súlyos műtétet, s ha sikerül, ép eszű marad-e... Még alaposabb röntgenvizsgálatot kellett tehát végezni, hogy egészen pontos megállapítsák, hol állapodott meg a golyó. Az igazi meglepetés ekkor következett: a golyó ugyanis nem volt többé a beteg fejében. Először azt hitték, hogy a röntgenberendezés mondta fel a szolgálatot, és néhány más készülékkel is készítettek felvételt. A golyó azonban sehol sem volt. Valakinek aztán eszébe jutott, hogy már nincs ott, ahol volt, akkor keressék máshol. És meg is találták a — szívben. Szép tisztán ki lehetett venni a szív jobb oldali kamrájában. De hogyan jutott oda? A sebészeknek az a véleménye, hogy az agyvelőből egy vastagabb gyűjtőérbe jutott, majd pedig a véráramlással tovasodródott, s végül a szívben állapodott meg. Kelleyt azután azonnal átszállították egy másik, különleges szívműtétekre berendezett kórházba. A szakemberek ismét munkához láttak. A vállalkozás sikerült. A golyót kivették szívéből, s a beteg megmenekült a biztosnak látszó haláltól. Azt mondják, felépülőben van, s állítólag már arról ábrándozik, hogyan megy majd megint vadászni. Tsz-ben. a Tamási Tsz-közi Vállalkozásnál és a Dunaföldvári Tsz-közi Vállalkozásnál. A legnagyobb szőlőfeldolgozó, amelyhez pince is épül, 15 ezer hektoliter termés befogadására lesz al. kalmas és a felépítése 7 millió forintba kerül. Ezt a jelentős létesítményt a dunaföldváriak kapják; 2. Amikor 1950. őszén Jacobo Ar- benz a választásokon nagy győzelmet aratott, a banántröszt bostoni székházában gondterhelt arc- ; cal olvasták a Guatemalából érkező híreket. A következő esztendőben Arbenz elfoglalta helyét a köztársasági elnök palotájában, s hozzálátott hazája sebeinek be- j gyógyításához. Földreformot hir- j detett: lefoglalt a United Fruit ültetvényeiből 167 ezer holdnyit, ] s megkezdte szétosztását a parasz- ! tok között. Elhatározták egy ne- ’ gyedik tengeri kikötő építését, amely majd nem tartozik a banántröszt ellenőrzése alá, valamint új erőmű és út építését tervezték. A „zöld pápa” — ahogyan Guatemalában a United Fruitot nevezik — nyomban akcióba lépett. A helyzet a második világháború után természetesen megváltozott, s világszerte nagy vihart váltott ki az amerikai tengerészgyalogság nyílt beavatkozása. Ezért a Frutera a CIA-val közösen dolgozta ki a demokratikus Arbenz-kormány megbuktatásának tervét. A fegyveres támadásra az első jelt Spruille Bra- den egykori amerikai külügyminiszter-helyettes, az UFCO propagandafőnöke adta meg 1953. március 12-i nyilatkozatában, amelyet — természetesen — minden amerikai lap leközölt: Guatemala ellen indított akciókat akkor sem kell intervenciónak tekinteni, „ha erőszakot alkalmaznak” egy másik állam segítségével. A „másik állam”: az Egyesült Államok. A United Fruit elnökjelöltje: Castilló Armas ezredes. A támadási engedélyt jóvá hagyja: Eisenhower elnök. 3. PER AZ UFCO ELLEN A „ZÖLD PÁPA” NYER A demokratikus útra lépett és monopóliumok hatalmát megnyirbáló Arbenz-kormány a guatema- laiak nagy többségének támogatását élvezte. Ezért is buktak meg sorra a United Fruit és a CIA amerikai kémügynökség által kiagyalt összeesküvések. Elhatározták, hogy Hondurasból indítanak agressziót Guatemala ellen. Az UFCO bostoni központjában kiagyalt támadásnak ezúttal csak néhány jellemző epizódját elevenítjük dokumentumok alapján — bizonyítva a United Fruit kezdeményező szerepét ebben a mocskos ügyben. Miguel Idigoras Fuentes később (1958-tól az őt elmozdító 1963-as puccsig) Guatemala elnöke, az Arbenz megbuktatását célzó támadás egyik vezérbábuja, egyik könyvében ezt írta 1954. elején, salvadori emigrációs napjairól: „A United Fruit Company volt képviselője, Walter Turnbull úr látogatott meg egyik nap, két gentlemannel, akik a CIA beosztottjaiként mutatkoztak be. Azt mondották, hogy népszerű vagyok Guatemalában és segítenek nekem Arbenz megdöntésében. Megkérdeztem természetesen, milyen feltételekhez kötik segítségüket? .; .A többi között meg kellett ígérnem: kedvezményben részesítem a United Fruit társaságot, valamint az Amerikai Nemzetközi Vasutak közép-amerikai vállalatait; feloszlatom a vasutas-szakszervezeteket; szilárd, diktatórikus kormányt alakítok... Ki kellett fizetnem a vállalkozásba fektetett minden centet. A magam részéről elfogadhatatlannak találtam a feltételeket”. Úgy látszik, Idigoras Fuentes csak a vállalkozás költségeinek visszatérítését kifogásolta, mert a salvadori—hondurasi határon „Pacto de caballeros”, vagyis „megállapodás adott szóra” született, közte és Armas ezredes, a Hondurasban gyülekező agressziós zsoldossereg parancsnoka között. Armas zsoldosait Hondurasban a United Fruit egyik ültetvényén képezték ki, egy másikon pedig a CIA épített repülőteret. Az akcióért Frank Wisner, a CIA helyettes tervügyi igazgatója felelt, de Eisenhower akkori elnök hozzájárulásáért a két Dulles-fivér — Foster Dulles külügyminiszter és Allan Dulles, a CIA főnöke — kilincselt a Fehér Házban. A United Fruit vezetői ugyanis bombavető repülőgépek bevetését is sürgették — a CIA, illetve a US Air Force állományából. Néhány nappal az 1954 júniusában Guatemala ellen indított agresszió előtt a washingtoni Fehér Házban reggeli utón Eisen- howerrel tanácskozott a két Dulles-fivér, a vezérkar képviselői és a CIA funkcionáriusai jelenlétében. — Biztosak a sikerben? — kérdezte tőlük Eisenhower, majd, miután igenlő választ kapott, megjegyezte: — Kész vagyok megtenni minden szükséges lépést az ügy sikere érdekében. Eisenhower ezt kilenc évvel később ismerte be nyilvánosan, — s ezzel, mint az USA egykori elnöke, az amerikai imperializmus egyik legszégyenletesebb agresz- szióját az egész világ előtt magáénak vallotta. A CIA egyétlen éjszakára tervezte az Arbenz-kormány megdöntését. John Perrifoly amerikai nagykövet (akit egyébként a United Fruittal való közismert kapcsolatai révén UFCO-diplomatá- nak is neveztek), 1954 június 18- án Guatemala Cityben jó kedvvel mondta beosztottjainak: „Fiúk, holnap ilyenkor nagy mulatságot rendezünk!”, A hondurasi területről Guatemala földjére lépett Armas- zsoldosok azonban ólomlábakkal jártak, a CIA P—47 típusú gépei közül egyet lelőttek, egyet eltaláltak, amikor Guatemala Cityt bombázták. Eisenhower nyomban hozzájárulását adta újabb amerikai repülőgépek bevetéséhez — miközben Cabot Lodge amerikai küldött a Biztonsági Tanács ülésén a legképtelenebb hazugságokat agyalta ki a szabadságért küzdő Guatemala ellen. Arbenz csak a tizenkettedik napon adta fel a harcot..; Diaz ezredes juntája vette át a hatalmat, de másnap Monzon gépfegyverrel lelőtte őt, s maga lépett a junta élére. Armas pedig a harmadik napon, az amerikai nagykövet repülőgépén érkezett Guatemala Citybe, s a United Fruit bizalmából hamarosan Guatemala elnöke lett. A lakosság 70 százalékát — írástudatlan parasztokat és indiánokat — megfosztották választójoguktól. A United Fruit és a nagybirtokosok visszakapták földjeiket, feloszlatták a szakszervezeteket. Vagyis minden úgy történt, ahogyan az UFCO és a CIA megbízottai Idigoras Fuen- testől kérték, s aki Armas 1957- ben történt meggyilkolása után foglalta el Guatemala elnöki székét — a United Fruit bizalmából, A múlt század vége óta e recept szerint uralkodik Közép Amerikában a ma már 500 millió dolláros tőkével, 3 millió hold földdel, 2400 kilométer vasúttal, csaknem száz gyümölcsszállító fehérhajóval és minden élő fölötti hatalommal rendelkező „banánpióca”. s vele együtt az Egyesült Államok. Pedig — éppen guatemalaá agresszió után, hogy lecsendesítsék a United Fruit ellen szerte Amerikában fellángolt tiltakozásokat — az Egyesült Államokban még pert is indítottak a mindenható banántröszt ellen. A vád, amelyet Bronwell amerikai főügyész terjesztett a New Orleans-i bíróság elé, így hangzott: Az UFCO megsértette a monopóliumokról és az adókról szóló törvényeket, monopolhelyzetével irányítja az árakat és kizárja a konkurrenciát az amerikai banánpiacon, kezében tartja Közép-Amerika csaknem valamennyi banán ültetvényét, különleges jogokat élvez kikötők és vasútak használatában, nyomást gyakorol klienseire. Nos, ez meglehetősen enyhe kifejezés volt, s a United Fruit politikai kalózkodásáról és hatalmáról egyetlen szó sem esett... Az UFCO azonban (maga mögött tudva a 2 milliárd dollár tőkével rendelkező hatalmas Du Pont trösztöt, a Massachusetts állambeli kongresszusi tagokat, akiknek megválasztása az államban székelő banántröszttől függ) eltemette a pert. A bohózatba illő tárgyalás nem volt más, mint a United Fruit bostoni igazgatótanácsának és Dulles külügyminisztériumának manővere a guatemalai beavatkozás elleni latin-amerikai felháborodás levezetésére. Figueres costa-ricai elnök a per idején maga is a banántröszt védelmére kelt, mondván: „Valóban nevetséges, hogy most, amikor partnerek vagyunk, az Egyesült Államokban trösztellenes pert indítanak, amely siker esetén széthúzza a banánüzlet ^lapjait.” A United Fruitnak jó ügyvédei voltak, s azok ma is a közép- amerikai „banánköztársaságok” diktátorai, a „banánpióca” helytartói, akik uralmukat és életüket a Bostonban székelő „zöld pápához” kötötték. Nem ők fogják szétzúzni a közép-amerikaiak vérét szívó „banánpiócát” ... Sebes Tibor Kelley különben 17 éves, az amerikai Maine államban él. December 19-én egy barátjával vadászni indult. Ekkor történt a szerencsétlenség. Barátja ugyanis vigyázatlanságból elsütötte fegyverét, s a golyó Kelley fejébe fúródott. Utóbb maga Kelley számolt be az esetről: „A lövést nem hallottam. Úgy éreztem, mintha megvakultam volna. Az ég elfeketedett, mintha a földre roskadt volna, s minden elsötétedett előttem.” Barátja azonnal segítségére sietett, és még hallotta, amint Kelley ezt mormolja: „Vak vagyok, vak vagyok.” A lehető leggyorsabban beszállították a portlandi kórházba. A sebészek egyáltalán nem remélték, hogy életben marad. Röntgenvizsgálattal ugyanis megállapították, hogy a golyó az agyvelőbe hatolt. Rövid tanácskozás után azonban mégis úgy döntöttek, hogy beavatkoznak, hogy legalább a belső vérzést megakadályozzák. Kiderült, hogy a beteg tulajdonképpen a nagy vérnyomástól vakult meg. A műtét rendkívül bonyolult és hosszadalmas volt, sikerült. A golyót ugyanis nem sikerült eltávolítani, de nem is ez volt a legfontosabb. James Kelley ismét látott. A legnagyobb elővigyázatossággal bántak vele, és egy másik még bonyolultabb műtétre készültek. A golyót ugyanis mégisHárom korszerű szőlőfeldolgozó épül a megyében Az elkövetkezendő években a 3004/7-es kormányhatározat értelmében nagyobb gondot fordítanak az úgynevezett járulékos beruházásokra. Ennek megfelelően, a nagyobb szőlőtermelő közös gazdaságok már 1965-ben különféle támogatásokat kapnak Egyebek között még ez évben három korszerű szőlőfeldolgozó építését kezdik meg a tolnai Aranykalász VÉGE GAZDAGODOTT AZ ORSZÁG A legmodernebb gépek állítják elő az oxigént az új győri üzemben. A gyár termelése szinte az egész Dunántúl üzemeinek és városainak szükségletét kielégíti. BÁNYÁSZ BÉLA Golyót kapott a fejébe, mégis él
