Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-06 / 31. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február K Gesztenyefák Könyvet ír hasúnkról Hja Markin A „banánpióca" regényen Székesfehérvár és Bicske kö­zé a verebi dombok egyikén emlékmű áll, amelyet harminc­kilenc gesztenyefa övez. Itt járt immár harmadszor Ilja Már­kin, a szovjet hadsereg főtiszt­je. Először húsz éve fiatal őr­nagyként érkezett ide alakula­tával Velence felől. Akkor ször­nyű látvány fogadta az uradal­mi kovácsműhelyben: harminc­kilenc szovjet sebesültet kínoz­tak itt halálra a német fasisz­ták. Az alakulattal együtt ő is to­vábbment. Sok harc résztvevő­je, tanúja volt, de ezek köze­pette sem tudott szabadulni a lidércként ránehezedő verebi látványtól. 1952-ben A Duna partján cím­mel regény jelent meg a Szov­jetunióban. írója: Ilja Márkin. A mű eljutott hazánkba is. Ve­réb lakói sok egyéb mellett a kovácsműhely történetét örökre emlékezetükbe vésték. Soha nem feledkeztek meg a regény egyik hősének, az ugyancsak halálra kínzott szovjet katoná­nak a kívánságáról: „Szépek a gesztenyefák, ha meghalunk ilyet ültessenek emlékünkre.” 1957, novemberében elkészült az emlékmű. S az avatáson 39 gesztenyefát ültettek el. Az egyiket az író. Ilja Márkin ül­tette. Ö is részt vett az ünnep­ségen, akkor találkozott má­sodszor az egykori harcok szín­helyével ... Most, hogy megint Fejér me­gyében tartózkodott, munkájá­A hazánkban tartózkodó Ilja Már­kin. ról, s további terveiről beszélt. 1957. óta két regénye jelent meg: a Kurszki áttörés, és A rettenetes évek emberei. Körülbelül egy hétig a buda­pesti levéltárakban, s múzeu­mokban tanulmányozza az egy­kori harcok és az azóta eltelt húsz esztendő történetét: köny­vet szándékozik írni róla. Vereben, Székesfehérvárott, Csákvár környékén és Bánhi- dán sokan régi ismerősként kö­szöntötték. biztosra vesziik, hogy rövidesen ismét találkoznak. csak ki kellett venni. Felvetődött természetesen a kérdés, kibírja-e a fiatalember a súlyos műtétet, s ha sikerül, ép eszű marad-e... Még alaposabb röntgenvizsgálatot kel­lett tehát végezni, hogy egészen pontos megállapítsák, hol állapo­dott meg a golyó. Az igazi meglepetés ekkor kö­vetkezett: a golyó ugyanis nem volt többé a beteg fejében. Elő­ször azt hitték, hogy a röntgenbe­rendezés mondta fel a szolgála­tot, és néhány más készülékkel is készítettek felvételt. A golyó azonban sehol sem volt. Valaki­nek aztán eszébe jutott, hogy már nincs ott, ahol volt, akkor keressék máshol. És meg is találták a — szív­ben. Szép tisztán ki lehetett venni a szív jobb oldali kamrájában. De hogyan jutott oda? A sebészeknek az a véleménye, hogy az agyvelőből egy vastagabb gyűjtőérbe jutott, majd pedig a véráramlással tovasodródott, s végül a szívben állapodott meg. Kelleyt azután azonnal átszállí­tották egy másik, különleges szív­műtétekre berendezett kórházba. A szakemberek ismét munkához láttak. A vállalkozás sikerült. A golyót kivették szívéből, s a be­teg megmenekült a biztosnak lát­szó haláltól. Azt mondják, felépülőben van, s állítólag már arról ábrándozik, hogyan megy majd megint va­dászni. Tsz-ben. a Tamási Tsz-közi Vál­lalkozásnál és a Dunaföldvári Tsz-közi Vállalkozásnál. A leg­nagyobb szőlőfeldolgozó, amely­hez pince is épül, 15 ezer hekto­liter termés befogadására lesz al. kalmas és a felépítése 7 millió forintba kerül. Ezt a jelentős lé­tesítményt a dunaföldváriak kap­ják; 2. Amikor 1950. őszén Jacobo Ar- benz a választásokon nagy győ­zelmet aratott, a banántröszt bos­toni székházában gondterhelt arc- ; cal olvasták a Guatemalából ér­kező híreket. A következő eszten­dőben Arbenz elfoglalta helyét a köztársasági elnök palotájában, s hozzálátott hazája sebeinek be- j gyógyításához. Földreformot hir- j detett: lefoglalt a United Fruit ültetvényeiből 167 ezer holdnyit, ] s megkezdte szétosztását a parasz- ! tok között. Elhatározták egy ne- ’ gyedik tengeri kikötő építését, amely majd nem tartozik a ba­nántröszt ellenőrzése alá, vala­mint új erőmű és út építését ter­vezték. A „zöld pápa” — ahogyan Guatemalában a United Fruitot nevezik — nyomban akcióba lé­pett. A helyzet a második világ­háború után természetesen meg­változott, s világszerte nagy vi­hart váltott ki az amerikai ten­gerészgyalogság nyílt beavatko­zása. Ezért a Frutera a CIA-val közösen dolgozta ki a demokrati­kus Arbenz-kormány megbukta­tásának tervét. A fegyveres tá­madásra az első jelt Spruille Bra- den egykori amerikai külügymi­niszter-helyettes, az UFCO pro­pagandafőnöke adta meg 1953. március 12-i nyilatkozatában, amelyet — természetesen — min­den amerikai lap leközölt: Gua­temala ellen indított akciókat ak­kor sem kell intervenciónak te­kinteni, „ha erőszakot alkalmaz­nak” egy másik állam segítségé­vel. A „másik állam”: az Egyesült Államok. A United Fruit elnökjelöltje: Castilló Armas ezredes. A támadási engedélyt jóvá hagyja: Eisenhower elnök. 3. PER AZ UFCO ELLEN A „ZÖLD PÁPA” NYER A demokratikus útra lépett és monopóliumok hatalmát megnyir­báló Arbenz-kormány a guatema- laiak nagy többségének támoga­tását élvezte. Ezért is buktak meg sorra a United Fruit és a CIA amerikai kémügynökség által ki­agyalt összeesküvések. Elhatá­rozták, hogy Hondurasból indíta­nak agressziót Guatemala ellen. Az UFCO bostoni központjában kiagyalt támadásnak ezúttal csak néhány jellemző epizódját eleve­nítjük dokumentumok alapján — bizonyítva a United Fruit kezde­ményező szerepét ebben a mocs­kos ügyben. Miguel Idigoras Fuentes később (1958-tól az őt elmozdító 1963-as puccsig) Guatemala elnöke, az Arbenz megbuktatását célzó tá­madás egyik vezérbábuja, egyik könyvében ezt írta 1954. elején, salvadori emigrációs napjairól: „A United Fruit Company volt képviselője, Walter Turnbull úr látogatott meg egyik nap, két gentlemannel, akik a CIA beosz­tottjaiként mutatkoztak be. Azt mondották, hogy népszerű vagyok Guatemalában és segítenek ne­kem Arbenz megdöntésében. Meg­kérdeztem természetesen, milyen feltételekhez kötik segítségüket? .; .A többi között meg kellett ígér­nem: kedvezményben részesítem a United Fruit társaságot, vala­mint az Amerikai Nemzetközi Vasutak közép-amerikai vállala­tait; feloszlatom a vasutas-szak­szervezeteket; szilárd, diktató­rikus kormányt alakítok... Ki kellett fizetnem a vállalkozásba fektetett minden centet. A ma­gam részéről elfogadhatatlannak találtam a feltételeket”. Úgy látszik, Idigoras Fuentes csak a vállalkozás költségeinek visszatérítését kifogásolta, mert a salvadori—hondurasi határon „Pacto de caballeros”, vagyis „megállapodás adott szóra” szü­letett, közte és Armas ezredes, a Hondurasban gyülekező agressziós zsoldossereg parancsnoka között. Armas zsoldosait Hondurasban a United Fruit egyik ültetvényén képezték ki, egy másikon pedig a CIA épített repülőteret. Az ak­cióért Frank Wisner, a CIA he­lyettes tervügyi igazgatója felelt, de Eisenhower akkori elnök hoz­zájárulásáért a két Dulles-fivér — Foster Dulles külügyminiszter és Allan Dulles, a CIA főnöke — kilincselt a Fehér Házban. A United Fruit vezetői ugyanis bombavető repülőgépek bevetését is sürgették — a CIA, illetve a US Air Force állományából. Néhány nappal az 1954 júniu­sában Guatemala ellen indított agresszió előtt a washingtoni Fe­hér Házban reggeli utón Eisen- howerrel tanácskozott a két Dul­les-fivér, a vezérkar képviselői és a CIA funkcionáriusai jelenlété­ben. — Biztosak a sikerben? — kér­dezte tőlük Eisenhower, majd, miután igenlő választ kapott, megjegyezte: — Kész vagyok megtenni min­den szükséges lépést az ügy si­kere érdekében. Eisenhower ezt kilenc évvel ké­sőbb ismerte be nyilvánosan, — s ezzel, mint az USA egykori el­nöke, az amerikai imperializmus egyik legszégyenletesebb agresz- szióját az egész világ előtt ma­gáénak vallotta. A CIA egyétlen éjszakára ter­vezte az Arbenz-kormány meg­döntését. John Perrifoly amerikai nagykövet (akit egyébként a Uni­ted Fruittal való közismert kap­csolatai révén UFCO-diplomatá- nak is neveztek), 1954 június 18- án Guatemala Cityben jó kedv­vel mondta beosztottjainak: „Fiúk, holnap ilyenkor nagy mulatságot rendezünk!”, A hondurasi területről Guate­mala földjére lépett Armas- zsoldosok azonban ólomlábakkal jártak, a CIA P—47 típusú gépei közül egyet lelőttek, egyet el­találtak, amikor Guatemala Cityt bombázták. Eisenhower nyomban hozzájárulását adta újabb ame­rikai repülőgépek bevetéséhez — miközben Cabot Lodge amerikai küldött a Biztonsági Tanács ülé­sén a legképtelenebb hazugságo­kat agyalta ki a szabadságért küzdő Guatemala ellen. Arbenz csak a tizenkettedik napon adta fel a harcot..; Diaz ezredes juntája vette át a hatalmat, de másnap Monzon gép­fegyverrel lelőtte őt, s maga lé­pett a junta élére. Armas pedig a harmadik napon, az amerikai nagykövet repülőgépén érkezett Guatemala Citybe, s a United Fruit bizalmából hamarosan Gua­temala elnöke lett. A lakosság 70 százalékát — írástudatlan parasz­tokat és indiánokat — megfosztot­ták választójoguktól. A United Fruit és a nagybirtokosok vissza­kapták földjeiket, feloszlatták a szakszervezeteket. Vagyis minden úgy történt, ahogyan az UFCO és a CIA megbízottai Idigoras Fuen- testől kérték, s aki Armas 1957- ben történt meggyilkolása után foglalta el Guatemala elnöki szé­két — a United Fruit bizalmából, A múlt század vége óta e re­cept szerint uralkodik Közép Amerikában a ma már 500 mil­lió dolláros tőkével, 3 millió hold földdel, 2400 kilométer vasúttal, csaknem száz gyümölcsszállító fehérhajóval és minden élő fölöt­ti hatalommal rendelkező „banán­pióca”. s vele együtt az Egyesült Államok. Pedig — éppen guatemalaá ag­resszió után, hogy lecsendesítsék a United Fruit ellen szerte Ame­rikában fellángolt tiltakozásokat — az Egyesült Államokban még pert is indítottak a mindenható banántröszt ellen. A vád, amelyet Bronwell amerikai főügyész ter­jesztett a New Orleans-i bíróság elé, így hangzott: Az UFCO meg­sértette a monopóliumokról és az adókról szóló törvényeket, mono­polhelyzetével irányítja az ára­kat és kizárja a konkurrenciát az amerikai banánpiacon, kezében tartja Közép-Amerika csaknem valamennyi banán ültetvényét, különleges jogokat élvez kikötők és vasútak használatában, nyo­mást gyakorol klienseire. Nos, ez meglehetősen enyhe ki­fejezés volt, s a United Fruit po­litikai kalózkodásáról és hatalmá­ról egyetlen szó sem esett... Az UFCO azonban (maga mögött tudva a 2 milliárd dollár tőkével rendelkező hatalmas Du Pont trösztöt, a Massachusetts állam­beli kongresszusi tagokat, akiknek megválasztása az államban széke­lő banántröszttől függ) eltemette a pert. A bohózatba illő tárgyalás nem volt más, mint a United Fruit bostoni igazgatótanácsának és Dulles külügyminisztériumá­nak manővere a guatemalai be­avatkozás elleni latin-amerikai fel­háborodás levezetésére. Figueres costa-ricai elnök a per idején maga is a banántröszt vé­delmére kelt, mondván: „Valóban nevetséges, hogy most, amikor partnerek vagyunk, az Egyesült Államokban trösztellenes pert in­dítanak, amely siker esetén szét­húzza a banánüzlet ^lapjait.” A United Fruitnak jó ügyvédei voltak, s azok ma is a közép- amerikai „banánköztársaságok” diktátorai, a „banánpióca” hely­tartói, akik uralmukat és életüket a Bostonban székelő „zöld pápá­hoz” kötötték. Nem ők fogják szétzúzni a közép-amerikaiak vé­rét szívó „banánpiócát” ... Sebes Tibor Kelley különben 17 éves, az amerikai Maine államban él. De­cember 19-én egy barátjával va­dászni indult. Ekkor történt a szerencsétlenség. Barátja ugyanis vigyázatlanságból elsütötte fegy­verét, s a golyó Kelley fejébe fú­ródott. Utóbb maga Kelley szá­molt be az esetről: „A lövést nem hallottam. Úgy éreztem, mintha megvakultam volna. Az ég elfeketedett, mintha a földre roskadt volna, s minden elsötétedett előttem.” Barátja azonnal segítségére sie­tett, és még hallotta, amint Kel­ley ezt mormolja: „Vak vagyok, vak vagyok.” A lehető leggyorsabban beszál­lították a portlandi kórházba. A sebészek egyáltalán nem remél­ték, hogy életben marad. Rönt­genvizsgálattal ugyanis megálla­pították, hogy a golyó az agy­velőbe hatolt. Rövid tanácskozás után azonban mégis úgy dön­töttek, hogy beavatkoznak, hogy legalább a belső vérzést megaka­dályozzák. Kiderült, hogy a beteg tulajdonképpen a nagy vérnyo­mástól vakult meg. A műtét rendkívül bonyolult és hosszadalmas volt, sikerült. A go­lyót ugyanis nem sikerült eltávo­lítani, de nem is ez volt a leg­fontosabb. James Kelley ismét lá­tott. A legnagyobb elővigyázatos­sággal bántak vele, és egy másik még bonyolultabb műtétre ké­szültek. A golyót ugyanis mégis­Három korszerű szőlőfeldolgozó épül a megyében Az elkövetkezendő években a 3004/7-es kormányhatározat ér­telmében nagyobb gondot fordí­tanak az úgynevezett járulékos beruházásokra. Ennek megfelelő­en, a nagyobb szőlőtermelő közös gazdaságok már 1965-ben külön­féle támogatásokat kapnak Egye­bek között még ez évben három korszerű szőlőfeldolgozó építését kezdik meg a tolnai Aranykalász VÉGE GAZDAGODOTT AZ ORSZÁG A legmodernebb gépek állítják elő az oxigént az új győri üzem­ben. A gyár termelése szinte az egész Dunántúl üzemeinek és városainak szükségletét kielégíti. BÁNYÁSZ BÉLA Golyót kapott a fejébe, mégis él

Next

/
Oldalképek
Tartalom