Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
» KÓPIÁS SÁNDOR: Thiery Árpád! Várakozás Hullámzik lelkem, mint az árnyék; töprengésre tanít a csend. Várlak, s ez a várakozás mindent betölt: a bútorok közötti réseket, a fehér papírlapokat, a mozgást és a mozdulatlanságot. Ez a várakozás energiává válik és értelemmé, ennek már külön törvénye van, s mint valami telített oldat önálló világgá kristályosul. Töprengésre és türelemre tanít a csend. Hallgatok, mint a felhőtlen tavak, tanulom a percek egyszeregyét. Kóbor fogalmak csaholnak agyamban, megugatják a szerelem teliholdját. Nyugodt és nyugtalan éjjeleken a távolság pereg, mint a homok, de nem fogy el soha. Várlak. (A repedezett, száraz mezők s a poros tüdejű fák esőre várnak. Megjön-e a zápor, mielőtt meghal a táj?) Fiaton a sivatagban GALAMBOST LÁSZLÓ: A törvény tövén Fázom. A virrasztás bokrai közt állok. A törvényt tövig mosdatom. A gyökér sziklás talajban szorul, töprengek titkot oldó oldaton. Az ok s az okozat kövei közt pezsdül a sugár-vékony hasadás, mélyén sejlik az örök alkotó, piros pilláját nyitja a parázs. Az ős-tűz rejtett birodalmai fényük kiáltva áthullámzanak. koponyám szűrő rostjaiéi rezeg az időtlenséggé lengő anyag, ... s a törvény tövén bomló levelek a Lélek ablakába ejtenek. erre az idei első találkozásra, szépen, nagyon szomorúan né- még a hóvirágról sem feledkezett zett és sokáig szorongatta Cofi meg, és Gonosz fényképét meg a vékonyka csuklóját l^tvr^^^k^s^fdKzekrém'^tete- Cof' szólt, pedig szerette lére rakL i va as ^mlve mel- VOlna kérdezni, miért olyan jere íakta a vajas zsemlye mel nagyon hideg Kóroly t.lcsü keze. Äff« ÄsTS* .tSf SS zott hogy Húst. a szomszéd agy Gonosz az éjjel ólmot rakott zen1» múl mind a "égy sarkába. De inkább szén a múlt napokban a délelőtti viziten úgyis beárulta Károly bá- «lt hogy Gonosz újra jelentkezik és számon- kéri az árulkodásért. csinál, hogy már kora reggel mászkál, ablakot nyitogat és* kikukucskál a parkba. Gonosz azonban hálátlan volt Azóta Márta nővér naponta és aznap éjjel újra jelentkezett, sokszor benyit hozzá, és sokkal A magnetofon barna szalagjá- többször hőmérőzi is, mint a töb- ról tekeredett elő, és a fényképet bieket, pedig igazán nincs is is odatette Cofi paplanjára. — olyan nagy láza. csak valamivel És hogy gúnyolódott Gonosz. .. erősebben köhög és csak tegnap Szétkergette a kis hadsereget és nem ette meg az ebédjét. A va- fuldokolva kacagott, amikor csóréjával meg volt elégedve azok rémülten meghúzódtak a Márta nővér mert üresen találta paplan ráncaiban ... És m^nnyi- a kis tálat, és Ilus sem . árulko- re erőlködtek a kis vitézek, ami- dott, mert nagyon szerette a kor az ólmot ki akarták cibálni kakaós tejberizst. a paplan sarkaiból, — pedig KáÉs megérkezett Gerlice fénye- roly bácsi is segített a kis fásén, kecsesen. Tollain szikrázott nyes tűvel, mégsem mentek sem- ajándéka, a csípős márciusi nap- mire... És Márta nővér?... Ö, sugár, amelyet a ciprus tetejéről hogy küszködött ő is. — Talán ő hozott, egyenesen Cofi párnája- segített a legtöbbet. Amikor látra — és beszélgettek, sokat be- ta a csüggedő verítékező kis húszéi gettek és közösen csipegették sokét, vizes lepedővel enyhítette fel a vajas zsemlye báránykáit. fáradozásukat... Gonosz F iaton öt nap óta haladt a sivatagban, mozgását az energia és a célszerűség jellemezte. Teljes felszerelése pontosan negyvenhárom kiló volt, az átlagosnál kissé nehezebb, jól bevált használati tárgyakból és bonyolult, korszerű műszerekből . állt.' A sivatag olyan volt. mintha minden nap vasárnap lett volna, a homok mindent megnehezített, a levegő mozgását, az égbolt j különös alkonyati színeit, a kemény és hűvös lilákat, a közömbös kobaltokat. Fiaton mozdulatait, amik a déli órákig minden nap, rendszerint megőrizték frissességüket, és megnehezedett a jellegzetes mozdulatlanság is. a homok sajátos szürkesége, amitől a sivatag állandóan félelmetesnek látszott. A hőmérséklet ingadozása megközelítette a negyven fokot. Fiaton eredetileg építész volt, ennek megfelelően mindent statikai szempontok alapján ítélt meg, és a sivatag, elsősorban emiatt okozott neki nagy szomorúságot. A homokot időnként megmozgatta a szél, ami viszont legtöbbször felülről, nagy magasságokból bukott le, a mozaikszerű táj megmozdult, és ez a mozgás olyán különös és egyetemes volt, mintha egy mély, belső centrum- .ból indult volna el. mint a földrengések. Fiaton az első nap után mégértette, hogy csak akikor érheti utói a többieket, ha megbarátkozik a körülményekkel, hogy a sivatagban mindössze a szél. a homok meg az égbolt variálható, ami viszont csak látszólag kevés. Fiaton makacs ember volt. különös. eléggé ritka példány abból a fajtából, -amelyik elégedett belső mosollyal, kissé fölényesen szokta meghallgatni a tanácsokat, mindenkinél jobban ismerte a csillagok sajátos mozgását, de tudta, hogy a műszereké a jövő, és az ..életében, nagy hozzáértéssel választotta ki a legmagasabb és legmélyebb pontokat. Fiaton, mielőtt eljutott a sivataghoz, hogy kövesse a többieket, csinált néhány ostobaságot, de ezekből szerencsésen levonta a megfelelő tapasztalatokat, tulajdonképpen ez volt az egyetlen előnye a többiekkel szemben. Fiaton korábban egy nagy, szerteágazó vállalatnál dolgozott, és munkaidő után ennek a bonyolult vállalatnak a zenekarában játszott, minden szombat este, ciklámen zakóban, kefe- hajjal, izzadton, a ritmus ideges bűvöletében, a nyakában egy vékony zsinóron lógott a vállalati szaxofon. Fiaton ebben az időben nagyon szerelmes volt, a lánynak sürgősen hétszáz forint kellett, ami végeredményben nem nagy pénz, szép. hosszúkás fejű lány volt, kissé fárasztó, de érdekes, Falton egész éjszaka nem aludt, szerette volna elhinni, hogy sohasem értett a dzsessz- hez. hogy vannak meigbocs áj tható aljasságok is. ez elég nehezen ment, azután reggel a szaxofont bevitte a zálogházba, és először érezte, hogy valami, ami addig ... , , _ .. , , ,, . , , met?! volt, ezzel megszakadt. Az egyik Jaj, de nagyon varia Cofi az csak kacagott és apró hurkokat ___ __Tii lyen reggeleket, pedig már egy- kötött a szalagon, de még nem re jobban kimerült a vendégfo- rántotta csomóra, mert Gerlicét gadástól várta. És jött is Gerlice, de nem Nagyon nehezen szánta el ma- fényesen, kecsesen... Harciasán, gát, de egyik este Ilust is he- csattogó szárnyakkal jött és bi- avatta titkaiba, pedig az csak rokra kelt Gonosszal... egy hete a szomszédja és .mindig átaludta az ő találkáikat. , ,, . Most már Ilus lopakodott haj- r l; , 8y nalonként ablakot nyitni és a G*rllceQ lesz a gyozte*- de Gomaga zsemlyéjéből is 'hozzájárult ZLt ra 3 a lakomákhoz. b.urkot’ e!oszor. a ket labara- az~ . . , __ , . ton a szárnyaira es amikorra a A légcsőnalakosabb mégis az ciprus tetején a kelő naptól meg- volt. hogy Marta nővér is tudó- gyúlt a fésZek; Gerlice már csak mást szerzett a titokról és Cofi vergődött csodálkozva pislogott ki egyik reggel a paplana alól, amikor Amikor behozták a fehér spa- Márta nővér zajtalanul ablakot nyolfalat, Cofi csak annyit lá- nyitott és lábujjhegyen kisurrant í°tt hogy szemei elől elkerítik a szobából. Gerlicét és ő már tudta mit jebarátjánál felszedett egy zsidó- lányt, hazavitte a lakására, meg- ittaik egy liter bort. de á lány ideges volt és gyanakvó, mert tapasztalatból tudta, hogy a fiúk már az előszobában neki szoktak esni, Fiaton viszont csak ült, ivott Hajnalig tartott a küzdelem... j forgatta a fejét, mindenfélét kérdezett. amiknek semmi közük se kezet fogott az apjával. — Nem maradhatok tovább, — A sivatag bonyolult — figyelmeztette az apja, — Szívós vágyóik. — Tudod a jelszót? — Hazudni nem szabad. — És ha betemet a homok? ~ A többiek is ott vannak. , — Könnyű eltévedni. — Jó felszerelésem van, a műszerekben meg lehet bízni. Fiaton elindult, tulajdonképpen mindennel leszámolt, amit azelőtt fontosnak tartott az életében, tudta, hogy meg kell birkóznia a körülményekkel. és csak addig lesz nehéz, amíg utói nem éri a többieket. Fiaton felment egy homokdombra, két görcsös vonalban követték a nyomai, azután meglátta az oázist meg a többieket, a homokról szürke, kígyószerű füst szállt fel a magasba, az égbolt alja lilaszínű volt, ami erős éjszakai szelet jelzett. Fiaton kiáltani akart, de fárádt volt, sokkal fáradtabb, mint amilyen fáradtnak érezte magát, de mosolygott, mert tudta, hogy a sivatag bonyolultságait csak egy bizonyos életkorig lehet megérteni, Fiaton egyelőre ezen az életkoron belül volt. azután elindult le a homokdombról, kissé idegesen, mert az oázis messziről olyan zsúfoltnak látszott, mint egy kivándorlóhajó. Mielőtt belépett volna az oázis kijelölt területére, megállította egy humuszos őr, az őr, a kooka- alakú épületek meg a nagy bádogedények, az egész olyan volt, mint egy egészségügyi állomás, azután az őr telefonált valakinek, a valaki fáradt volt. és hajlamos a hízásra egy párizsi újságot tartott a kezében, egy riport cinné a levegőben lógott, de Fiaton el tudta-olvasni. „Hűit ans aprés la cathastrophe aérienne du Caire (52 morts)” — ez a cím kissé közelebb hozta egymáshoz a külvilágot, meg a sivatagot, azután a valaki felismerte Fiatont, meghökkent. összeráncolta a homlokát. de igyekezett barátságos lenni, mint aki egy többé-kevésbé kedves vendéget fogad. — Megbántál a bűneidet? — kérdezte. — Minek, nem Jeruzsálembe megyünk,?-r- Közöttünk ez a szokás. — Legfeljebb megbánom — morogta Fiaton, az újságcím ötvenkét halottjára gondolt, azután, az apjára, akinek erős volt a kéz- szorítása, és nem tetszett neki a bizalmatlan fogadtatás. A közelben egy reprezentatív, négy ven tagú zenekar játszott valami könnyű kis dalt, huszonnyolc szaxofonnal. Fiaton tudta, hogy ez zeneileg szabálytalan, de nem szólt, az őr mellett egy szakállas férfi morsejeleket továbbított, távolabb az öt- és hattonnás teherautók motorjait járatták egy útjelző táblára valaki térképet ragasztott, a térkép a sivatagi utakat ábrázolta, az egész. olyan volt, mint egy visszavonulási jelenet a háborúban. — Tovább mentek? — kérdezte Fiaton gyanakodva, és most érezte először, hogy nagyon kimerült. — Szó se lehet róla, rosszak a meteorológiai viszonyok. Egyelőró maradunk. Fiaton bólintott, és felszedte a csomagjait. — A sátram? — kérdezte. — Felállíthatod. — Hol? — A térkép szerint a hetven-? kettes pont közelében. — Nem veszélyes hely? — A térkép szerint nem. Fiaton elgondolkozva ácsorgott a homokban, negyvenhárom kiló nyomta a vállát, és kissé szomorú volt, mintha teljesen egyedül lett volna a sivatagban. — A helyzet időnként meg szokott változni — mondta. — Ti régóta itt vagytok a sivatagban; biztosan jól ismeritek a terepet, meg a széljárásokat. Nem szeretném, ha közel a célhoz, esetleg betemetne a homok. A hízásra hajlamos óvatosan végigmérte Fiatont, majd lehajolt, beletúrt a homokba, magabiztosan, mosolyogva, mintha a homok a barátja lett volna. — A hetvenkettes pontban megbízhatsz — mondta hűvösen, majd visszabújt az egyik kockaalakú épületbe. Fiaton megkereste a hetvenkettes pontot, egy ideig idegesítette a homok lazasága, de a sivatagban általában laza szokott lenni a homok, s bízott az útbaigazításban, ez a pont megnyugtatóan közel volt az oázishoz. Fiaton még az est teljes beállta előtt felszerelte a sátrát, a műszereket biztonságba helyezte, majd vacsorát készített. Vacsora közben néhányszor eszébe jutottak a többiek, sejtette, hogy a megérkezése általános meghökkenést okozott, mert a többiek nem számoltak a szívósságával. Vacsora közben többször elmosolyodott, kissé zavarta, hogy az ötnapos útról, a töprengéseiről, az ilyen úttal együtt járó gyötrelmekről senki se kérdezősködött, majd a további utazás lehetőségeit mérlegelte. Eléggé otthonosan mozgott a sivatagban, tudta, hogy elsősorban az elrendeződésekre kell nagyon ügyelni, mert a sivatagban másfajta síkok keletkeznek, mint a külvilágban, mint a nagy jégszigeteken vagy mediterrán strandokon, ez itt az alapvető törvény: a síkok helyzete. Fiaton építész volt. Később a hálózsákjába bújt, a bőre gyerekkora óta érzékeny műszer volt mint a pásztorok bőre, a déli maximumhoz viszonyítva körülbelül húsz fokkal csökkent a hőmérséklet, tehát holnap szokatlanul meleg nap lesz — gondolta, az elalvás előtti pillanatokban még megállapította, hogy egyenletesen erősödik a meleg szél, de nyugodt volt, mert bízott a hetvenkettes pontban és a többiek ta pasztalatában. Reggelre néhány lényeges változás történt az oázis területén. A szél elállt. Az épületek kiürültek, a homok, mint árvíz után az iszap, a falakhoz tapadt. A terepszínű sátrak eltűntek. Az öt- és héttonás teherautók napkelte óta úton voltak. És még valami: Fiatont reggelre "teljesen betemette a homok. Az egész környéken ugyanis az volt a legveszé- lyesebb pont, ahol az ő sátra állt. Amikor Gerlice elment Károly fz' v Tudta, hogy Gerlice bácsi ült az ágya mellé, pedig meg ^og halni... ^ ___^ m essze volt, még a vizit ideje. És két pilláján két harmatcsep-1 lányt Fiaton mielőtt elindult a Nem szólt semmit, de nagyon pel elsiratta Gerlicét. 1 sivatagba, először az életében, volt a borhoz meg a helyzethez. Időnként a lányra nézett, és .eszébe jutottak a képek meg a történetek' Auschwitzról. nagyon* ideges lett, szégyellte magát, mint ha mindennek ő lett volna az oka. A gyűlöletet kereste a lány szemében. de ez a lány nem értett a gyűlölethez. Flatonnak nagy lel- j kiismeretfurdalása volt, mintha Eichmann segédtisztje lett volna de ő akikor még iskolába járt, né-1 hány perc alatt megivott még egy üveg bort. azután elzavarta a MICHAEL GOLD: Boldog tetem Mindennap makacsul föl és le mászik a meredek bérházakban egy ősz, kicsi Chaplin, aki szökve menekült Hitler hamvasztói elől, hogy a „Tökéletes Kefe” ügynökévé legyen nálunk. Most már ő is százszázalékos amerikai, szigorú hűséggel nyakkendőink, hűtőszekrényeink, . és autóink iránt, a jolmenő, divatos templomok, szépségversenyt nyert . . . , ,, ........ papjaink iránt. A náci halallista jelöltje most a Chase National Bankban hisz, s oly szolgalatkész, fürge és alázatos, hogy Hitler — ha most feltámadna —, menten megbánná, hogy rossz embernek tartotta ezt a bácsit, a „Tökéletes Kefe” ámuldozó szívű ügynökét... s könnyes szemmel küldené hamvasztóba. (Fordította; Antal Gábor)
