Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-18 / 41. szám
1963. február 1». TOLNA MEGVET NÉPÜJSAO 9 A Sánvári brigád A kilenc férfiből és négy nőből álló brigád egy szalagon dolgozik. Sarokcsiszológép mellett találtuk Freitz Györgyöt és Reményi Dezsőt. Ez utóbbi vezeti a brigádnaplót, melyre ő és a brigád tagjai joggal lehetnek büszkék. És íme két női brigádtag Makrai Bibi és Straichei Józsefné szorgos munka közben. A brigád tagjai az idén is célul tűzték ki a „Szocialista brigád” cím elnyerését. És ahogy elnéztük lelkesedésüket, szakértelmüket és szorgos munkájukat, erre minden lehetőségük megvan. Felvételünkön László István és Szúnyog János slittvágó gépen dolgozik. tem keresztül. Az ötvenes években rengeteget dolgoztam. Őszintén szólva, fejembe szállt a dicsőség, és nem úgy éltem, később már, ahogyan az emberhez illő. Akkor elkönyveltek züllött, részeges embernek. Akik jelenleg ismernek, azok tudják, hogy ma már hosszú idő .óta más ember vagyok. De úgy érzem, mintha belennék skatulyázva. Mert még eddig bárhová mentem, bárhol próbálkoztam, a múltat mindig elő- ráncigálták, és még mindig úgy kezelnek, mintha az a régi, züllött ember lennék”. Sok-sok ember érez hasonlóképpen, ha nem is mondja ki. Érdemes ezen elgondolkozni. Az utóbbi években a tett, a tehetség szabja meg az ember rangját és értékét. Ezzel egyidőben mindinkább háttérbe szorulnak a szemfényvesztők és azok, akik a lelkesedésből jól megéltek, de a munkában nem soknak hívták őket. Azok, akik mesteri ügyességgel álcázták szólamokkal, frázisokkal, a közönyt, a naplopást, szóval ezek az emberek egyre nehezebben boldogulnak. Nemcsak törvény, egyre általánosabb gyakorlat tehát, hogy az emberekre a szocialista értékmérőket alkalmazzák. S ez a körülmény, ha lehet, még színesebbé, változatosabbá teszi jelenünket és éppen ezért még jobban oda kell figyelni a termelésben, a vezetésben működő, változó, önmagát is csiszolni, tökéletesíteni akaró érdekes emberek sokaságára. De, hogy lássuk őket, hogy senkit ne tekintsünk megkövesedett képletnek, bátrabban vegyük ki az embereket onnét, ahová valamikor okkal, vagy ok nélkül őket1 beskatulyázták. Ha valaki megváltozott, vagy ha régi hibáit jóvátette, akkor merjük úgy kezelni, mint a többi rendes embert. Ha az ilyen emberről 'azok, akik őt régebbről ismerték, rossz- szat mondanak, akkor legyen bátorságunk kimondani: Lehet, hogy az volt öt évvel ezelőtt, de én már másnak ismerem és másként is kezelem. Bátrabban kellene megszabadulni az emberek örök időre való beskatulyázásától. Ha a volt képzetlen vezető az elmúlt években tanult, akkor már nem a régi, de ha nem a régi, akkor merjük megváltoztatni róla a véleményünket és legyen bátorságunk kimondani róla, hogy megváltozott, képzett, sokoldalú vezető lett. Ha a kiskirály már nem kiskirály, ha a volt dologkerülő már szorgalmas ember, akkor ne féljünk revideálni az eddig alkotott nézetünket. Az emberek valóban változnak és egyebek között éppen azért érdekes minden em- Ker, mert tud változni. Szekulily Péter 1 Kerekasztal beszélgetés Itthoni gondokról Balatonaligán Többen ültünk az asztal körül, üzemi és termelőszövetkezeti párttitkárok. A gondokról beszélgettünk, amelyek a balatonaligai egyhónapos titkárképző tanfolyamon gyakran szőnyegre kerültek. Szabó Sándortól, at^°a"' Bőrgyár pártszervezetének titkárától egy sokat hangoztatott, de a gyakorlatban akadozó kérdésre kértünk választ: — A pártszervezet milyen módszerrel biztosítja, hogy a dolgozók megismerjék az éves tervből rájuk jutó részfeladatokat? — A Simontomyai Bőrgyár idei tervét az 1964. évihez viszonyítva 3 százalékkal kell növelni. Ez lényegében nem nagy. Teljesítése mégis komoly erőfeszítést igényel a gyár kollektívájától. A minőségi követelmény ugyanis jóval nagyobb. Gyártmányaink közül tavaly a simaboksz aránya 4,5 százalékos volt. Az idénre 9 százalékot ír elő a terv. A minőségi követelmények minden cikkféleségünknél nagyobbak. Ez nem is lenne baj. Gondunk nem ebből adódik, hanem abból, hogy eddig hazai és Argentínából importált nyers bőrökkel dolgoztunk. Most, hogy az argentin piac kiesett, Uj-Zélandból kapott bőrökkel kell dolgoznunk, és elérni a mennyiségi és minőségi előírásokat. A másik gond sem kisebb. A vikszos-gyárban átszervezés történt. Az eddig gyártott vikszos-bőrök helyett a marhaboksz termelésére álltunk át. Az átállás nagy munkát jelent. — Eddig a tervekről beszélt Szabó elvtárs, s most arra szeretnénk választ kapni, mit tesz a pártszervezet azért, hogy a tervek realizálódjanak? — Pártszervezetünk megértve a feladat fontosságát, az üzemi kollektíva erejére támaszkodik Először pártvezetőségi ülésen, majd taggyűlésen beszéltük meg a feladatokat, s ezt követték az üzemrészenként megtartott termelési tanácskozások. A tervek ismertetésénél nem feledkeztünk még annak kihangsúlyozásáról: „Az új gyártmány elsőrendűen fontos. Fontos népgazdasági szükségletet fedez, és nem utolsó sorban jelentős exportlehetőségeket rejt magában.” Farkas Gyulától, Égetés Tsz párttitkárától arra kértünk választ, ki áU a párttitkár mellé, amikor valamilyen úgynevezett kényes kérdésről van szó? — A tervek ismertetésénél gyakran találkozunk nehézségekkel, ellenvetésekkel. Előfordul, hogy bár a tsz-vezetőség meg van győződve arról, hogy amit tervezünk, gazdaságos, és hasznos dolog, mégis néhány tsz-tag részéről értetlenséggel találjuk szembe magunkat. — Tudna erre példát is mondani Farkas elvtárs? — Hogyne tudnék, sőt nem is kell messzire menni. — Mint ismeretes, termelőszövetkezetünket az eredményesebben gazdálkodó tsz-ek közé lehet sorolni. Tagjaink többsége oda- adóan dolgozik, de a több oldalról hangoztatott elismerés bizonyos vonatkozásban elégedetté tette őket. Nem szívesen hallanak arról, amikor olyanról esik szó, hogy gazdálkodásunkban van egy-két gyenge pont is. Ezek közé tartozik az, hogy az elmúlt évről abrakkiesést hoztunk át az idei évre. Nem akarjuk, hogy ez megismétlődjék, s a pártve^t" ség, együtt a gazdaságvezetéssel úgy határozott hogy az idénre egy mázsával növeli"'- a kukorica holdankénti átlagtermését. Erről először pártvezet őségi ülésen majd taggyűlésen beszéltünk. Amikor láttuk, hogy a párttagokra, — 46 párttagunk van, — számíthatunk, felbátorodva fogtunk hozzá a terv széles körű ismertetéséhez. Felhasználtuk a párt- csoport-megbeszéléseket, brigád- értekezleteket, minden al'-"1"'"* megragadtunk a terv ismertetésére, s annak m=gvacázá=ára, mi tette szüi-ségossé a terv megemelését. — A termelőszövetkezeti tagok általában nem szívesen fogadják a tervek megemelését, módosítását. Pál tán ezt hogyan fogadták? — Bár volt egy-két ellenvetés, a tagság többsége belátta a terv- módosítás szükségességét. A traktorosok, a munkagépkezelők, a növénytermesztőkkel együtt beszélték meg, mit kell tenni? Az egyik ilyen megbeszélésen érdekesen vetődtek fel az elmúlt évben elkövetett hibák. És amit valamennyien jónak láttunk, az volt. Nem azért beszéltek a hibákról, hogy utólagosan ezeket egymás szemére hányva felhány- tórgassák, és végnélküli viták, szócsatározások kerekedjenek, hanem elsősorban azért, hogyan dolgozzanak. A pálfai termelőszövetkezet pártvezetősége a párton kívüli aktívák hálózatára támaszkodva gondoskodik arról, hogy a gazdaságban zajló események eljussanak a tagsághoz. Kelemen Istvánnak, az lregszemcsei Uj Élet Tsz párt- titkárának feltett kérdés így hangzott: — Hogyan egyeztetik össze a tsz-ben a fegyelem betartását a számonkérést, az emberséggel? Kelemen elvtársat meglepte a kérdés, kicsit késett a válasszal. Gondolkozott, mit mondjon? — Termelőszövetkezetünkben, mint másutt is, összekeverik az utasítást, a parancsnokolással. — Nekem ne parancsoljon sem az elnök, sem az agronómus, került vissza hozzánk a vélemény, amikor egy-egy munkára vonatkozóan a gazdaságvezetők utasítást adtak. — Mit gondol Kelemen elvtárs? Lehet valaki reggeltől estig munkafegyelmet megkövetelő gazdasági vezető és lehet-e ugyanakkor jóbarát? Véleményem szerint nem csak lehet, de á közösségen belül ennek így is kell lennie. Bármely vezető megmondhatja, és az a jó, ha azonnal meg is mondja a véleményét annak, akinek munkájával baj van. — Tudna erre gyakorlati példát is mondani? — A példák a napi munka végzése közben adódnak. Nemrég történt; az egyik traktorosunkon észrevettük, hogy sorozatosan italosán ül a gépre. A brigádvezető ezt észrevéve, tanakodott, ■ mit csináljon? Leszállítsa-e a gépről, vagy szó nélkül hagyja útjára menni? Látszott rajta, kellemetlen számára az ügy, s elintézését magamra vállaltam. A traktoros az ittas ember idegességével föntről kezdte, de amikor látta, hogy nem tágítok, leszállt a gépről. Valami olyasmit mondott, hogy mi legyen a tsz-szel, ahol már mindenki parancsol. Eleresztettem a fülem mellett a sértő megjegyzést., mert ha történetesen szólok, vita, talán veszekedés támad közöttünk. — Nem tapasztaltak olyan dolgot Kelemen elvtársók, hogy az erélyes hang miatt megsértődött ember tartja a „haragszomrádot”, r kígyót-békát kiabál a vezetőkre? — Dehogy nem. Volt ilyen, csakhogy ezeknek is véget vetettünk Hogyan? Beszélünk a sértődött emberekkel, és szinte rá- kényszerítjük őket arra, hogy beszéljenek. A traktoros esetében is így történt. Másnap reggel úgy intéztem a dolgot, hogy találkozzam vele. Én voltam a kezdeményező, s mintha az előző nap semmi sem történt volna, beszélgettem vele, pedig tulajdonképpen ő sértett meg. Alig beszélgettünk néhány percig, emberem rátért az előző nap történtekre. „Nagyon rosszul esett, hogy leszállítottál a gépről. Velem ezt még senki sem merte megtenni. Megszégyenítettél a többiek elölt, s akkor úgy éreztem, vége szakadt köztünk a barátságnak. Most már látom, jót akarói, a jószándék vezetett. Könnyen összetörhettem volna a gépei is. magamat is. Felejtsük el a tör-: ténteket, s legyünk jó barátok” — mondta. — Arról, hogy tulajdonképpen' nekem lett volna okom a harag- tartásra, sértődésre, nem is beszéltem. Láttam, megkönnyebbült, s elmondta a magáét. Lehet, sőt kell is, hogy a vezetőben, — Kelemen István párt- titkár és elnökhelyettes is a tsz- ben, — határozottság legyen. A határozottság, az erélyes hang nem zárja ki az emberséget. És Kelemen István párttitkár azért bírja a tsz-tagok bizalmát, mert igazságos, erélyes és emberséges^ Szabó Farkas, * don^t mány Tsz párttitkára. Tőle azt kérdeztük: — Úgy tudjuk, a tsz párton kívüli elnöke és a pártszervezet között jó az összhang. Hogyan érték el? — A jó együttműködést elsősorban abban látom, hogy a párttitkárnak ne legyen kisebbségi érzése, a gazdaságvezető pedig támaszkodjon a pártszervezetre. — Ez így megfogalmazva kicsit talán szólamszerűen hat. Milyen példát mondana el Szabó elvtárs, az elmondottak igazolására? — Amikor Gregorics elvtárs hozzánk került, sok bajunk, problémánk volt. A tsz új elnökét ez késztette arra, hogy kemény kézzel fogjon a rendcsináláshoz. Jó szakember lévén, parancsszóval kezdte. A cél a termelési alap állandó fejlesztésére, a gazdaságosabb termelésre a munkafegyelem megszilárdítására irányult. Az intézkedések jók voltak, de a hang. ahogy mondott valamit, nem tetszett a tagságnak. A párt- szervezetnek jó a kapcsolata a tsz-tagsággal, s hamar észrevettük, hogy mi az. ami sérti a tagok önérzetét. Úgy döntöttünk, a pártszervezet az elnök mellé áll, segíti munkáját. Gregorics^ elvtárs párton kívüli, de kezdettől fogva meghívtuk azokra a pártvezetőségi ülésekre, taggyűlésekre, ahol a termelőszövetkezet gazdasági és belső ügyeit tárgyaltuk. Úgy láttuk, Gregorics elvtárs szívesen veszi meghívásunkat. Tulajdonképpen így kezdődött a jó kapcsolat kialakulása. A gazdaság- vezetés attól kezdve támaszkodik a pártszervezetre. Mindenben kikéri a pártvezetőség véleményét, és beépíti munkájába. — Ezek szerint most már any- nyira jól mennek a dolgok, hogy a párlszervezet és a gazdaságvezetés kölcsönösen elfogadják egymás javaslatát és nem is vitatkoznak. A jó együttműködés nem zárja ki a vitát. Nemrég az egyik párt- vezetőségi ülésünkön nagyon is komoly vitánk volt. Gregorics elvtárs, a Központi Bizottság decemberi határozatából kiindulva a takarékosságról, s ezen belül a munkaegységgel való takarékosságról beszélt. Javasolta, hogy egyik másik munkánál emeljük a követelményt. — Az igaz, hogy a követelmény emelésével a tsz-tag havi teljesítménye esetleg egy-két munkaegységgel csökken. Végső soron a tsz-tag mégsem károsodik, mert a munkaegység számának csökkentésével az értéke növekszik, ez pedig az év végén többletként is jelentkezik, — mondotta Gregorics elvtárs. — Megvallom, kezdetben magunk is így láttuk, de a tsz-tagok között más vélemény alakéit ki. Abból kerekedett a vita, hogy a tsz-taigok kifogásolták, máért csak a fizikai dolgozókat érinti a megszorítás? Az lenne a helyes, — mondták, ha a tagság egészére kiterjesztjük a takarékosságot, a vezetőkre és az adminisztratív dolgozókra egyaránt. — Milyen megállapodás jött létre, s hogyan zárult le a vita? — A vita még nem zárult le, de bizonyos, hogy közös akarattal ezt is megoldjuk. A pártvezetőséget és a tsz-vezetőséget egy cél vezeti. A tagok anyagi jólétének állandó fejlesztése, a népgazdasági érdek és a tsz-tagság érdekeinek jó ösz- szehamgölása. P. M.