Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-18 / 41. szám
4 fÜCSA MEGYEI NÉPÚJSÁG Í9fí5. fíbí'Uar 1® UGYANEBBEN AZ IDŐBEN KÉT IDEGEN EGY FŰRÉSZÜZEMHEZ. ERTEtC, AHOL IGAZOLVÁNYAIKAT KÉRTÉK. EKKOR JOHN KEZE AAEGRa'NDLHT ÉS... — Add be az oroszodnak. Kovácsné másnap reggel nekiállt töpörtyűs pogácsát sütni. Valamikor ez volt az ura kedvenc étele. Hármat külön sütött, azokba tette a bábaasszonytól kapott arzént. Déltájban megjött Kovács. Budapesttől a faluig pálinkázott | szabadságos társaival. Alig állt a lábán, amikor belépett. Hiába kínálta a felesége jó ebéddel, töpörtyűs pogácsával, a szobába ment, az ágyra vetette magát és menten elaludt. Estefelé Kovácsné elővette a konyhaszekrényből a három pogácsát, azzal a szándékkal, hogy Fjotrnak viszi az istállóba — mert most már ott volt a hálóhelye. Sajgott a szíve, amikor arra gondolt, hogy vége a szerelmes éjszakáknak, vége Pjotmak... — Nem tehetek mást — sóhajtott. — Ha Sándor megtud valamit rólunk, agyonver mind a kettőnket. Éppen indulni készült, amikor a szobából kitámolygott az ura. Egyenesen a pogácsa után nyúlt. Hagyjad Sándorom, már egészen kihűlt. Holnap sütök másikat. Ez jó lesz az orosznak — Pogácsával etetitek házamban a muszkát?! — zúgolódott Kovács. Szeme valósággal villámokat szórt. És csak azért is beleharapott az egyik pogácsába. Felesége kővé dermedten állt. Tehetetlenül nézte, hogyan eszi meg a másodikat is. — A muszkáról pedig holnap még beszélünk — fenyegetőzött Kovács, és a harmadik pogácsa után nyúlt. Fenyegetését nem válthatta be. Egy óra sem telt el, és olyan görcsöket kapott, hogy kiáltozva jajgatott fájdalmában. Kovácsné a bábaasszonyért futott. — Ezen már nem lehet segíteni — mondta Fazekas Ilona. — De minek bánkódsz? Nem látod, hogy a sors is úgy akarta, hogy az orosz maradjon meg? Kovács még azon az éjszakán meghalt. A bábaasszony elküldte Kovácsnét Boros István harangozóért, aki egyben a halottkém is volt Nagyrévben. Boros egy pihötollat tett a halott szája elé! Egy percig leste, hogy megmozdul-e. De Kovács már kiadta utolsó leheletét, a pihe nem mozdult. — Miben halhatott meg ilyen hirtelen? — Azt sem tudja kend? Hát nem látja, megszakadt a szíve örömében, hogy újra egy ágyban hálhat a feleségével?! írja be nyugodtan, hogy szélütés érte. * A szerencsés véletlen folytán életben maradt Pjotr 1918-ban, a háború végén visszatért hazájába. özvegy Kovács Sándorné új szeretőt keresett — és talált is. Ö használt a faluban először púdert és ajakrúzst. S amikor bájai már elvesztették vonzóerejüket, pénzzel vásárolt szeretőt magának. Fia többször figyelmeztette, kérte, hogy szakítson ezzel az életmóddal. — Nehezen hagyja abba, aki belekóstolt az édes életbe — válaszolta. Egy alkalommal, egy fiatal legény, akire kivetette hálóját, ezekkel a szavakkal utasította ( vissza: i — Mit akar tőlem? Hiszen ve- I lem egykorú fia van ... Ezek a szavak egyet jelentet- ; tek ifjabb Kovács Sándor halálos 1 -téletével. A vasárnapi húslevesben kapi az első arzénadagot. Még aznap ágynak dőlt. ‘ Másnap anyja egyenesen az arzénes üvegből adott be neki egy kanállal. — Vedd be fiam — bíztatta. — Ettől elmúlnak a görcseid. El is múltak a fiú fájdalmai. Mindörökre, Még azon, a héten eltemették. * Csaknem száz tiszakürti és nagyrévi ember halálát okozta, hogy az asszonyok a háború idején belekóstoltak az édes életbe. Elsősorban azok lakoltak, akik a harctérről visszatérve a régi húrokat pengették, akik újra azt akarták, hogy az asszonyok csak dolgozzanak. A háború utáni konjunkturális években, 1924-ig, Fazekas Ilona gőzerővel dolgozott, hogy elegendő „orvossága” legyen. Szolnokon tömegével vásárolta a légypapirost, abból oldatta ki az arzént. Nénje, Sebestyén Lídia és első cinkosa, özvegy Takács La- josné hajtották fel az ügyfeleket : . . A szolnoki törvényszék húsz asszonyt mondott ki bűnösnek. Hat közülük hóhérkézre került: felakasztották őket. Többen élethossziglani vagy 15 évi börtön- büntetést kaptak. MÉREG A CUKORKÁBAN 1932. április 23-án dr. Wei-' maim, beutheni törvényszéki orvos utasítást kapott egy holttest felboncolására. Maria Sigalla, egy broslawitzi birtok tehenészének 26 éves felesége, négy apró gyermek anyja, akkor már három napja halott volt. Broslawitz a Német Birodalomhoz tartozott, habár lakossága éppen úgy, mint az egész., környék lakossága — a városi polgárság és a hivatalnokok, állami alkalmazottak kivételével, — lengyel nemzetiségű volt. A városka a második világháború után, egész Sziléziával, Lengyelországhoz került. Három nappal az említett nap előtt a helyi orvost sürgősen Si- galláék lakására hívták. — Marikának nagy fájdalmai vannak Egészen megmerevedett, az ágyban fekszik, de csak a feje és sarka éri az ágyat — közölte az asszony az orvossal. A doktor későn érkezett, Marika Sigalla már halott volt. A községi orvos megvizsgálta a holttestet és megállapította, hogy a fiatal asszonyon tiltott műtétet hajtottak végre. Ugyanis négy héttel azelőtt megvizsgálta és akkor megállapította, hogy várandós, most pedig már nem volt meg a magzatja. Mindabból, amit a szomszéd- asszonyok elmondtak, arra a megállapításra jutott, hogy tetanusz, vagyis merevgörcs okozta Sigalláné halálát. Nyilván a tiltott műtét közben használt piszkos „műszerek” vitték szervezetébe a gyilkos bacilusokat. Mivel az utóbbi időben igen gyakori volt a , magzatelhajtás azon a környéken, a községi orvos halált okozó tiltott műtét címén feljelentést tett a kerületi ügyészségen ismeretlen tettes ellen. Marika Sigalla holttestét, férje és a szomszédok tiltakozása ellenére a beutheni boncterembe szállították. Dr. Weimann boncolóorvos tiltott műtét nyomait nem fedezte fel, vagyis Marika Sigalla spontán elvetélés folytán vesztette el magzatát. De ebben az esetben nem valószínű. hogy merevgörcs okozta a halálát, — állapította meg az orvos. Metszeteket készített a hullából és megküldte az egészség- ügyi intézetnek vegyvizsgálatra. Onnan az a válasz érkezett hogy nincsenek tetanusz bacilu- sok a metszetekben. — Lehetséges, hogy úgynevezett sepsis acutissima, vagyis villámgyorsan lejátszódó vérmérgezés következtében halt meg. Tapasztalatom szerint elvetélés esetén az ilyen gyors vérmérgezés meglehetősen gyakori — mondta munkatársainak dr. Weimann. — Viszont ebben az esetben nem tudom megmagyarázni, mi okozta a fájdalmas görcsöket. A rendőrorvos már-már megadta a temetési engedélyt, de előbb még egyszer elolvasta _ a községi orvos jelentését. S a jelentés egyik mondata szöget ütött a fejébe, s felébresztette nyomozó ösztönét. A községi orvos ugyanis jelentésében megemlítette, hogy az egyik szomszédasszony mérgezésről beszélt. Azt állította, hogy Marikán nyoma sem volt semmi betegségnek. Délelőtt egy ismeretlen férfi, valószínűleg vándor, házaló kereskedő — egy papírzacskóból cukorkával kínálta. Röviddel később heves görcsei támadtak. — Ezt csak azért említem — írja jelentésében a községi orvos —, mert ebből is kiviláglik, mennyire összetartanak a primitív parasztasszonyok, ha büntetendő magzatelhajtást kell elleplezni. — Könnyen lehetséges, hogy kartársamnak igaza van, mégis közelebbi felvilágosítást kérek tőle a mérgezési mendemondáról — határozta el dr. Weimann. * — Szóval mit tudott meg a cukorkáról? — kérdezte jóval fiatalabb kartársát. — Ostoba fecsegés. Tény, hogy a szerencsétlen asszony röviddel halála előtt egy töltött cukorkát evett, de három nagyobbik gyermeke is kapott ugyanazokból a cukorkákból, s nem történt semmi bajuk. Fiókjából egy szem pralinét vett elő. Sigalláék lakásán, a konyhaasztalon találta. — Az asszonyok állításukkal téves irányba akarták terelni a nyomozást — folytatta a községi orvos. — Azt állítják, hogy a görcsrohamok között Sigalláné is azt állította, hogy megmérgezték. Ebből látszik a legjobban, hogy a szomszédasszonyok hazudnak, hiszen akinek merevgörcse van, a görcsrohamok közötti szünetben sem képes beszélni, mert az állkapocsizmok a rohamok között is merevek maradnak, s a beteg képtelen nyelni, vagy beszélni. — Megállapítása teljesen helytálló, ha valóban merevgörcs okozta Marika Sigalla halálát. Azonban a vegyvizsgálat során nem találtuk tetanusz-fertőzés nyomát. A községi orvos elképedve nézett a törvényszéki orvosszakértőre. — Akkor mi okozta a görcsöket? Mivel magyarázható, hogy Sigalláné teste egészen megmerevedett? A törvényszéki orvostudomány erre a kérdésre is tudott választ. VITA A SZTRICHNIN KÖRÜL A merevgörcshöz hasonló tünetek széles körű tudományos vitát váltottak ki több mint száz évvel ezelőtt egy nagy feltűnést keltő londoni bűnperben. A per 1856-ban játszódott le a londoni Old Bailey bíróság előtt. Az államügyész mérgezéssel vádolta dr. Villiam Palmer orvost. Barátja és páciense John Parsous Cook merevgörcsszerű tünetek között hirtelen meghalt. Az ismert orvos elleni szenzációs bűnperben a bíróság kihallgatta Taylor professzort, Anglia akkori legismertebb és legtekintélyesebb törvényszéki orvostani szakértőjét. (Folytatjuk)
