Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-18 / 41. szám

1 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1965. február Í8. Magyar és szovjet államférfiak táviratváltása Dobi István, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnö­ke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a for­radalmi munkás-paraszt kormány elnöke a következő táviratot küld­te L. I. Brezsnyevnek, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága első titkárának, A. I. Mikojannak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnö­kének, A. N. Kosziginnek, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnöké­nek, a magyar—szovjet barátsá­gi együttműködési és kölcsönös segélvnyújtási szerződés aláírásá­nak 17. évfordulója alkalmából: Kedves Elvtársak! A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevé­ben forró elvtársi szeretettel kö­szöntjük Önöket és a testvéri szovjet népet a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés aláír-’ sának 17. évfordulója alkal­mából. Ez az egyezmény biztosítja a magyar és á szovjet nép között a proletárnemzetköziség elveinek megfeleld, sokoldalú együttműkö­dést és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy dolgozó népünk a há­borús károk helyreállítása, s a népi hatalom megerősítése után a szocialista építés útjára léphetett. A szerződésben is kifejeződő szovjet—magyar barátság és szö­vetség volt a fő nemzetközi fel­tétele annak, hogy hazánkban be­fejezhettük a szocializmus alap­jainak lerakását és hozzáláthat­tunk a szocializmus teljes felépí­tésének felelősségteljes munkájá­éhoz. Örülünk annak, hogy a nagy szovjet nép, a Szovjetunió Kom­munista Pártja vezetésével, sike­resen valósítja meg a kommu­nizmus felépítésének programját, aktívan hozzájárul a szocialista országok közösségének erősítésé­hez, szilárdan védelmezi a világ­békét. A barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés aláírásának mostani évfordu­lóján további sikereket kívánunk Önöknek és a testvéri szovjet népnek a kommunizmus építésé­ben, a szocialista országok egy­ségének megerősítésére, a világ­béke fenntartására, a magyar és a szovjet nép barátságának és együttműködésének fokozására Irányuló fáradhatatlan tevékeny­ségükhöz. Dobi István a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke L. I. Brezsnyev, A. I. Mikojan és A. N. Koszigin a következő táviratot küldte Dobi Istvánnak és Kádár Jánosnak: Kedves Elvtársak! A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti barátsági együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés aláírásánál 17. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében szívből jövő üdvözletünket küld­jük Önöknek és az egész magyar dolgozó népnek. A szovjet—magyar szerződés, amely a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionaliz­mus nagy elvein és népeink azon őszinte törekvésén alapul, hogy elvtársi s,"’tséget és támogatást nyújtsanak egymásnak, hozzájá­rul az országaink népei közötti barátság és együttműködés, a szocialista országok közössége egységének és összeforrottságá- nak további erősítéséhez. A szovjet emberek őszintén örülnek azoknak a nagy sikerek­nek, amelyeket a munkaszerető magyar nép, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével a szocializmus építésében elért és tiszta szívből kívánnak új ered­ményeket a testvéri magyar nép­nek a béke és a kommunizmus győzelme érdekében kifejtett al­kotó munkájához. L. I. Brezsnyev a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, A. I. Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, A. N. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Bombamerénylet a Vatikánban Vatikánváras (MTI) Ismeretlen tettesek bombamerényletet haj­tottak végre a Vatikán határán szerdán, néhány perccel éjfél után. A pokolgép — valószínűleg házilag készült plasztikbomba — a vatikáni—olasz határon, a Por­ta Angelica közelében robbant fel és kidöntötte a svájci gárda laktanyájának egyik hatalmas kapuját. Bár a svájci gárdisták — a pápai testőrség 100 főnyi elitje — mind körletükben tar­tózkodtak, nem sebesült meg senki. A római és a vatikáni ha­tóságok azonnal megkezdték a vizsgálatot. Utoljára 1962-ben, az egyetemes zsinat megkezdése előtt történt a Vatikánban, a Szent Péter ba­zilikában hasonló merénylet, ami valószínűleg egy őrült műve lehetett. Az olasz felségterületen végre­hajtott robbantás állítólagos tet­teseit a rendőrség közlése sze­rint látta egy járókelő. Két em­ber matatott a kaszárnya falán, majd a robbanás után gépkocsin I elmenekültek. Washingtonba utazott a francia külügyminiszter Párizs (MTI) A francia kor-1 mány, szerdai ülésén, Pompidou | miniszterelnöknek Pakisztánban és Indiában tett látogatásával, valamint Couve de Murville wa-) shingtoni útjával kapcsolatban foglalkozott a délkelet-iázsiai helyzettel. I Couve de Murville a kormány ülése után elutazott az Egyesült Államokba. Párizsban nem fűz­nek nagy reményeket Couve de Murville washingtoni útjához. i Francia megfigyelők szerint Johnson és Couye de Murville megbeszélése Vietnam kérdésé­ben csak abban az esetben hoz­hat eredményt, ha az amerikai elnök végre ki tudja magát von­ni a Pentagon ultráinak befolyá­sa alól és De Gaulle segítségét elfogadva kiutat keres a zsákut­cából. A pénzügyi kérdésekben fel­merült nézeteltérések is áthidal- hatatlanoknak látszanak. Couve de Murville a klasszikus arany­alap .elvének meggyőződése« hí­ve. Közismerten nagy szerepe volt abban, hogy De Gaulle sajtó- konferenciáján a dollár kivált­ságos helyzetének teljes felszámo­lását követelte. Nem valószínű tehát, hogy a külügyminiszter enyhítené a francia kormánynak azóta részletesen is kifejtett ál­láspontját Súlyos vereséget szenvedtek a kongói kormánycsapatok Leopoldville (MTI) A kongód méternyire északra, Lulimba mel- harcok egyik legsúlyosabb veresé- lett a szabadságharcosok tőrbe- gét szenvedték el Lulimba köze- csalták az ANC (a központi had­lében Csőmbe zsoldosai és a kor­mánycsapatok — jelentik Leopold- ville-ből. Alberville-tői 150 kilo­Gambia is független Nagy-Britannia leg­régibb afrikai bir­toka a volt francia gyarmat Szenegál te­rületébe közel 500 km hosszan és 20—30 km szélességben beéke­lődő Gambia 1965. február 18-án a Brit Nemzetközösség tag­jaként a független nemzetek sorába lé­pett.-Az új állam két részből, Gambia-véd- nöks égből és a jelen­legi . főváros a 30 000 lakosú Bathurst köz­vetlen környékére ki­terjedő, mintegy 70 négyzetkilométer nagyságú Gambia gyarmatból jött lét­re. Jelenlegi állam­határait még 1902-ben rögzítették. A 10 500 négyzetkilométer nagyságú (tehát Békés és Csongrád megyék összesített területénél alig valamivel nagyobb) állam vllággazdaságilag tel­jesen jelentéktelen. Csupán évi mint­egy 100 000 tonnás földimogyoró- exportja méltó említésre. Viszonylag nagy területeit fertőzte meg a cece- légy, s ez az állatállomány fejlődé­sét erősen gátolja. Tengerparti és (az ország fő folyóján) a Gambián foly­tatott halászata jelentős. 320 000 fős lakosságának nyolctizede szunnita mohamedán. Lakói rokon­szenveznek azzal a gondolattal, hogy Gambiát Szenegállal egyesítsék. — Terra — sereg) egyik nagylétszámú alaku­latát. A támadás teljes meglepe­tésként érte a zsoldosok vezette kormánycsapa tokát amelyek 750 embert vesztettek. Azok akik élet­ben maradtak, fegyverüket, lősze­rüket hátrahagyva menekülésre kényszerültek. Albertville-ből erő­sítéseket irányítottak a helyszín­re, hogy ellencsapást mérjenek a felkelő alakulatokra. Lulimbában fut össze az észak­nyugati Kivu tartományba és az északkeletre fekvő Burundiba ve­zető országos főútvonal. Az ösz- szecsapásról az Elisabethville-i belga konzulátus tájékoztatta a sajtót. A Leopoldville-i kormány egyéb­ként hivatalosan közölte, hogy vizsgálatot rendelt el annak a bombatámadásnak az ügyében, amelyet amerikai gyártmányú kongói repülőgépek hajtottak vég­re a minap ugandai falvak ellen. Lusakából érkezett jelentés sze­rint Zambia, Kenya és Tanzania képviselői, akik egynapos érte­kezleten vitatták meg az országai­kat kölcsönösen érintő kérdéseket, nyilatkozatukban a legnyomaté­kosabban elítélték az ugandai fal­vak bombázását. A három ország elhatározta, hogy támogatja Obo­té ugandai miniszterelnök min­den lépését az ugandai terület megvédelmezésére, az imperialista hatalmak által szított agresszió éllen. Talán a korral jár. Tény, hogy gondolataim gyakran visszakalan­doznak és megpihennek egy-egy arcnál. Szavak, mozdulatok jut­nak eszembe, s ilyenkor némi mélabúval állapítom meg, hogy az idő bizony eljár. De ugyan­akkor a szerencsét is áldom, azt, hogy megadatott találkozni ren­geteg érdekes emberrel. Ebben a szakmában, hovatovább másfél évtized — és ilyen másfél év­tized —, különösen vidéken, egye­bek között az érdekes emberek légiójával való találkozást is je­lenti. Sok színű egyéniségek je­lentek meg a mai magyar közélet színpadán és ez persze elsősorban a kornak köszönhető. Ebben a mi húsz esztendőnkben annyi fel- emelkedést — bukást is — lehe­tett megfigyelni, hogy talán ép­pen a mennyiség, a nagy mennyi­ség teszi megszokottá az izgalmas, egyéni életutakat is. S hogy nem vált ki senkiből kü­lönösebb izgalmat, vagy érdeklő­dést az, hogy a volt napszámos, ma már közgazdász, vagy jogi doktor, annak talán két oka van: rengeteg napszámosból lett a fel- szabadulás óta közgazdász, vagy jogi doktor, úgy, hogy az első tíz esetleg még izgalomba hozta az embereket, de a többi már nem, ezenkívül az ilyen embereket sajnos a dilettáns tollforgatók el- szürkítették. sematikussá tették, s ezzel mindannyiunkat akarva- aksratlamil megraboltak,, szegé­nyebbé tettek. Érdekes De, hogy egy ember érdekes le­gyen, annak nem okvetlen feltétele a látványos felemelkedés, vagy sokszor a még látványosabb bu­kás. Sőt, napjainkban az érdekes jelző jogos használatának egészen más a feltétele. Ha tsz-tagról van szó, akkor az a napról napra megismétlődő belső vívódás teszi izgalmassá, a maga módján egye­divé a szövetkezeti gazdát — az a vívódás, amely az újhoz vonzza, de esetenként az újtól taszítja. Cselekedetein, magatartásán csal­hatatlanul felismerhetők akár egy nap leforgása alatt is a vonzó és a taszító hatások. Hányszor, de hányszor előfor­dul, hogy a tsz-tag önmagán, sa­ját akaratán tesz erőszakot, hogy gyorsabban szabaduljon a régitől és jobban kötődjék az újhoz. Konfliktusok nélkül történik ez? Nem. S ha nem, akkor ime, máris előttünk áll a tsz-tag, úgy, mint vonzó, rokonszenves, érdekes em­ber. Az egységes paraszti osztály kialakítására törekszünk. Ám, a helyi, községi, tsz-politika irányí­tói talán jobban formálhatják és gyorsíthatják az egységes paraszti osztály kialakítását, ha mindezek figyelembevételével nem vesznek egy kalap alá valamennyi embert, hanem külön-külön is nézik az emberekben a sajátságos színház egyéniséget, szóval azt, ami az egyik tagot megkülönbözteti a másiktól. Két egyforma ember nincs. S a helyi politikai munkát gyakran éppen az a felfogás szín- teleníti el, amelyik úgy véli egy­fajta szintről tárgyalhatunk min­denkivel. Ez nem állja meg a helyét, mert a közös gazdaságok­ban annyi árnyalati különbség még soha nem volt a paraszt- emberek között, mint amennyi most van. Egyik előbbre van, a másik még jóval hátrább, azzal a követelménnyel, amely a szocia­lista embertípusra jellemző. A falusi élet átalakulását meg­figyelő, azt tanulmányozó embe­rek közül ki ne ismerné például a furcsa ellentmondást. Azt, hogy megválasztják a tagok maguk közül a legrátermettebb férfiakat, vagy asszonyokat vezetőnek és mi történik? Az újdonsült vezetők egyike-másika mindenben meg­felel ugyan a követelményeknek, de vezetőségi üléseken még hosszú ideig ki-ki tör belőle a volt egyéni gazda, és saját egyéni érdekeit szentnek tartja, de a közösségét még nem. Nyersebben fogalmaz­va: vonakodik megszavazni azt, amiről úgy véli, hogy neki sze­mély szerint nincs haszna, „csak” a közösnek. De sokat ismerünk olyat is, aki az egyéni szemlélet­nek ezen a válságán már túljutott: nem tűri a rokonizmust, a have­rizmust Amíg viszont egy pa­rasztember az egyéni gazdálkodás­tól idáig eljut, sok akadályt kell legyőznie és mindenkinek más­más akadályt. Találkoztam brigádvezetővel, aki az első időben képtelen volt elfogulatlan maradni: a volt sze­gényparaszt kenyeres pajtásainak kinézte a jobb munkahelyeket, a volt kulákokat pedig, amikor csak tehette, alaposan megizzasztotta. Nehezen értette meg. hogy félre kell tenni, el muszáj felejteni mindent és kizárólag a munka szerint, a helytállás alapján sza­bad elbírálni a tagokat. Ismerünk olyan tsz-elnököt is, akit viszont jómódú atyafisága arra akart rábírni, hogy a rokonságot ültesse a húsosfazék mellé. A rokonság ugyanis a tsz-t igen balgán, hú­sosfazéknak képzelte és úgy vélte, vezetőnek lenni annyi, mint közel ülni ehhez a fazékhoz. Mennyi ér­dekes ember, színes egvénttég, pozitív és persze negatív előjelleli Ám, megfigyelhetjük, sokasodik a pozitív előjel, de néha mintha nehezen akarnánk észrevenni. Pe­dig őszinteséget kellene például feltételezni arról az emberről is, aki így adta elő gondiát. baját „Sok lelki megrázkódtatáson mén-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom