Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-17 / 40. szám
4 TOLlM WPG TW NEPtJJSÄC 1965. február 1". ...KEZÜNKBEN VAN AZ AMERJKAl Majna - frankfurti adója'nak „dk/ de moe hívójele... ...amellyel a KÖZPONT EGY ÜGYNÖKÖT HÍVÓT. A (TAPOSOLA T SIKERÜLT; KÉT KEJTJELZET TÁVIRATOT VÁLTÓTAK. NOS, A SZÖVEGHEZ msmNENI ALL KENDEL KEZESÜNKRE A „KULCS." AZ ÜGYNÖK KILÉTE ISMERETLEN. MOST PEDIG... 8. — Ha Fazekas Ilona nem vonta volna ki magát a földi igazságszolgáltatás alól, több mint 100 gyilkosságért emeltem volna vádat ellene — mondta az ügyész. A mérgezéssel vádolt asszonyokat nem egyszerre, hanem hat csoportban állították bíróság elé. A hat nagyszabású bűnper több ezer oldalra terjedő jegyzőkönyveiből kirajzolódik Fazekas Ilona falusi bábaasszony élete s kitűnik, hogy nemcsak „angyglcsináló” volt, mint a legtöbb falusi bába, hanem a bűnözés történetének legnagyobb ,,özvegycsinálója” is. * Már gyermekkorában kivált a többi falusi lány közül. Szorgalmasan tanult, osztályának legjobb tanulója vált. A hat elemi elvégzése után Budapestre ment bábaképzőbe. Ö volt az első lány az egész Tiszazugban, aki tovább tanult. Az egyéves bábaképző tanfolyam elvégzése után két évig gyakornokoskodott, majd megkapta szülésznői oklevelét. Nemsokára férjhez ment, de hamar özvegyen maradt és mint fiatal özvegy tért vissza Tisza- kürtre. Mégsem ott, hanem a szomszédos Nagyrévben telepedett le, mert Kardos Jánosné, az ottani szülésznő folyton betegeskedett. Huszonhárom évével még meglehetősen fiatal volt „tudós asz- szonynak” és kezdetben nem sokan fordultak hozzá segítségért. De hamarosan híre ment, hogy ' nagyon ügyes kezű bába, és Budapesten nemcsak azt tanulta meg, hogy kell a gyerekeket a világra segíteni, hanem sok mást ! is. | Mind több és több asszony for- , dúlt hozzá a faluból és a szomszédos Tiszakürtről. A Tiszazugban ugyanis nem volt kívánatos a ! gyermekáldás. Már évek óta dí- I vott az egykézés, hogy az amúgy is kis családi gazdaságok ne ap- ! rózódjanak fel még jobban, j Fazekas Ilona kellő tanácsokkal látta el a hozzáforduló váran- ; dós asszonyokat és hamarosan csak nagyon kevés „nem kívánatos” gyermeket hoztak világra a két tiszazugi faluban. De nemcsak a gyermekáldás ellen tudott tanácsot Fazekas Ilona, , nemcsak magzatelhajtás végett fór j dúltak hozzá, hanem szerelmi bá- í natukat is megtárgyalták vele a j falusi lányok és asszonyok. Sze- i relmi bájitalokat kotyvasztott, és | jó pénzért árusította. Hamarosan I bizalmasa volt a két falu leányainak és asszonyainak. Csak egy ellensége volt Kardos Jánosné, a másik szülésznő, aki hamarosan átlátott vetélytársa praktikáin. A járási tisztiorvos többször magá elé idézte a fiatal szülésznőt, s egyszer a rendőrség is kihallgatta, amikor egy falusi asz- szony koraszülés következtében meghalt. — Mivel magyarázza ezt? — kérdezték tőle. Fazekas Ilona a hatóságoktól sem félt. Készen tartotta kérdésükre a választ. — Segédkezett-e már a doktor úr falusi szülésnél? — vágott vissza. — Tudja-e, hogy ott nyílt kutakból merítik a vizet, s a kutak alig néhány méterre vannak a pöcegödörtől? Tudja-e, hogy a nagyrévi és a tiszakürti asszonyok már a szülés utáni napon munkába állnak, mert az uruk megköveteli tőlük? Bántatlanul, diadalmasan tért vissza mindig a faluba. Sejtette, hogy Kardosné jelentette fel, s ezért bosszút esküdött ellene. Nem sokkal később Kardos Jánosné nyomtalanul eltűnt a faluból. Csak a következő év tavaszán vetette ki feloszlott holttes- I tét a Tisza. — Nádvágás közben a vízbe esett és megfulladt. Ez volt a rendőrség megállapítása. A két faluban azonban azt suttogták, hogy Fazekas Ilona intézte el konkurrensét. Kardos Jánosné fia egy nyári este megleste Tiszakürt és Nagyrév között, fegyvert fogott rá, hogy bűnének bevallására kényszerítse. Fazekas Ilona azonban bátran szembenézett a fegyverrel, s ez annyira zavarba hozta támadóját, hogy habár rásütötte a fegyvert, golyója célt tévesztett. Kardost letartóztatták és másfél évi börtönre ítélték. Fazekas Ilonának még nagyobb tekintélye lett a két faluban. — A golyó sem fogja — suttogták a babonás tiszazugi asszonyok, és meg voltak győződve arról, hogy a bábaasszony valóban természetfölötti erővel rendelkezik. Ettől kezdve a másállapotos asz- szonyok kénytelenek voltak egyre mélyebben a zsebükbe nyúlni, ha szabadulni akartak nem kívánatos magzatuktól. De szívesen fizettek, mert tudták, hogy Zsuzsi néni — ahogyan Fazekas Ilonát nevezték — biztosan segít rajtuk. Még akkor is, ha már későn, előrehaladott, veszélyes állapotban fordulnak hozzá. Zsuzsi néni akkor is tudott segíteni, ha világra hozták gyermeküket. Néhány csepp „orvosságot” adott nekik. — Szoptatás után adj be a kicsinek két-három kanálkával — oktatta ki őket, s a csecsemő másnap, vagy harmadnap már halott volt. Ki vette volna gyanúba a bábaasszonyt, ha az olyan gyakori bélhurut újra elvitt egy csecsemőt? Az „orvossággal” arzénoldattal nemcsak fiatal anyákon, más is segített. — Minek hagynád kínlódni? — mondta Takács Lajosnénak, amikor az elpanaszolta neki, hogy férje az orvosok megállapítása szerint hátgerincsorvadásban szenved. — Élete csak teher neked is, meg saját magának is. Szabadítsd meg kínjaitól, add be ezt neki. Egy héttel később már eltemették Takács Lajost, özvegy Ta- kácsné pedig leghűségesebb híve lett a bábaasszonynak. — Kérj tanácsot Zsuzsi nénitől. Biztosan segít rajtad. — mondta, ha valamelyik asszony a férjére panaszkodott előtte. * Fazekas Ilona az első világháború alatt bonyolította le a legnagyobb forgalmat. 1916. szeptemberében grama- fon szólalt meg Kovács Sándor házában, a belső szobában. Női hangok zümmögve kísérték a melódiát. — Zenélő masinánk van — magyarázta a 15 esztendős ifjabb Kovács Sándor az ablak alatt áhítattal hallgatózó barátainak. — Tegnap hozta anyám Szolnokról. Akkora tölcsére van, hogy olyat még nem is láttatok. De nem a gramafon az egyetlen és legfontosabb újság, amit a háború vitt a tiszazugi falvakba. Teljesen megváltoztatta a falusiak életmódját. Kovács Sándor- né hetenként egyszer kávédélutánt rendez házában, s meghívja legjobb barátnőit. A háború előtt gondolni sem mert volna ilyesmire. Férje, vagy — mint ő mondja — az ura csak munkaerőnek tekintette, keményen dolgoztatta, s néhanapján, ha felgerjedt, futtában megölelte, s csúnyán megverte, ha utána állapotos maradt. De amióta a férfiak bevonultak, gyökeresen megváltozott az élet. Most már az otthonmaradt asszonyok lettek az urak, ők parancsolnak — az orosz hadifoglyoknak. És nemcsak munkára parancsolják őket... A tiszakürti és nagyrévi asszonyok valósággal kivirágzottak. Kovács Sándorné feledkezett meg elsőnek az uráról, ő volt az első, aki hálószobájába is bebo- csátotta a hozzá munkára beosztott orosz hadifoglyot. Pjotr szép szál, szőke legény volt. A háború előtt egy előkelő szentpétervári szállodában dolgozott, mint segédportás. Éjszakánként sokat mesélt Kovácsnénak a szállodában megszállt előkelő hölgyekről, finom fehérneműjükről, illatos arckenőcseikről, arcfestékükről, bundáikról, ékszereikről. Az asszony most hallott először ilyesmiről, olyasvalakitől, akinek szavában nem volt oka kételkedni. A harmadik esztendőben még egy nagy változást vitt a háború a falvakba, Tiszakürtre és Nagyrévbe is: a jólétet, a pénzbőséget. A városi lakosság akkoriban már erősen nélkülözött, nagy hiány volt élelmiszerben. A kiutalt fejadagok egyre csökkentek szalonnát, fehér lisztet csak hírből ismertek a városiak. A falvakban gyakran jártak ugyan rek- viráló osztagok, de azért mégis akadt minden parasztházban néhány tojás, némi liszt, zsír, szalonna, amit a városi zugkereskedelemben kitűnően lehetett értékesíteni. És sokféle városi holmit lehetett a pénzért vásárolni, vagy egyenesen élelmiszerért cserélni. Kovács Sándorné viselt a faluban először pántos félcipőt, vékony harisnyát, ő használt először városból hozott arckenőcsöt és pirosítót. És 1916-ban, egy szeptemberi napon gramafonnal lepte meg az asszonyokat. Habár igen emelkedett volt a hangulat, Fazekas Ilona mégis észrevette, hogy valami bántja a háziasszonyt. — Mi a bajod Mariska? — Holnap itthon lesz Sándor. Szabadságot kapott. Holnap itt lesz — súgta Kovácsné a bábaasszony fülébe. — Szóval az egyik fölösleges. De melyik? Kovácsné nem tudott rögtön válaszolni. — Nos, melyik a fölösleges. — A muszka — határozta el magát végül. A többi asszony közül egyikmásik sejtette, hogy Kovácsné miről beszélget a bábaasszonnyal, hiszen három gyilkos volt köztük: Takács Lajosné, Fazekas Ilona első ügyfele, aki megmérgezte munkaképtelen, hátgerinc- sorvadásos férjét, Lipka Juliska, aki anyját ölte meg arzénnal, mert nem győzte kivárni a halálát és az örökséget, és Jóljárt Mária, a fiatal özvegy, akinek szende arcáról senkid sem olvashatta le, milyen embertelen gonoszságra volt képes. Egy évvel annakelőtte, , 1915. nyarán hazahozták férjét az orosz frontról. Egy gránátszilánk megfosztotta a szeme világától. — Egész nap eszik, dolgozni pedig nem képes — panaszkodott a szülésznőnek. — Segítsen rajtam. Fazekas Ilona jól tudta, hogy a menyecskének még egy oka van siettetni vak férje halálát: már a háború óta viszonya volt egy jóval fiatalabb parasztlegénnyel. Készségesen megadta a segítséget. Két héttel később eltemették a világtalan Jóljárt Jánost... Fazekas Ilona még aznap este bekopogtatott Kovács Sándorné házának ablakján. Egy kis üveget adott át neki (Folytatjuk)
