Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
/ 4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. január 14. Albert Schweitzer az „őserdő orvosa“ Ahol már nincsenek utak, ahol véget érnek az ösvények, ahol csak fatörzsből vájt csónakkal közlekednek, ahol az esztendő háromszáz napján szakad a trópusi eső, néhány kilométerre délebbre az Egyenlítőtől az Ogové- folyó partján több, mint ötven évvel ezelőtt deszkabódékat ácsoltak. Kórházat építettek a varázslókkal gyógyító afrikaiak számára a kontinens legelmaradottabb vidékén. Egy halk szavú ember, aki maga i$ ácsolta a gerendákat, bíztatta az építőket, s gyújtotta meg a vidék első petróleum- lámpáját. Azután gyalogosan és csónakkal járta a feketék falvait. kunyhóit, igazi gyógyítást ígérve a varázslók és a hókusz-pókuszo- zó „orvosságos emberek” helyett. LAMBARENE így született ötvenegy esztendővel ezelőtt Gabonban, az Ogové partján Lambarene. Először sárból tapasztott „kórtermekből” állt. azután egyre bővült, s ma már 400 beteget fogad be és külön 150 személyes lepratelep tartozik hozzá. S aki építette, vezette, aki a betegeket 'gyógyította: Albert Schweitzer, az elszászi születésű orVös és tudós, január 14-én ünnepli 90. születésnapját. Az „őserdő orvosa”, a Grand Docteur, a Nagy Fehér Doktor — ahogyan a gaboniak nevezik és tisztelik őt, — korunk egyik legérdekesebb, s legkiemelkedőbb személyisége. Strasbourgban majd Berlinben és a párizsi Sorbonne- on tanult, harmincéves korában már a filozófia doktora, teológus, ismert író, ünnepelt orgonaművész, Romain Rolland elismerően írt nagyszerű Bach-játékáról. Sokan „csodagyereknek” tartották, ő pedig egyetemi tanári elfoglaltsága mellett harminchat éves korára négy tudományágban szerzett .doktori oklevelet! Már„.huszonnégy esztendős korában elhatározta, hogy 36 éves korától minden erejét és tehetségét embertársainak megsegítésére fordítja. És amikor megszerezte orvosi diplomáját is. mert úgy gondolta, ezzel tehet majd a legtöbbet, — szüléi haragja, barátainak megrökönyödése ellenére, az első világháború kitörése előtt Afrikába indult. GRAND DOCTEUR Tudta, hogy az új munkahelyén, a francia gyarmati rabságban sínylődő Gabonban teljesen magára lesz utalva. A gyarmati hatóságok cseppet sem örültek a „különcködő orvos” vállalkozásának. Albert Schweitzer, a fiatal orgonaművész mindenét pénzzé tette, hogy legalább a legszükségesebb felszerelést beszerezze, orvosságokat vásároljon jövendő kórháza számára. ÍGY érkezett LAMBARENEBE Azóta a Grand Docteurt megismerte az egész világ, ő azonban csak' néhányszor hagyta el az Ogové-menti telepet. Az első világháború alatt a franciák fogolytáborba zárták, de Schweitzer visszatért. Ezután már csak akkor hagyta el Lambarene-t, amikor európai és amerikai hangver- senykörútjaivgl szerzett anyagi bázist kórházának fenntartásához és bővítéséhez. Felolvasó-köruta- kat tartott. Bach szerzeményeit orgonálta, azután sietett vissza, megküzdeni a gyarmati hatóságok gáncsoskodásával, az ezeréves Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Népújs ágot! ivvyegyyy»!y»vyvwvvyvy babonákkal, a bizalmatlansággal, tudatlansággal és álomkórral, leprával... A francia hatóságok igyekeztek lehetetlenné tenni munkáját, mert Schweitzer nyíltan ostorozta a ko- lonializmus kegyetlenségét, a fajüldözést, Afrika kirablását. „KÖZÉP-AFRIKAI ÜDVÖZLETTEL” Közvetlenül a második világháború előtt látogatóba jött Európába, amikor az Atlanti-óceánon hajózva a rádióból Hitler egyik fenyegető beszédét hallotta. Még a hajón elhatározta, hogy azonnal visszatér Afrikába. Elítélte a nemzeti gőgöt és a fasizmust, s amikor a hitlerizmus tobzódása idején Németországból meghívólevelet kapott, befejező sorában „német üdvözlettel”, Albert Schweitzer elhárította a meghívást és — mintegy visszavágásként a gőgös germán fenn- héjázásra —, így fejezte be levelét: „Közép-afrikai üdvözlettel, dr. Albert Schweitzer”. Schweitzer a közép-afrikai Ga- banban először igyekezett eltitkolni a háborút az érzékeny afrikaiak elől, atnikor azonban a világégés forrósága az Ogové partjára is eljutott, amikor az afrikai asszonyok sírva búcsúztatták az európai és észak-afrikai hadszínterekre vonuló fekete katonákat, maga is könnyezni kezdett. Az első atombomba robbanása pedig még hangosabb tiltakozásra serkentette az akkor már világhírű tudóst és orvost. NOBEL-BÉKEDÍJ Schweitzer azokhoz állt, akik az emberiséget igyekeztek rádöbbenteni az atomrobbantások veszélyére, a kormányokat pedig figyelmeztetni felelősségükre. 1957-ben az oslói rádióban öt nyelven sugárzott beszédében követelte az atomrobbantások beszüntetését, s irodalmi munkásságát is ennek a célnak szolgálatába állította. „Béke, vagy atomháború?” című könyvében a tudós és orvos alaposságával mérlegelte a helyzetet, őszinte elismeréssel méltatva a Szovjetunió erőfeszítéseit a leszerelésért és a békéért. Akkor már, mint a Nobel-béke- díj kitüntetettje jelenthette ki: „Én a béke munkása vagyok!”. S amikor Európába hívták, így válaszolt: „Kérem, hagyjanak dolgozni. Én itt nélkülözhetetlen ,a- gyok. Tovább kell építenem az új lepratelepet és ehhez nagyon jól jött a Nobel-díj, sok hullámlemezt vehetek ezért a pénzért és betegeim tető alá kerülhetnek”. Pedig a munka, az élet az isten hátamögötti Lambareneben nem könnyű. Amikor a 29 éves Olgá Deterding, egy angol milliomos lánya, csalódva az életben, ápolónőnek jelentkezett az őserdei kórházba, hamarosan otthagyta Lam- barenet... Mert az őserdei kórház embert követel, olyan embereket, mint Albert Schweitzer, az „őserdő orvosa”. Sebes Tibor, ߣR6 mos- mmiKUS KISRERENy— Kicsi Biri szintén rátenyerelt az asztalra, s szintén .úgy beszélt a komának. Csak ő felfelé nézett. — Mit nevezel te marhaságnak? Na, halljuk csak, legalább tisztába jövünk veled! — Az a pénzverés, a te örökös elnökséged, meg az egész nyolcezer lelkes köztársaság alakítása halva született dolog. Ez így van, Biri, akár hiszed, akár se. Nem is tudom, hogy juthatott ilyesmi eszedbe. .. Széles Jóska a láncot egyik kezéből a másikba rakta, alig várta, hogy Mihály befejezze, ő is közbeszólt: — Nekem is említette Sándor bátyám, min vesztek össze. Én is azt modom Biri úrnak; nem tiszta dolog ez. Hát hogy válhatnánk mi el az országtól, mikor ugyanaz a fajta vagyunk. Méghozzá sok ember rokonsága itt van a környező, falukban. Tán útlevéllel menjek át Okányba, vagy Újfaluba? Meg aztán mi lesz az iparcikkel? Ruha, cukor, só, petró, honnan jön, ha mink megtagadjuk az ország többi részét? Biri dühösen leintette a fiatal gazdát. — Magát nem kérdezte senki! Ha nem tud okosabbat mondani, hallgasson. Mihályi odalépett Biri mellé. Megfogta a kabátja hajtókáját, és a szemébe mondta: — Mán csakugyan látom, egészen meghibbantál. Elvette a hatalom érzése az eszedet. Hát komolyan gondolod, hogy a mi falunk önálló ország lehet? Te meg a diktátora? ... Mi? — Elhallgass! — sziszegte Biri gyűlölködve, és átkozta magát, amiért tegnap nem tartóztatta le ott a helyszínen, a gyűlésen, amikor .szembeszállt a terveivel. Hát milyen ember ez? Milyen jogon meri sértegetni a köztársaságot és az elnök személyét? Nem érti az egész dolog jelentőségét, nem képes felfogni, hogy megváltozott a világ, hogy csak egy lehet: amit Biri Tibor akar?! * Úgy látszik. Mihályi valóban nem akarta tudomásul venni a megváltozott helyzetet. Nem zavartatta magát cseppet sem! — Azt hiszed, ez leventeegyesület, parancsolgathatsz kedvedre? — Annál még jobban is! — És mindezt az új világ nevében. ha nem tévedek? Nagyon melléfogtál Biri, idejében szólok. A nép régen vár a változásra, de nem ilyenre. Kitörik a nyakad, ha a magad kis érdekét keresed az ő hátukon taposva. — Nem félsz nekem ilyet mondani. te gyalázatos? Nem félek. Azt se tudom, miért jöttél most ide. de ha már itt vagy. megmondom, ami a begyemben van. A falu ügyeit a Nemzeti Bizottság veszi kézbe teljesen. Nagyon jól tudod, hogy Bokor Gyurkát. az írnokot megbíztuk a főjegyzői teendők ellátásával. A legutolsó gyűlésen, ahová te el sem jöttél, elhatároztuk, hogy bíróválasztásra rövidesen összedoboltatjuk a falut. Magunknak kell ké^b? venni a falu ügyeit. Rád most is szükség lesz, mert tolmács még kell. De ha neked nem tetszik a dolog, akkor nyisd ki a műhelyedet, és csináld a csizmákat, meg a cioő- ket. Keresünk helyetted másik tolmácsot. Ennél sértőbbet nem is mondhatott volna Birinek. A koma most már minden béketűrésböl * kifogyott. Ordított. — Jól gondold meg. amit mondasz, mert ezért felelni fogsz! Széles Jóska megpróbált bákí- tőleg közbeavatkozni. — Higgye el. Biri úr. igaza van Sándor bátyámnak. Kár volt neki szólni, mert most meg Kérész torkolta le: — Jobb lenne, ha hazamenne, kedves barátom, és nem avatkozna bele másnak a dolgába. Mihályiné kétségbeesve igyekezett békítgetni a két haragos embert. Istenem, istenkém, ezek mindjárt egymásnak mennek — gondolta rémüldözve és Kérésznek a fegyverét figyelte. Az urát meg igyekezett jobb belátásra bírni. — Hagyjad á komát, Sándor! Ne vitatkozz vele! Ha ő így gondolja, akkor menjen a maga útján! Hiába volt a békítgetés, most már egyik sem hagyta magát. Mihályi is kiabált, úgy kérdezte a susztert: — Kinek felelek én, te Biri? — Nekem! — verte, a mellét mérgesen a csepp suszter. — Nekem! Megértetted? — Neked? — Igenis! — Milyen jogon? — A törvény nevében letartóztatlak! Mihályi haragosan és gúnyosan nézett lefelé Birire. Úgy látszott, azonnal megfeledkezik magáról és képenvágja a csepp kis embert. Mert attól talán észhez térne. Egy valódig telitenyeres pofontól. De egyelőre nem verekszik, lenyeli a mérgét, és csak kérdez. — Miféle törvény nevében? Az én törvényem a nép törvénye, az, ami a többieké. Én a te törvényedre köpök. ha úgy tetszik, nem adok rá semmit. lani egyebet, csak az asszony szaggatott, fuldokló zokogását és Széles Jóska csendes, vigasztaló szavait.,. Kicsi Biri álmában sem merészelt arra gondplni, hogy egy-két hét alatt ennyire megváltozik a/ világ. Az első napokban — amikor elnökké kiáltotta ki magát — még keresnie kellett a munkát; Ma meg már azt se tudja, mihez kapjon hirtelen. Az első, és legfontosabb, ami nem hagyja nyugodni: a bebör- tönzöttek. Azokkal szeretne már valamit kezdeni. Mihályi, a gépészkovács. Strom pénzügyminiszter a nyomdász, meg még három paraszt tíz napja be vannak zárva a Községháza pincéjébe. Oda, ahová a leventéket rakták annak idején, ha valami kihágást követtek el. A családjuk hordja nekik az ennivalót, azoknak a sírását kell nap-nap után végighallgatnia. Márpedig sírhatnak, nem engedi ki a foglyokat. Különösen Mihályit nem. Ha megtenné, a kovács fellázítaná a falut ellene. Nem! Ilyen játékba nem lehet belemenni. Jó helyen vannak ott, Mihályival az élen, ezek az izgága alakok. Az elnök feleségére kezet mert emelni a gyalázatos kovács, és a köztársaság ellen is lazított. Nem beszélve arról, hogy az elnök személyét is gyalázta; — De a fegyverére igen! — csattan az örökös elnök hangja, es egy intésre Kérész, meg Mqlnár Anti előhúzzák forgópisztolyukat és ráfogják Mihályira. Az asszony felsikolt, Birihez, meg a szomszédhoz fordul könyörögve: — Kedves komámuram, jaj, mit akar tenni? Segítsél. Jóska! Édes Istenem minek kellett veszekedni? Mihályi a feleségére néz: Int neki, hogy hallgasson, aztán Birihez fordul: ■— Hát erre a törvényre csakugyan adok. Mert te egészen megzavarodtál. képes lennél agyonlövetni a pribékjeiddel. De megbánod még, Biri, keservesen megbánod. Jusson eszedbe ... — A papolást befejezhetjük — vág közbe Biri. — Na, indulj. Mihályi! A kovács szabadulni szeretne. Szinte nem is hiszi el. hogy ez valóban így történt. Ha puszta kézzel lennének, szétütne köztük, hogy elmenne a kedvük az erőszakoskodástól. De a fegyverrel szemben tehetetlen. Csak a fogát csikorgatja, s annyit mond a feleségének : — Visszajövök én hemsokára.. nyugodjál meg. Utánuk becsukódik az ajtó, be- hallik lépteik dobogása az udévr- ról. Majd a kaput is becsukják, és csend lesz. Most már nem halAzoknak a parasztoknak is volt bátorságuk a felfegyverzett hatósággal szembeszállni egy nyomorult borjúért?! Ez mégiscsak több a soknál. Kérész három napig nyomta az ágya.t miattuk. Most hát bűnhődnek. Ez a bűnösjutal- ma mindig, de ezután még jobban az lesz. És a pártfogójuk sem ússza meg szárazon. Tanulja meg Strom, akkor is^ha ő a pénzügy- miniszter. hogy nem lehet az elnök szavát kifogásolni, nem lehet az elítélteket kikönyörögni a börtönből. Okos ötlet volt Mihályit lezárni, ezt világosan látja, hiszen legnagyobb örömére, ezzel megszűnt létezni a Nemzeti Bizottság, meg valamennyi párt is. Csak Mihályit kellett eltüntetni, megijedt mindenki. A múlt héten még jövö- gettek az emberek a párthelyiségekbe, de az utolsó napokban már nemigen. Minek is mennének? Ha valamit tudni akarnak, jöhetnek egyenesen ide, hozzá. Most Mihályi helyett, úgyis ő a párt vezetője. Mármint a kommunista párté. Arra se sok szükség van szerinte, de azt legalább névlegesen meg kellett tartani. Meg is üzente a faluban minden illetékesnek. hogy ehhez tartsa magát. (Folytatjuk.)
