Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-14 / 11. szám
1965. január H. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Az ellenőrzés közös feladatunk A KÖZELMÚLTBAN számoltunk be arról, milyen módon sikkasztottak el a szekszárdi halbolt volt alkalmazottai közel 200 ezer forintot. Akkor, a tényen túl csak érintettünk néhány problémát, s az ellenőrzésről is csupán annyit mondtunk: ha jobb, alaposabb lett volna a leltározás, nem fordulhatott volna elő a nagyarányú bűncselekmény. Másik eset kapcsán viszont olyan megjegyzést tettünk, hogy egyik építkezésünkön bizonyára dolgoztak volna az éppen ultizó szobafestők, ha jobb a szervezés, az ellenőrzés. Folytathatnánk a megkezdett felsorolást tovább, pedig mi csak bizonyos részleteket ismerünk, s korántsem tudjuk mindazt, amit esetleg szélesebb kollektíva elsorolhatna. Ha ugyanis gazdasági bűncselekmények mögé nézünk, vagy csupán egy-egy mulasztást vizsgálhnk meg. rendszerint ott találjuk a háttérben az ellenőrzés elmulasztását, formális voltát, a felületességet. Ha lenne is választék, a köny- nyebbség kedvéért maradjunk a közvéleményt alaposan felkavaró „halügy” mellett, mert mintha abban megtalálhatnánk azokat a hibákat, amelyek igen gyakran jelentkeznek az ellenőrzéseknél. Az. hogy 18 hónap alatt mindössze két leltár volt, s az is olyankor, amikor az üzlet nem rendelkezett készlettel, azt mutatja, hogy a revízió nem annyira rendszeres feladatként szerepelt a programban, hanem mint olyan szükséges rossz, amelyiket meg kell csinálni, mert a heti munkatervben éppen szerepel. Nem ismerjük közelebbről az ilyen munkastílust tápláló elgondolásokat. így csak gyanítjuk, hogy az olyasféle ellenőrzések, amilyenben az üzlet részesült. inkább fedezetként szolgáltak az 'ellenőrzőnek, mert ki is szólhat neki baj esetén, amikor jegyzőkönyvvel tudja igazolni, miszerint ekkor és ekkor megtartotta a rá kirótt ellenőrzést. Arról természetesen nem tehet, hogy a mulasztást nem fedezte fel. senki nem lát a másik fejébe, vagy szívébe, szabad szemmel. Ha pedig az ellenőrzés ellenére is bekövetkezik valamilyen baj, még akkor mindig ott a rendőrség. a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek, ők majd elvégzik a saját dolgukat. És a baj tulajdonképpen itt kezdődik. Ott, hogy az ellenőrzés legkisebb és legnagyobb formája nem elsősorban rendőrségi feladat, hanem társadalmi ügy, olyan gond, amelyik egyformán vonatkozik vezetőre és beosztottra. Kötelességünk törődni azzal, ami a miénk, márpedig a társadalmi tulajdon vitathatatlanul a sajátunk még akkor is. ha nem szerepel a nevünkön, nincs telekkönyvileg ránkírva. Aki megkárosítja, az nem akármilyen államot és társadalmat károsít meg, hanem a mi államunkat, a mi- társadalmunkat. Mondjuk ki kereken a szót: a mi zsebünkből veszi ki a pénzt. KÉTSÉGTELEN TÉNY, hogy a népgazdaságot károsító gazdasági természetű bűncselekmények száma csökken. Ehhez sok köze van annak a sokoldalú nevelő és fel- világosító munkának, amit a társadalmi szervek, a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei végeztek és végeznek. Jogos azonban az a sokfélül érkező kívánság, hogy legyen a kárt okozó cselekmények száma még kisebb. Ez így, elmondva csak jámbor óhajnak látszik, olyan kívánságnak, amely csak úgy magától nem válhat válóra. Nehéz ugyanis elképzelni^ hogy a nyerészkedni akaró, vagy lopni, sikkasztani szándékozó lemond a terveiről, mert bizonyos embercsoportoknak az a kívánsága. hogy ne lopjon. Kineveti őket. Akkor viszont, ha az ellenőrzést végző szervek nem formálisan, szükséges munkatervi szempontként végzik munkájukat, hanem céltudatosan, a lényegi tennivalóknak megfelelően, a ma még nevetők arcáról a mosoly is lefagy. Befellegzik nekik, bezárul előttük a lopás, sikkasztás lehetősége.' Akkor tehát gyanakodjunk mindenkire? Nem. Erről egyáltalán nincs szó. Arról azonban annál inkább, hogy gazdálkodjunk jobban és körültekintőbben mindazzal. ami a miénk. S lehetőleg ne nézzük kedélyesen, ha valaki ilyen vagy olyan módon megkáro- j sítja a társadalmi tulajdont. S itt mindjárt egészítsük ki az eddigi- | eket még egy más dologgal is. A köztudat általában azt tartja: az károsítja meg a vagyont, aki ezt vagy amazt elemei belőle. A dolog ennél sokkal komplikáltabb. I. A tolvajok mellett azok is közfi- ! gyelemre méltó kártevők, akik herdálnak, pocsékolnak, semmibe | veszik a-különböző anyagfelhasználási normákat vagy éppen rosz- szul végzik a munkájukat. Róluk sem szabad elfeledkezni. Persze azt is mindjárt hozzátesszük: aki egyszer téved, még nem biztos, hogy bűnös is. ha munkáról, valamilyen készítmény selejtjéről van szó. Ámha szinte rendszere- , sen rosszul dolgozik, akkor már a tolvajokkal, sikkasztókkal kerül egy sorba, s velük egyenlő elbírálást érdemel. A TAPASZTALAT SZERINT lábrakapott egy szemlélet. Valahogy így lehetne legjobban megfogalmazni: ne bántsuk egymást, éljünk jó békében egymás mellett. Ez, ha az együttélés szempontjából nézzük nemes emberi törekvés. Ámha ugyanezt alkalmazzuk a gazdasági élet egyes területein, bizony magunk látjuk kárát. Mert a jó szándék, rosszra, a humanitás pedig visszájára valamilyen álhumánumra fordul. S az a jó szív, amelyik, mert nem akarta, hogy rossz legyen, egyszerre megfájdul. Csak akkor már mintha késő lenne. Tanácsosabb tehát úgy gondolkozni, hogy az ellenőrzés sem kisebb sem pedig nagyobb mértékben nem felesleges molesztálás. nem is elherdált időtöltés, hanem olyan tevékenység, amelyikre ma éppolyan szükség van, mint tegnap volt, s holnap sem tehetjük még a múzeumba. Mindannyiunk tulajdonáról, vagyonáról van szó, védjük tehát magunk is ami a miénk. > i Sz. I. Emberek hozott —------------------------ \ \ fc f ! i A hónaiért unt vezetője Nagy Elemért birodalmában kerestük fel, a Fácánkerti Növényvédő Állomás laboratóriumában. Az ismerkedés azzal kezdődött, hogy elmesélt néhány érdekességet. Tavaly a bátaszéki határban megfigyelték, hogy egy ismeretlen bogár károsítja a répát. A községi tanácselnök egy percig sem habozott, felvette a telefonkagylót, és meghívta a növényvédő állomást. Bejelentette, hogy mit fedeztek fel a gazdák, és az ismeretién bogárból még aznap útnak indult egy szép példány a laboratóriumba. Nagy Elemérék nyomban hozzáláttak kideríteni a származását és a családfáját. A laboratóriumvezető néhány perc múlva felkiáltott: — Megvan! Holló. Számára ez a felfedezés nagy izgalmat jelentett, mert eddig úgy tudta, hogy Tolna megyében hollóbogár nincs, ö pedig igazán ismeri ilyen szempontból a megye minden pontját. Sőt úgy ismeri akár a tenyerét. ~ t Hasonló meglepetést és izgalmat okozott a fekete olajos bogár lárvája azzal, hogy „fellépett” a fokhagymán, A szakirodalom ilyen esetre sehol nem tér ki: Nagy Elemér laboratóriumvezető jegyezhette fel tehát először ezt a növényvédelmi szempontból rendkívülinek, számító kuriózumot, amely feltehetően belekerül majd a szakirodalomba, esetjeg így: „Tolna megyében 1964-ben megfigyelték, hogy az olajoshátú bogár lárvája a fokhagymán is károsít”. Persze Nagy Elemér a tudós külsejű fiatal laboratóriumvezető ezen a feltételezésen mosolyog, mert arra gondol a fantázia nehezen fér össze a realitásokkal. Ö a realitások világában él. Birodalmában mikroszkóp fölé hajolva találtuk nagy figyelemmel rendszerezést végzett. Különös, sőt különleges ez a laboratórium: bogár, bogár mindenütt. Innét indulnak útnak az előrejelzések a mezőgazdasági nagyüzemekbe, innét figyelmeztetik a közös gazdaságok vezetőit, hogy mikor mi ellen és milyen módon védekezzenek. Hatalmas szekrényekben bogárgyűjtemények alkotják a polcokat. Gombostűre tűzve lepkék, lárvák, imágók, szóval a különféle alakzatok olyan rendben sorakoznak, hogy nyomban észreveszi az ember: akik itt dolgoznak azoknak ez a munka elsősorban szenvedély, hivatástudat, és csak másodsorban kenyérkereset. Nagy Elemér is perceken belül a szakmai érdekességek sokaságával szolgáit. Kiemelt a szekrényből egy bogárgyűjteménypolcot és máris sorolta: olasz sáska, jellegzetes kártevő, nálunk gyakori, a Tiszántúlon ritka. 1963-ban szinte teljesen tönkretette a maglucerna termést. Marokkói sáskát egyáltalán nem tudok mutatni, mert a mi vidékünkön nincs. Gyakori viszont a Tiszántúlon, Ezek pedig itt a cserebogarak .., Nagy Elemér növényvédelmi szakmérnök — ezen belül rovaros — egy fontos poszton olyan munkát végez, amelynek eredményeként évről, évre milliókat mentenek meg a mezőgazdaság-I bán a növényi kártevőktől és kórokozóktól. Gondol erre? Aligha vagy nagyon ritkán. Amikor beszélgettünk vele akkor is más foglalkoztatta. E napokban az erdőszéleken ugyanis férfiakkal lehet találkozni, olyanokkal akik úgy viselkednek mintha keresnének valamit. Ezek a keresők a növényvédő állomás brigádvesetői: a megyében az erdőszéleken meghatározott pontokon e na- i pókban mérik fel a gyapjapille fertőzését. Később a gabonapoloska-fertőzés felmérését csinálják. S Nagy Elemért inkább e munkának az eredménye foglalkoztatja, hiszen ő is egy azok közül, akikről ritkán beszélünk, de akiknek bizony értékes és nélkülözhetetlen a munkája. Sz. R. Á százharmincadik... Jut hús pecsenyének, levesnek Szűcs Lajos, az idei szezonban már a százharmincadik disznót vágta. Nagy mestere a disznóölésnek, de csak alkalmi foglalkozása. Különben a bogyiszlói termelőszövetkezet növény- termesztője. i. Asszony! munka az osztályozás. Horváth Sándor, a házigazda) megelégedéssel nézi a füstölésre váró sonkát. . ' ‘ Foto: Turi Mária <
