Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
* 4 TOLNA MEG VEI NEPÜJSAG 1965. január 12. Látó gáté bon Radnóti olasz fordítójánál Rómában, a Via dei Giemalis- ti 25-ben laknak Gianni Toitiék. A bejárat körül pálmák, ©leanderek, az első emeleti ablakban tűzpiros muskátlik pompáznak. A haliból nyílik Giarmi dolgozószobája. írógépe mellől mosolyogva áll fel. tört magyarsággal köszön. Az időt megtréfálva kopaszodó fiatal költő. Könyvtára erdejében külön polcon a fiatal életút gazdag termése, mint színes mozaik aranyverelesen, mint a ravennai — figyelmeztet, rangos ember, magasan szárnyaló költő. József Attila első szép olasz fordítása és értékelése, esztétikai tanulmányai, műfordítások, kritikák, publicisztikák, szép verseskötetei a mai olasz irodalom élvonalába sorolják. Sokat tanultam tőle, mint művész, mint ember egyaránt. Naponta szerez érvényt azoknak a 'forradalmi impulzusoknak, melyek tisztán szövik át életét. Uj irodalmi műfajt teremtett: nagyon érdekes* plakát-műfajt. Ö írja, szerkeszti. Mexikói, spanyol, olasz, metszetek, tiltakozó szövegekkel, saját költeményeivel. Egész munkásságában az új fasizmus létrejötte elleni sürgető cselekvésre szólít fel, nagy humanizmussal, az antifasiszta egységre való felhívás ölt testet. Felesége, Marinka Dallos, szintén költő, műfordító, publicista. Szép frigyet kötött a fiatal magyar költészet az olasszal, a Lőrinciből származó Marinkával, és a római Giannival. A nyáron Keszthelyen találkoztunk újra, Gianni a szigligeti alkotóházban Radnóti kötetének utolsó cizellá- tori teendőin dolgozott. Azóta a kötet megjelent. Dedikált példányt kaptam, s mellette M.arinka Dallos levelét, amely Radnóti tragikus halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett római ünnepségről tudósít. „Nagyon szép est volt az akadémián, ahol Gianni is beszélt a Radnóti versek fordításáról és talán nem vagyok szerénytelen, ha azt írom, igen szép sikerrel.” A nagy költői kvalitással és műgonddal elkészített Radnóti- kötet elegáns formája újszerűségével hat, s bizonyítja a modern műfordítás sokszínűségét. A magyar nyelv hajlékonysága lehetővé teszi bármilyen versforma alkalmazását, az olaszra fordítás azonban elsősorban tartalmi lehet. A művész-házaspár kitűnő munkát végzett. Az előszót Tolnai Gábor, Radnóti ifjúkori barátja írta, az illusztrációkat Orosz János magyar és Ennio Calabria olasz művészek készítették a műalkotás dicséretes igényével. Totiék József Attila után Radnóti Miklóst ismertetik meg az olasz irodalmat szerető közönséggel. CZINKE FERENC Raünóti Mi,-lás válogat. . v -seiuek olasznyclvű kötete. (Ennio Calabria olasz művész illusztrációi.) IMnanftmk a magyar forradalmi mur>kássnozgaiom történetéből A kötet két dátuma a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetének két fontos időpontját jelenti. Az egyik 1919. augusztus 1., a Tanácsköztársaság megdöntésének tragikus időpontja, a másik 1929. augusztus 1., a forradalmi munkás- mozgalom háborúellenes tüntetésének napja. E két történeti esemény közötti időben szerveződik újjá a magyar forradalmi munkásmozgalom. A kommunista pártnak mély illegalitásban és az ellenforradalmi rendszer kegyetlen körülményei között kellett kialakítani illegális taktikáját és szervezeti módszereit. A dokumentumkötet lényegében ennek a folyamatnak a bemutatására vállalkozott. A huszas évek közepén a KMP-nek sikerült kitörni az illegalitás fojtogató szorításából. Politikájának megnyerte a szociáldemokrata pártban létrejött ellenzék jelentős részét, és vezetésével új legális munkáspárt született, — a Magyarországi Szocialista Munkáspárt, a népszerű MSZMP. Az Illegális kommunista mozgalom — a helyzetnél fogva — viszonylag kevés dokumentumot hagyott az utókorra, az MSZMP felhasználva féllegalitása minden lehetőségét röpira- tok és újságok gazdag anyagát készítette. 1829) Ebből az anyagbőségből készített válogatás sokoldalúan mutatja be az MSZMP harcát. Az MSZMP szétverése után a Kommunisták Magyarországi Pártja új fejlődési korszakba lépett. Felhasználva az előző időszak gazdag tapasztalatait erősítenie kellett szervezeteit, új módon kellett dolgoznia a legális szervezetekben is. Hogy miképpen kereste a felvetett kérdésre a választ, erről adnak hírt a huszas évek végén keletkezett anyagok, újságcikkek, röplapok. A dokumentumkötet hűen kíséri végig a magyar forradalmi munkás- mozgalom fejlődésének útját és a maga korlátozott lehetőségei keretében a magyar forradalmi munkás- mozgalom harcosainak is emléket állít. Olykor nem név szerint, de a közreadott dokumentumok bizonyító erejével. Éppen ezért a forradalmi munkásmozgalom dokumentumainak közreadásával hozzájárul pártunk és a magyar munkásmozgalom történetének tanításához, dolgozóink szocialista tudatának formálásához, nemzeti hagyományainak alaposabb megismeréséhez és még nagyobb megbecsüléséhez. SZ. Á. ÄERÖ MHvS mmtKtíS KISRFfitENy— 3. Az ilyen Mihályi-félék minden okvetetlenkedése ellenére is. Még hogy tiltakozik a Nemzeti Bizottság nevében? Hát csak tiltakozzon. Biri Tibor talán nem tagja a Nemzeti Bizottságnak? De bizony tagja. Igazság szerint a vezetés is jobb kézben lenne nála, mint Mihályinál. Meg is szerzi hamarosan. Kiüti Mihályit a nyeregből, mihelyst alkalom kínálkozik. Igen... Az lesz, amit akar. Nem enged meg semmiféle ellenállást. Majd megtanítja azokat, akik még mindig a csendes susztert „Kicsi” Birit látják benne, a piszkos, ganés csizmák, cipők toldozóját, foltozóját. Merészelje valaki még egyszer Kicsinek csúfolni! Nem! Ezt a nevet nem akarja soha többet hallani! Nagyot sóhajtott, lábujjhegyre ágaskodott, s boldog mosollyal nézett kifelé az ablakon. Istenkém, istenkém, milyen kicsi dolgokon fordul meg a világ sorsa. Lám, ha Csacsis Szilágyi nem hal meg, ma is ütögethetné a faszegeket a csizmákba, rongyos cipőkbe. De szerencséjére, Csacsis Szilágyi pár héttel ezelőtt elköltözött az ámyékvilágból. A dolog úgy esett, hogy valamilyen ünnepség alkalmából az orosz katonák egy kis összejövetelt rendeztek. Erre a célra valamivel több vodkát kerítettek, mint amennyit el tudtak fogyasztani. Mivel pedig a jó pálinka soha nem volt megvetendő, elzárták a községháza egyik szobájába az italt, azzal a szándékkal, hogy alkalomadtán majd iszogatnak belőle. Ezt szagolta ki Csacsis Szilágyi. Ehhez jó orra volt mindig, s most is pár nap alatt megfejtette a lezárt szoba titkát. Amikor az orosz katonák nem voltak otthon, kihasználta az alkalmat, és beszivogatott a vodkából. De annyira sikerült neki, hogy nem tudott kimászni a szobából, ott nyúlt el a padlón, egy üveggel a kezében. Úgy találtak rá másnap a katonák. Szidták, költögették, de bizony a tolmács nem kelt fel, akárhogy unszolták is. Meggyulladt benne a pálinka, meghalt szabályszerűen. * özvegyember volt, két csacsi maradt utána csupán. Senki nem siratta meg. így köszönhette Kicsi Biri a vodkának meg Csacsis Szilágyinak a szerencséjét. Másnap ő lett a tolmács. Most pedig, miután megszűnt a faluban a parancsnokság, átvette a hatalmat. Kikiáltotta magát köztársasági elnöknek. így aztán élvezi a főjegyzői szobában a hatalmat. Ez a köztársaságalakítás, azt lehetne mondani, véletlenül jutott eszébe. Méghozzá éppen azon a napon, amikor az orosz katonák magára hagyták a falut. Néhány évvel ezelőtt olvasta valami könyvben (mert, ha kevés munkája volt, gyakran félredobta a kaptafát meg a kalapácsot, s olvasott egy kicsit), hogy Olaszországban létezik egy olyan kis köztársaság, amelyik csak néhány ezer lelket számlál. Mo- nacó, vagy mi a csuda a neve a parányi államnak. Bohaner Szigfrid írta róla a könyvet, írtó érdekes "volt, elolvasta legalább ötször. Az ötletet tehát tulajdonképpen tőle kapta. Éppen ez villant agyába, amikor az oroszok teherautója kifordult a faluból. Mert ugyebár, ha ott, Olaszországban ilyen köztársaság létezhet, akkor miért ne lehetne itt is... Biharberettyóban. önálló hadsereg, saját pénzverés, miniszterek, micsoda szép dolog! Hát még az, hogy mindezt ő egyedül irányíthatja. Minden szava parancs! S minden szava szent, ahogy az egy köztársasági elnökhöz illik. Ha komolyan belegondolt — márpedig sokszor megtette —, tíz évet odaadott volna az életéből, ha mindezt megvalósíthatja... Kint az utcán közmunkára kivezényelt embereket, tisztogatták az árkokat, a köves úton pedig ganéval megrakott szekerek igyekeztek a mezőre... Erről jutott eszébe, hogy ideje lenne rendbehozatni a község egyik hintóját. Az illik egy köz- társasági elnökhöz, nem a gyalogjárás. Feltette a kozáksapkáját, és ment, hogy a kocsiszínben saját szemével láthassa a hintó- kat. A folyosóról magához intette a két fegyveres emberét, és úgy haladt előttük néhány lépés távolságban, mint egy hadvezér. A sarkon, a Hangya bezárt üzlete előtt megálljt parancsolt. Autót látott közeledni az úton. Rangjához illően cigarettázva várta be a teherautót, s csak akkor igazgatta meg a kozáksapkát a fején, amikor megismerte a szovjet főhadnagyot. Ez volt az itt állomásozó katonák parancsnoka. Most a járási székhelyen van. Nemigen örült a látogatásnak mert tudta, hogy ez neki valamilyen munkát jelent. Bizony, sokat szaladgált ennek a főhadnagynak a parancsára, az alatt a pár hét alatt, amíg mellette tolmácsolt. Mert hol fuvar kellett, hol szalma, azután meg széna a lovaknak, tűzifa a katonáknak, a híd javításához emberek, és a jó ég tudná felsorolni, mi minden még. Sejtette, most is valami kívánsága lehet, ha ide jött. Valóban jól gondolta. A tiszt kihajolt az autó ablakán, váltott vele néhány szót, majd megkérdezte: — Van még tűzifa az erdőben? — A kiserdőben, itt a falu alatt — dadogta Biri. A főhadnagy megörült. — Na, akkor éppen három emberre van szükségem! — Azonnal kerítek három munkást, vannak itt közmunkán többen is — ajánlotta Biri, és már indítani is akarta egvik fogdmegét toborzó útra. Csakhogy a főhadnagy leintette. — Nem kell menni sehová. Azok csak hadd végezzék a dolgukat. Ti hárman vagytok, s annyi éppen elegendő. Igen, de Kicsi Birinek ehhez nem füllött a foga. Még hogy saját elnöki kezével rakja a fát? Azt már nem! Oda lenne a tekintélye az emberek előtt, ha ezt megtenné! Meg is mondta a főhadnagynak, s idegességében az orosz szavakat magyarral keverte. — Tovaris, én vagyok itt a na- csalnyik. Engem mentsél fel. A főhadnagy bosszúsan nevetett: Micsoda ember ez — gondolta. — Egyszerű tolmács, mégsem akar dolgozni, csak parancsolgatni. Mi lenne ezzel, ha nagyobb rangja lenne? Igazi diktátor válna belőle. Jelt adott a gépkocsivezetőnek, aztán szigorúan Birire szólt: — Ha te vagy nacsalnyik, neked kell jó példát mutatni. Kicsi Biri kelletlenül morgott, de a főhadnagy gúnyolódva rászólt, s mint az előbb Biri, ő is keverte a szavakat: — Davaj, kicsi robot, nacsalnyik! Biri elkeseredve látta, hogy itt ellenkezni nem lehet. Mérgesen lejjebb húzta a fején a kozáksapkát, és maga után intette két ajtónállóját is. ♦ Fél óra alatt elkészültek a munkával. A katonák elhajtottak, ők meg hárman ott maradtak a kiserdőben. Biri már megbékélt sorsával, beletörődött elnöki tekintélyének farakással történt megnyirbálásába. Úgy gondolta, ha már ide sikeredett a dolog, haszonnal zárja le ezt a mai napot. A Községházán nincs mivel tüzelni, az erdő viszont tele van jó száraz fával. — Kérész! Bemégy a faluba, fuvart szerzel a legelső háznál, és kijössz ide. Mondjad a gazdának, ha okvetetlenkedik a fuvarért, hogy egyhavi közmunkáját letudjuk a ma esti fuvarral. — Igenis! Kérész összecsapta a bokáját, és már el is indult. Kicsi Biri pedig leült egy tönkre, és számvetést csinált magában. Két embere van mindössze, akikben megbízhat. Kérész, meg ez a Molnár Anti, aki itt maradt vele. Több egyelőre nincs. Majd csak akkor lesz, ha meg tudja őket fizetni. Ezek suszter- segédek, mindegyiket régről ismeri, azért bízik bennünk. Hosz- szú ideig dolgoztak együtt, sőt Kérész nála szabadult harminc- nyolcban. Az ő inasa volt. Ezek tűzbe mennének egy szavára. Csakhogy ez kevés az üdvösséghez. Nagyon jól tudja, ennyi emberrel nem lehet egy államot irányítani, még ha olyan kicsike is, mint Biharberettyó. Különösen, ha az ilyen Mihályi-fé-< lék okvetetlenkedni kezdenek. (Folytatjuk.) 4
