Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-09 / 7. szám
1865. január 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG „A tanulók ülnek a padban” A hetes jelent, aztán meg- kezdődik az óra. A pöttömnyi emberkék alig látszanak ki a padokból. Némelyiket csak akkor veszi észre az ember. amikor a kezét nyújtja. ( — Hogyan mondják németül, hogy tanuló? — kérdi Siklósi Jánosné tanítónő. Kéz-erdő emelkedik a magasba. Mindenki nyújtózkodik, s aztán kórusban mondják a feleletet. A tanítónőnek elég rendet teremteni, s megértetni, hogy csak az beszéljen, akit felszólít. Hiába, ők még alsótagozatosok, könnyebben megfeledkeznek az iskolarendről. — Hogy mondják azt, hogy ülnek? — ...és azt, hogy a padban? A tanítónő a hátsó pádból szólítja fel az egyik jelentkezőt, de az belesül, rosszul válaszol. At öbbiek mindjárt észreveszik és máris nyújtják a kezüket. — Most egy nehezebb kérdés következik... Ki tudja, hogyan mondják németül, hogy a tanulók ülnek a padban1 Erre már kevesebb a jelentkező, de egy kékmackós kislányka szépen elmondja a mondatot — németül. Szemléltető kép kerül a táblára. családi jelenet látható rajta. — Kik vannak ezen a képen? — hangzik a kérdés. Az egyik fiú kimegy a táblához és sorolja, mutatja: — Ez a papa, ez a mama, ez a fiú. — Nana, vigyázz! Ki segít? — Az a lány — segíti ki az egyik fiú németül. A kezdő nyelvtanulóknál bizony előfordul, hogy leány helyett fiút mond. A tanítónő veszi a tankönyvet: — Most pedig gyerekek egy új német éneket tanulunk meg. Először én elénekelem, figyeljetek jól, aztán elénekeljük közösen. — Add a kezed ... A gyerekek kórusban közbevágnak: — Tanító néni, ezt már tud juk még otthonról. — Annál jobb. akkor énekeljük együtt. Eléneklik, aztán szavakra bontják. Kiderül, hogy a szavak egy részét nem érti a gyerekek többsége. Mechanikusan bemagolták az éneket, de a tartalmát nem ismerik, sőt, a kiejtés is egészen eldeformálódott. Csengetnek vége az órának. Aztán ismét csengetnek, kezdődik a másik. JY'T őst nagyobb gyermekek L1'*~ sorakoznak be az ajtón. E csoportnak a hetese már németül jelent a tanítónőnek. A tanítónő is ritkábban beszél magyarul. Előveszi az osztály- könyvet és a katedra elé szólít egyet a hallgatók közül. A gyermek részletet olvas fel egy olvasmányból, lefordítja, aztán következik a másik felelő. így megy ez hétről hétre a pari általános iskolában a megfelelő órarend szerint. A tanulók többsége persze nem járt német órákra, csak akiket a szülők beírattak. Póriban sok a német nemzetiségű, ezekben a családokban többnyire német sző hangzik, bizonyos ismereteket a gyermekek is elsajátítanak. ez azonban nagyon kevés, hiányzik belőle az iskolai csiszolás. Ezért aztán a szülők kérésére nemzetiségi tagozatot szerveztek az általános iskolában, beiktatták a tanrendbe a német nyelv oktatását. — Teljes német nyelvtudást természetesen nem adhat az iskola. mert ez nem is a mi feladatunk. Viszont igyekszünk gyakorlati ismereteket adni, nem a grammatikára, hanem a közvetlenebbül gyakorlati ismeretekre tesszük a hangsúlyt. — mondja tBaka István igazgató. — így aztán az iskola nemzetiségi tagozata közvetlenül kapcsolódik a gyermekek otthonról hozott ismereteihez. B. F. A termelőszövetkezeti tanács házatáján Tizenkét jogtanácsos, hat ügyvéd a tsz-jogvédelem szolgálatában — Huszonöt brigád fáradozott a szocialista cím elnyerésén — A döntőbizottság szigorúbb Szekszárdon, a megyei tanács épületében „székel” a Tolna megyei Termelőszövetkezeti Tanács. Mindössze két irodahelyiséget foglalnak el. Majzik László a vezető, aki két függetlenített munkatárssal dolgozik. Munkájukat viszonylag kevesen ismerik, kevesen tudják, hogy tulajdonképpen ez a szerv a közös gazdaságok hivatalos érdekeit képviselő, sőt ezen túlmenően felelős gazdája, szervezője a tsz-tagok versenyének. Ezt az utóbbi tevékenységet a KISZ-szel, a nőtanáccsal, a Hazafias Népfonttal végzi. 1964- ben is főleg e témák köré csoportosíthatjuk a tanács munkálkodását. Tavaly a tsz-tanács közreműködésével nagy minőségi és mennyiségi előrehaladás történt a közös gazdaságokban a jogvédelem terén. Míg a korábbi években csak néhány tsz foglalkoztatott jogászt, 1964-ben már a megye mindegyik termelőszövetkezete jogtanácsost állított be” — szerződéssel. A törvényesség fokozottabb megszilárdítása szempontjából nagy jelentőségű tény, hogy jelenleg 12 jogtanácsos és 6 ügyvéd intézi Tolna megyében a tsz-jogvédelmet. A hatóságok előtt vitás, peres ügyekben ők képviselik a tsz-ek vezetőit. Majzik László kuriózumként jegyezte meg, hogy a korábbi években a közös gazdaságok legtöbbször alperesként szerepeltek. Újabban viszont egyre gyakrabban felperesként jelentkeznek és ez már önmagában 's minőségi előrelépés. A jogtanácsosok és az ügyvédek hasznos segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteken belül, például a fegyelmi eljárások szabályos, törvényes lebonyolítására is. Ennek birtokában a fegyelmi bizottságok határozottabbak és ami igen lényeges, igazságosabbak. Megkérdeztük Majzik László elvtárstól, hogy milyenek a további elképzelések a jogvédők, az ügyvédek munkáját illetően. Elmondotta, hogy még ebben az évben meg szeretnék valósítani a fogadónapokat. Ezzel azt akarják elérni, hogy a termelőszövetkezet és a tag között felmerülő vitás Alig nagyobb négy négyzetméternél. Három ember serénykedik, vagy ahogy ők mondják: rései. Szemük és foguk villan a kézfogásnál. ahogy a nevüket mondják: Széles István, az 1-es csapat vezetője. Szibert László csapattag. A harmadik név szinte eltűnik a fejtőkalapács újratámadó zajában. A három ember naponta nyolc órát tölt ebben a vágatkezdeményben, étel, ital és cigaretta nélkül. Küldik a szenet felfelé, a külvilágnak. BÁNYÁSZOK kétszeresen Van egy törvény a bányákban: Mindenki egyért, s egy mindenkiért. Kétszáz méterre a föld alatt olyan törvény ez, amit senki sem próbál meg áthágni. Itt nincs harag, még akkor sem. ha* a ..napon” nem köszönnek egymásnak. A dac, a virtuskodás is a kasban marad. S ha az összetartok között keresünk kitűnő embereket, akkor feltétlenül szólni kell a bányamentőkről. Olyasféle szervezet ez, mint a katonaság: a veszély méretét inkább azután nézik meg, ha már kimentették a bajbajutottat. Széles István és Szibert László is a szolgálat tagjai. Emlékek után kutatnak: mi is volt a legnagyobb élményük? — Talán az a vágatzárás — mondja töprengve Széles István. A többit Mindum János mondja el. Széles legyint, mintha tulajdonképpen nem is történt volna semmi. Pedig ha az a tűz, aminek akkor a vágat elzárásával elejét vették, továbbterjed, a súj- tóléges bányában komoly károkat okozhatott volna. Arról Béres Henrik, a biztonsági felelős beszél, hogy a mentők kétszeresen bányászok. Nekik akkor is készen kell állni, amikor a többiek esetleg pihennek. Széles István például a föld alatt töltötte december 27-ét. Szibert László fjedig az új év második napján volt ügyeletben. Kaptak-e érte külön fizetést? Azt kapták, ami egy műszakra jár. Széles itt közbeszólt: — Az lenne még csak szép, ha külön pénzt kérne az ember... Ezzel talán el is mondott mindent a bányamentők felfogásáról. A NÉMA KUTYA Mondom, amint kúszunk lefelé, de az is lehet, hogy megint felfelé tartunk, hogy másmilyennek képzeltem a bányát. Jól megszerkesztett és biztonságos itt minden. Erős támfalak, kitűnő szellőzés ... Majd akkor most elvezetjük oda, ahol a legnehezebb körülmények között dolgoznak munkásaink — mosolyogja el magát az aknavezető. — Irány tehát a nyolcas! — veszi át a vezetést Béres Henrik, Újabb, de rövidebb létra, s aztán a fenti kép: összetört ácsolt, szűk, meleg barlang. Az átlagos hőmérséklet 23 fok, én negyvennek érzem. — Mi pedig már fnegszoktuk — nyugtat bennünket Fledsz József, aki 14 éves kora óta vallatja a hegy gyomrát. Mikor megtudja, hogy beljebb akarunk menni, mintha kételkedne a szándékunkban. Aztán mégis kötélnek áll. — Csak előbb arrébb viszem a kutyát... Négylábú a bányában? Furcsa lenne. Kiderül aztán, hogy ez a kutya csak itt lent eb, fent közönségesen bányacsillének nevezik. Elhárul az akadály, s mélyen bent, megtaláljuk az ifjúsági brigád vezetőjét, Ziegenhaim Mátyást és csapatát. Az összetört ácsodatot reperálják, fejtik a sze- ‘ net a homlokizzasztó, fojtott melegben. Ingben dolgoznak, mert a biztonsági rendszabályok így írják elő. Amíg fent voltunk, valahonnan mindig előgördült egy-egy kutya. Terhe az ereszkén csörömpölt végig, s a zajban alig hallottuk egymás hangját. De nem ez. hanem a szokatlanul meleg körülmény késztetett az indulásra. Jó lett volna még beszélgetni. Fent, a külszínen belehasított szemünkbe a fény. Még a fürdőben is éreztem a szúró, zsibbasz- tó fényszikrákat. Méginkább éreztem azonban azt, hogy abban a sajátos, nem is mindig veszélytelen bányavilágban olyan emberekkel hozott össze a jósorom, akik előtt ezután hangosabban mondom a hagyományos bányaköszöntést, s magasabban eme lem meg a kalapomat. SZOLNOKI ISTVÁN kérdéseket lehetőleg házon belül intézzék el. A fogadónap alkalmával meghatározott időpontban a szövetkezeti tag is, a tsz képviselője is előadná panaszát, vagy kérelmét és a jogtanácsos, vagy az ügyvéd helyben próbálná meg az ügyet mindkét fél részére megnyugtató módon elrendezni. Az ötlet jónak látszik: ha sikerül megvalósítani, akkor feltehetően sok időveszteségtől kímélik majd meg a tagokat, a vezetőket. Arról nem beszélve, hogy tehermentesítik a járásbíróságokat is. Az elgondolást egyébként a tsz- tanácsnak az a felismerés adta, hogy többször tapasztalták: a tsz- tagok bírósághoz fordulnak olyan esetekben, amikor végeredményben a panaszt könnyűszerrel el lehetett volna házon belül intézni, ügyvédi segítséggel. A tsz-tanács „homlokterében” tavaly a versenyszervezés, még pontosabban a kezdeményezések összefogása állt. A megye közös gazdaságaiban 1964-ben már 25 brigád alakult meg a szocialista cím elnyerésére, A KISZ, a tömeg- és a társadalmi szervek segítségével e brigádok mindegyike a feltételek betartásán fáradozott egész évben. A dombóvári Alkotmány Tsz-ben, a dalmandi Béke Tsz-ben, a kocso- lai Vörös Csillag Tsz-ben, a tamási Vörös Szikra Tsz-ben, az udvári Béke Tsz-ben, a kisdorogi Március 15 Tsz-ben, a sárszent- lőrincl Petőfi Tsz-ben, a tolnai Aranykalász Tsz-ben, a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben 432 tsz-tag készül, hogy még ebben a hónapban átvegye a Szocialista brigád cím viselésére jogosító oklevelet, vagy jelvényt. A brigádok tavalyi munkájának értékelése megkezdődött. A közelmúltban tájékoztató jelent meg, amely a szocialista brigádmozgalom irányelveit tartalmazza, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkoztatva. Ennek birtokában a tsz- tanács 1965-ben tovább szélesíti a mozgalmat. Úgy tervezik, hogy január végén, február elején megtartják a tsz-ekben működő szocialista brigádok vezetőinek megyei értekezletét és erre a rendezvényre más gazdaságokból is meghívnak vendégeket. Az Országos Tsz Tanács négy Tolna megyei tagjával a tolnai Aranykalász Tsz, a dunakömlődi Szabadság Tsz, a kurdi Uj Élet Tsz, a tamási Vörös Szikra Tsz elnökével és az élenjáró közös gazdaságok elnökeivel negyedévenként megbeszélést tartanak a jövőben is. Ezeken sok hasznos javaslat került összegezésre. A megyei tsz-tanács javaslatára például már eddig is történt néhány módosítás a tsz-ek és a vállalatok szerződéseinek szövegén. Olyan módon, hogy a közös gazdaság a szerződéses viszonyban még inkább egyenrangú partnerként szerepeljen. Ilyen tekintetben még van tennivaló: a tsz- tanács munkatársai a forgalomban lévő szerződések mindegyikét éppen a közelmúltban tanulmányozták át és ennek alapján bizonyos módosításra tesznek ismét javaslatokat. S ha már az előnyöknél, vagy a hátrányoknál tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy december 31-én érdekes megbeszélés folyt a tsz-tanácsnál, dr. Prantner József elvtárssal, a megyebíróság elnökhelyettesével és dr. Lencsés Gyulánéval, a döntőbizottság vezetőjével. Majzik László elmondotta; ha a tsz az építkezési határidők be nem tartása miatt kötbérköveteléssel lép fel, akkor a bírósághoz kell fordulnia. A szocialista szektor kötbérigénye az építővállalattal szemben Viszont a döntőbizottságra tartozik. S az a tapasztalat, hogy a döntőbizottság szigorúbb. Ebből viszont az következik, hogy amikor szárít a határidő, akkor az építők inkább a tsz- építkezóseket mellőzik, mert ezen a területen rendszerint megússzák kevesebb kötbérrel, így volt ez a bonyhádi Petőfi Tsz esetében is. Több ilyen, vagy ehhez hasonló, feszültségeket oldó megbeszélés van év közben, a tsz- tanácsnál. A szóban forgónak is meg lesz az eredménye. Szóval a tsz-tanács munkája nem nevezhető látványosnak, de hasznos, még akkor is, ha esetenként — ahogyan azt Majzik elvtárs is mondja — még jobbá, gyorsabbá kellene tenni. Sz. P. Szőlő — férdi ff hóban
