Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-07 / 5. szám
4 TOLNA MEGYF1 NRPŰJSAG 1965. január 7. Egy társbérlő naplójából December 26, péntek: Kezdek rájönni: nem is olyan rossz dolog ez a társbérlet. Itt mindig nevet valaki. Mi történt ma este is? A legkisebbik fiam: a Ferkó azt mondja: — Apukám nekem fütyülni kell! — Hát' fütyülj! — mondom — Szóval ilyeneket írt, nekem. Hát én zártam le a WC-t?, én öntöttem az udvarra a vizet? Nem, én nem! Az az egy pofon, meg a rádióbömböltetés, már az is valami. Hát már ezt se szabad egy társbérlőnek. Na megállj Törő! Ezt a levelet is te írtad, egész biztos, hogy te írtad... A Voszhod parancsnokának naplója lygónk = lim W k apkelte” 1,0 Irta: V. Komarov, a Szovjetunió űrhajós pilótája, mérnökezredes, a Voszhod űrhajó parancsnoka, a Szovjetunió hőse. N. Melnyikov alezredes irodalmi feldolgozása. (Rövidítés.) De ne a fülembe! — Hát hová? Útbaigazítottam. Jön ám vissza a gyerek. — Zárva az ajtó. — Hijnye a nemjóját, annak a pipogya apjának! — kanyarítot- tam el a dolgot és csakúgy paprikáztam a méregtől, amikor bementem a társbérlőmhöz, a Törő Gergelyhez.-— Miért zárta le a WC-t? — Mert soha sem tisztítják. Méregbe gurultam és úgy eltisztítottam az útból a Törőt, hogy menten ágyba kellett fektetni. Onnan hallgathatta, amint mi a gyerekekkel együtt énekeltük; .....Békesség földön a jóakaratú embereknek...” Elvégre karácsony volt. a békesség ünnepe. December 27, szombat: Megjött a Törő. A gyerekek is jelezték. Erre én felerősítettem a rádiót. Úgy bömbölt az istenadtája, mintha ölnék. Valami áriát énekelt egy férfi, ezt meg éppenséggel sem szereti a Törő. Ha nem szereti, hát hadd hallgassa. Egyszercsak dörömböl ám a Törő. — Pedzi már! — és még jobban felsrófoltam a rádiót. Sötétség lett. — Elvágta a vezetéket! —gondoltam magamban és azonnyom- ban kiadtam a parancsot: — Mindenki fazekat, lábost, födőt fogjon. Folytatjuk a hangversenyt. Csináltunk is olyan zirgést-zör- gést, hogy még talán az egerek is elszaladtak. A Törő kitartó ember. Nem szaladt,el. Na megállj! December 28, vasárnap : Ma visszafizetett a Törő. Kiloccsantott egy vödör vizet az udvarra az éjszaka és reggelre csonttá fagyott. Megy a feleségem a kútra, egyszercsak zutty. A lába az égnek és ordítozik: — Megölt, tönkretett... A feleségem ordít, a Törő meg ott áll az ablakban és a hasát fogja a röhögéstől. — Röhögj, röhögj! — gondoltam magamban. — Majd csak megpukkadsz! — és már azon derültem: mekkorát durran majd ez a rettentő nagy ember. Nem pukkadt meg. Na jól van. Ami késik, az nem múlik... December 29, hétfő: Ma levelet kaptunk. Azt gondoltam, hogy a nagynénikém írt, mert annak a szokása, hogy nem írja a borítékra a feladót. Szidhatják, oktathatják őt a postások: ő már csak ilyen maradi. A feladót mindig elfelejti. Kibontom a levelet és összevissza írással a következőket írja nekem valaki: „Maga Véső egy nagy...!” A megszólítás nem rossz! — gondolom és tovább olvasom „Ha volna egy kis sütnivalója, akkor nerh merne az emberek szemébe nézni. Maga a társadalmi élet megrontója. Tönkreteszi a családok boldogságát, összerop- pantja az idegeket, bolondokházába kényszeríti az embereket...” Olvassa, terjessze A TOLNA MEGYEI Néptíjságot! December 30, kedd: ni. Még az este kitaláltam vala- A búcsú nagyon egyszerű, szívmit. Ma reggel, amikor elment bői jövő volt. Elsőnek Borisz Je- Törő én is kimentem az utcára.1 gorov helyezkedett el az űrhajó- A kabátzsebemből kivettem a bán, azután Konsztantyin Petro- szeget, meg a papírt és kiszögez- j vics. Álltam és vártam, kissé tem a kapura: „Húsfüstölést és' irigyelve társaimat. A hajóban kutyái domítást szakszerűen vál- melegebb van, itt meg erős szél lalok: Törő Gergely. Felek tele- fúj. Itt, a magasban, különösen fonon is megkereshetnek. Dél- erős. Mint a többiek, én is levet- után öttől itthon vagyok. Két > tem a cipőmet, könnyű pilóta- csengetés!” j cipőt húztam azután levetettem Ha eszembe jutott, egész nap.a kék zakót. A vezető mérnök se- azon nevettem: vajon mit esi-1 Sitett be a kabinba. Elfoglaltam nál most a Törő? Mit mond az r embereknek, akik telefonon hívják a hivatalában kutyaidomítás, meg húsfüstölés ügyben. a helyemet, meghúztam a biztonsági szíjakat. Szinte eggyé olvadtam a karosszékkel. A szék kényelmes, az én termetemre. Bemegyek, hát látom ám ott! alakomra szabták. Fejtámlája is állnak, olyan régi öreg nagysága van. Mostantól fogva munkafélék és pörlekednek a Törővei. ] helyem és kozmikus ágyam. Nem — Miért bolondított be min- j újdonság számomra ez a szék, két? Most mi lesz a mi kis ku- már jól hozzászoktam. Látom, a tyusainkkal? — és gügyögnek a [társaim is kényelmesen elhelyez- kutyáiknak. — Ki tanít meg téged kedtek. Készen a munkára. szolgálni, hogy küldjelek most el a boltba, amikor még azt sem tudod, hogyan kell a kosarat a szádba venni...? A Törő még ordítozik: — Mindennel, de kutyaidomí- tással nem foglalkozom. Értik? Borisz Jegorov ellenőrzi Feok- tyisztóv érverését, az‘án az enyémet, majd a sajátját. Hüvelykujjával mutatja — rendben. A pulzus nem több mint 70—80. Teljes nyugalom. Szinte már csodálkoztunk, hiszen már-már utaMenjenek innen, mert mindjárt... I zunk. már-rrór repülünk és Jó trükk volt. Nem pukkadt semmi izgalom. Az ajtó még nyitva. A kísérők — a vezető mérnök, akit mindannyian Zse- nyának hívunk, fiatal, diákos, és Vlagyimir Jakovlevics rakétamérnök — ezt kérdezik: „Nem felejtettek el valamit?” Azt hisz- szük minden megvan. Borisz tréfálkozik: ,,Nem hoztunk virágot. Pedig jó^ lenne majd oda- ki mulatni akar. Vannak akik j ac*r*Í, a*ti elsőnek jön elénk magukon mulatnak, vannak, akik1 a Földön’. Virág nincs, de itt másokon. Én az utóbbiak közé fekszik mellettünk a Föld ajandé- tartozom. A Törőékhez vendégek jöttek. meg. Kár. Akkor legalább most nyugodtan alhatnék. Nem kellene azon spekulálnom: mi lesz holnap? December 31, szerda: Mint minden évben, most is Szilveszter van. Ilyenkor mindenka, a meggyfaágacska. A kísérők elbúcsúznak, jó re- Itthon szilvesztereznek. Most már' pülést, puha földetérést kíván- csakazértis: mi is itthon mara- nak, bezárják az ajtónyílást, dunk. | Konsztantyin Petrovics diadalmaTöltögetünk, iszogatunk, egy- 6011 ”M°st ,senlci szercsak mintha malac visítana. sern. szállíthat ki bennünket, re- Kimegyünk, hát a mi nagy kan- pülünk. És szinte megerősítve a dórunk verekszik egy irdatlan szavakat, zene hangzik fel a ve- nagy patkánnyal. Hohó! Ez az-j wkpznlefcben. A Fo d bucsu-ud- tán kapóra jött. Ki az egész csa- vözletet küldi nekünk. Iád. Körülfogjuk a macskát, meg' Borisz példájára mind § a patkányt. Megfogtuk a pat- ni kezdünk ellenőrizzük a feiste- kényt. Az öregapámról rám ma- relést, megtesszük az * IJ? radt mée eev darab suszterszu- zéseket a fedélzeti naplóba. Mm- rok azt felolvasztottuk és négy | denről, amit teszünk, értesítjük a fél dióba beleöntöttük. Cipőt ka- parancsnoki ponto . pott, jó forró cipőt a patkány. ■ Halljuk az indítás előtti paran- És, hogy a siker biztosabb legyen csókát. Ismerős parancsok. Az a patkány szemeit is kiszúrtuk és. utolsók: „srtartra kapcsolni , aztan beengedtük a Törőék előszobá-: „begyuj'tas . végül „indíts . Agájába. Mi az ajtónál vártuk a ha- hátiamul is. felszakad belő * ■ tást. A patkány úgy ordított, vi-' „Nyugalom barataim, előre, in- sított, mintha ölnék. A Törőék dulunk. Várjuk a szokatlan ér- is észrevették, hogy valami nincs zéseket. Semmi ku onoj> rendben, mert kinyitották az aj- tént. A. rakéta ep^n »g. » tót. Felgyújtották a villanyt. A remegett, kis /.aj * : , patkány befutott a szobába. Az kan elindultunk. i > asszonynépség meg fel az asz- nyian láttunk mar startot a -°ld- tal tetejére ről. Fülsiketítő dübörgés, kiloOtt hajkurászták hajnalig a mélei-ekre elhallaUzik. Mi meg itt patkányt I ülünk az űrhajón, s alig-alig hall„, .. . .. _.. „. juk, olyan, mint valami távoli kapott a Toro j mennydörgés, és némi rezgést éra feleségétől! I tótok. olyan érzés mint a TUJó szilveszterünk volt. Hátha tot-es sugárhajtású repülőgép ka- még az újévre gondolok. Holnap- binjában felszálláskor, ra is van egy jó ötletem: kicseré-j s a túlterhelés? Őszintén széliem a kapuzárat, mire a Törőék va kissé csodálkoztunk. Vártuk, hazajönnek. Már előre nevetek, mikor érezzük azt, mintha valami ha rágondolok: nem tudnak be- erősen odanyomna a székhez. De jönni, kint kószálnak majd az nem érzünk nagy súlyt. Sokkal utcán, amíg be nem csöngetnek könnyebb, mint a centrifugán, hozzánk és meg nem kérnek ben- Azonos következtetésre jutunk: az nünket, hogy eresszük be őket... aktív szakaszon megőrződik a tel- Hiába na, mindig csak oda lyu- je«, munkaképesség, az embe - he- kadok ki: jó dolog ez a társbér- íyesen értékeli az eseményeket, let. Felér egy ingyen cirkusszal, megőrzi valóságérzését, persze, ha két olyan megértő em- : Hosszan mesélem el, valójában her kerül össze, mint ét meg a azonban a pályára jutás szakasza nagyon gyorsan telt el. Egyikünk Törő. A naplóból kimásolta: Szalai János megkérdezte: és hol a Föld? Ekkor mintegy parancsra, kivilágosodott a kabin. Az űrhajó külső burka nagy magasságban levált. Megláttam a Földet, felhők borították. Csak itt-ott látszott egy- egy földdarab. Mindenütt sztyepp és erdő. Egyetlen perc ^Jatt sok mindent csináltam: lenéztem, beszéltem a társaimmal, beszéltem a Földdel, és bejegyeztem valamit a naplóba. A Földön sohasem dolgoztain ilyen pontosan. Érthető, hiszen rendkívülit látunk és érzünk. Az a kívánsága az embernek, hogy mindent magába szívjon, semmit ne mulasszon el. Az űrhajó kömy- nyedén megremegett, Tudtuk: levált az első fokozat. Rögzítem a naplóba, milyen volt a lökés. És máris azt veszem észre, halkul a zaj, csökken a túlterhelés. Ezt is feljegyzem. És hamarosan jelentem a Földnek: „Rátértünk a pályára, minden rendben.” Rátértünk a pályára. Három szó, de mi mindent takar? A világűrben vagyunk. Álmodoztunk erről a pillanatról, úgy készültünk rá, mint életünk legnagyobb eseményére. És ime, bekövetkezett. Mindenféle örömujjongás nélkül. Csak épphogy egymásra néztünk, egymásra bólintottunk. Hányszor hallottam barátaimtól, akik már repültek űrhajón, ezt a mondatot: azonnal súlytalannak éreztem magam. Én azonban nem mondhatom ezt el, mert először észre sem vettem. Mind a hárman elmulasztottuk a várva- várt pillanatot. Miért? A munka nem engedte, hogy felfigyeljünk rá. Borisz Jegorov ezekben a pillanatokban éppen orvosi műszereivel volt elfoglalva. Rengeteg műszere van, és azok közt kérés- gélt. Konsztantyin Petrovics megfigyeléssel volt elfoglalva. Az ég fekete hátterében észrevette a Holdat. Meglepően fényes, nem is hasonlít arra, ahogy a Földről látjuk. Nem lehet nem belefeledkezni a látványba. Én meg éppen a Földdel beszéltem. Azt kérdezték: „Hogyan viselik a súlytalanságot?”. Nem tudtam azonnal válaszolni, hiszen egyelőre nem éreztem semmit. Meg kellett figyelnünk magunkat, milyen érzés is a súlytalanság. Könnyű az egész testünk, ezt észrevettük. A különböző tárgyak úszkálnak a kabinban. Mi van még? Majd később tisztázzuk — gondoltuk. Mint Borisz Jegorov később a sajtókonferencián el is mondta, semmiféle kellemetlen érzetünk nem volt. Azt is elmondta, hogy ő és Feoktyisztov szokatlan tényezőre figyelt fel. Ha becsukták a szemüket, a fordított testhelyzet illúziója támadt bennük, mintha fejjel lefelé helyezkednének el. Nekem nem volt ilyen érzésem. Mi lehet ennek az oka? Talán az egyes ember egyéni tulajdonságai? Nem. Egyszerű kísérletet végeztünk. Mind a hárman az űrhajó falóhoz támasztottuk a fejünket és becsuktuk a szemünket. Nem volt olyan érzésünk, mintha fordított testhelyzetben lennénk. Arra a következetetésre jutottunk, hogy azon múlik a dolog, milyen helyzetet foglal el a test. Ha a törzs alsó fele a karosszékben van, a fej pedig az űrhajó falához támaszkodik, nem jön létre a fordított testhelyzet érzete. Aztán újabb rejtély támadt. Hirtelen megmozdult a nedvességjelző műszer mutatója. A 30- as számról a 65-ösre ugrott. Honnan ez a nedvesség a hajóban? Nem öntöttünk ki vizet, az életműködést biztosító valamennyi rendszer normálisan működik. Érthetetlen. Talán az izzadságunktól? — kérdezte Konsztantyin Petrovics. Egymásra néztünk, nem nagyon verejtékeztünk, Mégis bennünk volt az ok, A repülés aktív szakaszán és a súlytalanság állapotában a szervezet szokatlan reakciója megy végbe. Erőteljesen választódik ki a verejték. Nem marad a bőrön, „kilép” a kabinba. Még nem mondtam el mindent a súlytalanságról. Érdekes jelenség, mondta egyszer Jurij Gaga- rin. Én is megerősíthetem. Valóban, különösen érzi magát az ember a súlytalanság állapotában. Könnyűséget érez, nem érzi lelógó kezének súlyát, a tárgyak úsznak. Valaki azt mondta, az ember boldognak érzi magát súlytalanul. Ezt azért nem mondanám. A boldogság érzését nem kelti, de nem is ártalmas az embernek. Semmiféle nehézséget nem okozott nekem. Persze, elfáradtam repülés közben, de hiszen közönséges repülőgépen is elfárad az ember. Még akkor is némi elcsigázott- ságot érez, ha TU—104-esen Moszkvából Szimferopolba repül. Emlékszem, milyen fáradt voltam a sugárhajtású repülőgépen végzett bonyolult és hosszadalmas repülések után. Nem csoda, óriási a megterhelés. Ugyanilyen érzésem volt most is, ahogy visszatértem a Földre. Mégis csak 24 órát töltöttem a világűrben, s hozzá a megfeszített munka, természetes a fáradtság. Tehát nemcsak a súlytalanság, hanem általában a repülés körülményei okozzák. El kell még mondanom egyet- mást a világűr rejtélyeiről. Csodálatos jelenségekkel találkoztunk. így például a fénylő rétegekkel. Konsztantyin Petrovics beszélt erről az újságíróknak. Magam is láttam ezeket a rétegeket és megkapott a szokatlanul szép látvány. Felmerül a kérdés, miért 60—100 kilométer magasságban jelentek meg a rétegek. Hiszen azelőtt ilyen magasságban sem a mi űrhajósaink, sem az amerikaiak nem találkoztak velük. A tudósokat nyilván érdekelni fogja, különösen a második réteg, amelyik hirtelen közelebb került a Földhöz. Egyébként annyira belefeledkeztünk a világűr feltáruló szépségébe, hogy meg is sértettük a napirendet. A program szerint reggelizni kellett volna. Elővettük az élelmet, magunk mellé tettük, és máris megfeledkeztünk róla. Néztük, hogyan úsznak, hogyan folynak át egymásba a kozmikus színek, hogyan ragyognak át a csillagok a fénylő rétegek és a Föld között. A világűrben nem pislákolnak a csillagok. Enyhén homályos a fényük. De nagyobbnak tűnnek, mint a Földről. Csak akkor jutott eszünkbe a reggeli, amikor korogni kezdett a gyomrunk. De még mindig nem kezdtünk el enni. Hazánk felé közeledtünk. Ki gondolt most a reggelire? Hazánk fölött haladva, jelentést tettem a Kommunista Párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak a repülés menetéről. Gratuláltak nekünk. Erre mindhárman emeltük „poharainkat” a gyümölcslével. Nagy élvezettel megreggeliztünk. Repülés közben kevés vizet ittunk. Nem voltunk szomjasak. A gyümölcslével azonban nem takarékoskodtunk. Nem szomjúságból ittunk, hanem, mert nagyon ízlett. Nem vettünk magunkhoz elég folyadékot, ezért minannyian fogytunk valamelyest a repülés alatt. Valaki azt mondta nekünk, lehet, hogy a világűrben egyáltalán nem szomjazik az ember. Ezt nem állíthatom. (Folytatjuk.)
