Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

1565. január 7. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG s — félkészen Szövés nélküli szövet Mit mond a főorvos, — és a TOTÉV igazgatója? A Szekszárdi Ballassa János Kórház sebészete „kiöregedett”, vagyis a korszerű követelmények­nek jelenlegi állapotban irrar nem felelt meg. Az eredetileg 50 ágy­ra tervezett sebészeti osztályon az utóbbi időben 100-ra kellett emelni a fekvőhelyek számát, a gyógyítást igénylő betegek na­gyobb tömege miatt. Műtétet sem tudtak — vagy csak nagyon ne­hezen — steril körülmények kö­zött végezni, mert az utcáról jövő és várakozó betegek közvet­lenül a műtő előtt tartózkodtak. Hasonlóképpen indokolta a re­konstrukciót az is, hogy az 50 személyre tervezett kiszolgáló- helyiségek a kétszeresére emelke­dett létszámot képtelenek voltak minden igényt kielégítően ellát­ni. , A tervek elkészültek, az új se­bészet modernnek, tetszetősnek ígérkezett, annak ellenére, hogy nagy munkát tulajdonképpen nem kell végezni az emeletén. Mégis, néhány fal lebontása, át­helyezése, a korszerűsítés úgy megoldotta volna a kérdést, hogy — a lehetőségekhez képest — ez­után a modern orvostudomány­nak megfelelően tudnának gyó­gyítani. A rekonstrukciós munkákat a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi. A kórház, a sebé­szeti osztály női részét 1964. ja­nuárjában kiürítette és a bete­geket a másik folyosórészen he­lyezte el. Az építőipari vállalat szakemberei megkezdték a mun­kát, és a női rész elkészült, — 1964. novemberében. A betege­ket átköltöztették a felújított női részbe, mert a vállalat azt ígér­te, hogy a férfioldalon azonnal megkezdi a munkát. Most 1965-öt írunk. A sebészet még ugyanúgy áll; ahogy novem­berben. A teljes rekon^trukfiő, határideje, ami mindkét rész tel­jes átalakítását jelenti, 1964. de­cember 31. A munka tehát áll, a sebészet fél osztállyal működik. Mi a véleménye erről dr. Ke­lemen Endrének, a sebészet fő­orvosának, és a másik illetékes­nek, László Istvánnak, a TOTÉV igazgatójának? A FŐORVOS:' — Mindjárt néhány számot mondanék, ami kétséget kizáróan bizonyítja, mennyit jelent a se­bészet fél osztályának hiánya. 1963-ban, amíg működött mindkét osztály, egyszerű lágyéksérv-mű­tétet 260 esetben végeztünk. 1964- ben az ismert körülmények miatt csak 94-et. Visszér-, aranyér­műtét 1963-ban 123 volt, míg ta­valy 41. — Jelenleg csak a balesetest és a legsürgősebb betegeket tudjuk kórházi kezelésben részesíteni. Azokat a betegeket, akiknél nem okvetlenül indokolt azonnali mű­tét, csak nagyon hosszú idő múl­va tudjuk ellátni. — Jelenlegi helyzetünk áldat­lan. A műtőben használatos gé­peket, műszereket kénytelfenek vagyunk az elkészült rész folyo­sóján tárolni, és nagyon félő, hogy ezek előbb-utóbb tönkre­mennek. Arról nem is beszélve, mennyi helyet foglalnak el és mennyire nehezítik munkánkat. Operálni úgy tudunk — mivel a műtőt kiürítettük, — hogy ven­dégként feljárunk az urológiára. — Azt el kell ismerni, hogy az elkészült rész nagyon szép, mo­dem. Teljesen ugyan még ez sem kész, de az apróbb hiányosságok­tól még tudunk dolgozni. A kór­termek higiénikusak, szépek, bő­vült az emeleti konyha is, így már jobban, gyorsabban el tud­juk látni a betegeket. Nyugodtan mondhatom, ha végleg elkészül, korszerű sebészet lesz. De mikor fog elkészülni? Nagyon félünk at­tól, ha a kisebb rész majdnem egy évig készült, meddig fog tar­tani a nagyobb folyosórész re­konstrukciója? — A férfíbsztály, ahonnan no­vemberben kiköltöztünk, azóta üresen áll. A szó szoros értelmé­ben üresen, mert nagyon ritkán lehet itt látni embert. Voltak itt néhány napig munká­sok, leszerelték a kapcsolókat, kikapcsolták a villanyt, és el­mentek. Festők is dolgoztak, az ablakokat mázolták fehérre. Nem tudom, hogy fog kinézni majd a kőművesmunka elvégzése után? Mióta a festők is elmentek, fe­lénk se néz senki. — Tudom; hogy az építőipar­nak vannak nehézségei. Tudunk a munkaerőhiányról is. Mégis azt hiszem, a megyei kórház megér­demel annyit, hogy elsősorban a betegek érdekében néhány brigá­dot itt dolgoztassanak. A TOTÉV IGAZGATÓJA: — Valóban, a kórház sebésze­tének rekonstrukciós munkája áll. Ennek a legfőbb oka: nem tudtuk a létszámot annyira fej­leszteni, hogy oda is biztosítsunk munkaerőt, — A meglévő munkaerőt a la­kásépítkezéseknél kellett foglal­koztatnunk. Eddig kedvezett az idő és olyan munkán kell dolgoz­tatni az embereket, ahol lehet, addig, míg a fagy meg nem aka­dályozza a munkát. — Úgy tervezzük, hogy a kór­háznál is megkezdjük a rekonst­rukciót; rövid időn belül. Ne­künk is nagyon kell a téli mun­ka. Az pedig olyan munkahely, ahol rossz időben is nyugodtan dolgozhatnak az emberek. — Arra, hovv mikor készül el a sebészet véglegesen, nem tudok pontos választ adni. Nagyon sok körülménytől, előre nem látható akadálytól függ, hogy csak egyet említsek: az alvállalkozóktól. * Summázva tehát az illetékesek véleményét, az ismert képletet kapjuk: Az építtetők határozott érvekkel alátámasztva, teljesen jogosan, azért küzdenek, hogy ha határidőre már nem is, de a le­hető legrövidebb időn belül el­készüljön a munka. Az építőipari vállalat pedig a valóban fenn­álló nehézségekre hivatkozva nem tudja teljesíteni a követelést. j Nem.vitatható, hogy az építő- ipar sokféle gonddal küzd. A ta- pasztáiáftok viszont azt mutatják, hogy ezek a gondok nem oldód­nak meg egyszerre, rövid idő alatt. Most már csupán az a kér- . dés, hogy ennek tudatában, miért vállalták az említett határidőre a munka elvégzését? Kónya József Hasznos helektetés A z MSZMP Tolna megyei Bi- zottságának 1961. március 27-i. a megye mezőgazdaságának helyzetéről, fejlesztéséről és a to­vábbi feladatokról szóló határo­zatának egyik pontja a követke­zőiket jelölte meg: „Törődjenek azzal, hogy a jövőben a tsz-ek ve­zetését a községen belül helyi emberekkel oldják meg. Ennek étdekében több fia+alt kell állami és szövetkezeti ösztöndíjjal egye­temre, tecnnikumba küldeni.” A párthatározat és a tsz-tagság többtermelésre irányuló törekvé­se e kérdésben is egymásra talált. A tsz-tagság jól kamatozó „be­fektetésnek” tekinti a társadalmi ösztöndíj folyósítását. Az arra ér­demes fiataloknak szívesen ado­mányoznak ösztöndíjat. Nem te­kintik felesleges pénzpocsékó'ás- nak, ablakon Kidobott pénznek a fiatalok taníttatására fordított költséget. Megyénkben a 1964—65-ös tan­év kezdetén a termelőszövetkeze­tek 30 fiatallal kötöttek szerző­dést társadalmi öszntöndíj folyó­sítására, amely mind az adomá­nyozó, mind a tanuló számára köl telezettséget ró. A 30 tovább­tanulóval és a már állami vagy tsz-ösztöndíjra szerződőkkel együtt összesen 91 Tolna megyei fiatal részesül anyagi támogatásban és szerezhet képesítést a mezőgazda­ság valamely ágában. A mezőgazdasági szakember­utánpótlás biztosítása népgazdasá­gi és egybein saját érdek is — vélekednek az alsónyéki Dózsa Népe Tsz tagjai, ahol már évek óta áldoznak a fiatalok taníttatá­sára. Nemrég négy fiatal végezte el eredményesen a Palánki Mező- gazdasági Technikumot. Tanul­mányaik befejezése után megkap­ták beosztásukat. Bogár Dezső, a traktorosbrigád vezetője, felesé­ge, aki szintén állami ösztöndí­jasként végezte el a technikumot, a kertészet munkáját irányítja, önállóan és nagy felelősséggel. Szeleczki János ugyancsak bri­gádvezetői beosztásban dolgozik, Bogár Sára, a negyedik fiatal, Marczi József föagronómus mel­lett kapott végzettségének meg­felelő beosztást. A z alsónyéki Dózsa Népe Tsz- ben a személyes ismeret­ség alapján alakult ki ez a jó kapcsolat a tsz-tagok és a fiata­lok között. A jó kapcsolat folyta­tása volt, hogy a jó képességű fiatalok továbbtanulási törekvé­sét maga a tsz-tagság is felkarol­ta. Szívesen vállalták taníttatá­sukhoz az anyagi hozzájárulást. A községbeli fiatalok tanulmánya­ik befejezése után, munkájukkal viszonozzák azt a „bel'ektetest”, amit a tsz-tagság számukra előle­gezett. Vannak termelőszövetkezetek, ahol nem így gondolkodnak és anyagi áldozatvállalás nélkül sze­retnének, több éves gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági szak­embert kapni. Az ilyen helyeken aztán nem is fogadják szívesen a gyakorlati munkában járatlan kezdő fiatalt. Amennyiben később sem találnak egymásra — ami szintén előfordul — a kezdő lépé­seket tevő fiatalt a tsz-vezetők magára hagyják. A fiatal viszont ahelyett, hogy igyekezne megsze­rezni a tsz-tagok és a vezetők bi­zalmát, csalódottnak érzi magát, elkívánkozik a tsz-ből. Elvétve ilyen esetek is adódnak, de nem ez a jellemző. A tsz-tagok és a fiatalok a gyakornoki idő alatt kölcsönösen megismerik egymást, összehozza őket a közös érdek, a közösen végzett munka. 1V| egyénk termelcszövetkeze- teiben 51 egyetemet, vagy felsőfokú mezőgazdasági techniku­mot végzett gyakornok dolgozik. Az 55 fiatal közül négyen állator­vosi, ketten kertészmómöki vég- 1 zettséggel. harmincán felsőfokú mezőgazdasági technikumi vég- » zettséggel rendelkeznek. Annak idején valamennyien társadalmi ösztöndíjjal tanultak. Most tudá­suk hasznosításával segítik a ter­melőszövetkezet gazdasági meg­erősítését, tehát jól kamatozik, s nem volt hiábavaló a ..befekte- 1 tés*. F. M. i A folyamatosan fejlődő magyar ipar új, érdekes kísérletei foly­nak a Lőrinci Vattagyárban. Hadat üzentek a régi techniká­nak, azaz „szövés nélkül” ké­szítik a szövetet. Az eredmé­nyes kísérletek bebizonyították, hogy az új technika sikerrel és gazdaságosan alkalmazható. Ma­guk a munkások nagy örömmel tanulják meg az új gyártási eljárást. A kellék egy részét nem a hagyományos szövéssel dolgoz­zák fel. mert az túlságosan las­sú. Ehelyett a lényegesen gyor­sabb és termelékenyebb mód­szert alkalmazzák, vagyis az úgynevezett huro* és bunda- varrást. Ezzel az új eljárással frotir és bélésanyagon kívúi most már kitűnő minőségű ka­bát- és bútorszövetet is gyárta­nak. Ezeket a készítményeket labo­ratóriumokban gondosan meg­vizsgálták. Minden próbát ki­állótok. A szakítószilárdságuk jobb, mint a régi technikával szőtt szöveteké, de a kötőanyag nem teszi nehezebbé. Előnyeik tehát nyilvánvalóak. (Első ké­pünk.) A kísérletező gyár ebben az évben már több százezer mé­tert gyártott az új módszerrel. Maga a gyártás az NDK gyárt­mányú „Malino” gépen varrva- hurkoló módszerrel történik. Az újfajta szövés nélküli szövést Szakács Bernadett tűzőnő már kitűnően elsajátította: mesteri­en irányítja a gépet. (Második képünk.) Harmadik képünkön Fazekas Etelka, Harkai Ágnes és Páni Ferencné az új módszerrel ké­szült bútorszövetet vizsgálja a gyár laboratóriumában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom