Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-19 / 15. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. január 19. Milyen állami támogatást kapnak az idén a tsz-ek? Állattenyésztés, gépi munka in. A múlt évben örvendetesen nö­vekedett a termelőszövetkezetek közös állatállománya és javultak az állattenyésztési, hizlalási ered­mények is. Ebben a fejlődésben — egyéb fontos tényezők mellett — nagy szerepe volt annak, hogy államunk különféle intézkedések­kel, kedvezményekkel is elősegí­tette a nagyüzemi állattenyésztés fellendítését. Renkívül nagy je­lentősége van ennek a tsz-ek to­vábbi erősödése, a lakosság élel­miszer-ellátása és az export szem­pontjából egyaránt. A termelő­szövetkezetek támogatásáról szóló kormányhatározat és végrehajtási utasítása ezért biztosít messze­menő kedvezményeket az állat- tenyésztés fejlesztését szolgáló be­ruházások megvalósításához, s a szövetkezeti állatállomány gya­rapításához, minőségének javítá­sához is. A cél az, hogy a tsz-ek első­sorban a közös és a háztáji állatok szaporulatának fel­nevelésével növeljék állat­állományukat. Tehénállományuk pótlása és fej­lesztése érdekében középlejáratú hitelt vehetnek igénybe a tsz-ek a tenyészszarvasmarha-, valamint a továbbtartásra szolgáló növen- dékszarvasmarha-állomány után. Ez a hitel, kiselejtezett tehenen­ként, pótlás esetén 5000 forintig terjedhet, az állomány érték- növekedésekor pedig a könyve­lésben hiteltérdemlően kimutatott érték erejéig. Az így felvehető hitelt a tehenek kiselejtezéséből származó saját források kiegészí­tésére, üzemviteli célra fordít­hatja ,a termelőszövetkezet. Igen kedvező az a rendelkezés, hogy á termelőszövetkezetet min­den előhasi üsző után 4000 forint, vissza nem térítendő állami tá­mogatás illeti meg, amikor az állat leellik. Ezt az összeget is üzemviteli célokra fordíthatják. Előírja a 3004/7-es kormány- határozat és végrehajtási rende­leté: a tsz-ek minden saját tenyész­tési koca első ellésekor ko­cánként 1500 forint közép- lejáratú hitelt igényelhetnek, ha a kiselejtezett kocákat pó­tolták, illetve állományukat növelték. A kiselejtezett állatok ellenérté­két ebben az esetben üzemviteli célra használhatják. Lényegesen befolyásolja a nagy­üzemi társasgazdálkodás eredmé­nyességét az is, hogy milyen fokú a tsz gépesítettsége, mennyibe ke­rülnek a gépállomással végezte­tett gépi munkák, s mekkora ösz- szeget kell fizetnie a tsz-nek a gépjavításokért és a bérelt gépe­kért. Az állam itt is kedvezményt biztosít a termelőszövetkezetek­nek. Méltányos gépi munkadíja­kat állapított meg, s külön előny­ben részesíti a hegyes, szik-, vagy homokterületen gazdálkodó és az I. csoportba sorolt, meg nem erő­södött szövetkezeteket. A gépi munkák díjtételeit részletesen tar­talmazza a földművelésügyi mi­niszter 15/1964. számú rendelete. Előírja az említett rendelet azt is, hogy a gépállomások a tsz-ek megrendelése alapján kötelesek elvégezni a termelőszövetkezetek erő- és munkagépeinek, teher­gépjárműveinek, kisfeszültségű villamos hálózatának és berende­zéseinek felújítását, javítását, karbantartását. A nagyobb szakmai hozzá­értést kívánó, műhelyigényes javítások után 50 százalékos kedvezmény illeti meg a ter­melőszövetkezeteket. Ezt a kedvezményt műhelygép­kocsi igénybevételével végzett javítási munkák esetén is el kell számolni. A rendelet tételesen felsorolja, milyen munkákra vonatkozik a vázolt kedvezmény. Kimondja azonban azt is: azokat a tsz-eket, amelyek 1964. június 30-ig a tel­jes műszaki ellátásra szerződtek a gépállomással és a szerződést erre az évre is meghosszabbítot­ták, mindenféle korlátozás nélkül megilleti az 50 százalékos kedvez­mény, bármilyen erő- és munka­gépük, tehergépjárművük, kis­feszültségű villamos hálózatuk, il­letve berendezésük felújításáról, javításáról, karbantartásáról van szó. Fontos tudnivaló, hogy a rende­letben foglalt díjkedvezmények csak akkor illetik meg a terme­lőszövetkezetet, ha a növényvé­delmi munkát — megkezdése előtt — legkésőbb 8 nappal meg­rendelte. Kivétel, ha valamilyen kártevő váratlan fellépése azon­nali védekezést tesz szükségessé. A többi gépi munka és gépj javí­tás esetében a kedvezmények fel­tétele az, hogy a tsz legkésőbb február 28-ig szerződést kössön rájuk. A gépállomás bérbe adhatja azokat a traktorokat, traktorvon- tatású munkagépeket, amelyeket saját üzemeltetés útján nem tud hasznosítani. Lehetőség van arra is, hogy arra az időre, amíg a gépállomás a tsz traktorának fő­javítását végzi, cseretraktort ad­jon bérbe a szövetkezetnek. Bér­leti díj a javításra beszállított ke­rekes traktor esetében legfeljebb 15, lánctalpas traktor esetében pedig legfeljebb 25 napra számít­ható fel. Ha a gépállomás ennyi idő alatt nem javítja meg a gé­pet, akkor a tsz a határidő után — a kijavított gép átvételéig — díjmentesen használhatja a cse­retraktort. A vázolt intézkedések nagyon sok termelőszövetkezetet érinte­nek. Számottevő előnyöktől esné­nek el a tsz-ek, ha nem tanul­mányoznák a szóban forgó ren­deletet és elmulasztanák a ked­vezmények feltételeinek teljesíté­sét. (0 P ) Ne halassza a jövő hétre, még a héten vegye meg a Szerencse­sorsjegyet mert elfogy. Húzás a jövő hónapban. A Szerencse-tárgy sorsjáték főbb nyereményei: Korszerű családi ház garázzsal, személyautóval, párizsi és Fekete-tengeri utazások, különböző személygépko­csik, hűtőszekrények, televíziók, rádiók, fényképezőgépek, stb„ stb. A Szerencsesorsjegy ára 4 forint. áÉRŐ JÁNOS • _ • <í% • • mp- mnmtsí KisReaÉNy­9. Az elnök mosolyogva nyújtja a kezét. — Nem bánták meg a csatla­kozást? A majorbeliek mogorva arccal válaszolnak: — Nem! Oda csatlakozunk, ahonnan földet adnak. Többet nem is beszélnek, in­dulnak tovább Békésházának. A hó egyre nagyobb pelyhekben hull, kavarog utánuk a levegő­ben. A lovak fel-felkapják a fe­jüket, ha a szél szemükbe fújja a havat. A stráfszekéren a közbiztonsá­giak demizsont adnak kézről- kézre. Jókat húznak belőle, óva­tosan leguggolva a szekér aljá­ba, háttal az oldaldeszkához tá­maszkodva. Ügyelnek, mert az elnök megtiltotta szolgálat köz­ben a szeszes ital fogyasztását. Márpedig ez ingyen bor, potya bor. Zsoldba kapják, két litert fejenként, minden három napra. Ezért a parancs ellenére is csuda jólesik ebben a hideg időben kortyolgatni belőle. Még Molnár Anti is megszívja az üveget, hogy felmelegítse fázós testét. Az elnök elöl hajt. Jobban mondva Kun Feri hajt, Kicsi Bi- ri meg élvezi a hadsereg vonu­lását. Nagyritkán kihajol a hintó- ból, félkézzel megkapaszkodik a vántartó vasba, amire most egy ponyvát feszítenek ki a hó el­len. Ebben a testállásban fieveli hátul a legénységet. Amikor lát­ja, hogy jön utánuk a stráf, meg a pusztaiak szekere, visszaül a kényelmes, rugós ülésre és ko­mótosan előhúz kabátjából egy literes üveget. Kortyol belőle, az­után megkínálja Kérészt. Az is megdönti az üveget, de csak né­hányat kortyol. Ebből ugyanis nem lehet sokat inni, mert ez kisüsti, erős, mint a méreg. En­nek okáért el is tart egészen Bé­késházáig. A házak között óvatosan hajta­nak. mert ellenséges területen so­hasem lehet tudni, hogy mi adja elő magát. A községházától vagy száz méternyire megállítják a lo­vakat. Gyorsan leugrálnak a sze­kérről. és a közbiztonságiak a fegyvert szuronyszegezve tartva közelednek az épület felé. Egyik német puskát, másik magyar ka­rabélyt, harmadik felismerhetet- len nemzetiségű géppisztolyt szo­rongat a markában. Különbség csak a fegyverben van, egyébként mindegyik elszántan, vésztjósló tekintettel lépked a főhadiszállás felé. Elérik a bejáratot, s ellenállás­ra nem találnak. Az utcai járó­kelők gyorsan eltűnnek a kapu­aljakban a fegyveresek láttán, csak néhány kíváncsi szem pislog a kerítések felett az idegenekre. Molnár Anti feléjük irányítja géppisztolyát, megereszt egy soro­zatot. úgy, hogy a kíváncsiskodók eltűnnek szélsebesen. Tizenkét fegyveres, meg a pusz­taiak kint maradnak az utcán, köz­reveszik az épületet. A többiek mennek befelé Kicsi Birivel az élen. Nyomkodják a kilincseket lefelé sorjában, de az irodaajtók zárva vannak, egyetlen szobába se tudnak bejutni. Állnak a fo­lyosón. néznek egymásra és ká­romkodnak. — Kérész! — akarja az elnök kiadni az utasítást, de akkor a leghátulsó ajtó kinyílik. Éppen ott nem próbálkoztak. Egy csizmás, nagybajúszú ember lép ki a fo­lyosóra. és feléjük kiált: — Kit keresnek? Kérész hirtelen Birihez hajlik, és a fülébe súgja: — Ez az. Kuruc Andrásnak hívják, ö a Nemzeti Bizottság el­nöke, meg a Kommunista Párt í titkára. I A másik elnöknek Kicsi Biri — Magát keressük, polgártárs! — Hm ... — A békésházi em­ber csak ennyit mond, és Kérészt nézi. akit tegnapelőtt meglovasí- tottak, vagyis szégyenszemre ki­zavarták a faluból. * Az ajtóban megjelenik még egy ember. Ez már pantallós. Ez is szótlanul nézd a fegyveres jöve­vényeket. És mintha parancsszóra tennék, a biharberettyóiak elindulnak fe­léjük. Elöl most is Kicsi Biri, utána Kérész egy másik fegyve­ressel ... Amint mindnyájan hé­vül kerülnek az ajtón, Kérészék ráfogják a fegyvert a két hely­belire. Biri szolgál magyarázattal a két csodálkozó békésházinak: — A tegnapelőtti ügyben jöt­tünk — mondja szaggatottan, minden szót külön hangsúlyozva. — Az baj — feleli Kuruc And­rás kurtán, és úgy néz lefelé a csepp emberre, Birire, mint ahogy a liba szokott a csirkére. Felülről lefelé, kissé oldalvást. tatni. biztatja a minapi megszé­gyenítés, meg a hintóbán felkor­tyolt pálinka eléggé. Döngő lép­tekkel közelebb megy és nekisze­gezi a géppisztolyt Kuruc And­rásnak. A Nemzeti Bizottság elnöke megemeli a kezét, s abban a pillanatban óriási pofont ken le Kérész képére. Az „ezredes” át­billen egy széken, leüti Kicsi Birit azután csúszik néhány métert a padlón. Végül pedig kiköt a fal mellett, a lóca alatt. Takaros ütés volt. Akár így számította Kuruc, akár nem, rit­ka szép pofonnak sikerült. Mint­ha ló rúgta volna meg az „ez­redes”-t, úgy nyújtózkodott el a lóca árnyékában, Szótlanul, csen­desen. Az épségben maradt közbizton­sági előbb az elterülő Kérészt nézte, aztán a feltápászkodó Bi­rit. Kicsikét ipég segítette is az elnököt a talpraállásban. Majd amikor már Biri függőleges hely­zetben volt. csak akkor jutott válaszol. Kicsi Biri elvörösödik. Érti a pillantást azon nyomban. Kihúzza magát, s hogy nagyobbnak tetsz- szen. a hangjával segít. — Hogy értsük ezt? Mondja csak, hogy értsük ezt!? — ügy, hogy abból nem lesz semmi — feleli a helyi Nemzeti Bizottság elnöke csendesen. Kicsi Biri csodálkozva látja, hogy ezek nem túlságosan ijed­tek meg. Pedig innen nem me­hetnek haza eredmény nélkül. Örökre elvész az elnöki tekintély, ha kudarcot vallanak. Ezért hát erélyesen kezdi: — írást kérünk a terület azon­nali átadásáról. Körül van fogva az épület, innen addig nincs tá­vozás, amíg papírt nem kapunk a Liesthein-birtokról. Kuruc csodálatraméltó nyugodt­sággal válaszol: — Láttam én, komám, már na­gyobb legényt is tenálad, mégse ganéztam be. Hát mit gondolsz te? Nem volt nekünk elég a mél- tóságos úr. most te akarsz a he­lyébe lépni! A földet mi dolgoz­tuk meg. és most a miénk lesz! Aki ellenünk szegül, azt eltapossa a nép! — Tegnapelőtt már megadtuk a választ. Majd, ha a saját nincs­telenjeinket kielégítjük, akkor majd lehet szó a maradék terület átadásáról. De csak arról. Ezt a másik helybeli mondja, s igyekszik szintén nyugodtnak mu­tatkozni. — Maga kicsoda? — förmed rá Biri. miközben egy pisztollyal az orra alatt kaparász. Kuruc a társa mellé lép. ö felel Birinek kurtán-furcsán: — Az, aki. A birtokot majd ő méri ki a parasztoknak. Hä a kor­mány rendelete megjelenik. Kicsi Birinek igen sérti a fülét a Kuruc beszéde. Gondolkodik kicsit, aztán int Kérésznek, hogy a géppisztollyal jöjjön közelebb. Az „ezredes”-! nem is kell biz eszébe, hogy neki is tenni kellene valamit. Hát ami azt illeti, tett is. Meg­eresztett egy sorozatot a saját géppisztolyából. Ettől pedig Ku­ruc András fejéről a haj úgy nyisszahtódott le. mintha éles be- retvával csaptak volna el a haja között. Odakapott a fejéhez, el­sápadt és megmerevedett. Még moccanni se mert. Most már nem ellenkezett tovább, mukkanás nél­kül alálírta a papírt, amit Kicsi Biri odatelt elébe az asztalra. — Pecsétet is rá. és írja oda a nevét maga is — parancsolt Biri a másik békésházi emberre. Megtörtént ez is. Az „ezredes” a lóca alól kifelé mászva, már csak az látta, hogy az elnök gyömöszöli a zsebébe a papírt. Bambán nézett szét a szo­bában, mintha azon gondolkozna, hogyan került ide? Amikor pedig látta, hogy nincs semmi baj, mert Kuruc András tehetetlenül áll, a géppisztoly agyával fejbe koccin­totta a Nemzeti Bizottság elnökét. Kuruc aztán nem is szólt egy szót sem, csak lekucorodott a földre, és eldőlt, mint a krumpliszsák. Ezek után, mint akik jól végez­ték a dolgukat, kitárolták a szo­bából. Az ajtót becsukták maguk mögött, még a kulcsot is ráfordí­tották, és visszasiettek az embe­rekhez. Egy perc sem telt el, mindenki fent termett a szekéren. A kocsi­sok közévágtak a lovaknak, és vágtában mentek kifelé a falu­ból. Legelői a pusztaiak. Azok úgy örültek a papírnak, hogy naeg se várták Biriéket, vágtattak haza a jó hírrel. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom