Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-10 / 289. szám
1964. december 10. TOLNA (HEGYÉI NEPŰJSAÖ 5 A falusi LEESETT A SAROKVAS, kilyukadt a lábas, elromlott a televízió vagy a rádió? — városi embernek mindez nem jelent különösebb gondot. Fogja a meghibásodott alkalmatosságot, s elviszi a legközelebbi kisipari szövetkezetbe vagy éppen a közelében dolgozó magánkisiparoshoz. Közel száz kis községünkben azonban a felsorolt és egyszerűnek látszó problémák majdnem megoldhatatlannak látszanak. Jelen pillanatban többnyire két megoldás kínálkozik: az elromlott tárgy tulajdonosa eldobja az inkriminált használati eszközt, illetve vonatra, autóbuszra ül, s elszállítja a legközelebb eső nagyobb helyre, ahol, ha szerencséje van még meg is javítják. Inkább az utóbbi eshetőség fordul elő, s ezért nem érdektelen bizonyos számításokat végezni. Aki utazik, annak útiköltséget kell fizetni, de aki elutazik a faluból az legalább egy napra kiesik a munkából, s ez amellett, hogy egyéni jövedelemkiesés, egyben a kisebb-nagyobb közösségnek, mondjuk a termelő- szövetkezetnek is károsodást okoz. Érthető tehát, hogy a községi tanácsok vagy más falusi szervek a vidéki szolgáltatiás más módon történő megszervezéséért hadakoznak már meglehetős régén. A SZÖVOSZ és az OKISZ, mint a földművesszövetkezetek illetve a kisipari termelőszövetkezetek országos irányító szervei közös határozatban rögzítették elképzeléseiket. Summázva azt mondhatjuk erről: keresik a lehető legjobb megoldást, talán az olyan véglegeset, amelyikre sem a javító, sem a javíttató nem fizet rá. Úgy tűnik azonban, mintha ez a határozat, illetve irányelv nem terjedne ki teljesen minden ágra, pontosabban minden olyan szükséglet kielégítésére, amelyek esőstől jelentkeznek főleg a kisebb községekben, ahol sem kisipari termelőszövetkezet, sem pedig magánkisiparos nem működik. A földművesszövetkezetek többféle kezdeményezéssel Igyekeznek segíteni a falusi gondok megoldásában. Ezek egyike a mind jobban működő szolgáltatási boltok hálózata. Az ilyen üzletekben szinte mindent meg lehet találni, ami szükséges háztartási munkák végzéséhez. A paksiban például kölcsönöznek háztartási kisgépeket, sertésvágáshoz szükséges eszközöket, dolgozik a boltban szemfelszedő — csakhogy néhány dolgot említsünk. S ez jó, viszont még mindig nem jelent megoldást mondjuk Madocsának, mert a madocsaiaknak éppúgy be kell utazni Paksra, mint egyébként. Különben nem jutnak hozzá a (szolgáltatási bolt cikkeihez. S erről a különben szépen fejlődő üzlet semmit sem tehet. VOLT OLYAN ELKÉPZELÉS, hogy főként a kisebb falvakban jelentkező tennivalók megoldására túrajáratokat szerveznek. A falusi boltkezelő összegyűjti a javításra, felújításra váró cikkeket, felszerelési tárgyakat, esetleg a Patyolathoz küldendő mos- nivalót. s aztán egy gépkocsi beszállítja a járási központba, ahol működik javítóműhely vagy más egyéb. Csakhogy ennek is van égy szépséghibája. Az első az, hogy gépkocsival nincsenek kellően felszerelve még a nagyobb körzeti földművesszövetkezetek sem. A második: a már említett közös határozat kimondja, úgy kell megoldani a vidéki szállítást, hogy abból sem nyereség, sem veszteség nem származhat. Azt már csak mellékesen tesszük hozzá, hogy a begyűjtést végző falusi megbízottnak sem jelent különösebb előnyt anyagiakban, ha elvégzi az összegyűjtést. Ó ugyanis a javítási vagy szolgáltatási összegnek 3 százalékát kapja. Ennek kiszámításánál azonban | még figyelembe vesznek bizonyos levonásokat is. Ha tehát ezer forint értékű javítanivalót juttat el a faluból, ő mindössze 30 forintnak megfelelő összeget kap érte, ha nem számoljuk a levonást. S mire ezer forint javítási költségbe kerülő anyag ösz- szegyűlik olyan kis községekben, mint Závod, Kalaznó, Bátaapáti, addig jó idő eltelik. NAGYON HELYESNEK látszik az az elképzelés, hogy a falusi szolgáltatásnál jelentkező gondok megoldása nem elsősorban pénzkérdés. Az azonban már szinte tény, miszerint a jelenlegi formában megoldatlan az összegyűjtés, a szállítás, a javítás. Jó lenne persze, ha lenne legalább minden második községben nagyobb javítóműhely, szolgáltató bolt, dehát ennek még az elképzelése is irreális. Most inkább azon kellene gondolkozni: ha már ez a mostani forma alig enyhít valamit a problémák megoldásán, mi lenne az, ami jobban segítene? Mert amíg falvak lesznek, s azokban emberek élnek, addig feltétlenül olyan szükségletek is jelentkeznek, amelyek ott, a néhány száz lakosú községben nem elégíthetők ki. Sz. I. WWV# W< t Wif 11 W/fWSAniW/WrtlVVWJWVWW'.V WJ ECölfözik a hivatal | Az ifjú asszony, órával ezelőtt még a pénztárfülkében ült és fizetett, vagy éppen valakitől pénzt vett el, most ak- taköteget cipel a hóna alatt. A másik asszonyka, aki az imént még építési kölcsönök ügyében tárgyalt, most ugyancsak akta- köteget cipel a hóna alatt. A revizor, aki az előbb még az akták közt böngészett, most íróasztalt cipel. A csoportvezető a másik íróasztallal bajlódik. Cipelik a számológépet, a papírkosarat, a pénztárszekrényt, az asztali lámpát, a szőnyeget... Költözik a hivatal. Kedden délelőtt az OTP szekszárdi fiókja még a régi helyiségében fogadta az ügyfeleket, szerdán reggel pedig már az újban. Az új irodaházban, amely oly sok huzavona után végre elkészült. A földszinti üvegablak-soron át látnia az ügyfélfogadó-helyiséget. Egyelőre még olyan, mint a megbolygatott méhkas, mindenki sü- rög-forog, hol ezt kell előböngészni valahonnan, hol azt. Hiába, a költözködés azzal jár, hogy sok minden összekeveredik, pedig máskor pillanatok alatt kéznél van a szükséges akta. De senki sem ideges, mindenki látható elégedettséggel ismerkedik az új környezettel. Ezért aztán bent feleslegesnek is tűnne a kérdés: „Hogy érzik magukat az új helyen?” Az arcok beszélnek. Helyette inkább elő egy kis tréfával. — Az új helyiségben mennyivel ad több kölcsönt az OTP? — Na, azt azért nem... A költözködés nem jár új szabályokkal. Az ügyfelek kicsit megilletőd- ve lépnek a helyiségbev de aztán örömmel tapasztalják, hogy akivel éppen beszélni akarnak, anyák nem kell öt másik emberen keresztülverekednie magát a pulthoz, mert itt elég tágas a hely. — A terem másik felében még az asztalosoké a szó. Halomnyi festékes doboz, deszka, szerszám. Itt még most szerelik a berendezést. — Sajnos, a berendezésünk még nem készült el teljesen — mondja Czéh Lajos, az OTP-fiók vezetője — de költöznünk kellett, mert a régi helyiségünket át kell alakítani üzlethelyiséggé és hát szeretnénk mielőbb megkezdeni a munkát. A főnöki iroda még üres, egy csomó íróasztal még a folyosón található, mindenesetre az OTP szekszárdi fiókja már nem a régi helyén fogadja ügyfeleit. | Az Állami Biztosító földszinti helyiségében szemmel láthatóan már olyan az élet, mintha évek óta itt lenne. Pedig mindössze két hete foglalták el ezt a helyiséget is. Mindenki végzi a maga megszokott, mindennapi munkáját — mintha költözködés nem is lett volna. Itt már jogos a kérdés: — Megszokták? — A jobbat könnyű megszokni. Boros Ferenc igazgatóval a szépen berendezett igazgatói irodában váltunk néhány szót. — Elégedettek vagyunk — mondja. — Lehet, hogy az elégedettséget az szüli, hogy három héttel ezelőtt még léhetetlen körülmények közt dolgoztunk. Most például három emberünk dolgozik egy akkora helyiségben, amekkorában azelőtt tizenkettőt voltunk kénytelenek bezsúfolni. Mindenesetre nem panaszkodhatunk. A műszaki kárbiztosító-részleg nem jött az új irodaépületbe, hanem részére a Béla-téren biztosítottak helyet, a városi fiók régi helyiségében. — Ennek az az oka, hogy itt nincs megfelelő parkolási lehetőség, ott pedig van, márpedig ez ennél a részlegnél alapvető. Jellemző, hogy az ország idegenforgalmának növekedésével ez az egyik leggyorsabban fejlődő részlegünk. Körlevelet hoznak az igazgatóhoz. Az Állami Biztosító fiataljai ! klubestre készülnek, s a körlevél erről értesít. Fel akarják szentelni az új irodaépület új kultúr- helyiségét. Az Állami Biztosító már berendezkedett. itt már a szórakozásra is gondolhatnak, A legfelső emelet a Malomipari és Termény forgalmi Vállalaté. Egy-két íróasztal még látható a folyosón, de az irodahelyiségekben már folyik a megszokott munka. Buzogány István igazgatóhelyettes szobájában éppen megbeszélés van. — A költözködést már el is felejtettük. Két nap alatt lebonyolítottuk az egészet, úgy, hogy közben a legfontosabb ügyeket is intéztük. Jól érezzük magunkat az új helyiségben, de ___ I A „de" után következik aj ■------------------------- fűtés. Az irod aépületet központi fűtéssel látták el. de minél feljebb megyünk az épületben, annál hidegebb van. Lent kellemes a hőmérséklet, fent viszont néha dideregnek. — Ez egy kis üröm az örömben, de reméljük, hogy lehet rajta segíteni és felmelegszenek majd a mi szobáink is. Mindenesetre a régi helyiségeket senki sem siratta meg. BODA FERENC Látogatás a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál Több évtizede végzi az írógépek javítását Bán István, a Szekszárdi Vasipari Vállalat kiváló dolgozója. Felvételünkön ZETA-típusú írógépet javít. Az órák és fényképezőgépek mestere Hradek Károly, aki szintén a vállalat kiváló dolgozója. Képünkön éppen Skoda kilométerórát javít, nagy szakértelemmel. Nagy türelmet és hozzáértést igényel a villanymotorok tekercse* lése. Ezt a munkát végzi már több éve a vállalat tekercselőrészlegénél Bóvári Ferenc. (Bakó Jenő felvételei.) A megyei kórház felvesz három VIZSGÁZOTT fűtőt. ^ ’ / Jelentkezni lehet a kórház főmérnökénél, a régi kórházban. (62) VIZSGÁZOTT fűtőt és megfelelő iskolai végzettséggel, vagy gyakorlattal rendelkező árukiadót felveszünk. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Rákóczi u. 10. Szekszárd Körzeti Sütőipari Vállalat.
