Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-10 / 289. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. december 16. Nyolcszoros levélforgalom Mennyi terhet bír el egy postás ? — Felkészült a posta és a vámhivatal a karácsonyi nagy csúcsforgalomra Néhány hét még a karácsony, de az ajándékcsomagok már szeptember óta utaznak a tengerentúli országokból, hogy időben a címzettekhez érkezzenek. Tőlünk is elmentek a messzire küldött ajándékok, s a szomszédos országokban is készítik a magyar rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak szánt ünnepi meglepetéseket. Belföldön még •csak ezután írják feladóik a karácsonyi jókívánságokat, meg az utalványokat, a következő hetekben adják fel a csomagokat, de a Postavezérigazgatóság és az Országos Pénzügy- és Vámőri Parancsnokság az elmúlt évek íapasztalataiból okulva már jó előre felkészült a nagy karácsonyi csúcsforgalomra. Mindkét szervnél kész tervekkel fogadtak bennünket, és azzal a szándékkal, hogy a címzettek és feladók legnagyobb megelégedésére végzik el nagy munkájukat a postai és vámhivatali dolgozók. A kritikus decemberi napok Gyorsaságáról, pontosságáról híres a Magyar Posta, de az irányítók és kézbesítők erejét, képességét különösen a karácsonyi finis, a december 16—24 közötti időszak teszi alapos próbára. Ilyenkor a napi levélforgalom az évi átlag nyolcszorosára növekszik, a csomagoké öt-hatszorosára, az utalványok forgalma pedig négy-ötszörösére. Főként a december 20—23 közötti napok kritikusak. Míg az átlagos levélforgalom egy hónap alatt 40 millió az ország területén, a tavaly decemberi csúcsforgalom például 190 százalékkal növelte ezt a mennyiséget. A havi egymilliós esórrf'agforgatom a múlt év utolsó hónapjában másfél mii. Móra emelkedett: az átlag havi két és félmillió utalvány helvett löbb mint hárommilliót adtak fel tavaly decemberben. A tavalyi nagy postaforgalom tehát az idei ünnepekre is hasonlót ígér, és ez különösen a levél- és utalványkézbesítőkre ró majd terhet. Harminc kilónál is súlyosabb táskájukkal járják ilyenkor naponta a házakat, és lelkiismeretes munkájuknak köszönhető, ha a címzettek időben megkapják a küldeményeket. Decemberben egyetlen postai dolgozó sem megy szabadságra, sőt, túlóráznak, és a vezérigazgatóság jó munkaszervezéssel igyekszik lebonyolítani a nagy forgalmat. Adminisztrátorokat irányítanak át, nyugdíjasokat foglalkoztatnak a legnagyobb budapesti irányító és kézbesítő hivataloknál, és a nagyobb forgalmú vidéki hivatalokban. Házi levélszekrény Az ország 250-nél több mozgópostájának legforgalmasabb útvonalaira karácsony előtt 14—15 tehermentesítő menetet állítanak be. és a posta szakiskoláinak harmad-, negyedéves növendékeit is munkába fogják. A Postaforgalmi Technikum, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum, a Felsőfokú Postai Technikum, a Felsőfokú Távközlési Technikum hallgatói a vakációban levél- és csomagkézbesítéssel. irányítással foglalkoznak, és ez az időszak jó alkalom arra. hogy megismerjék a gyakorlati munkát. A Felsőfokú Forgalmi Szakiskola 22— 28 éves felnőtt hallgatói — mintegy nyolcvanan —, ugyancsak részt vesznek a karácsony előtti nagy munkában, főleg Budapesten. Az öt legnagyobb vidéki postaigazgatóság is kap segítséget. — 100—130 főt —, az ottani bentlakásos tanfolyamok hallgatóinak személyében. Az évente növekvő nagy postaforgalommal — különösen karácsony táján — a jövőben csak a komplex gépesítés birkózhat meg. A bélyegzőgépek már százszámra működnek a hivatalokban, és a levelezőlap-, bélyegárusitó automatáknak is nagy a sikerük. A posta egyik törekvése, hogy a feladóra minél több művelet elintézését bízza. Egy kísérlettel próbálkoznak. A kapuk alatt elhelyezett levélszekrényekből minden lakó saját kulcsával szedi ki a kézbesítő által bedobott küldeményeket. A szovjetunióbeli Voro- nyezsben például 22 ezer lakásnak van már saját levélszekrénye. Budapesten, Komlón, Dunaújvárosban, Pécsett, Salgótarjánban kísérleteznek a jól bevált módszerrel. Az ünnepi csomagok útja A postához hasonlóan készült fel a karácsonyi ünnepekre érkező csomagok fogadására, és az innen külföldre küldöttekre a budapesti Verseny utcai Vámhivatal is. Az egy hónap óta tartó nagy forgalom már eddig hét-nyolc nap hátralékot okozott, de az erősítést fokozatosan kapják más vámhivataloktól. Az elmúlt évek decemberi tapasztalataiból okulva az idén már jobb munkaszervezéssel, azonnal kezelik a vámhivatalban a napi négyezer csomagot. Legkevesebb munkát azok az egy kilogrammön és 400 forint értéken aluli, vámmentes ajándékcsomagok adják a hivatal dolgozóinak, amelyekre öt szocialista ország: a Szovjetunió, az NDK, Csehszlovákia, Bulgária és Magyarország kötött vámegyezményt. Ezek a kis esc magok nem kereskedelmi jellem gűek, és főleg gyerekjátékokat, csecsebecséket, apróbb ruházati cikkeket, népművészeti, iparművészeti, ajándéktárgyakat tartalmaznak. Az Országos Pénzügy és Vámőri Parancsnokság, csakúgy mint a Postavezérigazgatóságnak azonos a célja: a karácsonyi ünnepekre szánt küldemények minden címzetthez eljussanak az ünnepekre. Varga Aranka JORZY EDIGEY Fordította: BÁBA MIHÁLY Szerencsés község Mucsi Mucsi község lottó szerencsejátékosait sűrűn látogatja „Fortuna”. Alapja ennek, hogy a kislétszá- mú községben igen komoly eredményt ér el a postahivatal, a földszöv. lottó-bizományos és a mozgóárus' szelvényértékesítés terén. A postahivatal 800, a föld- szöv bizományosa 600, s a mozgóárus 200—300 lottószelvényt ad el, havi átlagban. S a következmény: 1960-ban budapesti öröklakást, 1961-ben 5000 forintos éléskamra-utalványt, 1963-ban magnetofont és mosógépet centrifugával, 1964-ben televíziót, és Junak motorkerékpárt nyertek mucsi lakosok Ezenkívül két négyes, több hármas és számos kettestalálattal is dicsekedhetnek a szerencsés nyertesek. A postahivatal vezetőjét —, aki a községben a lottószelvény-értékesítést vezeti — kétízben környékezte meg a szerencse, ő nyerte 1961-ben az 5000 forintos éléskamra-utalványt, és az 1964. október havi tárgynyeremény-sorso- lásnál a 24 000 forint értékű Junak motorkerékpárt, 20. — Megtalálták nála a csekket? — kérdezte az ügyész. — Nem tudok semmit. A helyszínen kihallgatom Macioszkát, és Varsóba hozom. Remélem, hogy a csekk nála volt. ♦ Két nap múlva Krzyzowski őrnagy már reggel nyolc órakor belépett Kur ügyész szobájába. Az ügyésznek még arra sem volt ideje, hogy levesse kabátját; Halinka pedig azzal foglalatoskodott, hogy az írógépet az asztalra állítsa. Annak a szólásmondásnak az igazsága, hogy „aki egyszer megégette magát, az még a hideget is megfújja” rányomta bélyegét az ügyészségre. A „Dunaubank” csekkjének elvesztése után még az írógépeket" is vasszekrénybe zárták. — Mi újság a tengerparton? — kérdezte türelmetlenül az ügyész. — Köszönöm, esik. mint Varsóban. Két napig voltam ott, és öt percig sem láttam a napot. So- potban nagy a forgalom, de közel sem olyan, mint tavaly volt. — Én meggyilkollak, te — szakította félbe az ügyész — és ezért minden bíróság fel fog menteni! Arról beszélj, hogy mi van Mació- szekkel? — Már tökéletesen jól van. öngyilkosságot akart elkövetni, de megmentették. Elhoztam Varsóba és kiadtam az utasítást, hogy reggel vezessék át a Cwierszewski utcába. Elébe kell tárni a vádakat és egy újabb letartóztatási parancsra van szükségünk, mert a gdyniai ügyészség csak néhány napra, az ügy kivizsgálására adott letartóztatási parancsot. A másik egy óra múlva itt lesz az asztalodon. — És mi van a csekkel? — az ügyész csakugyan idegesnek látszott. A csekket nem találták meg Macioszkánál. Mivel öngyilkosságot akart elkövetni, beleugrott a tengerbe, kimentése után másik ruhát adtak neki. A régi rongyait nagyon alaposan átvizsgálták, mert a vámosok azt gondolták, hogy a fickó devizát dugott el a ruhájában, vagy a cipőjében. A merénylet napjára biztos alibije van. .Gdyniában volt és a kikötőben dolgozott. Különben magad is meggyőződhetsz erről, ha kihallgatod. Megengeded, hogy jelen legyek? — Meg sem tilthatnám neked, mint a csekkügy nyomozását vezető tisztnek. Tehát azt mondod, hogy semmit nem tud az egészről. — Az ügyről nagyon sokat tud, de a csekkről fogalma sincs. Sőt, a csekk létezéséről sem tudott semmit. Azt állítja, hogy Lisews- ki senkit nem avatott be a külföldi elszámolásaiba. Félek, hogy ez igaz. Az egyik rendőr még tíz óra előtt az ügyész szobájába vezetett egy középtermetű, ráncokkal barázdált arcú. őszes hajú férfit. Az ügyész javaslatára az „előállított” az íróasztal előtti széken foglalt helyet. Halinka kisasz- szony egy „gyanúsított kihallgatásának jegyzőkönyve” feliratú ívet helyezett a gépbe. Az őrnagy oldalt ült, semmibe be nem avatkozott. Az ügyész feltette az első kérdést; — Adam Macioszek — ötvennyolc esztendős. Iskolai végzettsége — felsőkereskedelmi iskola. Nős, három gyermeke van. Mint főkönyvelő dolgozott a cementgyárban. Ugyanott lakik. Három hónappal ezelőtt a hatóság köröző levelet adott ki ellene. Az „Upsala” svéd hajón tartóztatták le az illegális határátlépési kísérletért? — Minden egyezik, ügyész úr. Halinka kisasszony gyorsan lekopogta a kihallgatott személyi adatait, az ügyész pedig tovább kérdezett: — A Lisewski mérnök által szervezet bűncselekményben való bűnrészességgel vádoljuk. A bűn- cselekménynek az volt a célja, hogy az állam kárára hatalmas pénzösszeget tulajdonítsanak el, amelyet a 404-es gyorskötő cement ausztriai eladásából szereztek. Figyelmeztetem, hogy mint gyanúsítottnak, joga van megtagadni a választ az egyes kérdésekre, sőt joga van megtagadni magát a tanúvallomást is. Ugyanakkor felhívom a figyelmét arra, hogy az őszinte vallomás, amint ön is tudja, enyhítő körülménynek számítható be és figyelembe vehető a büntetés kiszabásánál. Bűnösnek érzi magát? ra. Nagyon, nagyon szerényen kellett élnünk. Később az egyik kislány az érettségi után Lublin- ban dolgozni kezdett és gyorsan férjhez ment. Megint komoly kiadások. Mindig kellett venni valamit. Kénytelen voltam adósságot csinálni. De mindent becsületesen visszafizettem az utolsó fillérig. Az ügyész félbeszakította és ezt a részt azonnal lediktálta a gépírónőnek. Macioszek folytatta: — A szomszédomnak. Lisewski- nek sokkal jobban ment a sora. Magasabb fizetése is volt és prémiumot is mindig sikerült szerezni magának, ha máshonnan nem, hát a központból — akkor még léteztek a központi hivatalok — vagy a minisztériumból. Később, amikor megkezdtük az exporttermelést, akkor exportprémiumot kaptunk. Lisewski osztotta el, mindig ő kapta a legtöbbet. Azt azonban el kell ismerni, hogy jó szervező volt és nagyszerű szakember. Neki köszönhető, hogy a termelés meg~ú w \ * V / ■X x — Igen — válaszolt röviden Macioszek. — Van valami mondanivalója ebben az ügyben? Akar vallomást tenni? — Igen. Elmondok mindent, úgy, ahogy volt. Az ügyész Halinkának jegyzőkönyvbe diktálta a kérdést és a választ, s cigarettával kínálta meg Macioszkát. A főkönyvelő rágyújtott, egy pillanatig hallgatott, mintha a történetet rendezgetné emlékezetében, végül beszélni kezdett: — Tíz esztendővel ezelőtt kerültem a cementgyárba. Jó állás volt. Szép szolgálati lakást kaptam. A földszinten Lisewski igazgató lakott, a közvetlen felettesem. Ezért is tudott Lisewski mindent rólam és gondjaimról. Bár főkönyvelői fizetésem viszonylag elég jó volt, mégis egyre szaporodtak anyagi gondjaim. Három gyermekem a lublini iskolában tanult. Öltöztetnünk, táplálnunk kellett őket, aztán a sok tankönyv és minden hónapban néhány zloty apró kiadásokgyorsult és megnövekedett. Egy szó, mint száz, Lisewskinek állandóan volt pénze és gyakran kölcsönzött nekem. Macioszek mélyet lélegzett és tovább beszélt; — Négy esztendővel ezelőtt Lisewski Ausztriában járt. Nagyon elégedetten tért vissza és beszéd közben nevetve mesélte el, hogy jó üzletet kötött. „Egyszer még mindnyájan gazdagok leszünk” — mondta. Röviddel ezután észrevettem, hogy a cementtermelés rohamosan csökken. De még semmit sem gyanítottam. Később valahogy nem egyezett a rakodásra beállított vagonok száma az Ausztriába kiküldött cementmennyiséggel. Az előbbiekből sokkal több volt, mint a megrakott és a kiküldött vagonokból. Bizalmasan közöltem Lisewskivel; (Folytatjuk)