Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-04 / 284. szám

196-1. december 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A párt vezető szerepe növekedésének és munkastílusának egyes kérdései Szerdán az MSZMP politikai • akadémiáján Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­ja tartott előadást. Az alábbiak­ban kivonatosan ismertetjük Gás- ; pár elvtárs beszédét. Bevezetőben Gáspár Sándor a párt vezető szerepéről és annak. feltételeiről beszélt. Hangsúlyoz­ta a vezető szerep nélkülözhetet­len feltétele, hogy a párt erős' egységes és. szervezett legyen. A ‘ ■ politikai, ideológiai és cselekvési ' egységet állandóan erősíteni és1 fejleszteni kell. Ebben az össze­függésben fontos tényező a párt összetétele —, mondotta —, amely ( kihat a vezető szerep érvényesü­lésére. A bolsevik pártról irta Lenin: „...nem az a legfőbb gondja, hogy taglétszámát növel­je, hanem az. hogy a tagság minő­ségét javítsa ...” ez természete­sen érvényes más kommunista pártokra is, a mi helyzetünkre is. Nekünk is olyan párttagokra van szükségünk, akik egyrészt magu­kévá teszik, helyeslik, értik a párt politikáját, másrészt képesek és alkalmasak a párt politikájának valóra váltására. A korábbi években, a hatalom meghódítása és megszilárdítása után a régi pártvezetőség nem vette figyelembe Leninnek ezt az álláspontját, helytelen pártépítési elveket követve, lehetővé tette, hogy nagyszámmal kerüljenek a pártba kevésbé szilárd elemek. A tapasztalat bebizonyította: ha túl­ságosan felduzzad a taglétszám, akkor elmosódik a párt és az osz­tály, valamint a párt és a nép közötti különbség; nem az osz­tályt emeljük a párt színvonalára, hanem a párt színvonalát igazít­juk az osztályéhoz. Ilyen esetben csökken a párt ereje, szervezett­sége, látszólagossá válik egysége. Ugyanakkor hiba lenne, ha a párt bezárná kapuit a felvételre érett dolgozók előtt és elzárkózás, bizalmatlanság alakulna ki a párt és a hozzá közelállók között. A párt vezető tevékenysége igen fontos erkölcsi követelmé­nyeket is tartalmaz. Az összes dolgozók figyelik és ellenőrzik, megegyeznek-e szavaink és cse­lekedeteink. Pártunk az utóbbi években megteremtette a bizalom légkörét és nem engedd azt az el­bizakodottsággal vagy a be nem váltott ígéretekkel elrontani. Gáspár Sándor a továbbiakban elemezte a párt vezető szerepét a szocialista forradalom különböző szakaszában, majd így folytatta: A proletárdiktatúra és az új feladatok — Vegyük sorra azokat a fon­tosabb tényezőket, amelyeket a párt vezető szerepének elemzésé­ben figyelembe kell vennünk. A proletárdiktatúra kialakult és megizmosodott, mechanizmusa a munkásosztály, a dolgozó nép szerve. Ma már semmi sem in­dokolja, hogy rpint régebben né­ha, e szervek helyett, vagy fö­lött intézkedjünk. Az állami igaz­gatásban dolgozó sok tízezer kom­munistára is kötelezőek a külön­böző párthatározatok. Az a fel­adatuk, hogy biztosítsák adott he­lyeken e határozatok végrehajtá­sát és ez szerves része a párt vezető szerepének. Ha az állami és gazdasági szervek munkája ja­vul, ez egyben a párt vezető sze­repének növekedését is tükrözi. A tömegszervezetek és mozgal­mak szerves alkotórészei a prole­tárdiktatúra mechanizmusának. Munkájukat önállósággal és fele­lőséggel végzik; a párt politikáját főként közvetett úton, a politikai meggyőzés és vita útján érvénye­sítik. Kétségtelen, hogy ez nem könnyű módszer, de a kommu­nista párt számára mégis ez az egyetlen helyes és járható út, s ez a szocialista demokrácia lé­nyegéhez tartozik. Ez a módszer erősíti államunk szocialista jelle­gét azzal is, hogy a tömegszerve­zetek és mozgalmak révén sok százezer dolgozó közvetlenül részt vesz a közügyek intézésében. Társadalmunk demokratizmu­sának növekedését egyesek — ta­lán éppen a burzsoá propaganda hatására — úgy fogják fel, mint „rendszerünk liberalizálódását”. Akik ebben a hitben ringatják magukat, azok tévednek és csa­lódni fognak. A társadalmi, s ezen belül az üzemi demokrácia a sza­bad vitalégkör további térhódí­tása nem gyengíti, hanem erősíti a párt vezető szerepét, egyúttal elősegíti a dolgozók sokaságának tudatos, aktív részvételét a ter­melés és a társadalmi élet prob­lémáinak megoldásában. Ilymó- don a párt vezető szerepe a tö­megek cselekvésében realizálódik. Erőtartalékaink a munkásosztály­ban, a szocializmust építő dolgo­zó népben vannak, és a demok­rácia szélesedése mindinkább fel­színre hozza azokat. A párt veze­tő szerepének növekedését ezért nem a demokrácia szélesedésétől, hanem a demokrácia korlátozásá­tól kell félteni. Kétségtelen, hogy társadalmi életünk különböző területein van­nak liberális jelenségek: hanyag­ság, lógás, munka nélkül szerzett jövedelem, a törvények kijátszá­sa, stb. Pártunk politikája, egész ’ államunk tevékenysége, a töme­gek demokráciájának kibontakoz­tatása éppen e jelenségek ellen irányul. A burzsoá szokások és maradványok elleni harc csakis a legszélesebb demokrácia tala­ján lehet eredményes. Az „én is elnézem neked, te is nézd el ne­kem”, a „kéz kezet mos’’ kispol-1 gári elv ellen úgy lehet eredmé­nyesen fellépni, ha mi nem né­zünk el semmit, ami kárt okoz a közösségnek, és harcolunk az ilyen tünetek ellen. A szocialista demokrácia, s benne a pártdemokrácia azért is fontos, mert ez a párt egész te­vékenységét, irányvonalának he­lyességét is ellenőrzi. Azt, hogy a párt a tömegek igényeinek megfelelően alakítja-e minden­napi politikáját, elsősorban a munkásosztály, a dolgozók összes­sége bírálja el. A kommunista párt a munkásosztálynak, a nép­nek nemcsak vezetője, hanem ügyének szolgálója is. S ez a szolgálat akkor halad jó úton, ha az ilyen ellenőrzés lehetséges és hatékony. Társadalmunk egységének erő­sítése, s a feladatok végrehajtása azt követeli; minden embert min­den fórumon aszerint bíráljanak el, hogy cselekedeteivel, munkájá­val, magatartásával mennyire se­gíti a szocializmus építését. Hely­telen lenne, ha may a szocializ­mus teljes felépítésének időszaká­ban aszerint ítélnénk meg az embereket, hogy mik voltak 20— 30 évvel ezelőtt Fejlődésünk lo­gikus következményének tartot­tuk például a származás szerinti megkülönböztetés eltörlését az egyetemi és főiskolai felvételek­nél. Az osztályharc a többi között azt követeli, hogy fegyverrel, kényszerítő eszközökkel lépjünk fel azokkal szemben, akik fegy­verrel, erőszakkal fordulnak szo­cialista vívmányaink ellen. Aki azonban letette a fegyvert — képletesen értve is —, azt rend­szerünk ne kényszerítse arra, hogy ismét felvegye. Mindenki számára megadjuk annak a lehe­tőségét, hogy egyenjogú állam­polgárként beilleszkedjen so­rainkba. Ez is a proletárhuma­nizmus követelménye. Osztály szövet sésr az alkotó­erő kibontakozására Ezután arról szóit, hogy a szó-1 is megismételjük, hogy a párt eializmus teljes felépítésének idő­szaka azt követeli, hogy a párt a legszélesebb osztályszövetség meg­teremtésével biztosítsa minden alkotóerő kibontakozását. Ma a munkásosztály harcának alapvető céljai végérvényesen egybeesnek a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett parasztság és a néppel azonosuló értelmiség valóságos érdekeivel. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az osztályharc és a szövetségi politika szétvá­lasztása. még inkább szembeállí­tása, elméleti és politikai hiba. A gazdasági és kulturális éle­tünkben tapasztalható lazaságok, az előforduló felelőtlenség és ha­nyagság jogos elégedetlenséget kelt párttagokban és pártonkívü- liekben egyaránt. Indokolt türel­metlenséggel követelik a felelőt­lenségek megszüntetését. E káros jelenségek megszüntetése viszont csak akkor lehetséges, ha min­denhol az osztályharc részének tekintik a szocialista gazdaság megerősítését és fejlesztését, gaz­dasági és kulturális életünk visz- szásságainak felszámolását. A párt vezető szerepével kap­csolatban is akadnak helytelen nézetek. Még mindig kisért — bár csökkenő mértékben — az a felfogás, amely a vezető szerepet a párt tagjai által elfoglalt pozí­ciók számán méri le. Egy-egy pártonkívüli beállítása felelős gazdasági-műszaki beosztásba — különösen, ha előzőleg kommu­nista töltötte be ezt — feléleszti ezt a helytelen szemléletet. A párt szerepének olyan felfo-1 dalmi szerepére hivatkozva, fe- gásával is találkozunk, amely a leslegesnek, szükségtelennek tart- technika, a tudomány fejlődésé-1 ja a párt vezető szerepének nővé­ré, az értelmiség növekvő társa- lését. Határozottabb vezetés szükséges Egy mondatban úgy válaszol­hatnánk erre, hogy tanuljunk meg szocialista módon élni, tud­junk szocialista módon dolgozni és gondolkodni. A VIII. kong­resszusnak ez a célkitűzése meg­szabja a konkrét feladatokat is, mégpedig abban, hogy maximális mértékben aknázzuk ki a szocia­lista rendszer előnyeit. Ennek ér­dekében ma mindenekelőtt ér­vényt kell szerezni a párt politi­kájának a gazdasági építésben. A közvéleményt foglalkoztató kérdé­sek jelentős része a gazdasági ve­zetéssel, *a tervezéssel, a beruhá­zások gazdaságosságával, a ter­melékenység, az életszínvonal alakulásával kapcsolatos. Elítélik a termelőmunka egyes frontjain tapasztalható lazulást, és sürgetik a felelőtlenség megszüntetését biz­tosító intézkedéseket, általában határozottabb vezetést kívánnak. A Központi Bizottság ismeri a fejlődésünket akadályozó tényező­ket, és legközelebbi ülésén ér­demben kíván foglalkozni felszá­molásuk módjával. A dolgozók kritikai megjegyzései a legtöbb esetben türelmetlen tenniakará- sukat fejezik ki, és bizonyítják társadalmunk őszinte és szabad légkörét. A tettvágyat, amit mil­liók észrevételei is mutatnak, vi­lágos feladatmeghatározással, el­sősorban a munka jó megszerve­zésével, a vezetés javításával le­het értékesíteni. A szocialista gazdaság meg­erősítésével és fejlesztésével egy­idejűleg fokoznunk kell a párt eszmei befolyását a társadalom minden osztályára és rétegére. Ideológiai és kulturális életünkre jellemző a párt eszmei térhódí­tása. Nyilvánvaló, hogy az új nemzedék nevelése, a felnőtt dol­gozók politikai és szakmai okta­tása a párt kulturális politikájá­nak kiemelkedő fontosságú terü­letei. A gazdasági építő- és a kultu­rális nevelőmunka növekvő fel­adatai azt követelik a párttól, hogy tökéletesítse és hatéko­nyabbá tegye szocialista rend­szerünk állami, társadalmi, gaz­dasági szervezeteinek, intézmé­nyeinek tevékenységét. Mivel a párt politikája hivatalos állami politikává vált, és a tömegszerve­zetek, társadalmi mozgalmak e politika talaján működnek, e szervek javuló munkája egyszer­smind a párt vezető szerepének növekedését tükrözi. Az állami, tanácsi, gazdasági, tömegszerve­zeti vezetőknek az adott munka- területen önállóan kell megvaló­sítaniuk a párt politikáját. Ez nem csökkenti, hanem növeli a párt vezető szerepét. Mindenki felelős saját tevékenységéért vezető szerepe ott és annyiban érvényesül, ahol és amennyiben megvalósulnak határozatai. Éppen ezért nincs ellentmondás a pár- tonkívülieknek a társadalmi élet­be történő fokozottabb bevonása és a párt vezető szerepének to­vábbi növelése között, mivel ők is a szocializmus érdekében tevé­kenykednek, közreműködnek e politika megvalósításában. Politi­kánk e két vonása kiegészíti, fel­tételezi, nem pedig kizárja egy­mást. A már sokszor kifogásolt „sta­tisztikai szemléletnek” azonban bizonyos táptalajt ad a számos üzemben, hivatalban és intéz-1 ményben tapasztalható protekció, > a személyi kapcsolat és baráti összefonódás nyomán keletkező személycseréknek esetenkénti ku-| sza szövevénye. Nehezíti a hely-) zetet, hogy néha a pártszervezet1 helyes álláspontja, a párttitkár szava sem tudja megakadályozni a nyilvánvalóan hibás, a párt po­litikájával szemben álló intézke­dést. Ilyenkor határozottan ki kell mondani: ennek semmi köze sincs a párt politikájához, ez el­torzítja azt, tehát fel kell lépni ellene. Egyik oka a párt vezető szere­pét vitató nézeteknek az is, hogy számos pártalapszervezet gyenge és valóban nem játszik jelentős szerepet munkahelyén. Tapaszta- j lataink szerint ezeken a helyeken ' a pártmunka megjavításával együtt a káros és helytelen néze­Már sokszor elmondottuk, most i tak is megszűnnek. Mindazt, amit követelményként állítunk a párt, a dolgozó embe­rek elé; fegyelmezetten, pontosan végrehajtani a terveket, érvénye­síteni a népgazdaság érdekeit, fel­számolni a felelőtlenséget, az ön­zést, hangsúlyosan állítjuk a ve­zető szervek és vezetők elé. Min­denki felelős a saját tevékenysé­géért, s természetes, hogy akinek nagyobb hatásköre van, annak na­gyobb a felelőssége is. Ezt az el­vet kell érvényesíteni, ebben kell növelni pártunk vezető szerepét minden szinten, minden munka­helyen. Gazdasági életünk fejlődésének, eszméink térhódításának, a veze­tés megjavításának emelője, s egyben feltétele is a szocialista demokrácia kiteljesedése — mon­dotta —, majd így folytatta: — A kommunisták és a párt­szervezetek aktivitásának fokozá­sában legfontosabb feladatunk, a pártélet lenini normáinak mara­déktalan érvényre juttatása, a demokratikus centralizmus min­den elemének megtartása. A most folyó vezetőségválasztások meg­nyugtató bizonyítékát adják a pártdemokrácia fejlődésének. Gáspár Sándor a következők­ben pártszervezeteink munkájá­nak néhány módszertani kérdésé­ről szólt. A helyi vezetők munkáját ne­hezíti, bénítja a felsőbb gazdasá­gi szervek nagyszámú tilalma. Ez meglehetősen leszűkíti annak a lehetőségét is, hogy a pártmunka a helyszínen hatékony legyen. A dolgozók aktivitását nagymérték­ben fokozza az, ha a helyszínen döntik el az oda tartozó kérdése­ket. A pártszervezetek számára a jelenleginél szélesebb lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a min­dennapi munka során az emberek alkotó javaslatait hétköznapi tet­tekké változtassák. A továbbiakban azokról a köny- nyen kiküszöbölhető hiányossá­gokról beszélt, amelyek a párt­szervezetek munkájában tapasz­talhatók. Elvileg nem szorul bizonyítás­ra — állapította meg Gáspár elv­társ —, hogy a munkásosztály ér- | dekei nemzetköziek, hogy a fórra. , dalmi osztályharc egy adott or­szág kereteiben csak akkor győz­het végérvényesen, ha célkitűzé- i sei egybeesnek a nemzetközi pro­letariátus alapvető törekvéseivel I Pártunk tevékenysége, a társa- ' dalműnk fejlődésében elért eréd- ' menyek bizonyítják, hogy az MSZMP internacionalista szel­lemben cselekedett és nevelte egész népünket. Nem tettünk I egyetlen olyan lépést sem. amely I konfliktust idézett volna elő a magyar dolgozó nép és a szoria- I lista viliágközösség érdekei kö- |Zött. A ml nemzetköziségünk az épülő szocializmus viszonyai kö­zött már nemcsak politikailag és eszmeileg, hanem gazdasági síkon is érvényesül. Gondos figyelem­mel tanulmányozzuk a testvéri kommunista pártok, különösen a szocialista országok pártjainak te­vékenységét. Számunkra különö­sen fontosak a Szovjetunió Páli­jának és népének tapasztalatai. ' A szovjet nép közel fél évszáza- | dós épitőmunkájának tanulságai felmérhetetlen segítséget nyújta- í nak számunkra testvéri együtt­működésünk, a pártjaink és né- jpeínk között kialakult őszinte és mély barátság lehetővé teszi szá­munkra, hogy a világ első szecia- lista hatalmának támogatását él­vezzük, és hasznosítsuk a szocia­lizmus építésében szerzet! taoasz- ' talatait. I A kommunisták boldogságát az adja meg. ha munkátok nyomát» egyre több ember válik meggyő- ződéses kommunistává, dolgozik lelkesen a szocialista Magyaror­szágért, ha a szocializmus ügye előrehalad, ha új városrészek nő­nek ki a földből, ha jobbá, szeb­bé, kulturáltabbá válik az embe­rek élete. Ebben van mindannyi­unk erőfeszítésének, a párt tevé­kenységének értelme, ebben teste­sül meg a párt vezető szerepe — fejezte he beszédét Gáspár Sán­dor elvtárs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom