Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-30 / 304. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1964. december 30. JORZY EDIGEY ;m fe£ ®p 1965-ben már 3250 vagon konzerv készül az új Nyíregyházai Konzervgyárban. (MTI foto: Mező Sándor.) Romain Rolland Az éppen felszabadult Párizs 20 erényeiken túl ezek a regények évvel ezelőtt a francia szellemi társadalmi-politikai eszméikkel is élet nagy halottját temette. Ró- mindig hatottak. Jean Christophe main Rollandtól búcsúztak mind- története a nacionalizmus ellen, a azok, akik több mint félszázadon nem igazi érdekeikért egymásnak át olvasták és szerették regényeit, ugrasztott népek barátságáért figyelték és követték eligazító sza- emelt szót. Ezt az állásfoglalást is vát a század történelmi küzdel- jutalmazta a Svéd Királyi Akameiben. Jelentősége, egyéniségégének sugárzása két évtized után sem csökkent. Műve és életének példája kiállta az idők próbáját, ma is gyönyörködtet, útbaigazít, korunk nagy feladatainak jobb megértéséhez segít. Ma is százezrek olvassák nagy regényeit: a Jean Christophe-ot, a Colas Breugnen-t és az Elvarázsolt lélek című modern eposzt. Ezekben a művekben a világ irodalom- kedvelő közönsége a legjobb francia realista s lélekelemző hagyományok folytatójaként ismerte meg Romain Rollandot. Művészi démia, amikor 1961-ben Nobel-díjjal tüntette ki. Elsők között üdvözli 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Svájci emigrációjában konok következetességgel harcol az imperialista háború ellen. S amikor a 30-as évek, a fasiszta előretörés ismét felidézi a pusztító háború veszélyét, Romain Rolland egyik vezetője lesz a békéért vívott antifasiszta küzdelemnek. Elvarázsolt lélek című regényét is a szilárd antifasiszta, a, szocialista humanista'pätbszä hatja át. Idáig jutott korával lépést tartó fejlő>♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦»♦« désben az.,az író. aki polgári író:<J'ltént;'is jelentős művekkel vívott ♦ ki rangot. Ezek közül különösen említésre méltó drámaírói tevé♦ kenysége, ma is tanulságos és ha- Jtékony kezdeményezése a modern ♦ népszínház megteremtésére. Kobrának egyik legműveltebb írója évolt, Beethoven-. Michelangelo-, majd Tolsztoj-életrajza na,gyón $sok olvasónak segített helyes mű- ó vészi és erkölcsi szemlélet kiala- J kításában. £ Romain Rolland Magyarorszá♦ gon évtizedek óta igen népszerű. | Nagyobb művei sorban megjelenítek magyar fordításban. Tolmácsolói közül mindenekelőtt Be- ^nedek Marcellel tartott fenn jó í* személyes kapcsolatot. Halálának f 20. évfordulóján is éppen Bene- idek Marcell fogalmazta meg a f magyar olvasók véleményét Rominain Rollandról: minden szava, é minden sora az ember magára- ^eszmélésének és felemelkedéséinek ügyét segítette. Dersi Tamás 35. Kis idő múlva az őrnagy és a rendőrök a váróterembe vezették a szökevényt, akit rövid üldözés után elfogtak. Amikor az őrnagy rheglátta a lány vérző kezét, így szólt: — Azonnal be kell kötözni! Hol van mentőszekrény? Ezt az embert pedig kísérjék a szomszéd szobába, alaposan motozzák meg. Majd ők segítenek — mutatott a két utitársra —, azok az én embereim. Varsótól kezdve vigyáztak a fickóra. Tudják, mit kell keresni nála. Azonnal verjék bilincsbe! Az utolsó parancs már feleslegesen hangzott el, minthogy az egyik rendőr éppen abban a pillanatban kapcsolta a bűnös kezére az acél „karperec”-et. Az állomásfőnök kis mentőszekrénnyel érkezett meg. Az őrnagy ügyesen kimosta Halina könnyű- I nek látszó kézsérülését, és bekötötte. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja. — Megtaláltuk — jelentette diadalmasan az egyik nyomozó. •— Ügyes fickó, az ördög vigye el! Két új százast összeragasztott, zacskót csinált belőlük és abba dugta a csekket — mondta, — és átadta az őrnagynak a kis téglalap alakú papírlapot. Kryzewski rápillantott és azt mondta: — Ügyész úr. ime a Donau- hank csekkje. Megengedi, hogy egyelőre nálam maradjon? Ha visszatérünk Varsóba, az ügyészségen hivatalosan átnyújtjuk. Bevezették a letartóztatottat. Már teljesen nyugodt volt. Csak a szemáben tükröződött gyűlölet és düh. Az ügyész kíváncsian nézegette a fiatalembert. Először I látta életében, vagy mégsem? Igen, azt hiszem láttam ezt az ! alakot valahol a bíróságon. — la- i tolgatta. — Engedjék meg, hogy bemutassam a „barátunk”-at, — mondta végül csipkelődő hangon az őrnagy — Halina kisasszony már ismeri — Neve: Wiktor Sa; maszek, a barátai „sápadt Niko”- nak hívják. Különben Zosia Sa- maszkovnának, a fővárosi ügyészség tisztviselőjének testvére, aki nemrég még boldog tulajdonosa volt nyolcvanezer dollárnak. Nem készpénzben, az igaz, hanem csekkben, de ez Ausztriában egy- 1 re megy. — Elindíthatjuk a vonatot? — kérdezte az állomásfőnök. — Ha a vámosok és a határőrök végeztek, akkor igen, mert nekünk itt már semmi dolgunk. Mindenesetre az egyik turista nem látja meg sem Bécset, sem Jugoszláviát. Legalábbis hosszabb ideiig. A váróteremben Durko kapitány terjedelmes jegyzőkönyvet írt. A rendőrőrs parancsnoka sugárzott a büszkeségtől. Utasítást kapott az őrnagytól, hogy regigei telefonáljon a rendőrfőkapitánynak és jelentse neki: a bűnöst elfogták és megtalálták nála a csekket. valamint emelje ki a helybeli rendőrök, a határőrök és a vámosok segítségét Wiktor Samaszek kézrekerítssében, akit erős rendőri fedezet mellett a legközelebbi vonattal Varsóba irányítanak. — Stach, kérlek, magyarázd meg az egészet... kérlelte az ügyész az őrnagyot. — Majd Varsóban. Most ideje lefeküdni. Nem volt könnyű nap. — Reggel kiderült: vagy a seb volt komolyabb, mint ahogy kezdetben feltételezték, vagy Wilska belső sérüléseket is szenvedett, mert rosszul érezte magát; lázas volt és panaszkodott, hogy lélegzetvételkor fájdalmai vannak. Minden tiltakozása ellenére lemondtak a tervbe vett kirándulási*!, és ahelyett, hogy Cieszyn- ha és Wislába utaztak volna, a legrövidebb útoin Varsó felé hajtottak. Ismét Durko kapitány vezette a kocsit. A sebességmérő mutatója mindig nyolcvan felett állt. Csak az útkereszteződéseknél és a sűrűn lakott, kis sziléziai városokban kellett lassítani a tempót. Amikor Czestochowa után végre kijutottak a széles, egyenes országúira, a Volga motorja a legnagyobb fordulatszámmal pörgött a sebességmérő százhúszat mutatott. Semmi ördöngösség, hogy Ilyen sebesség mellett már délután három óra előtt Varsóba értek. A kapitány minden további nélkül fordult a Grójecka útról a Zwinki, majd a Wigury utcába, aztán a Raclawieckán át a Wo- lowskába és megállt a belügyminisztérium kórháza előtt. Itt megvizsgálták Wilskát, és megállapították. hogy két bordája eltörött. Az orvosok a kórházban akarták tartani, de Wilska nem Fordította: BÁBA MIHÁLY egyezett bele. Ezekután megfelelően bekötötték és a kapitány az ügyésszel együtt elkísérte a beteget a lakására. Az őrnagy, aki csaknem szemben lakott a kórházzal. elköszönt, ígéretet téve a lánynak, hogy holnap délután folyamán meglátogatja. Az őrnagy amint hazaért, azonnal telefonált közvetlen felettesének, Wlochowicz ezredesnek, jelentette. hogy megkerült a csekk és a tolvajt letartóztatták. Az ezredes szívélyesen gratulált az őrnagynak. — Ami a csekket illeti, azt beszéljétek meg a belüggyel. ügy gondolom, hogy fotókópiát kell róla készíteni az ügyészség számára. A csekket pedig azonnal átadjuk a Külkereskedelmi Minisztériumnak, mert nemcsak a nyomozás fontos dokumentuma, hanem elsősorban nyolcvanezer dollár értékű okirat. — Nos, éppen erről van szó. Ez a csekk itt van a zsebemben, a pénztárcámban lapul és én a lehető legrövidebb időn belül szeretnék tőle megszabadulni. Nem szívesen várok ezzel holnapig. A feleségemmel szeretnénk elmenni valahová, de ilyen „csomaggal” kényelmetlen. Otthon, az íróasztalom fiókjában sem szívesen hagyom. Az ezredes felnevetett. — Igaza van! Vigye el a főkapitányságra és adja át megőrzésre az ügyeletes tisztnek, hogy zárja el a páncélszekrényben. — Igenis, ezredes úr! De én már ismerek egy embert, aki magánál hordta a csekket és tudom, hogy mi lett vele, — Ne túlozzon, őrnagy. Különben magunk között, igaza van. Minek a legkisebb kockázat is? Azonnal magáért küldök egy kocsit valamelyik emberünkkel. Együtt viszik fel a csekket a főkapitányságra. Egy óra múlva már mindenen túl voltak. A kis, fehér lapocska végre megtalálta biztos búvóhelyét a rendőrfőkapitányság páncélszekrényében; az őrnagy pedig megkönnyebbülten vágta zsebre a csekkről szóló nyugtát, (Folytatjuk.)
