Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-30 / 304. szám
1964. december 30. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 5 Két dohány újdonság Kétféle dohányújdonság született a Kertészeti Kutatóintézetben: az egyik igen kicsiny, a másik rendkívül nagy nikotiptagíal- mú. Az előbbit a gyengébb cigarettákat kedvelő és az egészségükre vigyázó dohányosok részére szelektálták. A másik új dohányfajta nem a dohányosoknak, hanem az iparnak, illetve a mezőgazdaságnak szól. Ez az úgynevezett „subás kápMoh^nv”. amit nálunk kizárólag ipari célokra termesztett, sok nikotint tartalmazó kapadohányból nemesítettek ki. Hatezernél több néző a múzeum új kiállításain Karácsonykor a 6250-ik látogató tekintette meg a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumnak korszerűen átrendezett, két hónappal ezelőtt megnyílt gazdag régészeti, valamint a Sárköz és a Dunamente változatos néprajzát és Tolna megye műemlékeit szemléltető új kiállításait. Sokak tetszését megnyerte a dél-dunántúli képzőművészeknek a szekszárdi múzeumban három hete megnyílt első tárlata is,! amelyről külföldiek, köztük angliai, kanadai, kínai látogatók is elismeréssel nyilatkoztak. Gyakran felkeresik az érdekes kiállításokat más megyékből érkező vendégek is, csütörtökön például a Baranya megyei Pártbizottság képviselői látogatták meg a múzeumot és megnézték a képzőművészeti kiállítást; az ünnepeken pécsiek, fővárosiak tekintették meg, sőt hajdúnánási látogatója is akadt a múzeumnak. HMWnrwnw»m»HT»trrt»fTi>Mit»fwtfTTfwtnm»»m>Twm?rffw»»TTTHtMTr v é r k é k Nő Szere tetet szaktudást igénylő, nőies, szép pálya a gyermekgondozói, az ápolónői hivatás. A Tolna megyei Tanács Egészség- ügyi Szakiskolájában szinte naponta cserélődnek a padokban helyet foglaló hallgatók. Az iskola két tantermében úgyszólván szalagrendszerben 15 különböző végzettséget adó egészségügyi tanfolyam működik, 250 fiatal asszony-, lányhallgatóval. Munka mellett csecsemő- és gyermek- gondozók, szociális otthonban eddig képesítés nélkül dolgozó ápolónők, röntgen-asszisztensnők és kórházi ápolónők tanulnak itt. A tanfolyam elvégzésével szak- képesítést nyernek, és mint egészségügyi dolgozók, szaktudást szereznek. A tanfolyamhallgatók többsége nehéz körülmények között, napi 8 óra munka mellett tanul. Sokak tunk. Katalin első évfolyamos kisnővér, de máris megszerette ezt a komoly munkát, ö különben is hivatásból választotta az egészségügyi pályát. Az iskola elvégzése után még nem töltötte be a 18. évet és, hogy foglalkozzék valamivel, gép- és gyorsírást tanul. Olyan nagy volt benne a hivatásérzés, hogy amikor hallott a ban sok függ maguktól a hallgatóktól is. A jól képzett ápolónő, csecsemőgondozó, egészségügyi dolgozó az orvos elsőszámú segítője lehet, de nehezíthetiiv is gyógyító munkáját, ha nem lelki- ismeretes. Jól végzett munkájuktól is függ, hogy a beteg minél rövidebb idő alatt felgyógyuljon. A csecsemőgondozók pedig az egészséges, boldog gyermekek neveléséhez adnak segítséget. Szöveg: P. M. Foto: B. J. Megkezdték a szekszárdi cukrászi’ozeni építését A Vendéglátó Vállalat szekszárdi cukrászüzeme évek óta „megérett" a lebontásra, illetve a leállításra. A nagy zsúfoltság miatt nem tudják betartani a biztonsági, munkavédelmi előírásokat és néha még a legelemibb egészség- ügyi rendszabályok megtartása is nehézségekbe ütközik. Ezért ke- j rült napirendre már az elmúlt években egy új cukrászüzem építése. A terv nemrég a megvalósulás stádiumába lépett, a Kadarka ! utca és Előhegyi utca sarkán — [ az épülő új gimnázium mellett j — megkezdték a két- és félmillió ; forintos beruházással létesítendő ■ cukrászüzem építését. Az új üzem a jövő év végéro lesz kész. Nemcsak a meglévő gépi berendezéseket építik be, ha- ' nem több új, korszerű gépet is : kap a vállalat. A korszerű, minden tekintetben megfelelő üzem kapacitása a jelenleginek három»- szorosa lesz, a létszámot kétszeresre emelik. Tehát az új üzemben a munka termelékenysége másfélszerese lesz a jelenleginek. Lehetővé válik, hogy a vállalat növelje a cukrászati termékek mennyiségét, bővítse választékát. Innét látják majd el a város és környéke vendéglátóüzemeit — éttermeit, cukrászdáit és a Népbolt élelmiszerüzleteit különféle cukrásztermékekkel. Elkészültek a cukrászüzem mellé építendő hidegkonyhaüzem tervei is. Ennek megépítésére a következő években — 1966—67-ben — kerül sor. Jelenleg a vállalat egységei Pécsről kapják a hideg- konyhai készítményeket, de a beruházás befejezése után már innét látják el őket hidegkonvha- termékekkel is. jEgy fecni kellene Fürdeni jó, fürdeni kellemes, de nem a szekszárdi fürdőben. No, nem azért, mintha ott talán a szokottnál szárazabb vagy nedvesebb lenne a víz, s nem is azért mert hidegebb, hanem különösen hét végén és nagyobb ünnepek előtt — valósággal párharcba kerül mire a fürdésre vágyó bejut az áhított kádba. Karácsony előtt is sorba ültek I a folyosón a vendégek. Az alkat- I mazottak mindenkinek igyekeztek kedvére tenni, dehát ez lehetetlen. Annyi embert képtelenség kívánság szerint beengedni. A sort tehát a fürdőzökre bízták. Hogy ebből parázs vita kerekedhetett? Az bizony. De el lehetett volna kerülni, ha a jegyek mellé valamilyen sorszámot adtak volna, vagy adnának szombaton és nagyobb ünnepek előtt. Ha egy fecnin múlik, kár még a legkisebb vitát is előidézni. így él az emlékezetben... A fából faragott számara nehezíti a tanulást a vidékről való bejárás is. Pereszlényi Ernőné és Keresztes Lászlóné Alsónánáról járnak be. Szabó Jó- zsefné a kórház újszülöttosztályán dolgozva tanul. A fiatalasszonyok, lányok a nehézségek ellenére is vállalják a munka melletti tanulást. Az iskola a szakmai ismeretek mellett a hallgatók általános műveltségét is emeli. A nővérek az elméleti képzéssel együtt a gyakorlatban is megtanulják a csecsemőgondozást, derűs arccal sürgölődnek a babák körül, fürdetnek, öltöztetnek, pólyáznak. Minden mozdulatukkal a gyermeket gondozó anyát idézik. A szakiskola ápolónő-növendékei a kórházban végeznek gyakorlati munkát. A 98 átképzős közül Majlát Katalinnal, a kórház urológiai osztályán találkozmunka melletti nővérképzésről, jelentkezett. A felvételi vizsgán megfelelt, s azóta a kórház dolgozója, és az ápolónőképző tanfolyam hallgatója. A kérdésre, hogy mi vitte erre a nagy elfoglaltságot igénylő, és könnyűnek egyáltalán nem nevezhető pályára, elfogódottan, de meggyőzően válaszolt: — Azért választottam ezt a pályát, mert segíteni akarok szenvedő embertársaimon, akik hálásak a szerető gondoskodásért. Nehéz a munka melletti tanulás, de nagy akaraterővel győzi le a nehézségeket, tanul, hogy nővér lehessen. Az egészségügyi szakiskola tematikája, s az elhangzó előadások megadják a lehetőséget ahhoz, hogy a hallgatók lelkiismeretes esecsemőgondozókká, és jól képzett ápolónőkké váljanak. AzonRongyos cipőben vonszolom magam. Testemet marja a hideg. Tél van. Hó nélküli pattogó acsargás. A fejem és a mellem tüzel, a lábam és kezem nem érzem, lila és érzéketlen. Amerre megyek rom és rom. Üvegcserepek, kilőtt páncélosok. Az egyik törmelékkupac mellett ember. Halott. Keze széttárva, szétroncsolt arca égnek mered. Mintha ezt vicsorítaná: miért?! Odamegyek. Lehúzom róla a köpenyét, mert fázom. Német. Igaz, a sarkamat verdesi, de jó. Véd a széltől. Ettől kissé felmelegszem és eszembe jut, hogy éhes vagyok, és hova is indultam. Most kell menni, mert anyám és nővérem is éhes, de lehet, hogy holnap megint németek lesznek, és azok nem adnak. A múlt héten is megrúgott az egyik, mert kértem a konyhájukon. Megyek konokul. Átlépem a halottakat, a gránáttölcséreket. De a kívánságomat, nyomoromat, nem tudom átlépni: Éhes vagyok. Fázom! Hirtelen feldübörög valami. Páncélost látok, amint odakapom a tekintetem. Még azt hiszi német vagyok. Gyorsan beugróm egy kapu alá. De olyan szerencsétlenül, hogy ráléptem a köpeny szélére és orraestem. Éhes vagyok! Indulóik be az udvarra. Hátha találok valamit. A lábam földbe gyökerezik. Két füstölgő kondér. Ételillat! Meleg! Indulok a kondér felé, de megtorpanok hirtelen. Egy idős, nagybajuszú orosz jön ki az egyik lakásból, kezében harmonika. Leül egy tuskóra. Játszik. A duruzsoló hangok szétömle- nek, mint az ételillat. Elfeledve éhséget, hideget, indulok felé. Mindig közelebb és közelebb lopódzkodom. Játszott. Lehet, hogy észrevett már, de nem zavart el. Fura emberke lehettem. Nagy hajjal, lötyögő köpenyben, éhesen, mint a kóbor kutya. Csak éppen nem nyüszítettem és nem acsarkodtam. Egyszeresük rámnéz a nagybajuszú. Leteszi a hangszert. Magához von. Simogatja a fejem. — Magyarszki hlopci! Ej, ej. Nem mertem szólni, csak néztem nagy bajuszát, és azt, hogyan sodorja gyakorlott kézzel újságpapírba a dohányt. Nekem akarta adni, de én elsírtam magam: — Éhes vagyok, bácsi! Rámnéz, magyaráz, beszél, de nem értem. De azt igen, hogy ez az öreg szeret engem, és nem rúg el magától, mint a koszos macskát. Enni adott, sokat, már nem tudom mennyit ettem, csak nyeltem, nyeltem. Akkorákat, hogy majd szét feszült a torkom, és a könnyem csörgött a boldogsáfftól, , kis ló Fátyolos szemmel figyelt. Újra megsimogatta a fejem. Aztán mintha haragos lenne, a homlokomhoz kapott. Aztán rámripakodott, ölbekapott. — Haza! Ház! — és vitt, mint a szélvész. Én erőtlenül, kalimpálva mutattam az utat. ’ Forró voltam és áléit. Csak azt éreztem, hogy repülök és lüktet a homlokom. Meg azt, hogy harsányan kiabálom a nagybajuszának, hogy: „erre, erre!” Aztián valami puhára simulok, beszélnek hozzám, valaki rángatja a kezem, nem érzek már semmit... aztán csönd. De nem, mintha mégis zokogna valaki. Aztán megint az öreg kozáknál vagyok, harmoniká- zunk, és azt magyarázza, hogy neki ennyi meg ennyi hlopcija van. mint az orgonasípok. Most megszűrt valami tüske. Igen! Érzem, hogy fáj. És ettől repülni kezdek, felfelé, és valami puhán vagyok már. Felnyitom a szemem: félhomály, két alak, nem három van. az egyik az anyám. aztán egy szürkeruhás, és itt az orosz is. aki hozott. A szürkeruhás mosolyog, a karján egy piros kereszt van. A nagybajuszú orosz odajön, kezében tart valamit, bütykös ujjai remegnek. — No, hlopci! Magyarszki hlopci! — teszi a kezemre. Egy fából faragott kis ló volt. Kisfonay Zoltán
