Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-23 / 300. szám
2 WfcWA WEÖtfc! NÉPÚJSÁG 1964. december 2.1. Walter Ulbricht beszéde Suhlban Berlin (TASZSZ) Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtanácsának elnöke beszédet mondott egy Suhlban rendezett gyűlésen. Ulbricht kijelentette, hogy a nyugatnémet atomakna- zár-terv nemcsak a nyugatnémet lakosság körében, hanem világszerte mindenütt viharos tiltakozást váltott ki. Hangsúlyozta, hogy valamennyi európai népnek fokoznia kell éberségét eme újabb veszélyes bonni provokáció láttán. Az NDK államtanácsának elnöke hangsúlyozta az ENSZ-köz- gyűlés elé terjesztett szovjet emlékirat javaslatainak időszerűségét. E javaslatok — mondotta — a váratlan támadás veszélyének csökkentését és a nemzetközi bizalom megerősödését hivatottak előmozdítani. Az NDK kormányának nevében Ulbricht felszólította az NSZK kormányát, határozza meg magatartását e javaslatokat illetően. Mi azt akarjuk — jelentette ki Ulbricht —, hogy az NDK és az NSZK kormánya kössön olyan megállapodásokat, amelyek meghiúsítják a váratlan támadást, biztosítják a középeurópai békét és hozzájárulnak a fokozatos leszereléshez. Issmsnmk sorokban A jugoszláv néphadsereg napja alkalmából Milan S. Kolarevics ezredes, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövetségének katonai és lég. ügyi attaséja kedden este fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Köteles Jenő altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Borbándi János vezérőrnagy, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, Kaszás Ferenc vezérőrnagy,' honvédelmi miniszterhelyettesek. * Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke fogadta Ráth Károlyt, hazánk első koppenhágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik álomáshelyé- re. • Hétfőn New Jersey állambeli Paterson város temploma előtt hat fegyveres bandita kirabolt egy páncélozott pénzszállitó kocsit. a zsákmány több mint félmillió dollár. » A szovjet sarki légierő gépeit ezekben a napokban szokatlan, de annál kedvesebb feladatra fogják be. Moszkvából kedden indult Nyikolaj Szamuszev IL—14-ese, megrakva ajándékkal és postával. A gép a két jégtáblára települt \ kutatóállomásokat keresi fel. A Szovjetunió hőse, az újévi ajándékokat és a postát speciális tartályokban vitte, amelyeket ejtőernyőn dob le az állomásokra. A táborok személyzete máglyákat gyújt a jégen, hogy a sarki repülők jobban tájékozódhassanak és megfelelő helyen érjenek jeget a „hagy föld” ajándékai, közöttük a szintén ejtőernyővel leereszkedő újévi fenyő .., Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ közgyűlésének 19. ülésszakáról hazautazóban egy napot Berlinben töltött. Kedden délelőtt felkereste Walter Ulbrich- tot, az NDK államtanácsának elnökét. A találkozón jelen volt Willi Stoph, az NDK miniszter- tanácsának elnöke és Erich Ho- necker, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja. Walter Ulbricht később villásreggelit adott Gromiko szovjet külügyminiszter tiszteletére. • Kiszeljov, a Belorusz SZSZK külügyminisztere ebédet adott az ENSZ-közgyűlésen részt vevő számos küldöttség vezetőinek tiszteletére, A baráti találkozón Alex Quaisonsackey, ghanai diplomata, a 19. közgyűlés elnöke is megjelent, • A Reuter hírügynökség részletesen ismerteti Péter János magyar külügyminiszternek az ENSZ közgyűlésén elmondott beszédét. A jelentés kiemeli, hogy Péter János részletesen foglalkozott a kongói vérontással és az ENSZ összetételében az utóbbi évek folyamán bekövetkezett jelentős változásokkal. • Berlinben kedden délután ünnepélyes külsőségek között aláírták a Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság 1965- re és 1966-ra szóló kulturális és tudományos együttműködésének munkatervét tartalmazó jegyzőkönyvet. A megállapodást magyar részről Bognár József, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökei, német részről pedig Herbert Krolikowski külügyminiszter-helyettes írta alá. Az aláírásnál jelen volt Kárpáti József, hazánk berlini nagykövete. Finom fehérnemű, gyapjú vagy j műanyag ruhanemű ! mosására kiválóan alkalmas. (24) \ Rabah Bitat visszatért Algírba Algír (MTI). Rabah Bitat ismert algériai politikus — többhónapos önkéntes száműzetés után — hétfőn este Párizsból hazautazott Algírba. Az APS algériai távirati irodának adott nyilatkozatában kijelentette: „Hazatérek Algériába, hogy tovább szolgáljam országomat és az algériai forradalmat. Természetesen folytatom aktivista tevékenységemet az FLN párt kebelében, amelynek sohasem szűntem meg tagja lenni”, Rabah Bitat az FLN kilenc „történelmi” vezetőjének egyike — jegyzi meg az AFP —, annak a csoportnak a tagja, amely 1954- ben Algériában megindította a j fegyveres felkelést. 1963 szeptemberében az algériai kormány átalakításakor ellenzékbe vonult és 1964 áprilisában titokban elhagyta Algériát, Franciaországba utazott, önkéntes száműzetésbe. Ugyancsak hétfőn este közölte az algériai hadügyminisztérium, hogy Mohamed Ruina, az algériai hadsereg volt századosa — a lázadás miatt kivégzett Sabani, volt ezredes helyettese —, szolgálattételre jelentkezett az algériai hadseregben. Algíri politikai körökben rámutatnak, hogy Rabah Bitat hazatérése és Ruina jelentkezése a Ben Bella-kormány kettős sikere. A Reuter értesülése szerint az elmúlt hetekben bizalmas tárgyalások zajlottak le az algériai ellenzék száműzetésbe vonult tagjaival és ennek köszönhető a két ellenzéki személyiségnek Ben Bella kormányával történt megbékélése. Mikojan Helsinkiben Helsinki, (TASZSZ). Keiden finnországi nem hivatalos látogatásának második napján Anasz- tasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke megkoszorúzta Paasikivi volt köztársasági elnöknek a háború utáni Finnország nagy állami vezetőjének, a szoros finn—szovjet baráti viszony kezdeményezőjének sírját. A baráti kapcsolatokat méltatta hétfőn este a szovjet vendég tiszteletére adott díszvacsorán Kekkonen köztársasági elnök. Anasztasz Mikojan válaszában hangsúlyozta, hogy a szovjet—finn határ békehatár lett, amelynek mindkét oldalán békés, teremtő munka folyik. Méltatta azt a pozitív hatást, amelyet a békeszerető finn külpolitika tesz Európa e részének külpolitikai légkörére. A Szovjetunió a jövőben is igyekszik előmozdítani a béke és nyugalom biztosítását Észak-Európában — emelte ki Mikojan. Provokációs kampány Szudán ellen Moszkva (MTI). Potomov foglalkozik a Pravdában a Szudán ellen folytatott provokációs nyugati propagandahadjárattal, amely az utóbbi napokban az izzás állapotába jutott. A cikk írója miután megjegyzi, hogy a Khetm el Khalifa miniszterelnök vezette új szudáni kormány független antiimperialista politikája a világ minden haladó erejénél teljes támogatásra és megértésre talál, megállapítja, hogy Nyugaton egészen más állás, pontra helyezkednek a Szudánban végbemenő demokratikus átalakulást és a szudáni külpolitikát illetően. Az angol, amerikai és nyugatnémet újgyarmatosítókat komolyan nyugtalanítja szudáni beruházásaik sorsa. Az imperialista köröket aggodalommal tölti el az is, hogy a legutóbbi szudáni események kemény csapást mértek arra a nyugati tervre, mely szerint az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom elleni harc egyik támaszpontjává változtatják ezt az országot. A szudáni össznépi felkelés első napjaitól — mutat rá a cikk — a nyugati propaganda hazug módon olyan benyomást igyekezett kelteni, hogy ez a mozgalom csupán a szudáni kommunisták műve. Teljes kudarcot vallottak azonban azok a kísérletek, hogy a kommunista „veszély” ásatag madárijesztőjével félemlítsenek meg bizonyos nemzeti erőket. A Szudáni Kommunista Párt, amely más politikai pártokkal együtt képviselve van a kormányban, meggyőzően bebizonyította, hogy a hazafias nemzeti erők egységének megőrzésére és megszilárdítására törekszik. A Krumey-Hunsche perben elnapolták a tárgyalást Frankfurt (MTI). A frankfurt- ban folyó Krumey—Hunsche perben kedden került sor a vádbeszédekre. Az első vádbeszédben dr. Grossmann vezető államügyész történelmi visszapillantást vetett a magyarországi deportálások előzményeire. Hangsúlyozta, hogy azok az SS-tisztek, akik — akárcsak Krumey és Hunsche — vezető beosztásban működtek közre a „zsidókérdés végleges megoldása” fedőnévvel előkészített tömeggyilkossági akciókban, azok technikai előkészítésében és lebonyolításában, nagyon jól tudták, hogy miről van szó: a deportáltak teljes fizikai megsemmisítéséről. Utána dr. Wagner államügyész emelkedett szólásra, hogy összefoglalóan ismertesse és értékelje a tárgyaláson elhangzott tanúvallomásokat és terhelő bizonyítékokat. Az ügyész azonban a Vádbeszéd közben rosszul lett, úgy, hogy a tárgyalást december 29- ig elnapolták. Provokációs jellegűek és bűnösek a nyugati propagandának azok az állításai, hogy „megoldhatatlan” a déli tartományok problémája” kibékíthetetlenek a faji ellentétek és az ország ket- tészakítása „a legjobb módszer a problémák megoldására”. Potomov hangsúlyozza, hogy e kijelentések mögött olyan provokációs próbálkozások rejlenek, amelyek célja: nemcsak Szudánban, hanem egész Afrikában is kettészakítani a nemzeti felszabadító mozgalmat. A szudáni népet barátai világszerte támogatják a független nemzeti fejlődésért, a demokráciáért vívott harcában. Meg kell szűnnie a Szudán belügyeibe való imperialista beavatkozásnak. Felszabadulás De 1945. január 2-án az ellenség Komárom körzetében harcba vetette az SS 5., „Viking” páncéloshadosztályát és az SS 3. számú „halálfej” páncéloshadosztályát Lengyelországból, támadásba ment át Tata körzetében, keleti irányban. Alegységünket kivonták a harcból és a hadseregparancsnokok tartalékába vonták össze Székesfehérvár körzetébe, ahol szintén találkoztunk hős magyar hadfiakkal, akik, ahogy csak tudtak, igyekeztek segíteni harcosainknak, hogy mielőbb kiverjük az ellenséget. Székesfehérvár északkeleti elővárosában álltunk meg, az utcára és a házszámra nem emlékszem, de arra igen, hogy sarokház volt, két utca kereszteződésénél, melyek közül az egyik Velencén keresztül Budapestre ment, a másik a Csajághelységbe vezető útra. Abban a házban, ahol én szálltam meg — téglaház volt, több szobával és konyhával —, kis külön hálószobát bocsátottak rendelkezésemre, amelynek ablaka az utcára nyílott. A sarokszoba a háborúig szemmelláthatóan üzlet volt, ahol cukorkát és zöldségféléket árultak, úgy, hogy az utcára volt az ajtaja és két nagy ablaka kirakatnak, de az ajtó és az ablak is fémredőnnyel le voll zárva és a szobában kéi fiatal lány rejtőzött, az egyik a házigazda lánya, a másik annak barátnője. A gazda lányát Juliskának hívták, 17—19 éves lehetett, a barátnője is körülbelül ennyi. A házban lakott még a gazda, aki 45—50 éves lehetett és a felesége, szintén ugyanennyi idős. De mivel el voltam foglalva a szolgálattal, nem tudtam megállapítani, kik ők, nem írtam fel a címüket... De a szomszédban, a mellettünk lévő házban helyezték el két, páros lóval vontatott szekérből álló hadtápunkat. Ebben a házban, ha emlékezetem nem csal, Kovács János lakott (bár lehet, hogy a Kovács nem a családneve), mivel az udvarán volt egy kis kovácsműhely és mivel magyarul e mesterség neve kovács, lehet, hogy így hívták. Két férfitestvér lakott abban a lakásban. Maga a házigazda, Kovács János, valamivel fiatala^H volt a bátyjánál” mintegy 35 éves lehetett, bátyja legfeljebb három évvel idősebb. Jánosnak csak felesége volt, gyerekei nem, a bátyjának felesége és úgy hiszem, két gyereke. Valamennyien az alagsorban laktak, ami az udvaron volt, a kovácsműhely mellett. Egy nagy szobájuk volt, a kovácsműhely alá építve, talán egyszerűen gyümölcsök konzerválására szolgáló raktár, Valamennyien középtermetűek voltak, János és a bátyja nappal lövészárkot ástak a város határában, így segítve csapatainkat a város körüli és benne elhelyezett védelmi vonal megerősítésében, éjjel pedig a tiszteletre méltó hazafiak lovainkat patkolták lámpafénynél. Ezért jegyeztem meg a nevét ennek a derék magyar hazafinak, de, hogv ez-e a neve, és hol lehet most?... Nem voltunk sokáig a városban, hamarosan elhagytuk a várost és védelemre rendezkedtünk be Bicske körzetében, ahol 1945 február 15- ig éjjel-nappal elkeseredetten támadtak a német tankok, igyekezve elérni a budapesti bekerített csoportosulást. Csapataink számára különösen nehéz napok kezdődtek 1945 január 18-án, amikor a németek a harmadik ellentámadást mérték ránk Ősi és Akarattva felől, elfoglalták Székesfehérvárt és az SS 4. tankhadtest Vál felé tört át. az ellenség kiért a Dunáig és elfoglalta Dunapentelét. A szovjet parancsnokság idejében alkalmazott intézkedései gyorsan visszavetették az ellenséget a Dunától és megfosztották őket a lehetőségtől, hogy egyesüljenek a Budapesten bekerített csoportosulással. Hamarosan, vagyis 1945. február 13-án a szovjet csapatok teljesen
