Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-23 / 300. szám
1964. december 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Négy órát alszik naponta Fülöp Gyula, a Teveli Talajjavító Gépállomás traktorosa még nem csökkentette a nyári—őszi iramot, sőt, mivel az időjárás nem kedvez a szántásnak, még több időt fordít a munkára. Azt mondja, csak négy órát alszik naponta, különben éjjel-nappal szánt. SZ— 100-as traktorával talajforgató szántást végez, 41—50 centiméter mélyen. A nagykónyi határnak ezen a részén javítani akarják a földet és ehhez készíti ő elő a talajt. Ekéje a 10—12 centiméter vastagságban átfagyott földet meg tudja szántani. Amikor ott jártunk a nagykónyi határban, Fülöp Gyula a sáros földet kaparta a lánctalpak kerekei közül és az ekéről. A nyirkos idő neki nem kedvez, hátráltatja a munkában, jobban szeretné, ha lenne egy kis fagy. Segédvezetője fiatal, még tanulója a szakmának, ezért a váltás idején is együtt dolgoznak. Fülöp Gyula Regölyben lakik, szombatonként jut haza családjához. (Fotó: Túri) Sicsksierveseti választás a megyei épitővéllaiatnál A jövő év elején újjáválasztják a szakszervezetek alapszervezeti vezetőszerveit. Az É. M. Komlói Építőipari Vállalatnál előrehozták pár héttel a vezetőségválasztó taggyűlés időpontját, mivel a vállalat január 1-ével megváltoztatja nevét, átköltözik Tolna megyébe, Szekszárdra. A küldöttgyűlést, melyre a küldötteket az építkezé- | seken választották, Szekszárdon tartották meg kedden délelőtt. Csirke Ferenc szb-titkár számolt be a kétéves szakszervezeti munkáról. Az szb-titkár és a számvizsgáló bizottság elnökének beszámolóját követő vita után megválasztották az új szakszervezeti bizottságot. megsemmisítették a Budapesten bekerített csoportosulást, s az életben maradottak fogságba estek. Ez időtől kezdve a szovjet csapatok az ellenségre mérendő utolsó csapásra kezdtek készülődni. Arra készültek, hogy teljesen felszabadítsák a magyar földet a németektől, s csapást mérjenek Bécsre. A Székesfehérvár elleni támadás előtt 1945 március 8-án véletlenül alkalmam nyílt keresztülutazni Szilas-Balháson és üdvözölhettem Mamámat, március 8-a nemzetközi ünnepe alkalmából. Március 9-én visszatértem alakulatomhoz és elutazásom előtt Ma- rijka Verezsova, kérésemre nekem ajándékozta ezt a fényképet, amit mellékelek a levélhez. A fényképet már 17 éve őrzöm, ezért drága nekem, mert a magyar hazafiak, azokban a napokban, mikor felszabadítottuk hazájukat a német megszállóktól, segítettek a szovjet hadsereg harcosainak, hogy minél előbb szétzúzza az emberiség gonosz ellenségét, a hitleri Wermachtot. Azért is drága nekem ez a kép, mert ez a mama második édesanyám lett. Amikor távol voltam hazámtól, mint édesanya, segített azokban a napokban, amikor meg voltam sebesülve és nem tudtam egyedül mozogni. Figyelmességével, gondoskodásával megyorsí- totta sebeim begyógyulását, azt, hogy mielőbb visszatérhessek a csapathoz. Amikor 1945 március 16-án csapataink Velence és Adony nyugati térségéből támadásba mentek át és felszabadították még ugyanazon a napon Székesfehérvárt, mindjárt elmentem megkeresni az én Kovács Jánosomat, de amikor megtaláltam az utcát és odamentem a házhoz, a ház üres volt, tetejét több helyütt lövedékek ütötték át. Szemlátomást elvitték őket a németek a városból, de hová? És hol vannak most, életben maradtak-e? Nagyon szeretném tudni, mi lett a sorsuk. Talán az önök újságján, vagy a Székesfehérváron megjelenő újságon keresztül sikerül megtalálni valakit közülük, és köszönteni va- lamennyiüket Magyarország felszabadításénak 16. évfordulója alkalmából. átadni nekik a szovjet hadsereg felszabadító harcosainak forró üdvözletét. És írják meg nekem, mi lett a sorsuk és küldjék el a címüket. Most valamit magamról: Miután 1945. március 16-án a szovjet hadsereg támadásba ment Velence körzetéből, hamarosan felszabadítottuk Pápát, aztán Sopront, maj<^ március 28—29- én Soprontól nyugatra átléptük a magyar—osztrák határt, s hamarosan Magyarország egész területe felszabadult a németek alól. 1945 május 9-én eldördültek az utolsó lövések, végül is kivártuk a régen várt győzelem napját. A háborúnak vége volt. Nagyon szerettem volna már hazamenni, szülőföldemre. De a sorsom másként alkuit, de nem úgy, ahogy gondoltam, még a háború előtt, vagyis a vége előtt. Úgy hozta a cm*^t finpyv munkámat a dicső szovjet hadsereg soraiban Költözik a vállalat az Január 1-ével megkezdi működését É.M. Tolna megyei Építőipari Vállalat Az év elején hozott határozatot a megyei pártbizottság, hogy létre kell hozni egy önálló megyei építőipari vállalatot. Az intézkedést az tette szükségessé, hogy a megye növekvő beruházási igényeinek kielégítése nem biztosítható a korábbi állapot fenntartásával, elengedhetetlen, hogy a megye rendelkezzék egy nagy- kapacitású, minisztériumi építő- vállalattal. Az Építésügyi Minisztérium elismerte az igény jogosságát és úgy döntöttek, hogy megszüntetik a komlói vállalatot, illetve áttelepítik Szekszárdra és itt, mint ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat működik tovább. — Az átköltözés, illetve a névváltozás időpontja 1965. január 1. Hogyan hajtják ezt végre és melyek a vállalat legközelebbi tervei? Erről beszélgettünk Pavelka József elvtárssal, a vállalat főmérnökével. — Az intézkedés helyessége nem vitatható — mondja a főmérnök. — Visszás volt az a helyzet, hogy egyrészt volt egy megye, minisztériumi vállalat nélkül és volt egy vállalat, megye nélkül. Az utóbbinak az volt a következménye, hogy a vállalat szerepe Baranyában másodrendű volt, azokat a feladatokat kapta meg, amit az ottani megyei vállalat már nem volt kéoes elvállalni, de Tolna megyében sem tölthette be feladatát. A vállalat kapacitása jelenleg mintegy kétszáz- kétszáztíz millió forint értékű saját termelés. Ennek fele jut Tolna megyére, fele Baranyára. Ez az arány a jövő évi tervünkben is. Azonban bizonyos, hogy pár éven belül az arány eltolódik Tolna megye javára, erre kell berendezkednünk minden tekintetben. Komoly gondokat okoz ez a munkaerőgazdálkodást illetően, hiszen dolgozóink egy része Baranya megyei és közülük nem sokat lehet majd áthozni Tolnába. Egyébként ott. Baranyában is szükség lesz rájuk, legfeljebb a másak vállalatnál. Bizonytalanságot okozott sokáig a vállalat korábbi helyzete műszaki kádereink egy részénél szentelem, népem szolgálatának. Már húsz éve szolgálok katonaként hadseregünkben. A háború befejezése után országunk különböző helyein fordultam meg. Most 41 éves vagyok (1923. november 10-én születtem) és 17 éves voltam, amikor a hadseregbe léptem, s mind a mai napig is soraiban vagyok. 1950-ben megnősültem és családot alapítottam. Egy év múlva fiam született, Szlavának, vagy Vjacseszlávnak hívjuk, most a középiskola III. osztályába jár. 1956-ban, május 23-án lányom született, Ellának hívják, nemsokára 5 éves lesz. Otthon van, az édesanyjával. Most dolgozom és tanulok egyidejűleg. 1960-ban beiratkoztam az Ogyesszai Elektrotechnikai Intézetbe, a levelező tagozatra, s összeegyeztetem a munkát a tanulással. Igaz, az első évben nehézségeim voltak, de nehézség nélkül nem adják a győzelmet. Ha nem álltunk volna meg Budapest alatt, nem tudtuk volna olyan gyorsan felszabadítani a magyar népet a hitlerista zsarnokság alól. Nekem magamnak él még édesanyám, most 68 éves, de szülővárosomban, Kuj- bisevben lakik a lányával, vagyis a húgommal, abban a házban ahol én születtem. Apám 1953- ban, betegség következtében meghalt. A bátyám, Alekszander elesett a fronton, Szmolensz alatt, is, ugyanis az utóbbi években gyakran terjedt el a híre annak, hogy megszüntetik a vállalatot, ezért többen megváltak a vállalattól, „biztosabb” állásba mentek. Most, hogy végleges a döntés, ez a helyzet megszűnt, tudunk már távlatokban is gondolkodni, tervezni. — Mikor, és hova költöznek? — Egyelőre csak ideiglenesen tudjuk megoldani a vállalat központi szerveinek elhelyezését. A MÉSZÖV engedett át egy iroda- épületet, megkaptuk az AKÖV volt épületének egy részét és a szekszárdi főépítésvezetőség helyiségét tudjuk igénybevenni. Azonban ez az állapot csak hatnyolc hónapig tart. Éppen tegnap kezdtük meg leendő telephelyünkön egy irodaház építését, amire közel négymillió forintot kaptunk. Panelekből, korszerű technológiával készítjük el az épületet — az elemek már folyamatosan érkeznek — és előreláthatólag augusztus közepén tudják használatba venni. Az elkövetkezendő években itt az AKÖV új forgalmi telepe szomszédságában alakítjuk ki központi telepünket, ennek beruházási előirányzata mintegy 40 ■—50 millió forint. Január elsejével még nem költözik át az egész központi apparátus, az anyagosztály egyelőre Komlón marad, a főkönyvelőség is még a régi helyen végzi el az ez évi mérleggel kapcsolatos munkálatokat és majd márciusban költözik ide. Az anyagosztályt pedig augusztusban mikorra elkészül az irodaház, hozzuk át. — Hozván készülnek fel az 1965-ös feladatokra? — Az ez évi tervet körülbelül 83—90 százalékra tudjuk teljesíteni. Jövőre azonban már szeretnénk adósság nélkül zárni az évet. Adottságaink máris kedvezőbek, mint az idén. Munkaerőállományunk csaknem teljes, létszámhiányunk jelentéktelen. Itt azonban problémát okoz, hogy kedvezőtlen az összetétel, kevés a szakmunkás, sok a segédmunkás. Ez azért alakult így, mert mindezideig dominált a vállalatunknál a hagyományos építőipari technológia, amelyben sok a földmunka, a helyszíni betonozás, belső anyagszállítás, amely betanított- és segédmunkás-igényes. A jövő évben jelentősen lépünk előre a korszerű technológia alkalmazása irányában. Mázán, a korábban leállított erőmű területén, épületeiben középblokkgyártó üzemet rendezünk be, amely már az év második felében megkezdi a termelést. Évente ötszáz lakás építéséhez elegendő blokkot állítunk itt elő. Bár ezek alkalmazásával főként Tolna megyében vannak nehézségeink, a lakás- építési tervek hagyományos technológiát vesznek figyelembe, a Baranya megyei építkezéseinken jobb a helyzet, de talán — esetleg a terven felüli lakásépítéseknél — tudjuk majd a blokkokat használni. Készülünk azonban arra is, hogy a Mázán előállított blokkokat felhasználjuk a mező- gazdasági építkezéseknél. Egyszóval, az áttérés a korszerű technológiára azzal a követelménnyel jár, hogy változtassunk a szakmunkás, segédmunkás arányon, a szakmunkások javára. Ipari tanuló beiskolázási terveinkben már ezt vesszük figyelembe és azt is. hogy főként helyi forrásra támaszkodhatunk a munkaerőutánpótlásnál. Több éves tapasztalat az, hogy ha egy építővállalat az első negyedéves tervét nem teljesíti, a lemaradást már nem tudja az esztendő hátralévő részében pótolni. így jártunk tavaly is, amikor az első negyedévi kedvezőtlen időjárás, az ezzel összefüggő és ettől független anyagnehézségek nagyarányú lemaradást okoztak és ezen már nem tudtunk a nyári, őszi hónapokban sem változtatni. Jövő évi kilátásaink sokkal kedvezőbbek. Jelenleg több tízezer köbméter anyagot — kavicsot, homokot, cementet, meszet stb. — tárolunk az építkezéseken és központi tárolóhelyeken, anyaghiány tehát nem okozhat fennakadást az első negyedévben. Harmincmillió forint saját termelést irányoz elő a vállalat első negyedéves terve, de a teljesítés inkább megasabb lesz, mint alacsonyabb. Főként, ha kedvező lesz az időjárás. (J.) 1941-ben. (Vége) Gáldonyi Béla Gyorsan fogy az áru a di7"‘ár.r"zlct polcairól. Most az ünnepek előtti forgalomban sokszor fordul a t-herautó a RÖVIKÖT-raktár és a szaküzlet között.
