Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-23 / 300. szám
■j?d \< "> ,--~T I TOtWÄ MEGYEIé NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 300. szám. ARA: 60 FILLÉR. Szerda, 1964. december 23. Johnson a NATO atompolitikájának módosítására készül Washington (MTI) Nyugati sajtó jelentések sSHftt Johnson elnök utasítást küldött Rusk külügyminiszternek és McNamara hadügyminiszternek azzal a politikával kapcsolatban, amelyet kormányzata a NATO-tagállamok iránt a jövőben követni óhajt. Ezt az utasítást a nemzetbiztonsági tanács emlékiratába foglalták és washingtoni sajtókörökben — mint hírügynökségek jelentik — nagy feltűnést keltett. Johnson állítólag leszögezte, hogy a párizsi NATO-értekezlet, illetve Wilson brit miniszterelnök washingtoni látogatása nyomán az eddiginél lényegesen nagyobb türelemre és tapintatra van szükség, amikor a NATO-szövetség problémáiról, főként a sokoldalú atomhaderő kérdéséről folytat tárgyalásokat az amerikai kormány. Johnson elnök — mint a hírügynökségi tudósításokból kitűnik — kifejtette, hogy kormánya nem megy bele semmilyen atompolitikába, amit Anglia és Nyugat-Nésnetország nem fogad el, illetve, amit alaposan nem tárgyaltak meg Franciaországgal. Bár az emlékirat itt nem tekinti feltételnek a francia hozzájárulást, amerikai sajtókörök felfigyeltek arra, hogy az emlékiratból kimaradt az MLF-szerződés megkötésének határideje, ami fjedig az Erhard—Johnson közlemény szerint az év vége volt. A Reuter-iroda kommentátora szerint a memorandumból az tükröződik, hogy Washington hajlandó módosítani NATO-atompoliti- káján, mert az elnök meggyőződése. hogy az MLF „eredeti” formája végeredményben a nyugati szövetség felbomlásához vezethet. Johnson állítólag elejtette azt a tervet, hogy a többi partner ellen, állása esetén kétoldalú atom-szövetségre lépne Nyugat-Németor- szággal s erről Rusk külügyminiszter tájékoztatta is párizsi látogatása alkalmával De Gaulle elnököt. Az AP hírmagyarázata szerint Johnsonnak az az elhatározása, hogy alábbhagy a vonakodó NATO-szövetségesekre gyakorolt nyomással, az amerikai kormányon belül annak a szárnynak, azoknak az elemeknek vereségét jelenti, amelyek a leghevesebben szorgalmazták az MLF gyors megteremtését. Angliában nem lelkesednek a lohnson-memorandumért London (MTI) Kevés lelkese- viszonzásul kézzel fogható módon dést kelt Londonban az a wa- járuljon hozzá Amerika háborús shingtoni hír, hogy Johnson uta- erőfeszítéséhez Dél-Vietnamban, sí tattá minisztereit, a NATO-egy- Ezen változások tervezésének ségy helyreállítása érdekében le- alapja Johnson azon rideg meg- hetőleg vegyék figyelembe a többi' szövetséges érzékenységét. Az angol vélemény azt tartja, ’ hogy Johnson csupán selyemkesztyűt húz a vasökölre, legalább Angliával szemben. Megerősíti ezt a pesszimista angol értelmezést a nagyon befolyásos. U. S. News and World Report „Johnson a maga nótájára táncoltatja Angliát” című leleplezésével, amely szerint Johnson közölte Wilson angol miniszterelnökkel a következő fontos változásokat a nyugati világban: Nyu- gat-Németországnak Angliával egyenrangú helyet ígért a NATO- ban, az Egyesült Államok mind nagyobb részt vállal majd át Anglia közép- és távol-keleti katonai kötelezettségeiből, de ennek ellenértékéként elvárja, hogy Anglia állapítása, hogy Anglia gazdasági és katonai ereje csökken és emelni kell Nyugat-Németország pozícióját a NATO-ban. Wilsonnal folytatott tárgyalása során Johnson udvariasan, de a legszilár- dabban visszautasított minden olyan javaslatot, amelynek célja állandósítani: 1. Anglia különleges helyzetét a szövetségben, 2. a kedvezőtlen bánásmódot Nyugat- Németországgal szemben. Wilson erős nyomás alatt áll, hogy minél előbb megegyezzen az európai szövetségesekkel, mert Angliának először is új NATO- atomszervezetre van szüksége, hogy megszabadulhasson az angol, független atomfegyverek költségeitől. Másodszor: arra számít, hogy Nyugat-Németország adja majd az Anglia számára szükséges több ezermillió dolláros hosszúlejáratú kölcsön javarészét, ami nélkülözhetetlen Anglia kritikus gazdasági bajainak megoldásához. Ezért Anglia nem idegenítheti el a bonni kormányt. Harmadszor: Angliának sürgős szüksége van az Egyesült Államok nagyobb támogatására, hogy megvédhesse az angol érdekeket Szueztől keletre. Ezért viszonylag kerülni kell minden olyan viszályt, amely feszültté tehetné az angol—amerikai viszonyt, Figyelmeztette Johnson az angolokat, hogy az angol—amerikai katonai együttműködés nem lehet olyan egyoldalú, mint ahogy angol miniszterek gondolják. Az elnök elvárja, hogy Anglia nagyobb „katonai tanácsadói” kontingenst küld Vietnamba, a 22 000 amerikai tanácsadó támogatására. A lánctalpasok mennek, amíg az eke ki nem fagy a földből. Foto: Túri. Ülést tartott az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Az MSZMP Tolna megyei Bizottsága kedden ülést tartott Szekszárdon, a városi tanács nagytermében. Az ülésen Soczó József elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára tájékoztatta a pártbizottság tagjait a Központi Bizottság december 10-i határozatáról és a határozat tükrében a Tolna megyei helyzetről. A pártbizottsági ülésen megjelent és felszólalt Orbán László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. Rapacki lengyel külügyminiszter befejezte londoni tárgyalásait London (MTI) Rapacki lengyel külügyminiszter londoni megbeszéléseiről nem adtak ki közleményt, angol részről ezzel is aláhúzzák az eszmecsere nemhivatalos jellegét. Az angol kormánykörök látszólagos tartózkodó ma- f gatartását benfentes hírmagyarázók így indokolják: a bonni látogatás előtt álló Wilsonnak számolnia kell azzal, hogy a nyugatnémet kormány a legnagyobb gyanakvással figyeli az angol— lengyel eszmecserét a középeurópai atomfegyvermentes övezet és az európai kollektív biztonság kérdéséről. Bonn nagyon is szá7 Aláírták az 1965. évi magyar-—NDK árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet A Magyar Népköztársaság és a[ Német Demokratikus Köztársaság' kormányának képviselői az elmúlt napokban tárgyalásokat folytattak az 1965. évi árucsereforgalom előkészítéséről. A tárgyalások eredményeként kedden a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták az 1965. évre szóló árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A megállapodás értelmében a két ország árucsereforgalma az 1964. évihez mérten jövőre mintegy 8 százalékkal emelkedik. A magyar külkereskedelem többek! között autóbuszokat, szerszámgépeket, traktorokat, élelmiszeripari gépeket, műszereket, továbbá alapanyagokat, gyógyszereket, valamint mezőgazdasági termékeket és különböző közfogyasztási Cikkeket szállít az NDK-ba, ahonnan viszont szerszámgépeket, mezőgazdasági, textil- és nyomdaipari gépeket, irodagépeket, műszereket, fotócikkeket, továbbá vegyi alapanyagokat, brikettet, papírárut és különféle közfogyasztási cikkeket importál. montartja, — mutatnak rá Londonban — hogy Gordon Walker még a munkáspárt hatalomrake- rülése előtt mint az ellenzék külügyi szóvivője, több alkalommal járt Varsóban, továbbá, hogy a munkáspárti kormány középeurópai demilítarizálási terve fő vonásaiban megegyezik a Rapacki- tervvel. Értesülések szerint Wilson és Rapacki „átfogóan igen érdekes és bátorító tartalmú” eszmecserét folytatott a következő kérdésekről: 1. A német kérdésről. Ennek megvitatása során a lengyel külügyminiszter nyomatékosan hangsúlyozta: az európai rendezés és békés együttélés kulcsproblémája a német kérdés békés megoldása és Németország újraegyesítése csakis olyan „történelmi folyamat” útján érhető el, amely a két német állam létezésének elismerésén alapul és számol azzal a szükségszerűséggel, hogy a közép, európai feszültség csökkentése útján kell megteremteni a két német állam közeledésének kedvező feltételeit; 2. a leszerelés problémakörét érintve, Rapacki rámutatott, hogy a lengyel középeuró. pai „atombefagyasztási” terv elfogadása esetén ez a megállapodás egyszersmind gyakorlati kikísérletezése lenne egy európai kölcsönös biztonsági garancia- rendszer lehetőségének is; 3. A NATO-hatalmak tárgyalás- sorozatának napirendjén szereplő amerikai MLF és az angol ANF- tervvel kapcsolatban Rapacki rámutatott: a lengyel kormány felfogása szerint az angol „atlanti nukleáris haderő” terve csupán lassítaná, de nem akadályozná meg, hogy Nyugat-Németország végül is ellenőrzése alá vonja az atomfegyvereket. A Wilson-kor- móny „jószándékainak” elismerésével egyidejűleg a lengyel külügyminiszter hangsúlyozta, mind az MLF, mind az ANF-terv megváltoztatná az atlanti táboron belüli katonai erőviszonyokat Nyugat-Németország javára, következésképpen a Varsói Szerződés hatalmai nem nézhetnék tétlenül ezt az új és veszélyes fejleményt; 4. A kelet—nyugati kapcsolatok fejlődéséről szólva Rapacki hangsúlyozta, hogy Lengyelország tevékenyen részt kíván venni a kelet—nyugati viszony olyan „új korszakának” kialakításában, amely véget vetne a fegyverkezési verseny egymást fokozó láncreakciójának. Rapacki látogatását kommentálva a Times diplomáciai szemleírója kedden hangsúlyozta: „A lengyel külpolitika fő témája már hosszú évek óta az, hogy az igazi európai rendezés csak a feszültség fokozatos csökkentése, a leszerelés lépésről lépésre történő megvalósítása útján jöhet létre. Ebben a vonatkozásban — fűzi hozzá a Times — az angol és a lengyel nézetek nem állnak mesz- sze egymástól és bizonyosra vehető, hogy Rapacki legutóbbi javaslata egy európai biztonsági értekezlet összehívására, rokonsz-n vező meghallgatásra talált Lón , donban.” I dél-vietnami puccs az amerikai politika újabb kudarcát jelenti Washington, (MTI). Az ameri- igyekezetével azon volt, hogy Déi- kai kormány aggodalommal fi- Vietnamban stabilabb helyzetet gyeli a dél-vietnami helyzet fej- teremtsen. A vasárnapi puccs, a letnényeit. Az Egyesült Államok katonák váratlan újabb beavatko- az elmúlt hónapokban minden zása a dél-vietnami politikai élet.................... .............. be, washingtoni politikai körök s zerint az amerikai politika újabb kudarcával egyenlő. Hogy milyen mértékben nyugtalanítja az amerikai kormányt a számukra áldatlan dél-vietnami helyzet, világosan megmutatkozik abból a tényből, hogy Johnson elnök kevés idővel azelőtt, hogy az ünnepekre texasi birtokára utazott, két órán át tárgyalt a dél-vietnami problémákról Rusk külügyminiszterrel és George Ball helyettes külügyminiszterrel. George Reedy, a Fehér Ház szóvivő» je e tanácskozásról tájékoztatva az újságírókat, hangsúlyozta, hogy Johnson elnök teljes mértékben bízik Maxwell Taylorban, délvietnami nagykövetében. Taylor nagykövet a helyszínen úgyszólván folyamatos tárgyalásokat folytat, hogy Dél-Vietnam polgári és katonai vezetőit megnyerje az amerikai álláspontnak Az Egyesült Államok nemegyszer nyíltan hangoztatta, hogy csak „a Dél-Vietnamon belüli egység megteremtése adhat komoly támogatást az amerikai erőfeszítésekhez”. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kitért a nyílt válasz elől, amikor a sajtó képviselői megkérdezték, mi igaz azokból a saigoni hírekből, hogy az Egyesült Államok a segély megvonásával fenyegetőzött, vagy legalábbis a katonai támogatás korlátozásával, hogy ezzel is kifejezésre juttassa: nem ért egyet a katonai puccsal. A szóvivő megerősítette, hogy az Egyesült Államok saigoni nagykövetségét nem értesítették előre a dél-vietnami katonai főtanács feloszlatásáról. Nem titkolta, hogy kormánya komolynak tartja a helyzetet, to- ! vábbra is reméli azonban, hogy , Hél-Vietnamban „alkotmányos kormányzat” megalakulásával megszűnik a bizonytalan helyzet
