Tolna Megyei Népújság, 1964. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-20 / 298. szám
a TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAG 1964. december 20. i Ahogy 192 ezer forintot sikkasztottak Bajban vannak az újvilágban. Már nemcsak Kongóbán, Dél-Vietnamban haragszanak az amerikai katonai repülőgépekre, hanem otthon is. Sőt! Már itt is lövik őket. A napokban vendégségben voltam egy ohiói farmernál. Az öreg Hagerman, bár hatvanhét éves, mégis jól tartja magát. Panaszkodott, hogy jószágait állandóan zavarják a B— 52-esek. Mondta is: ő ezt nem tűri sokáig, közéjük csördít. Egyik napon valóban közéjük is lőtt. Ezekből a lövésekből én két tanulságot vontam le: Az egyik: öregember is tud lőni, ha van mire. Es itt volt. El is talált ötöt. Kettő B—52-est, amelynek darabja 8 millió dollárba kerül, két KC—195 sugárhajtású repülőgépet, amelynek darabonkénti ára 5 millió és egy kétmotoros gyakorlógépet érték nélkül. És mindezt kézi fegyverrel! Ha ennek a farmernak légelhárító ágyúja lett volna?! Hát ez az én második következtetésem. Azért nem adnak ki engedélyt légelhárító ágyúra az újvilágban, mert a honpolgárok lelövöldöznék a gépeket. Aknavetőre még csak csak adnak engedélyt, mert azzal legfeljebb az ENSZ-székházát lehet lőni. Most úgy hallottam: a civilek aknavetős kiképzést kapnak, mert mégis csak borzasztó egy akkora épületet nem tudnak eltalálni....! Persze nemcsak lövöldöznek, gondolkodnak is az itteni emberek. Most hallottam olyan különleges jelzőkészülékeket szerelnek a gépkocsikra, amelyek előre figyelmeztetik a gépkocsivezetőket: vigyázat, olyan övezetbe érkeztek, amelyben a. rendőrség radarral ellenőrzi a sebességi előírásokat. Már előre látom a megyémbeli gépkocsivezetőket: a radarkörzet előtt nagy sebességgel mennek, de miután a műszer jelzett, csökkentik a sebességet, és amikor megpillantják az elrejtett radart és kezelőjét, jót mosolyognak. Hiába, így van ez már rég: a civilek és a rendőrök állandóan versenyeznek egymással. Hol az egyik, hol a másik jut előnyhöz. Amerikában most egy-egy. Otthon még egy null. De meddig? Amíg meg nem érkezik az első csomag és benne az áhított antiradar vagy hogyhívják ... Én levettem a csákóm azelőtt az amerikai tudós előtt, aki tíz évi szorgos, kitartó munkával arra a következtetésre jutott, hogy a barlanglakó ősember osztrigahéjjal, vagy cápa- foggal borotválkozott. Megérdemli ez a tudós az elismerést. Végre megfejtette azt a rejtélyt, amire én talán soha sem jöttem volna rá egyedül. Feleletet adott arra, hogy miért húz némelyik magyar borbély borotvája annyira. Most már tudom. Csak azt nem értem, honnan szerzik be a cápafogakat és osztrigahéjat... A jelszó itt Amerikában a gyorsaság. Még a kiszolgálás is gyors. Persze ennek megvannak a maga fortélyai. Az egyik amerikai városban például olyan szabályt vezettek be, hogy azt a nőt. aki a ruházati boltban bevásárlás idején több, mint hat ruhát próbál fel, meg kell bírságolni. Ez igen! Ez szigor! Először arra gondoltam: jó lenne ezt nálunk is bevezetni, talán gyorsabb lenne a kiszolgálás, a bejött összegből talán új áruházat is lehetne építeni, de aztán mégis rájöttem: ilyen törvényt minálunk nem kell alkotni egyszerűen azért nem, mert hol van az a ruházati bolt Magyarországon, ahol csak öt ru iát is felengednek próbálni... Még cipőt se nagyon, hát még ruhát! Azám, a cipőről jutott eszembe az itteni legújabb divat. Az egyik dallasi nagyáruház kondicionált levegővel szellőztetett cipőket hozott forgalomba. A cipők sarkába elemmel működő miniatűr legyezőt szereltek. Úgy hallottam nálunk is készülnek hasonlóra, valami ennél is nagyobb dologra. Olyan cipőket terveznek, amelyeknek egy nyelv lesz a talpbélése. Ez a nyelv állandóan jár-kel a cipőben és a tulajdonos talpát nyalja. Akkor aztán végképp befellegzik majd a talpnyalóknak! Tisztelt Szerkesztő Űr! őszintén be kell vallanom, nem is tudom, hogy mondjam meg .. . Szóval ne lepődjenek meg, ha egy nagy szállodaszámlát kapnak. En szegény fejem azt gondoltam: megszállok a Hilton Hotel legfelső emeletén, mivel fent minden olcsóbb. Tévedtem. Olyan szobát kaptam, amelyben az összes csap aranyozott volt. Még nem is szín- arany, csak aranyozott! Reggel fizettem és most fogja meg a főkönyvelőt mielőtt összeesne: mit gondol mennyit? Nem hiszi el, ha megírom! ötszáz dollárt egy éjszakáért és a portás azt mondta: ebben nincs benne a reggeli! Most már mindegy. Jöjjön, aminek jönni kell. Elherdáltam a nép pénzét és ezért bűnhődnöm kell! Minthogy bűnhődnie kell Arthur Jeepson angol tüzérőrmesternek is. Ö szegény feje is nagy bűnt követett el. Fia született és a hír hallatára az üteghez rohant és az örvendetes családi eseményt tíz össztűzzel ünnepelte. Megfeledkezett ő is róla: ami megjár egy királynak, akár egy pici kirá ynak is, az nem biztos, hogy megjár egy őrmester fiának. De jó. hogy nálunk mindenki észben tartja, hogy kinek mi jár meg! Különben minden piszlicsáré dologra ellövöldöznénk minden puskaporunkat! Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Sok panasz hangzott el szinte jellemű embereknek a sikkasztásba megnyitás másnapjától a szék- ra. De ennél sokkal több is volt i szárdi halszaküzlet munkájával Szalaiék ügyében, mert ugyan- * kapcsolatban. Mégis túlzás nél- akkor, amikor a „jó súlyra” tökül, óriási volt a meglepetés, rekedtek, egyben a „jó osztályamikor 1964. augusztus 13-án a zást” is szorgalmazták. Ez annyit társaik bűnös tevékenységét le- !I megyei tanács kereskedelmi ősz- jelent, hogy az átadó gazdaságok- ki«.phhít.n, N*háriv 4nl_ 'tálya és az Állami Kereskedelmi nál, vagy termelőszövetkezetnél b . azonban érdemes meeiegyez- Felügyelőség képviselőinek be- megbecsülték a halat, s aztán got azonDan eraemes megjegyez (i vonásával a boltban készlet- és nyugodtan lehetett manipulálni, n‘- Egyebek között azt, hogy teil pénztárzárlatot rendelt el a rend- hiszen a becsült súlyt az üzlet- gyék helyére végre az ebben az ,iőrség. Szalai Józsefnek, az üz- ben már kilóra mérték ki. S az esetben különbözőnek látszó válóiét volt vezetőjének is csak arra a hal, amelyik a tónál még 114 , i volt alkalma, hogy egy óvatlan dekával alsóbb osztályozást ka- 11 pillanatban a budaörsi Puha Fe- pott, az üzletben legalább eggyel rencnek csakúgy zsebből oda- feljebb került a ,1 dugjon négyezer forintot, a vár- rán. ,Iható „szűkebb időkre” A dologhoz tartozik, hogy bizo- forint tiszta hasznot jelentett 1 nyos jelek azt mutatták az üzletben Nem a vállalatnak, nem is a nép- • nagyjából rendben zajlik minden, gazdaságnak, hanem Szalaiéknak. Milyen volt ez a rend? Szemlél- A Halértékesítő Vállalat különben _____________________________ t etésül egy kis felsorolást mellé- nem is törődött ezekkel a dől- han már PmipePtptt ió qúIv pc A orv-ión Arc. OnHral PTo iolanfaffalr Dal* mar emlegetett „JO SUly eS Egyeztetni az érdekeket Szalai József, Berta János és lalati és népgazdasági érdeket! Ha ugyanis úgy vizsgálják a szek- mérlegelés so- szárdi halszaküzlet dolgait, hogy az megfelel-e a közös érdeknek. Kilónként ez legalább három már a vállalat ellenőrének rá kellett volna jönni arra, mi folyik ebben a boltban. Aztán a másik: Adott, a korábkelünk. A zárlat napján Örs- gokkal. Ha jelentettek többletet, pusztáról 19 mázsa 81 kiló halat akkor jó, ha nem, azt is elfogad- szállított az üzletnek Berta János, ták. Itt érdemes megjegyezni a az ügy másodrendű szereplője. A következőt: Amikor a halszaküz- rájön arra, hogy az ilyesféle el- bizottság mérlegelt, s kiderült, letben kialakult bűnszövetkezet járás szinte alkalmat teremt a hogy a szállítmány 130 kilóval tagjait törvényeinknek megfele- bűnözésre. Különösen akkor, ha súlyosabb. Következett az értéké- loen lakat ala tettek, a Pécsről , . , sítés. A készletet és a beérkezett beálló helyettesítő boltvezető alig a bizonylati renc*szcr atadasntu, mennyiséget eladták. S a „nagy egy hónap alatt 16 424 forint ősz- elszámolásnál annyira körüliratrend” következtében 6282 forint tályozásból származó többletet lan, mint ebben az esetben. A többlet keletkezett. Az már a vételezett be. jó osztályozás” problémája. Ha törődik vele valaki, előbb-utóbb vizsgálat során derült ki, hogy fBerta útközben mindenféle szám. la nélkül Tolnán is leadott 60 kiló halat. Ez 1200 forintot ért. S ha az eddigiekhez hozzászámoljuk, hogy a pénztárban 3500 forint indokolatlan többletet találtak, talán nem is szükséges semmiféle összegezés. Szabad vadászterület vizsgálat megállapította például* hogy az üzletben semmiféle ügyrend nincs kidolgozva. Ezért arra is lehetőség kínálkozik, hogy a pultelszámolások alkalmával jelentkező többletet zsebrevágják, Hogy ez a korántsem könnyen felderíthető ügy valamennyire is világos legyen, ahhoz szükséges majd egymás között elosszák, még néhány adalék. így például: Szalai, Berta és társaik borral, Sokágú, bonyolult és nagy szak ................ - - - é rtelmet igénylő volt a lefolytatott vizsgalat, amelynek ered- előtt zöld legyen az“út. Áradatok lenére* azonban ményeként Szalai József, volt szerint a „zöld út” számukra 18 boltvezetőt, Berta Jánost, Mácsik mázsa számlázatlan halat eredGyörgyöt, Máthé Jánost, Fűzi Ju- ményezett, fele-fele alapon. Az szam alapján is hasznos lenne Madarász^Jánosi Kocsis°JóS °sszegek egyik . felét 32 átadók megállaPítani: ™nnyi lehet az Gadár István, Pető Mihály hal- kapták, a többit ők tették el. átadókat bűnszövetségben elkö- Igaz, 300 liter borba került ez vetett sikkasztás^ miatt. Puha Fe- húsz hónap alatt, de feltétlenül zat — egy olyan forgalmú üzletAz ellenőrzés formális jellegé- pálinkával, s egyebekkel igyekez- r°l már beszélni sem kell, any- fék biztosítani, hogy működésük nyiszor került szóba. Ennek einem árt megjegyezni, . hogy még tapasztalati az összeg, amit — mert adott az a kierőszakolt „jó súly” határojrencet pedig bűnpártolás vádjá jvai átadták az ügyészségnek — 'vádemelési javaslattal. Bűnös megérte. Méltán kérdezheti az olvasó: Mik“*» Jellemző azonban az ügy szerep- i lőire, hogy ennél az összegnél i időnként többre emlékeznek... Varázsszó a „jó súly44 emberek valósággal módszeresen folytatták a sikkasztást? Erre a tények szerint csak egy a vánél, mint a szekszárdi, lehetséges többletként elérni? A tárolási és szállítási káló rögzítése pedig egyenesen követelmény még a halértékesítésnél is. Végére hagytuk, pedig az eleA tény az tény. Felesleges tehát, hogy ennek a szövevényes bűnügynek minden részletét most tavak környékén leírjuk. Már csak azért is, mert eVpn<?pn kérwptt több olyan érdekes momentum 8 Képzett, van benne, amelyek mellett nelasz: A halszakma szabad vadász- jére kívankozna a2, hogy hasz- területet jelentett azoknak, akik nos volna megszigorítani és vilá- úgy gondolták, hogy munka és gosabbá tenni azt, a mérlegelést fáradság nélkül szereznek maguk- bizonylati elszámolási rend- nak magas jövedelmet. A halas- szert' ami a halastavak környékén Szalaiék idejében divatos volt. Ehhez persze szakemberek szükségesek, olyanok, akik nemszakmailag vagy teljesen képzetlen „szakemberek” végezik EST sXÄr*%TmennT ték az átadást, őket könnyű volt csaka^vak gazolásához, hanem Próbáljuk tehát inkább ezeket machinációkra rábeszélni, mivel sorra venni: Kezdjük ott, hogy a halszakma valósággal vadászegyebekhez is értenek. Például a mázsáláshoz, az osztályozáshoz, a számlák szabályszerű kiállításához — hogy csak a legfontosabbakat említsük. És újfent az ellenőrzés. Adalé- kok beszélnek arról, hogy ez a Az összes eddigiekhez tegyük lehető legformálisabb volt. Úgy mindjárt hozzá az alábbiakat: Ha tűnik> mintha csak azt szolgálta az ellenőrzés alaposabb és tartalnem értettek ahhoz, amit csináltak. Meg aztán az ő jellemükkel is baj volt. A bor, a pálinka, az odacsúsztatott ezresek elvégezték a meggyőzést. terület minden gyenge jellemű, a ' magáét mással szándékosan összetévesztő számára. Tíz évvel ezelőtt a szakmabeliek a Központi '. Döntőbizottságnál kiharcoltak egy \ számukra igen kedvező határoza- J tot. Egy részletet idéznénk ebből. J így hangzik: „...a kisebbszerű etetést a megrendelő nem kifogásol- ma^bT,”érL“űTyTalán“nem7ut te^n^ 32 ^ elkésZÍtett S hatja- de ezt a körülményt a ba- idáig. De formális volt. A szek. figyelembe szardj boltban húsz hónap alatt ellenőrzéséről szólt. Pedig, ha •«*. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ .Jak mérlegelésénél f kell ver>ni . egy ellenőrzés volt. Ám ez is inKözkeletű szóhasználat szerint kább arra törekedett, hogy azt az így származó többletet a szak- állapítsa meg, híven szolgálják-e imában „jó súlynak” nevezik. Ma- Szalaiék a vállalati érdeket. Jó- agyarán annyit jelent ez, hogy váírtak bizonyos kisebb készlet-, Szalaiék, de főképpen Berta úgy hiányt, azt azonban már nem vették át a tenyésztőktől a halat, vizsgálták, miből keletkezett a ki- jhogy kosaranként egy-két kiló, mutatható pénztártöbblet. Ren- vagy több, mindig volt rajta deztek kétszer leltárt is. Mit le- pluszként. Még télen is így tör- hét azonban olyan leltározás altént ez, amikor nem etetnek. Ha kaiméval megállapítani, amikor ^csak ennyi lett volna az egész, nincs készlet? Mert amikor leltá- (fmár ez is kitűnő alkalmat nyújt roztak, a szekszárdi halszaküzlet- • nyerészkedésre hajlamos, gyenge ben mutatóban sem került hal. kipipáljanak egy szakaszt, amelyik a szekszárdi üzlet ez jobb, tartalmasabb, akkor talán kevésbé károsodott volna a népgazdaság. Ennyit erről a sokféle vonatkozású ügyről. S talán még any- nyit: remélhető, hogy a szekszárdi halbolt sikkasztóinak ügyéből nemcsak a rendőrség, a bíróság és mi vonjuk le a szükséges következtetéseket, hanem azok is, akik a halat tenyésztik és akikre az értékesítés irányítása tartozik. SZOLNOKI ISTVÁN
