Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-13 / 266. szám
T3G3. november 13. TOLNA MEG TEJ NEPÜJSjO 3 ÉN ÉS A MACKÓ Szarvas utóvadászat a tamási erdőben Novemberben külföldi, decemberben pedig hazai nimródok vadásznak a tamási erdőgazdaságban gímszarvasra. A héten hat nyugatnémet vadász cserkészi a több tízezer holdas erdőrengete- gett. A vadászvendégek egy-egy szavasbikát lőhetnek személyenként az őszi utóvadászaton. Pudding bowl-t gyártanak Bonyhádon Első ízben kezdték meg az angolok nemzeti eledeléhez való edények, a pudding bowl-oknak sorozatgyártását a Zománcipari Művek bonyhádi gyárában a londoni Goldman cég megrendelésére. A sötétkék peremű, fehér színű zománcozott puddingtálakból het- venkétezret szállítanak Londonba. lami nyugdíj, ha a földet bead-, juk a közösbe. Lesz — mondtam —. pedig akkor még a rendelet sem jelent meg. Óriási lett a meglepetés, amikor a postás vitte nekik a pénzt. — Kik kaptak először? — G. Varga József, Sarkadi Ferenc, H. Tób-i István. Aztán jött a többi. Már 174-en vannak. Mondom, nem akarták elhinni. — A felszabadulás utáni első változások közül mi lehetett a legmeglepőbb? Például mozi volt-e itt azelőtt? — Nem, de hamar kaptunk a háború után és hatalmas sikere volt. Egy rossz épületet átalakítottunk kultúrháznak, abban vetítettünk. Én voltam akkor a mozipénztáros — mondja Kurucz Pista bácsi. — Mindig telt háznak játszottunk. Nem fértek be. Micsoda öregasszonyok jöttek! Talán máshova már nem is jártak, de a mozit megnézték. — Azokat az embereket, akik már nem a vagyon, hanem a rátermettség alapján érvényesültek, elismerték-e kezdettől fogva? — Igen. Előbb utóbb mindenki rájött, hogy az észt nem vagyon után osztották. Néhány szegény gyerekből katonatiszt lett, aztán tovább tanultak, az egyik már mérnök, a másik meg Veszprém megyében megyei nyomozó. Sokan kiterültek Bogyiszlóról a közéletbe. — Gimnáziumba hányán jártak 45 előtt, és most mennyien tanulnak? — Hosszú ideig összesen talán három tanult azelőtt, most mindennap különautóbusz viszi őket Tolnára. Levelezők is vannak tizen. Palánkon három gyerek tanul. — Milyen az autóbusz-közlekedés? — Naponta nyolc járat. Kevés. Kellene még kettő. Nyáron külön megy egy a Balatonhoz, minden nap. Itt a végállomása, Bogyiszlón. — A Balatonnál vajon menynyien jártak már? — Ezren. — Hány lakója van a községnek? — Háromezer, a csecsemőket is beleszámítva. — Negyvenöt előtt milyen buszjáratok voltak? — Semmilyen. Lovas kocsival mentek, vagy gyalog. Kutyatanyának gyalogoltak, libasorban. Kutya tanyán most nincs semmi. Elvesztette a jelentőségét. — Motorkerékpárt hányán vettek? — Kétszázan. Azzal járnak kapálni. Erdei Béni 61 éves, tipikus parasztember, és motorral megy a határba. A mezőőrnek is van motorja, K. Póta Sándornak. Ötvenöt éves. Egyszer mondom neki. ide figyelj, Sándor, nem értek ám én egyet azzal, hogy csak úgy Gazdaságosabb szanálási! Szekszárd természeti adottságai, fekvése miatt nehéz feladat az új lakótelepek felépítése. Lakásra pedig égető szükség van, így az illetékeseknek főleg a szanálás radikális eszközéhez kell nyúlni. Az új városközpont kialakítása egész utcák öreg, földszintes házainak lebontását követeli, és előbb-utóbb erre a sorsra jutnak a Széchenyi utca elavult házai is. Sokan hivatkoznak arra; nem célravezető ez a módszer, mert megdrágítja az építkezést, sőt, még inkább növeli a lakásigénylők számát. Sokkal olcsóbb lenne üres területen építkezni. A számítások viszont azt igazolják, még így, ilyen körülmények között is gazdaságosabb a szanálás, hiszen jórészt közművesített területen épülhetnek a két-három-négyemeletes bérházak. Ha viszont azt számítjuk, mennyibe került a Mayer-rét feltöltése, mit igényel a közművesítés — és a későbbiek folyamán a Béri Balogh Ádám utca feletti beépítés, akkor ismét csak azt mondhatjuk; jelenleg a szanálás a gazdaságosabb. Hozzá kell tenni természetesen, hogy a szanálásokat is kellő körültekintéssel kell végezni, úgy, hogy minél kisebbek legyenek költségei, illetve, hogy lebontott épületek anyagából minél többet fel lehessen újból használni. Nos, az eddigi szanálások nem mindig történtek kellő körültekintéssel. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot folytatott annak megállapítására, hogy a rendelkezéseknek megfelelően történik e az épület, a hozzátartozó telek, s a beépített anyagok nyilvántartásba vétele. Végül, hogy a bontott anyagok felhasználása, értékesítése szabályszerű volt-e? A bontásokat az elmúlt, 1963 as évben — a Budapesti Lakó- épülettervező Vállalat részletes bontási költségvetése, helyszínrajza alapján a komlói építőipari vállalat végezte, anélkül, hogy az esetleges többletmunkáról, illetve az el nem végzettről külön jegyzőkönyvet készített volna. Az építésvezetőség felmérési naplót vezetett ugyan, de nem épületenként, hanem munkahelyenként, így a bontási költségvetéstől eltérd összegek a számlában megjelölt összegekkel nem egyeztethetők — holott a meelsuhansz a területeden. A csősz legyen csősz. Siettem, azt mondja. — Nincs már olyan gép. ami feltűnést keltene a faluban? — Most szalmabálázót vettünk, az nagyon érdekli az embereket. Jövőre kipróbáljuk. — Akkor nyugdíjba mennek a kazalrakök is... — Nyugdíjba. — Az öregek közül sokan operáltatták magukat? Például a sérveket megoperáltatják? — Meg. Van egy kis sérve, kL dobatja. — De a nagyot is, amit harminc évig hordott, nem? — Azt is, persze! Azelőtt ez nem számított betegségnek, lehetett tőle dolgozni. ■ — Mi a legkedvesebb szórakozás Bogyiszlón? — A Déryné Színház. Mintha ostoroznák a népet, olyan tömegben megjelenik. Azt a kezdetleges kultúrotthont 56-ban össze- döntötte az árvíz, építettünk egy nagyot, modernet. Újabban abban tartják a lakodalmakat is. Belefér négyszáz ember. — Négyszázan összejönnek egy lakodalomban? — össze. Nemcsak a rokonok, komák, és a fiatalok barátai, hanem, akik együtt dolgoznak, a tsz-ben, egy brigádban, meghívják egymást azok is. Már amióta megvan a tsz, ugye, mert azelőtt brigádról nem beszéltünk. SZABÓ JÓZáEF gyei tanács bontási költség címén 1125 000 forintot fizetett ki Ezenkívül nem volt olyan, állandóan megbízott személy, aki ellenőrizte volna, hogy a bontás alatt megfelelően kezelik-e az anyagokat, és hogy azok védelme biztosított-e. Így a patakszélen hosszú ideig hevertek különféle anyagok, — ajtók, ablakok, faanyag, tetőcserép — őrizetlenül, közprédára hagyva, addig, amíg a városi tanács megbízottja azokat át nem vette. Amikor például hét épületet bontottak egyszerre, nem külön, épületenként tárolták az anyagot, bár az építési ellenőr erre utasítást adott, így nem leheteti ellenőrizni, mi a ténylegesen használható, értékesíthető mennyiség. A bontási hulladék magas arányát egyetlen felügyeleti szerv sem kifogásolta. Ezért fordulhatott elő, hogy az egyik bontási helyen 141 330 tégla bontását számlázták, de csak 51 750 téglát adtak át, a többi törmelék volt. A Mészáros Lázár utca 20. számú ház kisajátítási értéke 158 700 forint volt, a bontási munkák költségvetés szerinti értéke 33 000 forint. A bevétel pedig a bontási anyagokból 26 531 forint. A komlói vállalat a tereprendezésért, és a törmelékanyagok elszállításáért 5-10 000 forint további költséget számít fel. A bontásból kikerült, és még használható anyag értéke természetesen nem közelítheti meg az épület kártalanítási összegét, de gondosabb munkával, körültekintőbb ellenőrzéssel, nyilvántartással kevesebb menne veszendőbe. És, ha több gondot fordítanának a társadalmi tulajdon védelmére... Tény az, hogy nem kis meny- nyiségű, és összegű anyag nyomtalanul eltűnt, illetve nem tudtak róla számot adni. Az idei bontásokból — amelyeket magánosok, illetve vállalatok végeztek társadalmi munkában — már lényegesen több használható anyag került ki. Ezzel a módszerrel legalább megtérül a bontási költség. Egyik-másik helyen például a legnagyobb gonddal végezték a munkákat. A szanálásokkal kapcsolatban még szólni kell arról a gyakorlat ról, amellyel ugyancsak indokolatlanul drágul az új építkezés —> bár igaz, az érvényben levő jogszabályok erre módot adnak. Arról van szó, hogy a kisajátított ingatlanok tulajdonosait kártalanítják a megállapított összeggel, aztán még külön, ha erre igényt tartanak — és a legtöbben igényt tartanak — még a felépült új, állami lakásokban igényeiknek megfelelően új lakást is kapnak Ténylegesen tehát kétszeresen kártalanítják őket. Ezt a humanizmussal indokolják, hogy mégis, kimozdították őket családi házukból... Viszont ha a dolgok másik oldalát nézzük, nagyon sokat kellene a népgazdaságnak fizetni hasonló indokok alapján. A helyes megoldás az lenne — mint ahogyan a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is javasolta a felettes szerveknek — ha a jogszabályokat úgy módosítanák, hogy a volt tulajdonosolt a kártalanított összeggel szövetkezeti-, vagy társasház-építésre társulnának. A további bontásokra nézve pedig; vagy társadalmi munkában, megfelelő értékelés, és ellenőrzés mellett, vagy a vállalat által végzett munkánál megkövetelni az idevonatkozó rendelkezések maradéktalan betartását. Azonkívül egyiknél is, másiknál is biztosítani a társadalmi tulajdon védelmét, egészen az értékesítésig, így egyrészt elejét lehet venni sok megalapozatlan találgatásnak, szóbeszédnek, másrészt — ami a legfontosabb — lényegesen csökkenteni lehet a szanálással járó új építkezések költségeit.BI. Összeült az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Csütörtökön a SZÖVOSZ- székház nagytermében összeült az Országos Földművesszövetkezeti Tanács, hogy megvitassa a szövetkezeti kereskedelem, illetve a falusi lakosság ellátásival kapcsolatos tennivalókat. Részt vett az ülésen Tausz János, belkereskedelmi miniszter, t'zirmai Jenő. a SZÖVOSZ elnöke. Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság veze'őjeés Nánási László, az Elnöki Ta ács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő- bizottságáriak elnöke. Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, a tanácskozás előadója rámutatott: gondoskodni kell arról, hogy a falusi üzlethálózat és áruválaszték összetétele, az árukínálat és a kiszolgálás színvonala fokozatosan megközelítse a városi kereskedelemét. Minden szinten meg kell valósítani a kereslet rendszeres és módszeres tanulmányozását. Megjegyséa a gépcsoportvezetők tanácskozásához Már rég tudjuk, de ezen az őszön látjuk csak igazán hogy a mezőgazdasági nagyüzemekben technika nélkül és a technikával bánni tudó emberek nélkül a munka leállna, megbénulna. Ha tehát a mezőgazdaságban oly nélkülözhetetlen a technika, akkor ezzel párhuzamosan meglepő, hogy hozzáértő szaikcmberek véleménye szerint a technikai bázis irány'' óinak egyhetes tanácskozásán a program kissé gyengécske, nem elég színvonalas, s talán még ötletszerűnek is nevezhető. A termelőszövetkieze i népcsoportvezetők tanácskozásáról van szó, amely e héten fejeződik be Dunaújvárosban. Egy ilyen tanácskozás megszervezése, lebonyolítása költséges. Ha tehát más nem. legalább ez a szempont arra kellett volna, hogy késztesse a szervezőket: rövid idő alatt minél többet nyújtani, megfelelő színvonalon, a termelőszövetkezeti gépcsoportvezetőknek. Ma már több közös gazdaság akkora gépparkkal rendelkezik, mint pár évvel ezelőtt rendelkezett egy-egy gépállomás Az erőgépek maximális kihasználása. szakszerű üzemeltetése nem. kis feladat. Sok hozzáértést, mély felelősségtudatot igényel. A tanácskozás időtartama alatt viszont félő. hogy az eltöltött idő nem áll majd arányban azzal, amit a gépcsoportvezetőknek kap- niok kellene. Igaz, a termelőszövetkezeti gzpeso- portvezetők képzettsége különféle. Nehéz tehát olyan tematikát ősze állítani, amely mindenkinek egyformán jó. Ennek ellenére a jövőben érdemes lenne több gondot fordí'ani. és esetleg több hozzáértő szakember segítségével állí'ani írisze egy ilyen igen fontos tanácskozási programot.
