Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 274. szám

1964. november 22.

TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG

3

Mii nem ért a mőcsényi elnök?

Új exportáló üzemek új exporttermékek

Higgadtan, "

rágalmaz senkit, sőt, hangoztatja: Félreértés ne essék, a gazdaságban sok a pozitívum is és az irá" nyitó szervek embereinek a munkáját, nem a negatívumok, ellen- kezően, a pozitívumok jellemzik, de ő ennek ellenére sem hajlandó hallgatni azokról a dolgokról, amelyek ebben az évben sok kárt okoztak a mőcsényi termelőszövetkezetnek. A tsz-elnökök dunaújvárosi tanácskozására készül, és ha alkalma lesz rá. felszólal, elmondja, hogy mi az, amit képtelen megérteni.

— A nyáron a termésbecslők; megállapították: 6—6,5 mázsás

holdankénti átlagtermésre számíthatunk baltacímmagból. Mi- szintén láttuk, hogy az ölünkbe hullott a szerencse, igyekeztünk tehát két kézzel megragadni.1 Zsibrik, Mőcsény és Grábóc ősz- j szefogott. és négy hajnalt rááldozva, a magnak hagyott balta- cirnt sikerült veszteség nélkül lekaszálni. Kaszát fogott valamany- nyi férfi, még a tanácselnök és az iskolaigazgató is. A tagok örültek, velük együtt számolgattuk, hogy a leszerződött baltacím- magért szép pénzt fizet majd a vállalat. Abban az időben itt volt nálunk a gépállomás egyik Bala- ton-kombájnja. Ezzel kezdtük az aprómagcséplést, és holdanként hat mázsát tudtunk vele kicsépelni. Aztán jött egy utasítás, mindennél fontosabb a gabonabetakarítás, és a Balaton-kom- bájnt elvitték. Az aprómagcsép- lés nálunk félbemaradt. Három napig vitatkoztunk, de végül a kombájnt oda kellett adni. Mit tehettünk? a lekaszált baltacimot kocsikra raktuk, és Mőcsénybe hordtuk. Lerakodás, felrakodás. A vége az lett, hogy a sok mozgatás következtében a visszamaradt baltacím már csupán egymázsás átlagtermést adott. Reggelenként munkaelosztáskor az emberek valósággal sírtak.

A baltacimot Szakái László elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozója is látta. Neki szintén az volt a megállapítása, hogy hatmózsás átlagtermésre számíthatunk. S mi lett? Arról a húsz holdról, amelynek termését a szükségesnél is többet kellett mozgatni, mindössze 29 mázsa 60 kiló magot tudtunk a vállalatnak átadni. Én megértem, hogy abban az időben a kenyérgabona betakarítása volt a legfontosabb. De azt is tudom, hogy nekünk több tízezer forint kárt okozott a Balaton-kombájn elirányítása. Az expressz borsóval hasonlóképpen jártunk. Azt mondták, három napra viszik csak el azt a kombájnt, ami a borsót csépelte. Elhittük. A borsó háromszor kapott esőt, a kombájn viszont nem jött vissza. Holdanként megtermett a 8—9 mázsa, de a húsz holdról mindössze 158 mázsa került a zsákokba. A többi ki pergett.

(A mőcsényi tsz-elnök mondó- káját Bogdán Gyula növénytermesztő szakítja félbe Bogdán elvtárs érdeklődik, szeretné tudni, délután lesz-e napraforgóés^plés.)

Sajnos nálunk £*«*£

napraforgó. De elhiheti bárki, hogy nem a tagokon múlott. A

szövetkezet gazdái szorgalmasak, I hogy mást ne mondjak, vasárnap I is vetettünk. A cukorrépaszedést befejeztük, és így tovább. Ez év őszén az időjárás rontott legtöbbet. de szerintem más oka is van annak, hogy még csak most csépelj ük a napraforgót. Hatvanhét holdon termeltük az idén. A gépállomással szerződést kötöttünk, hogy negyven holdat adapteres kombájnnal takarítanak be. A gép kijött — sok hasznát nem vettük. A gépi betakarításból nem lett semmi. Ha ezt előre tudjuk, akkor másként intézkedünk. Nehéz volt a kézi erőt mozgósítani arra a területre, amelyet eredetileg a kombájn számára tartogattunk. Számításainkat keresztül húzták. Egyedül Zsibrik határában tudtuk a napraforgó-területet kenyérgabonával bevetni, másutt nem.

Ebben a tarthatatlan helyzetben kerestem fel Zsoldos elvtársat, a Bonyhádi Gépállomás igazgatóját. Elpanaszoltam neki, hogy a járás területén talán ez az egyetlen gazdaság, amelyben a napraforgó még csépeletlen. ö gyorsan intézkedett, és talán most majd be tudják fejezni azt, amit már rég el kellett volna felejteni, ha a leszerződött negyven holdon sikerül a gépi betakarítás.

(Az irodára benyit az egyik traktoros: megkérdezi az elnököt, hol prizmázzák össze a répát? Az elnöktől kérdezi, mert Mőcsény- ben brigádvezető nincs. Főagronó- mus sincs. Az elnöknek viszont igazoló jelentést kell küldenie a megyei tanács mezőgazdasági osztályára, mert a főagronómu- sok dunaújvárosi tanácskozásán e gazdaságot november 18-ig néni képviselte senki. Az elnök Bogdán Gyulát arra kéri, hogy menjen ő és mutassa meg a prizmák helyét)

Itt a mőcsényi részen Bogdán Gyula volt a növénytermesztési brigádvezető. Nem bírta idegekkel, a nyáron lemondott. Én úgy látom, ebben a községben, az emberek nem akarnak maguk közül elfogadni parancsolónak senkit. Különben a vetéstervet tegnap végére teljesítettük. Nehezen, mert már maga a kezdés is rossz volt. Szeptember 4-én kezdtük a rozs vetését. Egy órát sem ment a gép, amikor jött a gépállomás brigádvezetője, és bejelentette, a traktort elviszik. Vita, veszekedés Hiába. A vetőgépet leakasztotta, otthagyta és az erőgépet elvitte Ameddig ilyet ebben az országban meg lehet csinálni, addig szervezettségről ne beszéljünk. Mondom, tegnap fejeztük be a vetést, de azt is mondom, hogy bár ne tettük volna. Három gépállomási gépet ugyanis nyomban Cikóra csoportosítottak. A DT-t nagyon sajnálom. A körülményekhez képest azért szorítottuk a vetés befejezését, hogy utána a DT-vel elvégezhessük azokat a munkálatokat, amelyeket ezen a terepen kizárólag DT-vel tudunk csinálni. Végeredményben hiába igyekeztünk. Cikón elmaradás van és erre mi most ráfizettünk. Arra gondolok, hogy az elmaradott tsz-ek járnak jól, mert amikor baj van, az erőket oda csoportosítják, a jobban iparkodó gazdaságok kárára. Szerintem helyenként nem ártana

azt is nézni, hogy a nagyon elmaradó tsz érdemel-e vajon plusz segítséget? Egyforma adottságok, arányosan azonos tervek esetén ugyanis igazságtalanság a munkák folyamatosságát, az iparkodó közös gazdaságokban megszakítani, csak azért, mert az egyik tsz- ben nem igyekeztek úgy, mint a másikban.

Nem tudom, “JST

kai? Körülbelül 80 vagon termést közelítettünk ki az út szélére. A szállítást az AKÖV végezné. A múlt héten megjött két öttonnás tehergépkocsi, s azóta, — ma szerda van — Bonyhádra mindössze négyet fordultak. Ha ilyen ütemben halad a szállítás, akkor mikor fogjuk elvégezni az elszámolást. Nem értem azt sem, hogy a decsi takarmánykeverő üzem mit csinál azzal a 30 mázsa borsóval, amit levonás címén könyvelt el. Harminc mázsa levonást 158 mázsából, sokallok. Termeltünk babvetőmagot. A betakarítást gép végezte — rengeteg a szem törés, a minőségi veszteség. Nem értem, miként szabad így dolgozni. Itt volt a majorvillamosítás is. Arról meg jobb nem beszélni...

(Az elnök sbrolta a hibákat. Szerencsére, á közös gazdaságok többségének már nem ilyen mostoha a helyzete. De... És ez a de, bizonyára folytatódik majd az elnökök dunaújvárosi tanácskozásán.)

Szekulity Péter

A Simontornyai Vegyesipari Vállalat a mezőgazdasági dolgozók szolgálatában

A Simontornyai Vegyesipari l Vállalat termékeinek egy részét' a mezőgazdasági dolgozók „élvezik”. Szabó László művezető elmondja, hogy náluk készülnek a különböző, védőruhaként járó meleg holmik. A traktorosok körében igen kedveltek a szőrmebéléses mellények. Ebből negyedévenként kettő és félezer darabot

készít a vállalat. Közkedvelt az Usánka sapka, amely orosz mintára készül, negyedévenként ötezer. A rakodómunkások és a traktorosok számára ez a vállalat csinálja az egyujjas, szőrmebéléses kesztyűt, amelyből a múlt negyedévben négyezret csináltak.

Megyénk üzemeiből egyre több I különféle termék jut el külföldre. A korábbi években főként a na- ! -gyobb gyárak exportáltak, most , azonban egyre több helyiipari I üzem is bekapcsolódik az export- ' termelésbe. Szinte nem múlik el hónap anélkül, hogy egy-két új j termékkel ne jelentkeznének Tolna megyei üzemek a külföldi piai cokon.

i

i Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat:

KÉTEZER EPEDA-GARNITÜRA JUGOSZLÁVIÁBA

A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat már évek óta gyártja az epedát, eddig azonban csak hazai felhasználásra készültek a fekvő- és ülőbútorokhoz szükséges rugalmas betétek. A vállalat az idén kapott első ízben exportfeladatot: Gyártson félmillió forint értékben, kétezer garnitúra epedát, jugoszláv rendelésre. E kötelezettséget terven felül vállalták a dombóváriak és felét már teljesítették is. A MERT vizsgálata megállapította, hogy a leszállított epeda minősége kifogástalan. Az üzem az év végéig leszállítja a megrendelt mennyiséget.

Szekszárdi Ruházati Ipari Vállalat:

NYOLCEZER PIZSAMA,

SZOVJET MEGRENDELÉSRE

Az Idén lépett az exporttecmelő üzemek sorába a Szekszárdi Ruházati Ipari Vállalat is. Ugyancsak a tanácsi ipar exporttervén felül kapott megbízást nyolcezer pizsama elkészítésére, egymillió forint értékben. A vállalat konfekcióüzemében jól oldották meg a feladatot, az első szállítmányt — négyezer darabot — már útbaindították a Szovjetunióba, a további négyezer pizsamát az. év végéig készítik el.

Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz:

TIZENNYOLCEZER PÁR KORCSOLY ACIPÖ A SKANDINÁV ÁLLAMOKBA

A Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz nem most kezd foglalkozni exporttermeléssel, már évek óta eredményesen bővíti külföldre kerülő áruinak ■ válasz- (tékát. A közeljövőben ismét -új exportcikket vezetnek be a . szö- ! vetkezet szekszárdi üzemében. Az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat tizennyolcezer pár női, fehér gyorskorcsolya-cipőt rendelt a ktsz-től a skandináv államok részére. Nemcsak a cipőket készíti és szállítja majd a szövetkezet, hanem itt szerelik fel rájuk a külföldről érkező korcsolyákat is.

Jelenleg a próbagyártásnál és a felkészülésnél tartanak,. az anyagok egy részét már meg is kapták. A gyártás januárban indul és novemberig kell leszállítani a megrendelt korcsolyacipő- ket.

eve a

Úgy tartják számon a gyárban, mint az egyik legjobb művezetőt. Nála a legalacsonyobb a selejt, az ő körére lehet bízni a legkényesebb munkákat. Amióta exportra is termel a Bonyhádi Cipőgyár, a tűződe „Béke” köre — Pál Mihályné műszakja — mindig exportmunkát végez.

— Könnyű neki — mondják —, hiszen nála vannak a legjobb szakmunkások. Mert Mariska néni harcol azért, hogy ne akárkiket osszanak be hozzá, hanem csak a legjobbakat:

Persze, kiváló szakmunkásokkal könnyű jól dolgozni.

Valóban így áll a dolog? Eny- nyire önző lenne a tűződe „Béke” körének művezetője?

— Nem tudom elítélni Mariska néni módszerét — mondja Milo- sev Demeter, a gyár személyzeti vezetője — sőt, követhetnék a példáját a többiek is. Mert ő nemcsak kiválasztja a legjobbakat, hanem azzá is neveli a fiatalokat, akikben valami tehetséget lát. Négy évig volt tanulóoktató. De amikor áthelyeztük a szalagra, művezetőnek, akkor sem szakadt el a tanműhelytől. Amikor délutános, gyakran már órákkal a műszakkezdés előtt itt van a gyárban. A tanműhelybe megy; Figyeli a tanulókat és segít. Persze, megismeri őket. Amikor aztán a tanulók harmadévesek lesznek, szalagra kerülnek, Mariska néninek már kész listája, van: Én a Marit, a Tercsit, a Zsuzsát és a Pannit kérem... A többi művezető még nem is ismeri a tanulókat, nem is tudják, ki mire képes, nem mondhatnak neveket, így aztán a ..megmaradta kát” kapják meg.

— És mi történik akkor, ha valakiről már a szalagon derül ki, hogy nem megfelelő?

— Ilyen is előfordul. De talán még egyszer sem következett be, hogy Pálné azzal jött volna, hogy ezt, meg ezt helyezzük át tőle máshova, mert nem boldogul vele. Kiáll a „lányaiért”. Egy-két héttel ezelőtt jelentette a főművezető, hogy az egyik új szakmunkáslány nem jött be dolgozni. INfem az első eset, így hát most nincs piás hátra, mint igazolatlannak minősíteni hiányzását. Másnap ezt megmondtuk neki. Félóra múlva már itt volt Mariska néni és azt mondta, hogy elmegy akár az igazgatóhoz is, hogy még ez egyio'/u..

szér elégedjünk meg a figyelmeztetéssel. Majd ő beszél a kislánynyal, aki különben nagyon ügyes tűző, csakhát néha meggondolatlan, komolytalan. Azóta nem is hallottunk panaszt rá.

Ahogy most itt, a fűződében, A zakatoló gépek között beszélgetünk, szóba kerül Teri esete is. Miért védte meg Mariska néni, amikor nem ez volt az első eset;

— Hát én azt mondom, hogy a büntetés kell, de csak a végsíő esetben. Meg aztán én- csak ott, a személyzeti irodában álltam ki mellette, itt jól megmostam a fejét. Meg is ígérte, hogy ez volt az utolsó eset És állja is a szavát.

Negyvenkét évvel ezelőtt, 1922- ben került a bonyhádi,. Pétéi;- mann és Glaser cipőgyárba. Kifutónak. Már akkor, tizenhároiji éves korában, minden .vágya áz volt, hogy gépen dolgozhasson; Otthon nem volt varrógépük, a szomszédasszony engedte meg néha, hogy varrhasson. Hamarosati a gyárban is „kapott” egy tűzőgépet, persze, az akkori szokásnak megfelelően, fél évig ingyen kellett a gépen dolgoznia. Azóta, kétéves megszakítást kivéve, amikor egy németországi cipőgyárban dolgozott, itt van a bonyhádi gyárban.

A legutóbbi termelési tanácskozáson, amikor már mindent megbeszéltek — milyen vplt az elmúlt negyedévi munka,, melyik brigád dolgozott a legjobban, hol fordult elő a legtöbb selejt, mit kell tenni a munka megjavítására, milyenek lesznek a következő negyedév feladatai — bejelentet- te, hogy ez az utolsó tanácskozás, amit ő vezet. Nyugdíjba megy. Arra kérte a negyvenkilenc lányt és asszonyt, hogy őrizzék meg a „Béke” kör jó hírét, dolgozzanak utódjának, a most idekerült Balogh Viktóriának vezetése alatt ugyanolyan jól, mint eddig.

J.