Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 274. szám
4 mii* MEG YET NÉPÚJSÁG nevttPta' Egy évtized naplója Tízéves a dombóvári táncegyüttes — San Remo és Diósberény Amikor Bodai Józseffel, a dombóvári tánccsoport vezetőjével leülünk beszélgetni, még üres az asztal. Alig egy óra múlva már mozdulni sem tudunk; fényképek, könyvek, újságok garmada hever körülöttünk. Mindegyik a tíz év egy-egy kedves pillanatát idézi fel. Elnézést kér, hogy hideg van a ■ szohában. de tegnap felkereste a Mecsek Együttes vezetője, és reggelig beszélgettek, szakmai dolgokról. Telefüstölték a szobát, ki ■ kellett szellőztetni. — Hogy mikor kezdtünk? Az a válasz lenne természetes, hogy tíz évvel ezelőtt. Igaz. már akkor is táncoltunk a vasutas művelődési házban, de mi 1955-től szá" rhítjuk az időt. Akkor költöztünk át a járási művelődési házba, ott megkezdődött a komoly munka. A táncosok jó része a tanítóképző hallgatóiból került ki. Amikor megszűnt. a gimnáziumban szerveztük újra a csoportot. A táncegyüttesben most 110-en vannak. A tanulást már az általános iskolában elkezdik. Az ötödik-hatodik osztályosokból alakult egy krsoport, a hetedik-nyolcadikosokból a második, ahol már nehezebb táncokat tanulnak. Akik a gimnáziumba kerülnek, először az előkészítő együttesben táncolnak. Utána kerülhetnek a .legmagasabb helyre”, a műsort adó együttesbe. — Érdekes az a változás, amit á szülőkön tapasztaltunk. Az első időben nekem kellett menni és könyörögni, hogy engedjék a gyereket táncolni. Most fordított a helyzet: nem egyszer a szülők jönnek: szeretnék, ha tánoolna a gyetek. Azt hiszem, ez a komoly munka eredménye. Sokszor meg. hívtuk őket próbákra, lássák, nem töltik hiábavalósággal az időt a diákok. És az sem utolsó, hogy fegyelem, rend van a% együttesben — mondja Bodai József. Stencilezett kiadványt mutat, pirossal aláhúzva benne néhány sor. A kritika első helyen említi a dombóvári táncosok fegyelmét a nagy felkészülés mellett. Egy másik újságcikk a Népszabadságból való. Belekerült a gyűjteménybe, mert az 1961-es Helikon ünnepségeket méltatja. A dombóváriak itt érték el az első ' nagy sikert. Aranyérmet szereztek, a legnagyobb pontszámmal. A kritika dicsérő: művészi előadás nagy fegyelem. — Első alkalommal a. kőszegiek voltak nagy ellenfelek. A következő évben már nem. Akkor is mi hoztuk el az aranyat, És a ’ legutolsón is. tavaly. Ezek a napok nagyon emlékezetesek. Nem mondom, hogy nem örültünk a megyei sikernek. Ellenkezőleg, sokszor kétszer is elmentünk egy : helyre, hogy bebizonyítsuk, tudunk táncolni. Döbröközre például "idmentünk előadást tartani, fél ház volt. Amikor befejeztük a n\űsort. azonnal jöttek, hogy két hét múlva megint látogassunk el, mert nagyon tetszett. Elmentünk, és talán még a falon is lógtak embereik. Tavaly kétszeres elismerésben részesültek. Egyik az együttes Helikoni aranyérme, másik Bodai Józsefnek, a Kiváló Népművelő kitüntetése. Nehéz összeszedni minden emléket, nagyon sok helyen szerepeltek. Részt vettek a Televíviö Ki mit tud? vetélkedőjében, felléptek a Budapesti Bemutató Színpadon. — A legnagyobb élményt természetesen a San Remó-i út jelentette. Gyönyörű négy nap volt. ízelítőt adtunk a magyar tájak táncaiból. Azóta, ha valahová vidékre megyünk játszani, mindenhol így adjuk elő azt á néhány számot: „San Remó-i blokk”. Emlékül a nagy eseményre. Persze, ha nem is ennyire jeléntős, de legalább olyan emlékezetes előadásunk Dió3berényben volt. A műsor vége felé leszakadt alattunk a színpad. Nagy baj nem történt, hátrább vezényeltük a közönséget, és a nézőtéren folytattuk az előadást. Az első külföldi sikert a San Remó-i virágkarneválon aratták. Talán a jövőben több követi. Nagyon sok nemzet táncosaival találkoztak ott, és néhány meghívást is kapott a dombóvári együttes. Biztosra persze, csak akkor lehet venni az utat, ha mái- a repülőgépen ülnek. A jubileumi műsor néhány számát már tanuljuk. Szeretnénk ízelítőt adni tízévi munkánkról. És, hogy látni lehessen a fejlődést, felelevenítünk néhány régi számot is. Azonkívül tervezünk egy kiállítást, ahol képekben mutatjuk be az együttes életét. Kicsit tapasztalatcsere is lenne a kiállítás, mert látnák a többi csoportok is: mi hogy csináljuk, és mi is tanulhatunk tőlük. Jó lenne egy dél-dunántúli fesztivált is szervezni a jubileumra. Lehetővé tesszük ezen az ünnepen, hogy azok az idős emberek. akiktől táncokat lejegyeztünk, nyilvánosan is szerepelhessenek. Találkozót rendezünk számukra, ahol ők is megmutathatják, mit tudnak. Az együttes most a sióagárdi anyagot tanulja, azt szeretnék teljes egészében feldolgozni. Bodai József pedig a Kapós-völgy táncait kutatja fel az értónyi, kop- pányszántói emberektől. A táncosokkal jól egybeforrt a zenekar. Első időben akadt még probléma, de a közösség rendbehozott mindent." Az elmúlt napokban a baranyai lakodalmast tanulta a csoport a Mecsek Együttes vezetőjétől. Horváth Tibor, a prímás, lakodalomból motorozott át a szomszéd községből, hogy megtarthassák a próbát. Amikor végeztek, visszament, hogy ott is eleget tegyen kötelességének. Reggeltől már újból a tánccsoportnak muzsikált késő estig. A „napló” csak vázlatosan ismerteti a dombóvári táncosok tíz évét. A rengeteg emlék közül néhányat tudtunk feleleveníteni, de ez is bizonyít. Bodai József szavaiból az ragadott meg legjobban. hogy nem táncról, munkáról beszélt. Mert valóban munka, amit a dombóváriak csinálnak. Szép, művészi munka. Kónya József JORZY EDIGEY jk. ímt'j Fordította: BÁBA MIHÁLY — Mi történt nálatok? Miért ültök olyan elkámpicsorodva ? Igaz, hogy Kalin,kowski kórházban van? — Zosia feltette a kérdéseket, de nem várt rájuk választ. — Állítólag elveszett a vádirat? Na, akkor jó szórakozás előtt álltok. Nem irigyellek benneteket ! — Légy szíves, ne viccelődj 1 — vágott a szavába Wilska — a vádirat a legkevesebb, sokkal rosszabb, hogy Kalinkowski még mindig eszméletlen, és az aktákkal együtt elveszett egy dosszié, a dokumentumokkal, közöttük egy nagyon fontos levél, az egyik bécsi bankból. Ez a levél az ügy legfontosabb dokumentuma. De veled mi van? Zosia Samaszkóva hirtelen elsápadt, megingott, és ha az ügyész meg nem fogja a rogyadozó lányt, a padlóra zuhant volna. — Az istenért, mi van veled — kiáltott fel Halina Wilska. — Semmi, semmi — mondta Zosia. — Nem tudtam, hogy Zyg- munt olyan rossz állapotban van. — A lány igyekezett uralkodni magán. — Köszönöm, ügyész úr, kis híja, hogy el nem ájultam. — Szép kis história — próbált éleelődni az ügyész — most két eszméletlen betegünk lenne. Lám, mit jelent az igazi szerelem! ■«» Miért beszél rögtön szerelemről! — förmedt rá Zosia. Kalinkowski szép fiú és szeretem. De magát is szeretem, és magát is sajnálnám, ha valami baja -történne. Na. de vissza kell mennem. Kérem, alkalomadtán adjátok át az üdvözletemet Zygmuntnak — mondta és kisietott a szobából. — Nem tudtam, hogy ennyire beleesett Zygmuntba — mondta Wüska. — De hiszen Zygmuntnak menyasszonya van Plock- ban. és gyakran mondta nekem, hogy azonnal megnősül, ha az ottani ügyészségien kap állást. A menyasszonya állítólag nagyon szép és gazdag kislány, egy orvos lánya. Radziw-ban saját villájuk van. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A vajdasági ügyész telefonált; beszélt Wlochowicz- csal. aki beleegyezett, hogy a rendőrkapitányság vegye a kezébe a nyomozást. A helyettes ügyész nagyon megörült ennek a hímek. — Még ma meglátogatom Krzy- zewsky őrnagyot, és megkérem: vállalja el az ügyet. Régi barátom, és bizonyos mértékig lekötelezettem. ö az egyik legtehetségesebb nyomozótiszt. Ha ő nem találja meg azt a táskát, akkor senki. De én biztos vagyok benne. hogy még a föld alól i$ előkeríti. De a 483-as szoba ezen a napon még egy „inváziót” élt át. Tizenöt óra előtt az ügyész szobájába lihegve robbant be az „Express Wieczomy” munkatársa, a bíróság egész épületében közismert. és népszerű Stefan Bo- cianski szerkesztő. Szívélyesen üdvözölte az ügyészt, udvariasan kezet csókolt Wilskának. elmesélt néhánv pletykát és viccet, aztán ártatlanul megkérdezte: — Mi van Kálin kowskival? Szeretnék vele beszélni. Beteg szegény —- válaszolta Wilska — mafia pedig kénytelen lesz máskor jönni. Holnap, vagy holnapután.— Mit tippelünk vasárnapra, szerkesztő úr? — Az ügyész igyekezett témát változtatni. Tudta, hogy az újságírónak a bíróságon kívül van egy másik szenvedélye is: a „lovak”. A barátai röviden „Ló”-hak is nevezték. De Stefan Booiansiu nem engedte magát kiütni a nyeregből. — Állítólag valami gondjuk van Kalinkowski esete miatt, ügy tudom. valamilyen iratok vesztek el. — Ugyan, pletyka az egész. — Legyintett az ügyész, mintha jelentéktelen dologró} lenne szó — Valamelyik ostoba kigondolt valamit, és mások tovább szajkózzák. Szerkesztő úr, nincs miután érdeklődnie. Nincs semmi az „Expressnek”, De megígérem, ha befejezzük a „fehér gengszterek” ügyét, maga lesz az első, aki megkapja az anyagot. A „Zycie” előtt. Bocianski egy pillanatig mintha gondolkozott volna, aztán az ügyész felé nyújtotta kezét. — $íos, akkor áll az alku! Tehát elsőnek kaptam meg a „gong-. szter”-anyagot. Még a távirati, irodát is megelőzve? — Rendben van — válaszolt ®z ügyész, elbúcsúzva a szerkesztőtől. kötelékébe lépett, előbb mint főhadnagy, később, mint rendőr- kapitány Wroclawban do.lgozotta Városi rendőrségen, aztán a vajdasági rendőrparancsnokságon- Néhány sikerült akció, többek között egy titokzatos gyilkosság felderítése, aminek során az egyetlen nyom egy csontváz volt, amelyen a balkéz két ujja hiányzott. Majd a Wroclawi Múzeumból elrabolt képek híres esete, Vladisyaw Baczynski, a többszörös gyilkos, a hírhedt „ördög” elfogása, — mindez felhívta a fejesek figyelmét a tehetséges és érdekes módszerekkel, koncepcióval dolgozó nyomozótisztre. Ennek a figyelemnek az eredménye két sáv és csillag lett, az egyenruha vállpántján. S Krzyzewskit áthelyezték a fővárosba, a rendőr- főparancsnokságra. Az őrnagy csaknem egy félórával később érkezett haza. Közölte feleségével: olyan éhes, mint egy farkas, és kikérdezte barátját az ügyészség új hírei felől. Rémek hangulatban volt. A zambrowai utazás nagyszerűen sikerült. Tetten érték a helybeli kovácsot, aki összevásárolta ez Ugyanezen a napon, néhány perccel este nyolc óra után, Jerzy Kur ügyész belépett a Wolowska Utca egyik bérházának lakásába. — Jó estét Jerzy — üdvözölte az ügyészt Maria Krzyzewska asszony. —- Már elfelejtettem hogyan {s néz ki- Hónapok óta életjelt sem adott magáról. Néhányszor kérdeztem a férjemtől, mi van magával, de ő sem tudott semmit:.. A munka Maria asszony, a sok munka, — magyarázkodott az ügyész, üdvözölve a háziasszonyt. — Ószintén bevallom, ma sem jöttem volna el,, ha nincs sürgős ügyem a férjével. Néhányszor telefonáltam, de senki sem vette fel a kagylót — Pedig jó a telefon, viszont Stach szolgálati ügyben elutazott Zombrowába. Azt mondta, hat óra tájban hazajön, tehát kilenc előtt biztosan megérkezik, Mostanában állandóan utazik. Krzyzewsklók két esztendő óta laktak Varsóban. Azelőtt Stanislaw Krzyzewski, aki a jogi fakultás elvégzése után a rendőrség alumínium-edényeket és belőlük „házi módszerrel” öt zlotysokat csinált, s ily módon „könnyített” az állami pénzverdén. Nagyszerű üzlet volt ez! — nevetett az őrnagy — egy lábasból, amely alig ötven-hajvan zlotyba került, ez a ravasz fickó több mint kétszáz qtzlotyst gyártott. A hamis pénzt minden csütörtökön, a zambrowai vásárban, hozta forgalomba. Amikor a házigazda lecsillapította éhségét, és a két férfi egy- egy csésze feketét kapott; az őrnagy kérdő tekintetet vetett vendégére. Jól tudta, nem elsősorban a barátság vezette a Wolowska utcába. Az ügyész röviden elmondta a mai nap eseményeit, és nem titkolta a várható következményeket, amelyek az ügyre és személv szerint reá várnak a titokzatosan eltűnt iratok miatt (Folytatjuk)
