Tolna Megyei Népújság, 1964. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

1564. november 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG s LESZ-E ORVOS OZORÁN? — Persze, hogy sok gon- vagyunk. Az első orvoslakásra, ember. Az ő önfeláldozó lelkiisme- dunk van, ama 90 000 forintba került, 350 retessége is az etika körébe tar- — mondja Bán Miklós, a tanács- ezer forintot költöttünk. Most két tozák. elnök, s végigsimítja gondterhelt pedagóguscsalád lakik benne. A Persze, ettől még mindig nem homlokát. — Vízvezeték, strand- jelenlegi orvoslakás sem tetszik, lesz orvos Ozorán. De adjuk át a fürdő, a vár ügye is elakadt va- bár nekünk az a véleményünk, szót ismét Bán Miklósnak, a lahol, művelődési ház. de egyik hogy ha másnak nem, átmeneti tanácselnöknek. Ezt mondja:’ se olyan fontos, mint az orvos- megoldásnak el lehet fogadni, — Sokat jártunk már ebben az kérdés megoldása. Elvtárs, június mert tanácsülési határozat van ügyben. Csak ismételni tudom: óta nincs orvos Ozorán! arra, hogy a legrövidebb időn itt áll üresen az újjáépített orvos­A négyezer lelkes községben belül új orvoslakást építünk. A lakás várja hogy valaki beköl_ bárkit megkérdezünk, mindenki- pénz is megvan ra, a termelő- ... TT, , nek ez az első szava: Ozorának szövetkezet építőbrigádjával már tozzek. Három szoba, osszkomfor- nincs orvosa. Birtalan Albert, a meg is egyeztünk, csak a szak- tos lakás. De ezt is csak átmeneti község gyógyszerésze, aki sok értőd véleményt várjuk, hogy megoldásnak kínáljuk. A nyárra egyéb társadalmi funkciója mel- hova építsünk. A tanács most elkészül az új épület amely azt lett az egészségügyi állandó bi- minden erejét erre koncentrálja, . , __’ .. . z ottság titkára is, már így teszi mert lehetetlen állapot, hogy egy szem’ miinden igényt kielégít, fel a kérdést: Lesz-e egyáltalán ekkora községnek ne legyen or- A Járás pénzt is ígért hozzá, a orvos Ozorán? A kérdésben nem vosa. nehéz meghallani az aggodalmat Valóban lehetetlen állapot, s is, hisz a falu fél év óta nem tud egész sor kérdést vet fel. Miért orvost szerezni. kellett megvenni 90 000 forintért De menjünk sorba. egy olyan házat, amely 350 ezer Az előző orvosnak jobb helyet forintos renoválással is egészség­kínáltak, nagyobb fizetéssel, el- télén? Miért kényszerült a ta- egészségügyi állandó bizottság ment hát. Azt mondják, közreját- nács most újabb toidozó-foldozó vállalja hogy megszervezi a tár­szott a lakás is, mert az orvos- munkára egy másik épületben, , . . ,. ' , , , . . lakás, amit évekkel ezelőtt vett hisz lassan a renoválási költsé- sa<la*rrl1 munkát, ahol csak lehet, a megye 90 000 forintért, öreg, g,ékből egy újabb házat lehetne hogy mielőbb felépüljön egy épület. De, hát megvették, shogy felépíteni? S végül, de népi utol- olyan lakás, amely ellen nem mentsék a veszett fejsze nyelét, só sorban; csak a megyei tanács iesz kifogása annak aki beköl- jócskán költöttek rá. ami persze egészségügyi osztályának segítse- töz,ik csak azt jelentette, hogy fogyott gével szűnhet meg ez az áldatlan a pénz, de a lakás nem lett állapot. ^ ÍR' ^ Azt mondják, községfejlesztésből nekünk is van pénzünk. Birtalan Albert gyógyszerész pedig hozzáteszi: — Ha mindez nem elég, az A telefon könyv­iúnius óta ° ben ugyan ott AKH * van még a régi orvos neve és telefonszáma, a betegek azonban jobb.. Amikor megürült az iskola- igazgatói lakás, a tanács cserét csinált; a kényelmesebb, tágasabb igazgatói lakás legyen az orvosé, is megfordult Ozorán, de egyik a Sürgősen kifestették, padlóztat- keresetet kevesellte, a másiknak ták, új vaskaput szerelitek fel, a lakás ellen volt kifogása, — még, villanyboylert is vettek, ta- ne köntörfalazzunk, így volt. Ez Ián így ide lehet csalogatni egy már nem pénzügyi, vagy tervezői orvost. Eddig még nem lehetett, baklövés, mint az orvoslakás ese- Birtalan Albert rezignáltan jegy- tében, hanem némileg etikai kér- zi meg, hogy így sem valami dés is. Ugyanakkor Pincehelyről csábító, a gyógyszerészház példa- hetenként kétszer átkocsizik dr. ul sokkal" csinosabb, vonzóbb. Kintli József, s kora délutántól Azt mondja erre a tanácséi- késő estig rendel, utána éjfélig 1 Egész közéletünket a takarékosságra való törekvés hatja át A takarékossági napok megyei megnyitója Bátaszéken A Hazafias Népfront, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa és a KISZ Tolna megyei Bizottsága védnöksége mellett a megyei nép­frontbizottság rendezésében, a szakmai szervek közreműködésé­vel szombaton este Bátaszéken nyitották meg ünnepélyesen a megyei takarékossági napokat. Meleg szeretettel köszöntötték az ünnepi megnyitó est előadóját, Szabópál Antalt, a megyei tanács elnökét. — Amikor megnyitjuk Tolna megyében a takarékossági napo­kat. arra gondolunk, milyen jó dolog, hogy lassan egész köz­életünket a takarékosságra való törekvés hatja át — mondotta a többi közh Ezt elsősorban Bátaszéken nem­csak az bizonyítja, hogy elnyerte a megtisztelő Takarékos község címet, hanem az is. itt működik a megyében a legnagyobb — mintegy 7,7 millió forint — be­tétállománnyal a takarékszövet­kezet — A takarékbetét-állomány nö­vekedése ,— mondotta a további­akban Szabópál Antal elvtárs — igen szoros összefüggésben van falun a termelőszövetkezetek megszilárdulásával, a tagok jöve­delmének növekedésével. Hála jó jövedelmet biztosító közös gaz­daság. Ezt bizonyítja a betétek alakulása is a zárszámadások után. — Míg az 1960-as gazdasági év után a megyében a tsz-tagok 7 millió forintot, addig az 1961-es év lezárása után 16 és félmilliót, s az 1963-as gazdasági év végén már 45 millió forintot tettek takarékba az OTP-fiókoknál, a takarékszövetkezetekben és a pos­táknál a zárszámadások ufán. Beszélt arról is, hogy a szocia­lista értelemben vett takarékos­ság többet jelent az egyén szemé­lyes takarékoskodásánál. — Azt jelenti — mondotta —, hogy az élet minden területén takaréko­san kell bánnunk a ránk bízott anyagi eszközökkel, népünk bol­dogulása érdekében. Igen fontos szerepe van tehát állami gazdál­kodásunkban a vállalati, a szö­vetkezeti közösségek munkájában a takarékosságnak. — Kívánom Önöknek, s e hely­ről a megye lakosságának — mondotta befejezésül Szabópál elvtárs —. hogy szorgalmas mun­kájukat a jövőben még nagyobb sikerek koronázzák, amelynek következtében válik szebbé, s gondtalanabbá életünk. A megnyitó beszéd után mint­termelőszövetkezeti parasztságunk i egy kétórás művészi műsor kö- í szorgalmas munkájának, egyre i vetkezett. Cs. L. 1 több a megyében a jól dolgozó. > (i-e) mmi nimm nők: Nagyon az ágybanfekvő betegeket láto- nehéz helyzetben gatja. pedig immár nem fiatal Á taggyűlésen lesz miről beszámolni Mözsön, az Uj Élet Tsz-ben az elmúlt vezetőségválasztó taggyű­lésen 24 párttag szavazott. A mos­tani vezetőség-újraválasztó tag­gyűlésen már 40 párttag, illetve tagjelölt előtt teszik mérlegre a pártszervezet munkáját. összehasonlíthatatlanul jobbak, másabbak az eredmények, de a mérce is más, mint akkor volt. A pártvezetőségtől abban az idő­ben nem is követelhették meg azt a munkát, amit a mostanitól. A pártszervezet tagsága elöregedett. Évek múltak el anélkül, hogy tag­jelöltet, tagot vettek volna fel a pártba. A pártalapszervezet mos­tani vezetői eredményeket mutat­hatnak fel a termelőmunkában a politikai munkában, a pártszer­vezet erősítésében, fiatalításában. A vezetőséget újraválasztó tag­gyűlés kiemelkedő eseménye a pártszervezet életének. Mérlegre teszi az eredményeket; a közös gazdaság fejlődését, a pártszer­vezet politikai munkáját. Az Uj Élet Tsz-ben a vezető­ségi tagok rátermettsége, a párt­tagok és pártonkívüliek közötti jó egyetértés előrelendítő erő. Miklós József agronómus párttit­kár munkája, akár politikai, akár gazdasági oldalról nézzük, elis­merést érdemlő»— Az agronómus párttitkár megállta a helyét — vélekednek a tsz-tagok. És ehhez hozzáteszik: szembetűnő a közös gazdaság fejlődése. Különösen szembetűnő akkor, ha a beszédes adatokat egybevetjük. Az idén a tsz búzából 16 mázsát, őszi árpá­ból 16,7 mázsát, burgonyából 100 mázsát, kukoricából 29—30 má­zsát (májusi morzsolt) termelt holdanként. A tagok előtt ismert, hogy honnan indultak el 1961-ben. Nem nagy jövedelmet biztosított a tagoknak a 10 mázsa 20 kilós búza, a 11 mázsás árpa, a 40—50 mázsás burgonya és a 11 mázsás kukoricatermés. Erről most már úgy beszélnek Mözsön, hogy a múlté, mert azóta minden évben többet termelnek, és a tagok jobb jövedelemhez jutnak. Most már van miből élni, ruházkodni, épí­teni és a lakásba bútort vásárol­ni. És van pénz a fiatalok tanít­tatására is. — Mözsön divatba jött a tanu­lás. Bármelyik házat nézzük is, ahol fiatalok vannak, biztos, hogy van középiskolás, vagy egyete­mista — mondta a tsz-raktáros felesége, akinek fia szigorló or­vos, és lánya, veje szintén tanul. A vezetőségválasztó taggyűlés előkészítésével egyidőben, ha le­het, még jobban felélénkül a pártélet. A tsz-tagok a párttagoktól az iránt érdeklődnek, miről szól a beszámoló és kit választanak a pártvezetőségbe. A pártszervezet évről évre új tagokkal erősödött Az utolsó vezetőségválasztás óta 16 taggal, illetve tagjelölttel sza­porodtak. a taggyűlésen lesz mi­ről beszámolni és lesz kit meg­dicsérni. A közös gazdaság fejlő­dött és évről évre javultak a ter­melési eredmények és javult a párt politikai munkája. Az érdem azonban nem kapcsolható egy em­ber személyéhez. Ebben része van a fegyelmezetten dolgozó tagság­nak, a vezetőknek és nem utolsó sorban a pártszervezetnek. A köz­ségben erről így vélekedik a köz­vélemény. P, M. iiTinirn mri {Bozsidár Nyurga, csontos arcú közép­korú ember. Nincsen semmi kü­lönös ismertetőjele. Ha az ut­cán találkozik vele az ember, ugyanúgy nem jegyzi meg ma­gának, mint a többieket, észre­vétlenül tovasuhan mellette. Egy ember a nagy tömegből, és miért éppen őrá figyelnének fel? Bozsidár. A sors úgy hozta, hogy mos­tanában viszont sokan felfigyel­tek rá, de ez a figyelem in­kább csak az idegennek szólt, mint neki. az embernek, aki... No. de ne vágjunk a dolgok elé. A minap az alsónyékieknek feltűnt, hogy idegen, ismeretlen ember jár a faluban. Falu­helyen mindenki ismeri a má­sikat, ' y aztán egy idegen sem kerüli el figyelmüket. Jól szem­ügyre veszik, próbálják ki­szimatolni. hogy kiféle, miféle. Vele is így történt. — Tán a járástól jött, mert a tsz-iroda körül sündörög — je­gyezte meg valaki. — Az nem lehet, mert az ot­taniakat én jól ismerem — vi- tdtkozott a másik. — Esetleg mostanában kerülhetett oda. — Az idegen köszönt. — Janapot! — Mi a csuda, ez tán nem is magyar, hallod, milyen a kiejtése? Aztán az idegen a tsz főagro- nómusával, Marczy Józseffel kocsira ül és elindul a határba. A lovak megiramodnak és az idegen a főagronómussal együtt, eltűnik a kukoricatábla mögött. Órák telnek el. az idegen vissza­érkezik az irodához. Most fel­tűnően vidám, mosolyog, majd, nem éppen kis erőlködéssel megjegyzi: — Szép minden. Szép... A főagronómus még tesz-vesz valamit, aztán az idegenhez for­dul; — Gyere barátom, most me­gyünk ebédelni, a feleségem már vár bennünket. Tulajdonkepp-n elnézést kel­lene kérnem, hogy ilyen gyak­ran használtam ezt szót: „ide­gen”. Bozsidár csak a futó személődőnek, kíváncsiskodó­nak idegen. Különben régi ba­rátként érkezett a főagronómus- hoz no meg e sorok írójához. A barátság szálai éppen két évtizedesek, s hogy az idő nem koptatta meg, azon nem lehet csodálkozni. Az igazi barátsá­got, nem koptat ja el, ink bb edzi az idő. Két évtizeddel ezelőtt, a szov­jet hadsereg oldalán bolgár csa­patok is megkezdték harcukat, hogy kiűzzék hazánkból is a fasisztákat. A bolgár katonák közt wlt a nyurga, csontos ar­cú. akkor még fiatal, legény­ember, Bozsidár is. Miután fel­szabadították a Dunántól dél­keleti részét, alakulatával hosz- szabb időt töltött egy kis Ba­ranya megyei falucskában. Er­zsébeten. Akkor barátkozott össze Marczy Józseffel. Egy­más nyelvén ugyan nem so­kat tudtak, de azért jól meg­értette egymást a bolgár ka­tona és az erzsébeti paraszt­legény. Mutogattak, rajzoltak, magyaráztak, végül aztán össze­barátkoztak. még néha udva­rolni is együtt jártak. Amikor Bozsidár visszatért hazájába, már megtanult ma­gyarul, és természetesen magá­val vitte erzsébeti barátjának címét is. Később pedig, amikor elmúlt a háború utáni zűrzavar, a posta egy szép napon levelet hozott Bozsidártól Marczy Jó­zsef címére. Ettől kezdve egy­mást váltogatták a levelek és mindegyik hívta a másikat ba­ráti látogatásra. Marczy József, az erzsébeti parasztlegény közben agronó­mus lett. az egyik Tolna me­gyei állami gazdaságba került, üzemegységvezetőnek, aztán a palánki technikumban oktatta a jövő szakembereit, majd az alsónyéki termelőszövetkezet fő- agronómusa lett. Az egyenruha levetése után Bozsidár számára is következ­tek a munkáshétköznapok. Nincs mögötte különösebb kar­rier, munkásemberként él, dol­gozik Várnában. Olyan, mint a nagy átlag. Nincsenek kitünte­tései, nem lelt gyárigaz.gató, mondom, afféle átlagember, akire nem figyelnek fel a tö­megben. aki után legfeljebb ott • fordulnak meg, ahol „idegen”. Lakása sem valami fényes vil­lában van, hanem egy bérház­ban. amilyen legtöbb található Várnában. És, mint a többi bol­gár ember, nagyon szeret ben­nünket. Amikor egy váratlan napon bekopogtattunk várnai lakásába, Marczy József üze­netével, minket is a legnagyobb örömmel fogadott, valósággal szívébe zárt és amíg Várnában voltunk, élveztük Bozsidár nem hivatalos, de annál melegebb vendégszeretetét. Pedig mi ak­kor ismerkedtünk csak össze. Most pedig, hogy eljött hoz­zánk Bozsidár. kétszeres volt az öröm. Mi örültünk, hogy vi­szonozhat.uk a vendégszeretetet, ö pedig örült, hogy viszont lát­hatta azt a tájat, amelyen ő is harcolt a szabadságért. A találkozó nem kerül a hi­vatalos találkozások I s ójára. Ez csak úgy jött, véletlenül: megismerkedett egy magyar és egy bolgár legény... Vagy talán ez nem is volt annyira véletlen? BODA FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom