Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-28 / 253. szám
1PG4. október 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG Felcsaptam verőnek „Három szék eladó” — olvasható egy papírdarabkán a Csokonai utca 5. számú házon. Egy percre megállók és tűnődöm. Bemenjek? Ne menjek? Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek, s felcsapok vevőnek, legalább megtudom, hogy tulajdonképpen mi is van a Szekszárdon száz számra látható alkalmi hirdetmények mögött. A kopogtatásra idős néni jön ki. — A Székek érdekelnének... — Tessék felmászni azon a létrán, s ott a padláson megtekinthetők — mutat az asszony kimért előkelőséggel egy meglehetősen rozoga faalkotmányra. Valami nagy üggyel-bajjal feltornászom magam rajta, majd kinyitom a padlásajtót. Valóban ott hever három szék. Nem vagyok bútorszakértő, de úgy saccoltam; mondjuk lenne a Parasztén egy borospincém, oda beillenének. de lakásba semmiképpen sem. mert ugyancsak megkoptak Szék negyven forintért — Mi az áruk? Az asszony előbb egy kicsit mentegetőzik, s csak utána mondja az árat. — Tetszik tudni, ezek meg a régi kocsmából maradtak, mert itt volt a kocsmánk. Ezért aztán nem is kérünk sokat érte. Darabját odaadnánk 40 forintért, de ha valaki elvi'nné együtt mind a hármat, akkor 100 forintban megegyezhetnénk. Az asszony — Szekszárdi Istvánná — közben elmesélte, hogy férje jelenleg nyugdíjas, de azért fél műszakos munkát vállal, éjjeliőr az egyik vállalatnál, s hát jól jön minden kis pénz a házhoz. Főként az olyan, ami az egyébként padláson heverő holmiból származik. A 68 éves asszony túlságosan jól öltözöttnek tűnik ahhoz, hogy valaki arra gondolhatna: a megélhetés kényszeríti Őket arra. hogy eladják a három széket. De nem is mondja ezt. mert megélhetési gondjuk nincs, leszámítva a hétköznapok ügyesbajos apróságait Lista az ablakban Az Arany János utca 17. szám alatt Zsoldos Ferencné egy egesz listát tett az ablakba. Ö ágyakra, éjjeliszekrényekre, fotelekre. s más hasonló holmikra vár vevőt. Az egyik a kapu alatt hever, a másik a padlásfeljárónál, a harmadik a padláson. — Most, hogy egyedül maradtam, csak egy szobám maradt meg, és hát ott nem fér e) minden. A szoba feltűnően tágas, de valóban nem férne el benne több bútor. Értékes régi bútorral van berendezve, így az eladásra kínált bútor láthatóan is — felesleg. Az idős asszony férje már régebben meghalt, s három gyermeke van. valamennyien házasok. Mivel a vevők nem nagyon tolonganak, hirtelen arra gondoltam, hogy az idős néni talán inkább megajándékozhatta volna gyermekeit ezekkel a bútorokkal. Valamennyi használható, értékes darab, az ágyak például diófából készültek, reprezentatív kivitelben. csakhát mai szemmel nézve régiesnek tűnnek. Mindenesetre, ha már megvannak, családon belül nyugodtan lehetne őket használni tehát semmiképpen sem a padlásnak valók. Mindezt el is mondom az idős néninek. Legyint. Az ÉM. Betonelemgyártó Vállalat Dombóvári Telepe 8—10 éves gyakorlattal rendelkező villanyszerelőket és lakatosokat keres felvételre. (171) — Azoknak is megvan a szükséges berendezésük, nem is tudnák hova tenni. Meg hát tudja, hogyan vannak az emberek, tóként a fiatalabbak, inkább a divatoshoz ragaszkodnak., Ezt már nem a vevőnek mondta, hanem az Újságírónak, ugyanis időközben bemutatkoztam. Zsoldos néni, mivel tudta, hogy nem vevővel áll szemben, tanácsot kért tőlem, nem tudnám-e megmondani, hogy vajon mégis mennyit lehet kérni például egy ilyen értékes ágyért. Sajnos, nem lehettem segítségére, nem hallottam mostanában senkit, aki régi bútort keresne... „Eladó ez a kabát..." A Bezerédj utcában az egyik kapun- fekete télikabátot hirdetnek. Benyitok ide is. Marosi. Istvánná nyit ajtót és egy kellemesen berendezett lakásba vezet. Sáros cipőmmel valósággal restel- lek rálépni a tiszta szőnyegekre. A kabát elő van készítve egy fogasra, hogy ha valaki jön. kéznél legyen. A férj, Marosi István nincs otthon. munkán van. A Víz- és Csatornamű Vállalatnál dolgozik, segédmunkásként. A kabát egyébként az övé. — Az anyag, úgy látom, kifogástalan — jegyzem meg minden túlzás nélkül. Valamikor a két világháború közt készülhetett, amikor egyebek közt még abból indultak ki, hogy aki egyszer abból kabátot csiná'tat. az egy egész életre szól. A kabát szabásán is látszik, hogv nem mostanában készült. Persze meglátszik rajta az is, hogy gondját viselték, nem az erdőre jártak benne famunkára. — Igen, kifogástalan az anyag — hagyja helyben az asszony — Nem is adnánk el, ha a férjem nem hízta volna ki időközben. Hiába, ez már szűk neki. meg hát különben is. van másik, meg tetszik tudni, tele van így is a szekrényünk, alig fér el benne a sok holmi. Ezt úgy sem használjuk, gondoltuk, valamit csak kapunk érte. Háromszáz forint az ára... Ha elviszik jó. ha nem, akkor sem történik semmi különös. A túlsó oldalon, a Bezerédj utca 4—6-ban Sonnert Károlyné hirdet egy ebédlőga mi túrát gyermekágyat és gyermekülőkét Ebédlőgarnitúra a fáskamrában — A hirdetésre jöttem... Sonnertné nem a lakásba invitál, hanem hátra, a fáskamrához. Ugyanis időközben már kikerült az ebódlőgarnitura. Meg kell hagyni, minden túlzás nélkül, komoly érték. Ilyen bútor nem sok lakásban volt található abban az időben sem. amikor a divatja volt, legfeljebb ott, ahol a «prezentáláson volt a hangsúly. Adva van hozzá minden, nagy, kerek, szétnyitható asztal, falnak is beillő szekrény, megfelelő székek, még a mai lakásban is elmenne, csakhá1: egy jókora szoba kellene hozzá, na meg egy kis antik ízlés. Miután közlöm a jövetelem tulajdonképpeni célját, Sommertné a lakásba is beinvitál. Itt már a modernebb darabok dominálnak. Abban a helyiségben például, ahol azelőtt az ebédlőbútor volt, most kényelmes, mai divatú bútordarabok sorakoznak. Ebben a szobában lakik Sonnertné lánya és veje. Vagyis tulajdonképpen Sonnert- néék lakásából fokozatosan kiszorulnak a régi dolgok. Csakúgy, mint a többiből. Jártam tovább is azokat a házakat, amelyek falán valamit hirdettek Vevővel sehol sem akadtam össze. És nem találtam olyan házat sem, ahol a lakókat a mindennapi szükség kényszerítetts volna arra, hogv kiírják az ablakba: „Eladó egy férfi kabát.” Vagy: „Eladó egy hálóbútor”. BODA FERENC Ifjúságvédelmi munka Ozorán Ozorán társadalmi ügy az ifjúságvédelem. Munkájában részt vesznek a tanács, a körzeti rendőr-megbízott, a pedagógusok és a KISZ-vezetőség újjáválasztása óta az eddiginél nagyobb szerepet vállaltak a KISZ-fiatalok is. A KISZ-szervezet néhány tagja esetenként — főleg szombaton és vasárnap este — ellenőrzi az italboltok környékét, a mozi késői előadását, ahol előszeretettel kószálnak olyan fiatalkorúak, akiknek este nyolc-kilenc órakor már otthon lenne a helyük. A fiatalkorúak legtöbbször RENDEZETLEN CSALÁDI KÖRÜLMÉNYEK MIATT kerülnek a késő esti órákban az utcára. Menekülnek hazulról, mert az apa, miután megjárta az italboltokat, otthon randalérozik; üti, veri családját. A KISZ-fiatalok magukra vállalták, hogy segítik a körzeti rendőr-megbizott munkáját, s haza irányítják a fiatalkorúakat. A községben elég sok dolga akad az ifjúságvédelmi bizottságnak. Nemrég tanácsülésen foglalkoztak néhány család helyzetével, s köztük V. I. családjának problémáival. V. I., a többszörösen büntetett apa jelenleg is büntetését tölti. Családja nyomorog. Az anya leromlott fizikumával, tehetetlenségével képtelen négy gyermekéről gondoskodni. A gyermekekről messziről lerí az elhagyatottság, gondozatlanság. A család ügye azért került a tanácsülés elé, mert a községből nemrég a SZOVJET ASSZONYOK CÍMŰ FOLYÓIRAT SZERKESZTŐSÉGÉHEZ írtak levelet. A levélíró vázolta a család nyomorúságos helyzetét, és anyagi támogatást kért a gyermekek számára. Az ügy a nőtanács megyei titkárságára, majd a községi tanácsülés elé került. Tények igazolták a levélíró állítását, és a tanácsülésen határozatot hoztak, mely szerint a család helyzetének könnyítésére, a két nagyobb gyermeket ingyenes napközi-ellátásban részesítik. A két kisebb gyermekről való gondoskodásért, a viszonylag rendezett körülmények között élő nagyszülőket tették felelőssé. Ozorán TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁSSAL SEGÍTENEK a nehéz helyzetben élő családok helyzetén. A nemrég lezajlott KISZ-vezetőségválasztás óta a KISZ-szervezet munkája is fellendült. Ezt a fellendülést igazolja az a munka is, amelyet a KISZ-fiatalok az ifjúságvédelmi bizottságban végeznek. A kérdésekre tettel válaszoltak Szeptember közepén a dombóvári tejüzemben feljegyeztünk néhány észrevételt. Janek Lajos, az üzem vezetője nem tudott minden kérdésünkre pontos választ adni, ezért Szekszárdon á tejipari központban Egyed Dezsőhöz a bérosztály vezetőjéhez fordultunk. — Milyen bérezés illeti meg a vizsgázott fűtőket? Jár-e nekik ebédpénz? — Miért nem számolták el HuQ^őndúikő (inak ró luk is... Jegyzetfüzetemben még mindig őrzöm azt a lapot, amelyre a pálfai egészségügyi gyermek- otthon egyik kis gondozottja a nevét és & szülei címét írta. Ennyit már megtanult a tizenhárom éves kislány, eny- nyit sikerült hosszas, fáradtságos munkával elérni a gyógypedagógusoknak... Az idén háromszázra emelték az ágyak számát a pálfai egészség- ügyi gyermekotthonban. Szép környezetben — volt Apponyi-kastély — háromszáz nyomorék gyermek él, némelyik születésétől, vagy két- három éves korától, addig, míg nagykorú nem lesz. Az intézet ebben az évben jubilált, 1954-ben helyezték el itt az első csoport gyermeket. Azóta évről évre több lesz az ágyak száma, és természetesen ezzel együtt emelkedik a gondozók létszáma is. Száraz tények ezek csupán, mégis bizonyító erejűek. De nem annyira a statisztika. inkább az itt dolgozó emberek véleménye, viselkedése mutatja, hogy milyen féltő gondoskodás veszi körül ezeket a gyerekeket. Az ápolónőkre gondoltam itt elsősorban, vagy ahogy itt mondják, a gondozónőkre. Nem tudom, milyen meggondolásból más az elnevezés, mert munkájuk legalább olyan nehéz, fáradságos, mint a kórházban dolgozó ápolónőknek, sőt, több is annál. Nem fizikai, inkább pszichológiai értelemben több, nehezebb. Az asz- szonyok, akik az intézetben dolgoznak, kivétel nélkül a faluban laknak — helyben. Nagyon sokuknak gyermekük is van, egészséges gyermekük. Az intézetben pedig csupa olyan fiúval és lánnyal kell nap mint nap foglalkozatok, akik születési hibából, vagy valamilyen betegségből kifolyólag nyomorékok. Ennek a munkának a lelki hatását azt hiszem nem kell magyarázni. A gyermekek — az adott lehetőségek között — a legkielégítöbb ellátásban, gondozásban részesülnek. Hozzájárul ehhez a szép környezet, szanatóriumnak is beillő szobák, ahol elhelyezték őket. Rend, tisztaság mindenütt, csem- pézett folyosók, beépített szekrények, színes ábrákkal díszített foglalkoztató-termek, fürdőszobák. A környezet kétségtelen hatása mellett, sokkal nagyobb értékű az emberek gondoskodása, szeretete, ami az itt elhelyezett gyerekeket körül veszi. Az ország minden részéből vannak itt betegek a legkülönbözőbb, sokszor még az orvosok számára is gondot okozó betegségekkel. A háromszáz gyermek ellátását nagy apparátus, ösz- szesen 142 ember végzi. Két főnővér: Heller Jánosné és Rompos Julianna irányítja a hetvenöt asszonyból és lányból álló gondozó gárdát. Nagyon sokan elvégezték már közülük a speciálisan gyógypedagógiai tanfolyamot, másik részük most tanul. Szeretnek itt dolgozni, — Ezt hallottuk Hollósi István intézetvezetőtől, a főnővérektől, ezt mondták maguk a gondozók is. Volt már rá eset, hogy egy szabadnapos asszony bejött az intézetbe, mert nagyon hiányoztak neki a gyerekek. Szeretik őket, mintha csak a sajátjuk lenne. És ami nagyon fontos; túl jutottak már az első időkben természetesen jelentkező levertségen, elkeseredésen, és most már úgy beszélnek minden gyerekkel, mintha teljesen egészségesek lennének. Hogy milyen nagy hatással van ez a gondozottakra, azt csak azzal lehet bizonyítani, hogy egyetlen síró arcot, egyetlen kesergő gyermeket sem láttunk. A „jó szó mindennél többet ér” elv helyessége itt fényes bizonyítást nyert. A foglalkoztatható gyermekek képzését egy pedagógus, Balogh Mária végzi. Nagy fáradságot és legalább ugyanannyi türelmet és hozzáértést igényel ez a munka. Balogh Mária hivatásának választotta. Legpontosabb és igazán hiteles véleményt a szülök tudnak mondani, akik minden hónap első vasárnapján meglátogatják gyermekeiket. Sokszor 100—150 látogató jön vasárnaponként. Minden látogatás egy kicsit megnyugvást is jelent a szülőknek. Látják, hogy gyermekeikért mindent elkövet a társadalom, az emberek. KÓNYA JÓZSEF nyicska Dezsőnek augusztus 20-át amikor dolgozott? Szabályos-e, hogy a fűtők kezelik a szivattyút, amikor az távol van, a kazántól? A karbantartók túlmunkája kiadható-e csúsztatásban? — Tizenkétórázhatnak-e a fűtők? A Munka Törvénykönyvének paragrafusai alapján tisztázódtak a vitás kérdések, egy hét múlva a tejipari központban közölték, hogy egyes mulasztásaiért megrótták az üzemvezetőt, és ő máris változtatott a hibákon. Októberben újból felkerestük az üzemet, és személyesen is meggyőződtünk: valóban javulás tapasztalható. Az üzemvezető zakó helyett fehér köpenyben fogad. A bolygókeverő kád csapját kijavították, már nem csöpög a tejbe az olaj. Uj laboratórium készült a szűk, régi helyett. Frissen festettek a falak, visz- szaragasztották a lepotyogó csempéket. A karbantartók új műhelyben dolgoznak és mióta ittjártunk, nem került sor munkaidő utáni gépjavításra. Október 1-től napi 8 órát dolgoznak a fűtők, megkapták elmaradt járandóságukat, de ebédpénz valóban nem illeti meg őket. Annyi változás történt, hogy alig győzzük felsorolni. A hangulat elégedett, az emberek maguk sem tudnak olyan problémát említeni, amelyre ha van lehetőség, ne intézné el a vezetőség. Jövőre is szükség lehet rá? A Garay mozi bejáratánál már hetek óta látni egy plakátot, ami arról értesíti a mozilátogatókat, hogy a kertmoziban elveszett tárgyaikat átvehetik megfelelő igazolás után. Eddig csak egy ember jelentkezett aki az ottfelejtett ülőpárnáját visszakapta. Gazdáját várja még egy ülőpárna, egy fej kendő, és egy gyermekpléd, eddig még senki sem érdeklődött utána. Talán arra gondolnak a feledékeny tulajdonosok hogy jövőre is szükség lehet rá, és akkor helyben megtalálják? « ká jé —
