Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

ár 3* ^.fe^ZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNÁ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 251. szám >«» ».».V.V.Vrt > IMU AKA: 80 FILLÉR Vasárnap. 1964. október 25. intornyán I 5. o. ) Hétköznap Simontornyc (Képes riport 5. Kulturális melléklet \ (6.-7. o.) Szekszárdi éjszaka (8. o.) Részletes jelentések Tokióból dl. ó.) Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága október 23-án ülést tartott. Az ülésen Kádár János elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi, Bizottságának első titkára beszámolt a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya vezetésében be­következett változásokról, illetve azok hazai és nemzetközi visszr hangjáról. A Központi Bizottság a beszámolót egyhangúlag tudo­másul vette és úgy döntött, hogy e kérdésben elfoglalt egységes állásfoglalását határozatként nyilvánosságra hozza. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága október 23-i ülésén foglalkozott a Szov­jetunió Kommunista Pártjának és a Szovjetunió kormányának vezetésében beállott személyi vál­tozásokkal, azok hazai és nemzet­közi visszhangjával. Meghallgatta a Szovjetunió Kommunista Pártja október 14-i Központi Bizottsági üléséről kapott tájékoztatót, meg­erősítette e kérdésben pártunk részéről már elhangzott meg­nyilatkozásokat, álláspontját a kö­vetkezőkben foglalta össze: A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága a kapott tájékoztatás alapján megérti, hogy N. Sz. Hruscsov elvtárs, — aki jelentős érdemeket szerzett a szocializmustól idegen személyi kultusz leleplezésében, a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. és XXII. kongresszusa történelmi je­lentőségű vonalának kimunkálá­sában, a békéért és a nemzetközi biztonságért folyó harcban —, a gyakorlati munkában már nem tudott eleget tenni azoknak a fel- adaloknak, amelyek magas pozí­cióiból reá hárultak. Sajnálatos módon vezetési módszereiben hi­bák adódtak, kora és egészségi állapotának romlása miatt ezek Növekedtek. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a világ haladó erőivel együtt nagy fon­tosságot tulajdonít annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága nyomatéko­san hangsúlyozza, hogy politikája a jövőben is változatlanul a XX. és XXII. kongresszus, a kom­munista- és munkáspártok 1957. és 1960. évi nyilatkozatai alapján áll. folytatja a harcát a kommu­nizmus építése programjának végrehajtásáért, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom egy­ségéért, a békéért, a békés egy­más mellett élésért. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ez al­kalommal is kifejezi teljes bizal­mát a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága iránt. Üdvözli L. I. Brezsnyev elvtár­sat, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát és A. N. Koszigin elvtársat, a Szovjetun ó Miniszter- tanácsa elnökét, akiket, mint a kommunizmus és a béke ügyé­nek régi harcosait, a XX, kong­resszuson kialakított politikai vo­nal kimunkálásának részeseit és képviselőit ismerünk. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága mélyen meg van győződve, hogy a ma­gyar és a szovjet nép megingat­hatatlan barátsága, a két párt és a két kormány szoros együttmű­ködése a jövőben még tovább erősödik. Pártjaink egyetértése, népeink barátsága szilárd elvi alapokon nyugszik. Változatlanul az internacionalizmus egyik fő mércéjének tekintjük az első szo­cialista államhoz, a Szovjetunió­hoz való viszonyt. A Magyar Szocialista Munkás­párt töretlenül folytatja tovább eddigi politikáját, a XX. kong­resszus eszméi, az 1957. és 1960. évi közös tanácskozásokon elfoga­dott okmányok szellemében, a békés egymás mellett élés meg­valósításáért, a békéért, a társa­dalmi haladásért. Pártunk foly­tatja következetesen munkáját és harcát a VIII. kongresszus hatá­rozatainak megvalósításáért, a szocialista demokrácia további fejlesztéséért, a szocialista nem­zeti egység kialakításáért. Minden erővel dolgozunk gazdasási és kulturális építőmunkánk újabb sikereiért, a szocializmus teljes felépítéséért. (MTI) A vetési tervet feltétlenül teljesíteni kell A megyei operatív bizottság javaslatai a munkaszervezésre — Kérés az állami gazdaságokh oz A rendkívüli körülményekre való tekintettel a megyei mező­gazdasági operatív bizottság egy sor intézkedést tesz a mezőgaz­dasági munkák legcélszerűbb megszervezésére, illetve javasol­ja a termelőszövetkezeteknek, ho­gyan lehet legjobban kihasználni a gépeket, és minden kis időt a vetéshez. Mindenekelőtt leszögezték az operatív bizottság ülésén: a vetési tervet feltétlenül teljesíteni kell. Semmi sem lehet indok arra, hogy a tervezettnél kisebb területen vessenek kenyérga­bonát, bármelyik gazdaság­ban. * Eddig csaknem teljes pontosság­gal bevált az osztrák meteoroló­giai távprognózis, egész nyáron és az ősz elején. Továbbra is esőt jelez, tehát nem várhatunk kedvező időjárást. Ez is sürgeti a mezőgazdasági üzemeket, hogy használjanak ki minden időt, minden órát. Nagy szervezettség­re' van szükség. Mentik a termést A pálfai d Ez az első kérdés másodszor is: — Nem jött még fel? — A legmélyebb pontokon, a keréknyomokon már feljött. A község alatt, a hídnál állunk, amely enyhe magaslat: Messzire el lehet látni, a távolba is, ahol a dűlőutakon szekerek tűnnek fel, s mintha egyhelyben állnának, pedig haladnak, csak hát lassan. Nagy a sár. Ilyenkor szokás mon­dani, hogy kerékagyig érő. A fő- agronómus azt ajánlja, induljunk tovább. A Tüske-pusztai kijáró­nál ugyanis találkozhatunk a fo­gatokkal. Pleck Lajosné, akitől az imént kétszer kérdezte meg a főagronómus, hogy nem jött-e még fel a talajvíz, haza tart. Ű már végzett. Délelőtt özvegy Nász Györgynének, és Szabó János­áénak segített, akik most már szintén végeztek a répaszállítás­sal. Hiába, ezeken a pálfai embere­ken nem fog ki az idő. Lehet akármilyen, a szövetkezeti gazdák mégis csinálják a dolgukat. Ösz- szefognak, segítik egymást, van fegyelem, s érvényesül a pontos­ság. A répát az idén olyan terü­leten termelték, amely veszélyes zóna. Pár napos eső már elég ahhoz, hogy feltörjön a talajvíz. Ilyen helyzetnek viszont nem szabad előadódnia, mert, ha meg­várnák a talajvizet, akkor el­veszne a termés. E hét elején jelentkezett a veszély. A Sión a vízállás emelkedett, a folyócska hízni kezdett, és lent a völgyben, a dolgozó emberek egyre komo- rabb arccal nézték a felhőket, és még gyorsabb mozdulattal szed­ték a termést: Sietni, sietni, si­etni. Az utakon erőlködve húzták a lovak a terhet, s a fogatosok ke­ményebb készei markolták a gyeplőszárat. A traktorosok is bereket, hogy dolgozzanak, amiatt erre a területre vonultak, mivel kell velük gyakran civakodni, a búzavetést befejezték. Szóval hogy nem kímélik magukat. Ami­senki nem gondolt másra, kizá- kor napokkal ezelőtt a Sió vize rólag a termés megmentésére. jelezte a veszélyt, kora reggel —- Egyre vigyázzatok. Ne hajt- asszonyok jelentek meg az iro- sátok ki a lovakból a csikót — dán: Befogni - ezt követelték. kérlelte a fogatosokat Lázár Ist­ván főagronómus, akivel a Tüs­ke-pusztai kijáróhoz tartunk. Ut közben valaki hírül adja. Kajári S hamarabb kiértek a lóistálló­hoz, mint a fogatosok. — Esik az eső. Akkor is menjünk — jelen­Jánost, az egyik fogatost meg- tették ki az asszonyok, rúgta a ló. Komolyabb baj sze- ! Ezt a főagronómus mesélte el, rencsére nem történt. A sérültet ®s ef lehet hinni. Eközben a nyomban az orvoshoz vitték, kocsikaraván kiért a kövesutra. Ilyenkor kell a legjobban vi- Kajári József fogatát ifjú Csonka gyázni, mert ideges az ember is, István brigádvezető hajtja. La­ci jószág is. kos Gyuláné, a tanácselnök fe­Ifjú Mohai József fordul ki el- lesége gyulog lépked a kocsi mel- sőként fogatával a kövesútra. A lett. A dűlőúton nem akart fel- többiek még messze mögötte van- j ülni a szekérre, hogy könnyebb nak. — A holt derékon van egy ka­paszkodó, ott a legnehezebb, — mondja. — A hídnál kellene kijönni — ajánlja neki a főagronómus. — Egyforma ez mindenütt. Ifjú Mohai József konyákig sá­ros, gumicsizmát visel, elég rá­nézni, és máris tudja az ember, hogy az átázott földeken renge­teg a kínlódás, az erőlködés. — Jobb időt nem tárhatunk — így mondja a fogatos, s igaz is, nincs értelme jobbra számíta­ni. A főagronómus viszont zsör­tölődik. — Azt mondtam, deszkát ne tegyenek, mégis feltették. Ez is nyom legalább fél mázsát. — Sietni szeretne az ember — szabadkozik ifjú Mohai József. — Megértem, persze, hogy meg­értem — bólint a főagronómus legyen a lovaknak. A kövesúton ült fel ő is, a többi as tsony is. — Elpusztulunk — kiált le a kocsiról egy csupakalap ember, de nevet. Tóth Pál után Falb László fo­gata következik, majd jönnek a többiek. Tizennégy lófogatot szá­molok meg. — A Horváth gyerek ott áll a holt-derékban, elakadt. — Miért nem húztátok ki? — Messzire elhagytuk. A von­tató utoléri, az majd kihúzza. — Ahol a gépek járnak, ott mi már nem tudunk létezni. — Keressetek új csapást. — Megpróbáljuk. E néhány mondat is bizonyít­ja. hogy mit jelent ebben az ősz­ben menteni a termést. A fo­gatosok tovább hajtanak, a váj­tál vasútállomás felé, a főagronó- de azért kíméljék a jószágot, I mus pedig büszkén közli: Látja, és magukat is. \ a pálfai embereknek nincs párja. A pálfai közös gazdaságban te- j hát nem arra kell- bíztatni az em- ' , SZEKULITY PÉTER nyérgabona vetése. Valamennyi nehéz univerzális gépet a szántás és a vetés munkáiba kell állítani. Viszont a termények, főleg a fagyra érzékeny burgonya, cukor­répa betakarítása is sürgős, ezért hogy a szállítás minél kevesebb gépet vonjon el a vetéstől, a táblák végére kell hordani a cu­korrépát, a burgonyát pedig a szedéshez közel elvermelni, tá­rolni. Minimálisra kell csökken­teni a szállításokat. A MÉK-re is vonatkozik ez a határozat, tehát nem ragaszkodhat még 20 kilomé­teres fuvarokhoz sem, hanem a körülményeket kell szem előtt tartania, és ügyelni arra, hogy a termények tárolása jó, szakszerű legyen. A szüret mielőbbi befeje­zését segítsék elő azzal, hogy a pincegazdaság vasárnap is vegye át a mustot. Erről intézkedik az operatív bizottság. A rakodásban, a cukorrépa minél gyorsabb szál­lításában illetve a tábla végére való lehordásában alkalmazzák a gépállomások és szövetkezetek a markológépeket. Ahol még van betakarítatlan napraforgó, feltét­lenül kombájnnal csépeljék még akkor is, ha a gép nem tud járni a nedves földön. Állítsák a dű 6- útra és hordják bele lovas kocsi­val a napraforgót. Erőgépet nem szabad elvonni a csépléshez. A kukoricatörést jelenleg csak ott kell szorgalmazni, ame­lyik táblába őszi vetés kerül. Más területeken viszonylag lassí­tani kell a szedést, és a már em­lített növények betakarítására mozgósítani az erőket. A kukori­ca bírja legjobban az esőt és a fagyot, tehát legtovább várhat. A szállításban a fogatokat maximá­lisan használják ki a termelőszö­vetkezetek. Az esős napok alatt remélhe­tőleg rendbehozták a gépeket mindenütt és most teljes erővel folytatódhat a munka, szinte éj­jel-nappal. Ha az időjárás úgy engedi, hogy például vasárnap dél­után lehet vetni, vessenek, s ne várjanak hétfő reggelig. Szükséges lófogatokkal is vet­ni, vegyék elő a legjobban használható lóvontatású vető- gépeket, amelyek nem ragad­nak be könnyen a nedves földbe. Most legjobb vetni frissen szán­tott talajba; nem szabad várni, hogy ülepedjen, egyrészt mert esőre mindig van kilátás, más­részt túlságosan megtömődik, ha várnak. Ahol nincs lehetőség az összes vetésre szánt terület idő­ben való megszántására, ott egy- egy táblát ütemezzenek át, hogy ne késsenek a gabonavetéssel. A rendelkezésre álló vegysze­rekkel meg kell védeni az elve­tett gabonát a mezei pocoktól és a csócsárlótól. A megyei mezőgazdasági opera­tív bizottság kéri az állami gaz­daságokat, hogy ahol előbb befe­jezik a vetést, mint a környék­beli termelőszövetkezetek, adja­nak segítséget a tsz-eknek, hiszen az egész ország érdeke, hogy meg­felelő időben megtörténjék a ke­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom