Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-25 / 251. szám

i

TOLNA MEGYE* NÉPÚJSÁG

1964. október 25,

München közelről

Befejeződtek az alapszervezeti

vezetőségvaiaiztó KiSZ-taggyülések

írta: Dusán Szavkovies

780 000 fiatal az eseménysorozaton

Hosszú nyugat-németországi utazásomon szerzett első benyomásom — a pedantéria. Már a müncheni pályaudvaron megismerkedtem ezzel, a németekre oly jellemző jelenséggel. Szomjas voltam és a félig üres vasúti1 étteremben vettem egy üveg ásványvizet. Aztán leültem az egyik asztalhoz, mert nyugodtan akartam kortyolgatni a folyadékból. Azonnal odalépett azonban hozzám a pincérnő és határozott udvariassággal megmagyarázta, hogy az ásványvizet a söntésnél vettem, megspóroltam a 10 nfenninges kiszolgálási díjat, s ezért állva kell meginnom.

A MÁSODIK BENYOMÁSOM — A PÉNZ

Már a telefonfülkében, amikor egy müncheni barátommal beszélgettem, titokzatos szavak gyulladtak ki: Bitte zahlen! Bedobtam még két 10 pfenningest és folytattam a beszélgetést, de az volt az érzésem, hogy még egy perc sem telt el, amikor a figyelmeztető vörös betűk ismét kigyulladtak: bitte zahlen! Ezek a kisebb-nagyobb pénzösszegeket követelő vörös betűk végigkísértek utamon, mindenütt láthatatlan pfenningeket nyeltek, mindenütt pénz rejlett, minden kis utcaszakasznak megvolt a maga taxamétere, minden talpalatnyi pázsitnak megvolt az ára és persze minden toalettnek is, minden szolgáltatásnak, de még a legkisebbnek is megvolt a maga kis pirosbetűs jelzőtáblája, amely kérlelhetetlenül követelte: bitte zahlen!

Százszor is elgondoltam, mi történik, ha kiürül a zseb, mi történik azzal, aki még a templomban is kigyulladó vörös betűk előtt fölemeli kezét a megadás jeléül? Még rágondolni is rossz.

SZTRIPTÍZ A BONGO- BÁRÓAN, VAGY KREMATÓRIUM DACHAUBAN?

Az első napon bőven volt időm, elhatároztam, hogy megnézem a hasonló nevű városka közelében lévő volt dachaui koncentrációs tábort. Körülbelül 15 kilométernyire van Münchentől. Taxit béreltem, amely mellesleg szólva, itt sokkal drágább, mint odahaza. Bár egy ekkora út igazán szép üzlet a magántaxisnak, a középkorú német, aki a fuvart vállalta, nem lelkesedett túlzottan.

„Mióta van Münchenben?” — kérdezte.

„Tegnap érkeztem.”

„És máris Dachaut akarja látni?! Mi látnivaló van ott!. Miért megy minden külföldi Dachauba! Talán medvét táncoltatnak? Talán húsz egynéhány év nem elegendő, hogy elfelejtsenek egy kis terecskét, amelyen valaha valami történt?”

Körülbelül így hangzott a sofőri tétel — de nemcsak az övé. A mindenütt oly gyakran kigyulladó vörös betűkön kívül olyanok is kigyulladnak, amelyele körülbelül azt mondják: „Hagyják már békében a múltat, hiszen már annyi év eltelt, ami volt az volt!”

Oly sokszor hallottam ezt!

Mindig ugyanezt és mindig új

formában.

..Nem lenne jobb, ha elvinném a Bongó-bárba? A legszebb sztriptíz-táncosnőket láthatná! Már reggel kilenckor kezdődik, non stop. Hát nem jobb, mint az az átkozott krematórium? — folytatta keserveit a sofőr.

(Wir Wollen Vule! Mi isszuk a legjobb sört!)

A táboron belüli parkolóhely tele volt külföldi rendszámú kocsikkal.

..Uram isten! — mondotta a sofőr. — Én nem megyek tovább, nekem elegem van az egészből! Majd itt megvárom!”

Miután megígértem, hogy nem maradok sokáig, elindultam a volt haláltábor barakkjai felé. Micsoda élet! Nyoma sincs a halálnak. A táborra már csak a bejáratnál épült hatalmas emlékmű, a krematórium és az Apell-Platz emlékeztetnek. A barakkok benépesültek, tarkára festették őket. az ablakokban virágcserepek és mosott ruha szarad a fukar német napsütésben.

Mennyi gyerek szaladgál ugyanazokon az ösvényeken, ahol kiéhezett, beteg emberek hosszú sorai vonszolták végig magukat a krematórium rettenetes máglyái felé. Most egy kövér asz- szonyság pirongatja itt öt gyermeke egyikét!

A barakkok tele vannak emberekkel. kiskeresetüekkel. Nem félnek a szellemektől és nem érzel- gősek. A tető, az tető és ami volt, az volt, urak, — kígyóinak a kis láthatatlan betűk! — itt az ideje, hogy végre békében hagyják a múltat.

Ez a rengeteg turista, aki kihasználja a kis napsütést és drága fényképezőgépeket kattogtat- nak, nem hagyják békében a múltat.

„Nem értem, miért nem bontják le már ezt az átkozott Dachaut'’ — mondotta induláskor a sofőr.

Az egyik barakk faláról hatalmas, tarka reklám nézett utár nunk: „Wir wollen Vule!”

A Vule sör, kitűnő bajor sör. Tehát sört akarunk, jó bajor sört.

A BÉKE ANGYALA ÉS

A HOFGARTENI ROMOK

Ugyanezen ‘a napon egy furcsa és mulatságos békeangyalt láttam, aki magasságával túlszárnyalta Münchent így hívják: Békeangyal.

Ez az angyal gyakran utazik méltóságteljes kőtalapzatáról — a raktárba. Körülbelül húszévenként, emelők és daruk segítségével, elhagyja helyét és elköltözik valami védett bunkerbe. Ott pihen néhány évet, majd visszatér régi helyére.

Furcsa egy angyal. Le kellett volna fónyképeztefnem magam mellette, de nem volt rá időm. A hatalmas romhalmazhoz siettem a Hofgartewbe, amelyet még reggel láttam, Dachauból jövet és magára vonta a figyelmemet. A gazzal benőtt, kísérteties, megcsonkított, tűzemésztette, hatalmas. csupaszfalú épület úgy áll, München közepén, mint a német „szenvedés” szimbóluma, mint az ifjabb nemzedékhez szóló nemzeti emlékmű — hadd lássák, mennyit szenvedtek az öregek, hogyan harcoltak, és milyen „lelketlenek” voltak az ellenségek.

A Hof garten fölött uralkodó romhalmaz lebontását senki sem követeli.

Bontsák le azt az átkozott Dachaut! *

Hadd maradjanak a romok. A romok — mi vagyunk, németek, ez a mi szenvedésünk, ez a mi Golgotánk. A másét vigye az ördög, merüljön feledésbe!

Egyesek szerint a romokat „a történelem miatt” hagyták meg, mások szerint azért, hogy reklámozza a német csodát. Egyesek szerint a németeknek jól eszükbe kell vésőtök a Hof garten fekete falait és nem szabad feledniök. A naivabbak szerint egyszerű városi kuriózum, hogy ne mondjuk, emlékmű. Akárhogy van, a Hof- garten romjai állnak.

JÁTSZADOZÁS HÁROM HEGYEN TŰÉ

Ezen az első müncheni estén három hegyet láttam, melyek a legrészletesebb térképeken sem szelepeinek. A három hegy mindössze húsz éves, München újjáépítése során idehurcolták a lerombolt házak, a megtisztított utcák törmelékét.

így keletkezett a három hegy, a három törmelékhegy, és a legmagasabbikra keresztet állítottak. mert a beton, a vakolat és tégladarabok között emberi csontok is voltak.

Milyen magasra nőtt a három furcsa hegy! Mo*t zöldek, lan- kásak. Fönt, a magasban gigászi kereszt. Valaki azt mondta, hogy emlékparkot létesítenek majd itt, hogy szomorú, vagy vidám kirándulóhely lesz és a szenvedésnek egy újabb emlékműve.

De talán tanulság is?

Mert e három szomorú hegy mögött Wermacht kiképzőtábor működik. A három szomorú hegy mögött ágyukkal játszadoznak, és olykor tompa dörgés hallatszik. Az aoéllövedékek néha beletalálnak a hegyeik testébe és belül magzörren a beton, a vas, az üveg, a tégla és — az emberi csontok.

J? ánézve olyan, mint bárme- 11 lyik határidős napló, csak belelapozva más. „Vezetőségi ülést tartunk..taggyűlés lesz, megkezdjük a pártoktatást.'’ Dátumok, rövid, egysoros bejegyzések, emlékeztető mondatok. És van egy sor írás, amelynél érdemes megállni, elidőzni: „Beszélni az igazgató elvtárssal, F. A. ügyében”.

A beszélgetés nagyjából így zajlott le, Vörös Antal igazgató és a párt titkár, Karászi András köBolgár pártmunkásküldöttség látogatása Szekszárdon

A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának hattagú küldöttsége, amely az MSZMP KB. meghívására hazánkban tartózkodik, szombaton Velko Szem- kov, a Központi Bizottság tagjának, a Vidin megyei PB. első titkárának vezetésével Szekszárdiba látogatott. A küldöttség tagjai: Paun Salbov, Pazardzsik megyei PB. titkára, Atanász Könev, Szil- j ven megyei PB. titkára. S la vb a Milcseva, Mihajlovgrád megyei PB, titkára, Petep Hürpov, BKP,

Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa és Ve- szelin Dikov a Plovdiv megyei PB. mezőgazdasági osztályának vezetője, szombaton ellátogattak a Szekszárdi Állami Gazdaságba, ahol tanulmányozták a pártmunka módszereit, elbeszélgettek a vezetőkkel és dolgozókkal. A küldöttséget Virág István elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, Mohácsi Károly, a gazdaság igazgatója és Kemény István párttitkár kísérte.

zött:

— Igazgató elvtárs! F. A. nálam volt. Panaszkodott lakásügye miatt.

— Gondoltam, hogy lesz folytatása a vele való beszélgetésnek. Vártam is. Sajnos nem tehetünk mást. A titkár elvtárs is tudja, a lakásra szükségünk van. Technikust kell felvennünk. Jelentkező lenne, méghozzá jó szakember, s nem akarnánk elszalasztani. Egy feltétellel jönne hozzánk; ha biztosítunk lakást. Ez az egy lakás van, ami számításba jöhet, de sajnos csak elméletben van meg. Úgy látom, hiába a szép szó, az erélyes beszéd. F. hajthatatlan. Kereken megmondta, nem költözik ki. Bármi történjék, a lakást nem adja át. Ezek után

Országszerte megválasztották a KISZ alapszer vezeti vezetőségeit. A Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságánál elmondották az MTI munkatársának, hogy a több mint 21 000 taggyűlésen mintegy 780 000 fiatal vett részt. A beszámolók és az ezeket követő véleménycserék sokoldalú képei adtak az elmúlt időszak munkájáról, s nemcsak az ifjúsági szövetség életével, szervezeti kérdéseivel foglalkoztak, hanem felölelték életünk úgyszólván valamennyi területét. Az eseménysorozaton mintegy 80 ezer ifjú kommunista mondta el gondolatait, tolmácsolta kéréseit, és terjesztette elő javaslatait a következő hónapok, évek munká- jáne.k, az ifjúsági szövetség életének gazdagítására.

Az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések fórumain egyebek között szóvá tették a fiatalok. hogy sokhelyütt csak rendkívüli. ünnepi alkalmakra nyitják ki a művelődési házakat, s az „illetékesek” valósággal lakat alatt őrzik a klubszobák, a játéktermek, a könyvtárak kulcsát. Számos helyen azt sérelmezték, hogy a KISZ-védnökség része1 ként, az ifjúsági szövetség kezdeményezésére; falusi fiatalok százai tesznek ugyan mezőgazdasági szakmunkásvizsgát, de az iskola elvégzése után — az esetek nagy részében — a termelőszövetkezetekben nem kapnak képesítésüknek megfelelő beosztást.

! örvendetes tapasztalata az alapszervezeti vezet őségválasztó taggyűlések sorozatának, hogy á kiszisták szerte az országban hasznos, jól mérhető és értékelhető vállalásokat tesznek az ipar,

1 a mezőgazdaság különböző feladatainak megoldására, s az ön- I kéntes kötelezettségeket úgyszól- . ván kivétel nélkül teljesítik is.

I A 21 000 taggyűlésen mintegy 120 000 fiatalt választottak be az alapszervezeti vezetőségekbe a i kiszisták.

| Az alapszervezeti taggyűlések után, ezekben a napokban — november 15-ig — a járási, városi ! és kerületi küldöttértekezletekkel folytatódik az eseménysorozat, majd november 10-e és 25-e között tartják a megyei és a ! budapesti küldöttértekezleteket. (MTI.)

Cseiftéltifsfc. SOROKBAN

i in ■ ii i—111 n im ...... —

A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Svájci Munkapárt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 20. évfordulója alkalmából.

*

Andrej Grecsko marsall, a szovjet honvédelmi miniszter első helyettesének vezetésével Leontin Salajan hadseregiábornok, román honvédelmi miniszter meghívására szombaton szovjet katonai küldöttség érkezett Bukarestbe.

Grecsko marsall és a küldöttség tagjai megérkezésük után látogatást tettek Salajan miniszternél.

*

Mint a Reuter közli, Eduardó Frei, a legutóbbi chilei elnökválasztások győztese sajtóértekezletén megerősítette azokat a korábbi jelentéseket, hogy a Kuba- ellenes vesztegzár fellazítására törekszik. Kijelentette, hogy szorgalmazni fogja azoknak a Kuba- ellenes intézkedéseknek a felülvizsgálatát, amelyeket az Amerikai Államok Szervezete hagyott

jóvá. „Ennek a lépésnek az a célja, hogy helyreállítsuk diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatainkat Kubával” — mondotta.

*

Az ENSZ 41 tagállamának képviselői pénteken levelet intéztek U Thant főtitkárhoz. A levelet 80 latin-amerikai, 16 afrikai és ázsiai továbbá öt európai tagállam írta alá. Ebben arra kérték U Thantot, hogy a 19. közgyűlést, amely az eredeti tervek szerint november 10-én nyílna meg. halásszák el december 1-re.

A közelmúltban az ENSZ-ben már folytak tanácskozások erről a kérdésről. A levelet aláíró tagállamok álláspontja az, hogy a közgyűlés elhalasztása a világ- szervezet érdekeit szolgálná és hozzájárulna ahhoz, hogy munkája építőbb legyen.

Hírügynökségi jelentések szerint most további tárgyalások folynak arról, hogy a kéréshez több tagállam hozzájárulását is megszerezzék és létrejöjjön a többség.

<5^ m&

gondolhatja, hogy elvesztettem a türelmemet — mondja az igazgató;

— Igazgató elvtárs, az az ember meg van sértve. Annyira megsértődött, hogy két hónapig még a tagdíjfizetéssel is elmaradt. Amikor megmondtam neki, hogy ez mivel jár, majdnem sírva panaszolta el baját. Nem tudom, az igazgató elvtárs ismeri-e, milyen körülmények között élt, mielőtt hozzánk került. Nekem elmondta, és nagyon elgondolkoztam rajta.

Valamelyik alsónyéki tanyán lakott. Hogy milyen lakásban, azt el lehet gondolni. Egymás után születtek és haltak el gyerekei. Az egészségtelen lakásban meghűltek, megbetegedtek. Nagyon megsajnáltam, amikor azt mondta:

— Tudjátok is ti milyen érzés egy szülőnek minden második évben gyereket temetni. Én tudom. Három gyereket temettem el egymás után.

ÍVJ ióta lakást kapott, két gyer- mekük született. Egészségesek, éietrevalóak. Ragaszkodik ahhoz, hogy maga és családja emberséges körülmények között éljen. Ez magában is elég volna, de van más, ami még mellette szól. F. A. párttagsága 1945-ben kezdődött, amikor az ország másik felében még dúlt a harc, dörögtek a fegyverek. 1946-ban is megmutatta a szívét. Ingadozás nélkül állt a párt mellett. És ha jól emlékszem, 12 éve dolgozik a gépállomáson.

— Szerveztem a pártot, szerveztem a tsz-t. Akkor jó voltam, amikor a munka nehezét kellett végezni, és most túl akarnak rajtam adni — panaszolta. De ha nem mondja is, tudom. — Sokat kint éjszakáztunk a traktoron, hétszám éltünk száraz koszton. Örültünk, ha néhány órát pihenhettünk a brigádkocsiban. El lehet gondolni, mennyire fájlalja* amikor hallja: Elmaradtál a fejlődésben, nem tudunk tovább foglalkoztatni.

— Nézze, titkár elvtárs, ezek az idők előttem sem teljesen ismeretlenek. Magam is kijártam a nehéz idők iskoláját. De értsék