Tolna Megyei Népújság, 1964. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-02 / 231. szám

IÍSn-1. október 2.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Ás a kötelező plüss

A reggeli munkaelosztás nem volt alkalmas a beszélgetésre. Későbbi időpontban állapodtunk meg, de a majdnem estébe nyúló beszélgetés sem volt teljesen zavartalan. Egyszer a telefonhoz hívták az agronómust, másszor a brigádvezetőnek, vagy másnak akadt kérdezni való ja.

— Sajnos, az agronómus nem rendelkezhet szabadon az idejével — mondja mentegetőzve Cse- kei Kálmán, a kétyi Kossuth Tsz fiatal agronómusa. Mig ezt mondja, várakozóan néz, de szemmel láthatóan más kérdésre számított, mint amit feltettem.

— Miért vállalta, Csekei elvtárs a tagjelöltséggel járó pluszt?

Néhány másodpercig hallgatott, látszott rajta, hogy nagyon meglepődött, s erősen gondolkodik, hogy mit is válaszoljon.

— Leegyszerűsítve a dolgot, azt mondhatnám: úgy érzem, hogy a

pártban van a helyem — mond-, ta.

— Szeretném, ha nem ilyen szűkszavúan mondaná el véleményét. Nyilván történt valami, amelynek következtében megérett Csekei elvtársban az elhatározás, hogy tagjelöltségét kérje.

— Mióta dolgozik a tsz-ben?

— Második éve, hogy itt dolgozom. Korábban Murgán voltam agronómus, onnét kerültem haza. Hogy miért vállaltam a tagjelöltséggel járó pluszt? — kérdezi vissza és válaszol is rá.

— Hárman vagyunk, akik a tagjelöltségünket kértük. Köteles Zoltán könyvelő, Lovász Ferenc traktoros és jómagam.

— Ezek szerint mindhármukban együtt érett meg az elhatározás?

— Igen, mindhármunkat egyazon taggyűlésen vettek fel tagjelöltnek.

Ami egy siker mögött van...

bővelkedett. Az együttes kísérői tanúi lehettek egy táncverseny és egy szüreti felvonulás érdekes és mintaszerű megszervezésének. Az elszállásolás és a kitűnő program biztosítása példa lehet, különösen. ha arra gondolunk, hogy megyénk idegenforgalmának fellendítésében a jövőben nagy szerepet szánunk a sárközi táncnapoknak és a szekszárdi szüreti mulatságnak. A háromezer lelkes községben könnyedén és kedvesen elszállásolták a nagyszámú vendégsereget és az esti szerepléseket közel kétezer ember tekintette meg. Példásan rendezték meg a borversenyt, a gyümölcskiállítást. a lovasparádét, a szüreti felvonulást és a táncversenyt. amelyen a paksiak első helyezést szereztek, népművelési szakembereink pedig kama áztatható tapasztalatokat.

A nagykónyi verbunkos, az ajkai leánytánc, a kisdorogi verbunkos. a háromugrós és a kalocsai páros mindenkinek tetszett. Az összeverődő tenyerek taps jutalmán kívül a zsűri is úgy vélekedett, a paksi tánccsoport teljesítménye volt a legkiemelkedőbb. Boldogan vették hát át a táncosok az első helyezést jelentő, értékes kristályserleget. Mindez a múlt vasárnap történt Kelebi. án. ahol a hagyományos szüreti bált ez alkalommal népi- táncfesztivállal kötötték egybe.

A paksiak sikerének jelentőségét még az is növeli, hogy Bács megyéből és Csongrádból olyan felkészültségű és jó képességű együttesek vettek részt a versenyen. mint a jánoshalmi. tápéi és uszodi népitánc-együttesek.

Magas volt a színvonal és a paksiak csak a tánctechniká- immniimmu

ban. a táncok alapos kidolgozottságában tudták felülmúlni a többi csoportot. Ez viszont a győzelemhez volt elég.

A siker mögött több esztendős készülődés húzódik meg és igen sok támogatás. Az. hogy az együttes az fmsz tánccsoportja. nem zár y ki más intézmények támogatósát. A paksi járási művelődési ház. épp úgy patronálja a táncosokat. mint a gimnázium. és ez lelkesítőén hat nemcsak a csoport tagjaira, hanem az együttes vezetőjére. Bézi Sándorra is. A táncosok áldozatkész felkészülése. szorgos próbáik mellett nem szabad megfeledkezni arról a támogatásról sem, amelyet a MÉSZÖV adott, az utaztatásban.

A paksiak tehát mérlegre tehették ez alkalommal is tudósukat de a kelebiai vendégszereplés más tapasztalatokban is

— És mi volt az előzménye?

— Többször beszélgettünk Molnár András elvtárssal, a járási szervezővel a tsz dolgairól, ö is, de mi is nagyon furcsállottuk, hogy a Kossuth Tsz pártszervezete tulajdonképpen csak névleges.

— Ezt hogy érti?

— Ügy, hogy Kossuth Tsz párt- szervezete néven van emlegetve, ugyanakkor a pártszervezet nyolc tagja közül három a tsz-tag. Furcsa volt az is, hogy a vidéken dolgozó párttagok előtt számoltunk be a termelőszövetkezet helyzetéről, a munkákról, ök is, de talán egy kicsit mi magunk is mintha kívülről szemlélgettük volna a tsz-ben dolgozó három párttag munkáját.

— Most, hogy tagjelölt, hogyan látja feladatát?

— Több lesz a munkám és nagyobb a felelősségem — válaszol .és hozzáteszi: — Most már nem lehet kívülről bírálgatni a párt- szervezetet. A kollektív döntés és a párthatározatok betartása reánk is érvényes. Itt van például a búzavetés. Az idén ősszel 555 hold búzát vetünk, nagyobb részben Bezosztóját. Elég sokat kell vitatkozni a tagokkal azért, hogy ne csak az intézkedést lássák, amit végre kell hajtanunk, hanem az intézkedés ésszerűségét és hasznosságát is. Aztán itt van az őszi mezőgazdasági munka sikeres befejezése, ami szintén nem kis feladat az idős tsz-tagokkal. Másként nem is tudunk végezni, csak úgy, ha a vasárnapi munka végzésére is meg tudjuk nyerni a tsz-tagokat és a családtagokat. Remélem, sikerül — mondja bizakodóan.

— Nyilván könnyebb a munka, mivel községbeli és személyesen ismeri a tsz-tagokat?

— Könnyebb és nehezebb is a helybeli vezető munkája, ezt gyakorlatból mondhatom. Kétyen nevelkedtem, ismernek az idősek, fiatalok, és közvetlenebb a kapcsolatunk. Ezért talán könnyebb, de nehezebb is.

— A tagjelöltségi idő bizonyos próbatétel is. Számolt a nehézségekkel?

— Igen, számoltam. A párttagok sorába kerülni megtiszteltetés, s ezért a megtiszteltetésért érdemes erőfeszítéseket tenni. A tagjelöltség ideje alatt be akarom bizonyítani, hogy érdemes vagyok a párttagságra, ezért vállaltam a tagjelöltséggel járó pluszt.

P. M.

Hozzájárulással — maradok

Vékony, szőke gyerek, géptisztító a Tolnai Pamuttextilben. Tizenhat évesnek látszik, pedig már a tizennyolcat is betöltötte. Rövid nadrágjában otthonosan jár-kel a gépek között. Aki Nagy Bálintot nézi munka közben, alig hinné el, hogy nem is olyan régen még elkívánkozott az üzemből.

— Pestre megyek! Kérem a munkakönyvemet! Nekem ne is beszéljenek, úgyis hiába. — Hárította el magától a közeledést.

Ganczer Józsefet, a párttitkárt azonban nem olyan könnyű „elhallgattatni”. Most is megkérdezte:

— Pestre mész, fiam? Hol dolgozol majd?

— Segédmunkás leszek az Óbudai Hajógyárban, 6,50-es órabérrel.

— Ilyen gyenge fizikummal? Van kikérő leveled? Mit csinálsz, ha mégsem vesznek fel? Ha sikerül, hol fogsz lakni? Próbáltál már megélni havi 1300-ból, amit te olyan hatalmas ösz- szegnek érzel?

Kérdések, amelyekre bizonytalanul, vagy se- hogysem érkezik felelet.

— Nem, Bálint még sohasem osztotta be magának a keresetét. Igaz, itt csak 950 forintot keres, amit hazaad édesanyjának, de négy testvére van. szükség van minden fillérre. Nagyon szeretne öltözködni, szórakozni. „Egyszer vágyóit fiatal!”

— Igen. Öltözködni csak kell. Jó volna modernül. divato -n, He m!ndenekelőtt a lehetőségeket figyelembe véve. Azt mondja, szülei „zörögtek”, amikor egyik keresetéből zakót vásárolt.

— Előzetes megbeszélés nélkül elköltötte a pénzét, csoda-e, hogy otthon mérgelődnek? Ha ilyen könnyelmű, ok nélkül aggódnak-e hozzátartozói és kollégái? Mi történne vele, ha egy idegen városban két hétig még ebéd pénze sem maradna?

Szakmája nincsen. Miért nem tanult?

Előbb keresnie kellett. Talán most könnyebb lesz, a bátyja bevonul katonának, a húga is dolgozni fog.

Jutott-e eszébe, hogy itt a gyárban is lehet szakmunkás?

Azt nem kérdezte, de a fémipari ktsz-be már elmehetett volna átképzésnek. Maga sem biztos, melyik kívánsága erősebb, a továbbtanulási szándék, vagy a nagyváros, a szabad élet utáni vágy?

Ganczer József sokat tapasztalt, nyitott szemmel jár az életben. Beszél Bálintnak az idegen környezetben található, könnyelmű barátokról, a sok nehézségről, amellyel meg kell küzdenie. Érvelések, viták során lassan ing a kemény „úgyis elmegyek” kijelentés.

Barátjának tanácsára mind a ketten elkezdték az esti gimnáziumot.

Hozzájárulással kilépett munkakönyvi bejegyzés helyett — egy fiatal „hozzájárulással maradt”.

MOLDOVÁN IBOLYA

Kémény falazok

A bódé össze akar dőlni. A kazánháztól hajításnyira, a fából tá- kolt építmény tetején kötény nagyságú kátránypapírt durrogat a szél. Csak úgy reng az egész építmény. A gyenge, colos deszkából készült raktár-alkalmatossághoz küldenek bennünket.

— Oda menjenek, ott vannak a kéményfalazók!

Nekiveselkedem az ajtónak, húzom, cibálom. Belülről segítenek. Nagydarab ember feszül az ajtónak. Reccsenés, hatalmas cementfelhő. Prüszkölve állok az ajtóban.

— Itt vannak a kéményfalazók?

— Megfizetik? Kilenc forint az megfizetés? Mi az a kilenc forint egy órára? Másutt a kéményfalazók 20 meg 25 forintért dolgoznak, órabérben. Mi meg a pillér- falazási órabért kapjuk csak.

— Ne zúgjatok, lesz azért prémium is — Krémer Ferenc nyugtatja szaktársait.

— Háromezer-ötszáz forint célprémiumot ígértek.

— ígértek, de nem lesz belőle semmi, mert nem készültünk el vele határidőre. Ha nincs határidőtartás, akkor nincs prémium* Világos.

Nem rajtuk múlott a határidő

Az utolsó méterek felrakása.

— Itt.

Három ember ül a cement . a k- tárban. Kivénhedt, hasadt padlón mutatnak helyet. Üljek le, ha sokáig akarok maradni ebben a torokkaparó, cementporos levegőben. Mert a szél befütyül az ujjnyi réseken, kavarja a cementport.

— Nincs melegedőjük?

— Van. Csak az odalent a kórháznál van.

Ebéd utáni pihenőt tartanak. ' Élénkpirosan parázslik a cigaretbetartása. Egy hetet késtek az állványozók, máskor meg két napig nem volt pillértégla! És próbálja valaki ezek hiányában a 30 méteres kémény falazásának ütemét tartani.

— No, majd a szakszervezet igazságot tesz!

A három kőműves összébb húzza magán a munkaruhát, elindul fél ä magasba, a fotoriporter kedvéért a kémény külső részén* 1 egyébként a kéményben közleKészen áll a 30 méteres kémény.

ta, ha nem szívják, akkor is. Nagy a széljárás.

— Ott fent is meglobogtatja a nadrágot — mondja Schneidler János kőműves. — Hideg van ott. Nagy a cúg.

— Nehéz ott fent, a 28 méter magasban dolgozni. Most is 40 centis kilengése van a kéménynek. Nézze csak!

Kitódulunk a cementraktárból és nézzük a fenségesen, állványerdőben álló kéményt. Mocorog, leng. De gyorsan el kell ugrani, mert felemelt a szél egy nagy pallót, és máris zörögve bukdácsol le az állványról.

— Nekünk is kapaszkodni kell ott fent — mondja Schön György.

— Bizonyára jól megfizetik a falazást.

Felhördül a háromtagú brigád.

kednek. Csak a segédmunkásfiú mászik nagy ügyesen most is, mint mindig, az állványzaton, fel a szédítő magasba, ahol a nehéz pallókat csattogva veri az erős szél... Azután felküldik a délutáni maltert a gyorslifttel a brigád után, elindítják a második rakomány téglát is.

Fent süvölt a szél, itt a kémény tövében is tépi rólunk a kabátot. Felintünk még egyszer a korláton kihajoló kőműveseknek ..;

*

Már elkészült a kémény. Har- j mine méter magas. Szép építmény. Négy kazánból szívja el j egyszerre a füstöt. Hozzákezdtek j az állványzat elbontásához is . . ; j A kéményfalazók meg lejöttek a j magasból, lakást építenek a Ma- I yer réten ..,

i