Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-08 / 210. szám

xrret. szeptember 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egyenletes tervteljesítés — javuló minőség NAPIRENDEN A premizálások tapasztalatai A Bonyhádi Cipőgyár dolgozói az év elején tett versenyvállalá­sukban többek közt arra vállaltak kötelezettséget, hogy a tervezett­hez képest fél százalékkal növe­lik az első osztályú cipők arányát. Az eddigi eredmények azt mu­tatják. hogy a gyár dolgozói ezt túlteljesítik. A második félév első két hónapjában ugyanis a terve­zett 92.4 százalékkal szemben az összes előállított cipőknek 93,9 százaléka volt első osztá'yú. Külö­nösen az augusztusi eredmények szépek, ekkor 95.3 százalékot tett ki az első osztályú minőségű ci­pők aránya. (A múlt évben ez az Lengyelen, hazánk egyetlen mtéhészszakiskolájában is meg­kezdődik a héten a tanítás. A régi kastélyból átalakított mező- gazdasági szakiskola méhészeti tanszakán a termelőszövetkeze­tekkel, az állami gazdaságokkal és az országos méhészeti szövet­kezettel szerződött, negyvennél több mezőgazdasági tanuló sajá­títja el tíz hónapon át kiváló szakemberektől a nagyüzemi mé­hészet tudományát. A fiatalok az arány 92,1 százalék volt). Augusz­tusban bekövetkezett az a ritka esemény, hogy mind a négy kör részesült minőségi prémiumban. Legjobban a négyes. „Ifjúsági kör” szerepelt, itt az X-es kategóriájú dolgozók — a kulcsgépeken dol­gozó szakmunkások — fejenként 165 forint minőségi prémiumot kaptak. Nemcsak a minőség terén ér­tek el jó eredményeket a gyár dolgozói. Egyenletesen teljesítik mennyiségileg is tervüket. Az augusztusi termelési tervteljesítés 100,9 százalékos. intézet diákotthonában laknak és gyakorlati munkát is folytatnak a szakiskola ősparkban lévő mé­hesében. Hétfőin megérkezett a szak­iskolába a méhésztanulók' első csoportja, amelyet a többiek is követnek a napokban, az ország minden részéből. Az új méhész­tanulók az Országos Mezőgazda­ságú Kiállítást megtekintő ta­nulmányi kirándulással kezdik meg ezen a héten tanévüket. A napokban összesítette a Tol­na megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság egy hosszabb vizsgálat ta­nulságait, melyet a premizálások­kal kapcsolatosan végeztek. Ta­nulságos és érdekes vizsgálatról készült a jelentés. Főbb megálla­pításai nemcsak jellemzik a témával kapcsolatos helyzetet, ha­nem egyben olyan javaslatokat is az érdekeltek tudomására hoz, amelyről hallgatni bűn volna. mit Állapítottak meg A NÉPI ELLENŐRÖK? Elsősorban azt, hogy a premi­zálási rendszer javításra szorul, pontosabban: a helyes arányok ki­alakítása kívánatos. A munkások­nál a prémium függ a bérforma megválasztásától, a prémium a béralapot terheli, míg az alkalma­zotti állományban szinte ahány ház, annyi szokás, módszer sze­rint állapítanak meg feltételeket és fizetnek prémiumot. Míg egy vállalatnál az összes prémiumke­retet célfeladatra fordítják, másutt egy fillért sem költenek el így. Nem ritka az, amikor minden dolgozót premizálnak. A vizsgálat megállapította, mint általános jelenséget, hogy a ve­zető állású dolgozók premizálása a többi dolgozóhoz viszonyítva túlzott. Az állami gazdaságok igazgatóságánál a prémiumfelté­teleket szóban közlik az érdekel­tekkel, a helyi ipari üzemekbe viszont mindig késve érkezik a feltétel. Nem csoda, hogy mind­két esetben azután kapkodás, bi­zonytalanság tapasztalható. A népi ellenőrök alapos elemző munkájával megállapították, hogy a vizsgált üzemekben szinte majd minden munka elvégzésére cél­prémiumot tűznek ki, mintha munkabér, munkaerkölcs nem is volna. Érdekes dolgokat állapított meg a bizottság a Szekszárdi Gépjaví­A 11-es AKÖV hat vezető állá­sú dolgozója a vizsgált Időszakban a rendelkezésre álló 40 300 forin­tos keretből egy fillért sem ka­pott — a feltétel nem teljesítése miatt. — sőt az időközben kiutalt összeget (előleget) is vissza kellett fizetniük. A célprémiumok megoszlása is érdekes képet mutat. A munká­soknak mindössze egy százaléka kapott célprémiumot a gépjavító­nál, míg a műszakiak 80 százalé­kát, s az adminisztratívok 19 szá­zalékát premizálták. Általában az jellemző, hogy a kisebb beosztású dolgozók között, a rendelkezésre álló kevés össze­get sokfelé osztják. Az egyik vál­lalatnál 56 fő részére fizettek 32 ezer forintot. Ennél a vállalat­nál az előbb femlített átlag 576 fo­rint dolgozónként egy évre, a mű­szakiaknál 947 forint, a hat veze­tő állású dolgozónál havonta át­lagosan 730 forint. A helyiparban folytatott VIZSGALAT tapasztalatai is hasonlóak mint a miniszté­riumi iparban. Érdekes, hogy a célprémium-keret megoszlása ki­zárólagosan a műszaki és admi­nisztratív munkakörben dolgozók­ra korlátozódik. Egyedül a Si- montornyai Vegyesipari Vállalat a kivétel, ahol a munkások a vál­lalati célprémium-keret 44,7 szá­zalékát kapták kézhez, az elvég­zett munka után. A helyipari üzemekben tapasz­talható, hogy az ellenőrzés szi­gorúsága sokkal inkább a szabá­lyok között tartja a premizálási feltételeket, a kifizetéseket. így kevesebb szabálytalanságot le­het tapasztalni, még kevésbé nem lehet olyan esetekkel találkozni, mint például az állami gazdasá­gokban. Bár a kitűzött feladatok össz­hangban voltak a népgazdasági érdekkel, semmi esetre sem ösz­tönző a célprémiumok garmadá­nak kilátásába helyezése. Célpré­mium fizethető többek között a tejértékesítési terv teljesítéséért, a halértékesítési terv teljesítésé­ért, és még seregnyi „terv telje­sítéséért”, holott a tervet teljesí­teni — enyhén szólva is — illik. Nem beszélve arról, hogy a terv törvény, és annak nem teljesíté­se esetén furcsa még a teljes fi­zetést is felvenni, nemhogy prémiummal csalogatni A VEZETŐKET. Hogyan és mennyi prémiumot fi­zetnénk például akkor, ha az em­lített terveket az illetők teljesí­tenék? Érdekes, hogy a rendelkezésre álló 290 ezer forintos prémium­keretnek 36 százalékát tervezték felhasználni az állami gazdaságok hat-hat vezető állású dolgozójá­nak premizálására — végül is csökkentették e keretszámot, né­hány tízezer forinttal, közelebb kerültek a valósághoz e témában is. Álljon itt még emlékeztetőül, okulásképpen tanulságul, hogy a vizsgált időszakban az alsótenge- lici kutatóintézetben 173 105 fo­rintot fizettek ki prémiumként 26 műszaki, 15 adminisztratív és két (2) munkásnak. A műszaki és ad­minisztratív dolgozók valameny- nyien részesültek prémiumban, a munkásállományúak közül (417 fő) ketten... Ezeket és hasonlókat állapított meg a népi ellenőrzési bizottság, örvendetes viszont, hogy számos visszás dolgot már megszüntettek, módosítottak, éppen a vizsgálat tapasztalatai alapján. De kell ehhez vizsgálat? Anél­kül nem lehet igazságosabbá ten­ni a premizálásokat? Tűzoltószertárt avattak Nagydorogon Tanévkezdés az ország egyetlen méhészszakiskolájában Szombat este ünnepélyes kere­tek közt adták át Nagydorogon a közel 300 ezer forintos költséggel épült tűzoltószertárt. Az új léte­sítményt Jancsó János vt>-elnök adta át a helyi önkéntes tűzoltók­nak. Az új szertárt a községfejlesz­tési alapból és állami támogatás­sal létesítették. Ezenkívül a helyi önkéntes tűzoltótestület tagjai társadalmi munkájukkal is hozzá­járultak az építkezéshez. Külö­nösen kitűntek ebben Zerényí Jó­zsef. Zugor János. Török János, Kocsán Sándor és Győré József. A most átadott épület gépkocsi­fecskendő elhelyezésére is alkal­mas. De van benne egy helyiség, amelyet a tűzoltók berendeznek, és itt tartják majd a szakmai foglalkozásokat, s szolgálja majd szórakozásukat, művelődésüket is. tó Vállalatnál. 106 EZER FORINT PRÉMIUMOT HASZNÁLTAK FEL a vizsgált időszakban, és ebből a hatalmas összegből feltételhez kötött keret mindössze 65 ezer forint volt. A vezető állású dol­gozók 26 278 forint prémiumot vettek fel, holott a felügyeleti ha- I tóság csak 21 ezer forintot enge- ] délyezett. azt a rizikót, hogy karácsony tá­ján vetett. Ha veszített, ha nyert, kizárólag maga. és családja érez­te, de amikor, mint Kétyen is, egy egész falu, és ezen túl az egész népgazdaság érdekeiről van szó; akkor felelőtlenség lenne a termésátlagok alakulását csak az időjárás irányítójára bízni.. Ar­ról nem is beszélve, hogy az egyé­ni gazda mást nem nagyon tehe­tett, de az agrotechnikával ren­delkező tsz-tag lehet. Mindezeket összegezve: Érdemes felfigyelni a szövetkezeti gazdák negatív elője­lű véleményére is, mert kizárólag ennek ismeretében képes a szak­vezetés a nagyüzemi szemléletet kialakítani, azt, amely nélkül a korszerű technika alkalmazása nehéz. Ahol viszont ilyen esetben legyintenek, ott a tagok hallgat­nak. vagy elhallgatnak, de a szak- irányítás elképzeléseit fél szívvel segítik, hiszen nem értenek azok­kal egyet. S miután hallgatnak, a vezető bizonyítani sem tud, mert esetleg fogalma sincs róla, hogy az emberek mivel nem érte­nek egyet. A kétyi levél tehát pozitív meg­nyilvánulása egy ottani paraszt- embernek, de arra is rámutat, hogy a gabonavetés sikeres lebo- nyolítását a tagok körében sok­féle ellenzés, maradi felfogás ne­hezíti. Kényes dolgok ezek, mert aki évtizedes termelési tapaszta­latait a kisparcellán szerezte, az az ember nehezen érti meg, hogy a tíz hold és á kétezer hold kettő. S kétyi levélírónknak sok min­denben igaza van, de abban nincs, hogy mindegy mikor vetünk. Ok­tóber végén a kenyérgabonának a földben a helye. Ebben a kér­désben a tudomány szava a dön­tő. S ebben a kérdésben a szövet­kezeti gazdák kizárólag a szak­emberekre hallgassanak. Ne res­telljék módosítani korábbi néze­teiket és idejétmúltnak tekinteni régebbi termelési tapasztalatai­kat. A kétyi szövetkezeti gazda le­velében is van néhány olyan ta­nács is, amit a szakembereknek ettől az idős parasztembertől ér­demes megfogadni és megtanul­ni. De nemcsak a szakemberek­nek, a termelőszövetkezeti tagok­nak is. Abban ugyanis igaza van a kétyi szövetkezeti gazdának, hogy több gondot kellene fordí­tani a szerves trágya kezelésére mert a műtrágya még nem min­den. Joggal háborog azon is, hogy — idézzük levelét: — ,,A Kemen- csi dűlőben a kukoricát a gyom úgy felverte, hogy az a jövő évi termésre is kihatással lesz. Ga­zos az uborkatábla, a fokhagymát olyan földbe tettük, hogy ököl­nagyságúnak kellene lenni, de csak dió nagyságú, de oly gazos, hogy szedés előtt le kell kaszál­nunk... Van egy táblánk, ugarnak hagytuk meg búza alá. Hatalmas gaz van rajta, ez évben még csak meg sem lett szántva, így javulást persze nem remélhetünk... Remé­lem megértenek, hogy nem a ma­gam nevében írom e sorokat, ha­nem a közösség érdekében, hi­szen 74 éves vagyok, nincs sem­mi bajom, panaszom, kapom a 260 forint öregségi járulékot, föld­járadékot, van egy hold háztáji földem, ami úgy terem, mintha Kánaán lenne, és még a csoport­ba is eljárogatok dolgozni. Még­is kötelességemnek érzem ezeket a dolgokat megírni.” E téren valóban súlyos gond­jai lehetnek a Kossuth Tsz-nek. S ezek nemcsak a gabonatermesz­tés megoldását, a kedvező jöve­delem elérését is hátráltatják. De Kétyen is és másutt is az ilyen bajokon senki más nem segíthet, csak a tagok és a Vezetők. Fel­tétlenül érdemes tehát idős szö­vetkezeti gazdatársuk bíráló meg­jegyzéseit figyelembe venni és jó szívvel fogadni. Levelében még azt is megírja, hogy volt idő, amikor ő 20—22 mázsa búzát ter­melt holdanként, pedig nem ré­szesült olyan támogatásban, mint amilyenben pártunk és kormá­nyunk a közös gazdaságot része­síti. Ebben igaza van, de ne fe­ledje, hogy egy-egy községben legfeljebb néhány kiváló gazda termelt és csak jobb esztendők­ben 20—22 mázsa búzát, a több­ség nem. Ma, napjainkban vi­szont a közös gazdaságok már rendelkeznek olyan feltételekkel, hogy az agrotechnikai követel­mények szigorú betartásával egyik évről a másikra elérhetik több száz holdon is azt a termésátla­got, amire az egyéni világban csak néhány gazda volt képes. Sz. P Bemutatjuk Wiedemann Istvánt, Szekszárdi építőjét Mint az erdőben a gomba, úgy emelkednek ki a földből Szek- szárdon az új épületek. Azt min­denki megjegyzi, hogy hol ké­szült el egy új létesítmény, azt is, hogy mi a célja, de azzal sen­ki sem törődik, hogy ki építette azt. Olyan természetes, hogy az építőmunkások elvégzik a dolgu­kat, aztán mennek a következő építkezéshez, de nevüket senki sem jegyzi meg. Pedig érdemes lenne, megérdemelnék. Wiedemann Istvánnal a Garay- szálló építkezésénél találkoztam. A művezetőt kerestem, s reá mu­tattak. Először azt hittem, valami tévedés van. mert ő is éppen úgy dolgozott egy vasalkatrész meg­formálásánál, mint a többiek, márpedig a művezetők nem vé­geznek fizikai munkát, hanem irányítanak, szerveznek. Csak­hogy neki, az egyszerű kőműves­ből lett művezetőnek más a vé­leménye: — Nem kötelező, de51 mégis jó, ha a művezető néha segít a fizi­kai munkánál is, ahol éppen szük­ség van rá. Egészen más a mun­kamorál, ha az ember nemcsak dirigál, utasításokat ad, hanem néha maga is megfogja a szer­számot. Wiedemann István tulajdonkép­pen nem szekszárdi, hanem tol­nai, onnan jár be naponta a me­gyeszékhelyre dolgozni. Tolnán I régóta az egyik legnépszerűbb foglalkozási ág a kőművesszak­ma, a tolnai kőművesek híresek, ismertek voltak országszerte. De nemcsak itthon, hanem külföldön is: nagy részük kénytelen volt ki­vándorolni Törökországba, meg más országokba, hogy munkához jusson, keresni tudjon. Vlarreny- nyien, itthon és külföldön egy­aránt nehéz megpróbáltatások közepette keresték kenyerüket* Ebben a kőműves-környezetben kezdte Wiedemann István is — több, mint három évtizeddel ez­előtt, s ilyen körülmények között járta ki ő is az élet iskoláját. — A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál dolgozom már régebb óta. Egyszer megállí­tott az egyik vezető, s azt kérdez­te, hogy nem lenne-e kedvem el­vállalni a művezetői tisztséget, rám gondoltak, mert hát, mint mondta, tisztességes munkásem­bert látnának szívesen ebben a funkcióban. Akkor éppen az óra- és ékszerüzletet építettük. Kicsit gondolkodtam, aztán igent mond­tam. Azóta vagyok művezető. ö irányította az SZTK rende­lőintézet építését, ami sok milliós beruházás volt. Aztán megbízták azzal, hogy építsen bérházat. Az is elkészült, a lakók már be is költöztek. Mivel sikeresen old­ja meg a kapott feladatokat, mind nagyobb munkával bízzák meg: így kapta most ezt a hétmilliós építkezést. Itt nehezíti a munkát, hogy tulajdonképpen nem új épít­kezés, hanem egy régi, ódon épü­letet kell újjá, modernné vará­zsolni: jellemző, hogy az egyik fő­fal alsó részét is ki kellett szed­ni az étterem miatt. Ez roppant veszélyes munka volt, a nehéz emeleti részt aláácsolták, utána kibontották a falat, s betonoszlo­pokat építettek a fal alsó része helyett. Ez a feladat is sikerült és most már mind közelebb állnak ahhoz, hogy teljesen elkészül a szálló, a város új büszkesége. És aztán következnek az újabb feladatok.*. Rods Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom