Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
A tolna MEGYEI népújsága VLTURÁLIS MELLÉKLETE bban a vidéki nagy udvarházban, amelyben Bandika a birsalmafa ágai között meszelőnyélen állva hajót kormányoz, dirigálja a matrózokat, elsüllyed a hajóval, s ő, mint tengerészkapitány, csodálatosan mindig megmenekül — három család él. Elöl egy idős kosárfonó házaspár: Seres bácsi gyárban dolgozik, Seres néni a kisipari kátéesznek. A középső lakást a fiatal Tárkányi házaspár bérli. Tárká- nyi könyvelő az olajgyárban, Bandikáék az udvari kétszobásban laknak. És az ötéves Bandikát valamennyien egyformán kényeztetik. Seresék távolban élő unokáikat látják benne, s nagyszülői szere- tetüket Bandikénak törlesztik. Tárkányiék azt a kisfiút ölelik Bandikéban, aki nyolc évi házasságuk alatt még nem érkezett el hozzájuk... A szülők úgy szeretik, ahogy az egyetlen gyereket szokták. Mérték, előrelátás, felelősség, tudatosság nélkül. Juliska, Bandika anyja — jegyszedőnő a moziban — remegve figyeli a meszelőnyélen az űrben lebegő kisfiát, de nem szól neki, már hiába is szólna, de nem is akarja elszomorítani. Seres néni nógatja Seres bácsit," ha szabadnapos, vagy ha éjjeli műszákon volt és nappal otthon van, álljon a fa alá, ha esne lefelé, kapjon utána... — Hiszen kaphatok már akkor!... Kár, hogy az anyja sokszor magával viszi a moziba..! Egyszer mégis szót fogadott: a fa alá állt, vigyázott. Pár nap múlva azonban azt vették észre, hogy hosszú zsineg végét tartja, a másikat a fa villás ágába fészket rakott Bandika fogja a magasban, s a madzagra szerelt pasztás-dobozba telefonálgat le Seres bácsinak: — Huli-buli, guli gull, négyvan- negyven fok alatt fordítsa! És Seres bácsi fordította. Mármint lent a gépházban a nagy vaskapcsolókat „négyvannegyven'r szélességi kör alatt. Délben Bandikát alig lehetett lecsalni a fáról, — Seres bácsit meg becsalni, ebédelni; — Te Jani — szólt egyszer Seres néni felhős képpel. — Nem elégelted még meg ezt a játékot?... Gondolj arra, hogy egyszer éppen akkor esik le a fáról, amikor te játszol a gyerekkel... Az öreg felütötte a fejét. Mond valamit az asszony! Az anyja meg azt mondaná, hogy az a vén szamár nem ügyelt rá_ * Bandika, a fiatal tengerészkapitány másnap — félelmetes vihar dühöngött a tengeren — le is repült az árbocról. Seres bácsi nem kaphatott utána, már csak azért sem, mert nem állott a fa alatt, de nem is volt otthon. Bandikénak csukló felett tört el balkeze. Gipszbe tették, négy hét múlva kibontották, Bandika egészséges lett, de elfelejtette a - tengerészetet, a tengert, az árbocot. Összeült az udvari tanács, s eldöntötte, hogy Bandikénak játék kell. Csak Bandika apja maradt konok. Azt hajtogatta, hogy neki sohasem volt játéka, mégis felnőtt. Azért ő is elvonult a ház népével a vásárba. Seresék «gy w'icikht vettek. TárMftjgék egy filmvetítőgépet. És még sok egyéb apróságot. Lepakoltak a szép nyári ^estében az udvar közepére. És akkor Bandika apja egy fényes tárgyat vett ki a zebéből. — Nesze fiam, én is ilyet kaptam egyszer apámtól... Fütyülő volt. Bandika mohón kapott utána, belefújt. Olyan hangot adott, mint a vasutasfütyülő. Elszaladt vele. Egész este fújta. Nem baj, majd megúnja, most válogathat a játékokban. Másnap kora reggel füttyszóra ébredt a ház. Seres bácsi az éjjeli műszakból jött haza. — Azért egy fél órát szerettem volna még aludni — ásította Seres bácsi. Bandika felült a triciklire, mely akkor már nagy, oldalkocsis motorkerékpárrá változott, mellyel száguld a motoros az utcán, tülköl, dudál, sípol, mert hiszen nem akar ő senkit a világon elütni. Seres bácsi becsukatta az ablakot, minden rést betömetett, a fütty vészhangok mégis behasítottak. Csak reggel forgolódott az ágyban. Tárkányi éppen elmaradt szabadságát vette ki. Kint ült a verandán, gondolta pihenés közben megcsinálta évi összefoglaló jelentése vázlatát. Nem ment. TTz óra tájt összecsapta jegyzeteit, felöltözött. — Igaz is — nyugtatta Sárika, a felesége. — Menj egyet sétálni! Majd megúnja egyszer.;. Két napig a csendes ájulás környékezte a lakókat. Összeültek Sereséknél tárgyalni. Mit tegyenek? Seres bácsi fáradt és ünnepélyes volt. — Megdöbbenek az ostoba majomszeretet eme ritka példáján. A szülők nem érik fel ésszel, hogy leintsék a gyereket... — Ezt úgy látszik, hiába várjuk... Nekünk kell valamit kitalálni, hogy a szülők érzékenységét se sértsük, a fütty is megszűnjön. A szülői vakság sok viszályt okozott már... — Én nem törődöm vele — tapogatta fejét Seres néni. — Még a triciklit is elveszem tőle, vagv két nagy pofonnal észhez térítem, ha az anyja nem téríti... — lsen, de eddig te is nyaltad. faltad — háborgott Seres bácsi. — Csak te ne beszélj. Jani! Hányszor mondtad, hogy egyik unokád sincs olyan szép,' meg olvnn okos"! mint Bandika Határozat született: Megkörnyékezik Juliskát, tegyen valamit a fütty megszüntetése érdekében. Történt pedig, hogy ugyanabban az időben, midőn Seres bácsiék nagv lélegzetvételekkel elindultak Bandiké ék lakása felé, a hátsó szomszéd, a mindig derűs Bnrpataki, az olajgvár pré- sese, aki azon a héten szintén éjjeli műszakos volt, kiugrott az ágyból. Ő már ezt a füttyöt nem tűri tovább. Szaladt le a kertbe azzal az eltökéltséggel, ingben- glóriában. hogy a kerítésen átugorva. a fütvülőt kipofozza a gyerek szájából. Az utolsó pillanatban azonban elállt ettől a goromba tervétől. Rákönvökölt a palánkra, hízelegve szólt át Bandikéhoz : — Ainve de szép fütyülöd vagy KitóA kaptad? — Apukám vette a vásárban... — Nahát!... Én is szerettem volna gyerekkoromban mindig ilyen széphangú fütyülőt szerezni, de nem adta meg a jóisten. Jelzem, hogy még most is vágyom utána, mert tudod, nappal, mikor így itthon vagyok, alvás helyett j szívesebben fütyülnék én is... Kimondhatatlanul örülne az. utca, ha ketten fütyülgetnénk benne... Mutasd meg drágám, hadd nézzem meg, hogy én is ilyet vehessek... Bandika a kerítéshez lépkedett, felnyújtotta. Borpataki forgatta, nézegette, aztán olyasmit mondott, hogy na, ammáriáját, nem fütyülsz, te ezzel többé nekem. És elrohant. Bandika állt egy ideig a sárguló kertben, átkukucskált a palánkon, aztán sírásra görbült szájjal szaladt felfelé, és a felső udvarban ordítani kezdett. Seres bácsiék éppen akkor húztak át átlóban az udvaron Bandiék felé, hogy elintézzék a füttyöt. Az ordításra mindenki kiszaladt, Bandika anyja is. — Anyukám' — bőgte el Bandika a történetet — Borpataki bácsi elvette a fütyülőmet... — Elvette?... Hogy merészelte? ...Na, majd teszek én erről. Mint a szél, viharzott ki a kapun. Bandika abbahagyta a sírást. Seresék álltak kővéváltan, mint bibliai Lótok, míg Juliska vissza nem viharzott. Már a kapuban kezdte: — Ilyen szemtelen embert én még nem is láttam... Kivette a fütyülőt az ágyból a párnája alól, oszt aszongya: ez kéne?... Mondtam rá, hogy mi jogon vette cl a gyerektől?... Hogv ő éjjeli műszakos, és már két napja nem tud aludni .. Na, majd én meg bezárom a gyermekem, mondom neki, hogy maga tudjon aludni... Azt kérdi, mibe kerül ez a fütyülő? Semmi köze hozzá, mondom, hat forint, aszongya, hogy itt van a hat forint, de a fütyülőt nem adja vissza, 'ha másikat vennék, még a rendőrségre is feljelent... Mondom néki, attól én nem félek, mondom, hogy itt a házbeliek egy szót sem szólnak, imádják a gyereket... Aszongya. hogy ő is imádja, de nem a füttyöt... Mit csináljak én most Seres bácsi? .. Mit szól hozzá? — Hogy mit szólok hozzá, drága Juliskám?... (Hej, csak el ne rontsuk már a dolgot az utolsó percben.) Sajnos, vannak értet- len emberek, mint ez a Borpataki is, la... Azért, mondja drágám, megérné, hogv harag legyen a szomszédok között emiatt a fütyülő miatt’... Szerintem nemérné meg... Én azt mondanám Juliskám, vegye fel inkább a hat forintot... — Maid ád estére az uram neki hat forintot, meg fütyülőt, csak jöjjön haza! Haza is jött. mint rendesen máskor. Itta is a szavak áradatát. míg el nem fogyott Juliska szájából, de se hat forintot, se fütyülőt nem adott Borpatakinak, merthiszen ót se ment, hogy agyonüsse, ehelyett nagyot nevetett. és ennyit mondott: — Ugv emlékszem, hogy az enyémet is így vették el egyszer..; Mégpedig az én édes jó anyám, s mellé egy nagy pofont is adott... Vf, Csutka Péter Az idei tanév egyik érdekessége az új iskolai rendtartás. Tanítók, tanárok b zonyára ö. ülnek azoknak a most már írásban is rögzített rendszabályoknak. amelyek eddig inkább csak helyi szokásként voltak alkalmazva néhány i kólában Az öröm azonban kevésbé mondható el a tanulókról, s ez nagyjából érthető mert az új szabályok elsősorban őket érintik. Meg aztán a szülőket. Tudniillik, tőlük is fü-g. menynyire jut érvényre a rendtartás néhány nagyon is szükséges szabálya. Miért volt például szükség arra. hogy még jobban korlátozzák az általános iskolai és g mnázumi tanulók esti szórakozását a moziba vagy színházba járás ? — kérdezték többen. mindjárt a tanévnyitókat követő napon S hogy a kérdést indokolják azt is e’mond- ták: a film. a színház segíti a gyermekeket különböző tananyagok elsajátításában, s néha az életismeret megszerzésében is. Szemre első látásra vagy hallá ra e'fog dható ez az érv. Ám ritka az olyan dolog amelyik az első pillantásra megmutatja magát teljes sokoldalúságában. A felszín a kérdezők igaza melleit voksol. Ám van az esti szórakozásnak néhány más oldala is. Mind"1- nem soroljuk fel. A leginkább érezhető hátrány a tanulás elhanyagolás-. n mndennvi felkészülés háttérbe szorulása a színház a mozi vagy évn-n a fel-vízió kedvéért. S ebből má- komoly károk szármcz'ak. Olvasóink közül bizonyára akad olyan aki emlékszik még arra. hogy néhány éve nem felelt meg az érettségin egy tanuló. mert idejének nagu részét lekö ö'te a te'evíz'ó Ki mit tud? vérségijére való felkészülés. Ott szép sikert ért el de az érettségin kudarcot vallott. Márpedig hihető hogy a d ák első feladata nem a nyilvános szereplés hanem a sikeres iskolai helytállás. Nem szeretnénk túllci'álni a reális igényekre évült iskolai rendtartást, annak szigorító intézkedéseivel egyetértünk. Van azonban néhány egyéb probléma. amire szeretnénk felhívni a figylmzt. Megítélésünk szerint, főleg a középiskolákban zsúfolt a diákok ideje. Nem a tanulnivaló több a kelleténél. nem :s a tanulásra fordított idő. hanem az a bizonyos egyéb elfoglaltság, amit sallangként m?fftalá'hatunk. Nézzük például az egyiket közülük: a sportot. Különösen a gimnáziumokban tapasztaltunk olyan helyzetet néha hogy a megyei, vagy országos sport- versenyeknek, diákvetélkedőknek még a tanulást a félkész-ülést is alárendelték. A serdülőkorú fiatalok fejlődésihez feltétlenül szükséges a sport. A túlzás az zuhan káros leh.t. A tanulóidőben csak az osztályzatokban vagy a felkészülés hézagos voltában mutatkozik meg a kiesés. Van azonban egy pont, amikor a sportból életcél, és csak egyetlen életcél kovácsolódik. Itt már olyan felfogás is kialakulhat. hogy teljesen felesleges a hagyományos tantárgyak tanulása. Elegendő, ha jól futok, tornászom, futballozom. Példát erre számosat lehetne felhozni, de inkább mellőzzük most. Mindössze egyet próbáljunk még a témához hozzátenni: szerezzenek érvényt az iskolákban annak a helyes elvnek, hogy nem a sport az elsődleges, hanem a tanú ás. a sportbeli diákszei-plés mindig annak a függvénye, hogyan szerepel a tanuló az órákon, miként állja meg helyét az iskolai munkában. Szerencsére most már egyre kevesebb helyen találkozunk azzal a jelenséggel, amikor az iskolát olyan szervnek tekintik, ahol könnyű színjátszó csoportokat, tánckarokat, s más hasonlókat szervezni. De még mindig tapasztalhatjuk, h gy az úgynevezett „kultúrmunka” igen sok időt rabol el a tanulóktól. S amikor rabol, akkor már baj van: a túlzás ebben az egyébként hasznos tevékenységben is káros lehet. Nincs szükség például arra, hogy a kul turális szemle felnőtt bemutatóinak zöme a középiskolákra támaszkodjék. S arra is mérsékelten. hogy különböző országos versenyek hirde ésével szaporítsák az iskolai kultúrcso- portok számát. Az iskola a maga módján zárt körű intézmény. Sok mindenben kapcsolódik az élethez, de ez nem elsősorban a sport és mondjuk a színjátszás, hanem a tananyag élethez. munkához, társadalomhoz való alkalmazkodása. Szüntessenek meg tehát minden olyan kezdeményezést, amelyik a kullúrcsopzrtok vagy a sportkörök szervezését tartja feladatának? Szó sincs erről. Lehet az iskolában spor.kör, klub. szakkör, színjátszó csoport. vagy tánckör. s kell is, hogy legyen. Ezek azonban elsősorban az iskolai élet céljait szolgálják, s ne va amilyen szereplésié nyújtsanak csupán alkalmat. Az utóbbinak nincs sok értelme. S annak még kevesebb, hogy a szakkö. ökben és a felsorolt csopzr.okban minden diák részt v.gyen, attól függetlenül. milyen a tanulmányi eredménye. Mert az általános iskola vagy a gimnázium mm énekeseket, színészeket, sportolókat nevel, hanem az életre készít elő. S különböző engedélyek kiadásánál ezt a feladatát kell elsősorban szem előtt tartani, ahogy etre — nagyon helyesen — az iskolai rendtartás is utal. HASAT/ IDA: A vers szerelme Mert nem enyhítő jégtömlő a vers, hogv lüktető agyadra rászorítsad ne hívd vigasznak csöndes éjjelen: messzebb van, akár a legrégibb csillag. Mint a jégölű szerető, gyötör kívánságod a pusztulásig szítva, ha elkínzoítan fekszel, rádtapad véred, és velődet ütemre szívja. Mégis tudod, hogy el nem engeded, és hogyha elhagy, nincs helyette más. mégis: anyádnál ő irgalmasabb, halálos órán ő az oldozás. Szerelmeidből semmi nem marad. Elhagytad érte mindet mindörökre a vers szerelnie seb, és megmarad, és akkor is, ha el hullott gyümölcse. SZOLNOKI ISTVÁN
