Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-06 / 209. szám
1964. szeptember 6. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG ’ 3 kedvez a terep? O lyan korban élünk, hogy bár még sok a naplopó és az élősködő, az idő mégis az alkotó embereknek kedvez. Nekik kedvez, még akkor is, ha az irigység, a középszerűség, időnként lehetetlenné akarja tenni őket. Erre van példa. De a tény, amely a rendszer, a társadalom lényegéből fakad, elvitathatatlan: a szocialista társadalom, ennek ezer jele van, az alkotók társadalma. S ezt már akkor is könnyű észrevenni, ha csak saját, szűkebb hazájában, vagy házatáján néz körül az ember. Mi volt tegnap, mi van ma, s mi lesz holnap? Érdemes megfigyelni, akár városról, akár üzemről, akár otthonokról van szó. Igaz, néha úgy tűnik, az élősködők és a -naplopók hada uralja, a — maradjunk ennél a fogalomnál — terepet. Csak hát nem, változna oly gyors tempóban életünk és körülöttünk a világ, ha ez így lenne. A Népújság szerkesztőségébe több a valamit, vagy a valakit bíráló levél amit, naponta hoz a posta, mint a valamit, vagy a valakit dicsérő. Hasonló a helyzet az országos lapoknál is. Elég sok a hibákat, a fogyatékosságokat konkrétan feltáró, sőt leleplező újságcikk is. Ebből és több más benyomásból sokan úgy vélekednék, hogy a naplopóknak, a csalóknak áM a világ, s hogy nem érdemes becsületesnek, pontosnak. szorgosnak lenni, mert azoknak megy jól. akik az ellenkezőjét teszik. Ez nemcsak túlzás, tévedés. A hibákat a visszaéléseket leleplező írások ugyanis egyrészt a közvélemény egészséges állás- foglalását juttatják kifejezésre, másrészt pontosan azt bizonyítják. hogy a mi rendszerünk forróvá teszi az élősködők, a naplopók lába alatt a talajt. Nincsenek békén hagyva és nincs maradásuk. s csak látszólag vannak többségben. A döntő többséget ugyanis az alkotók képviselik. Ez, ha másban nem, a közvélemény álláspontjában is méltóiképpen kifejezésre jut. • II Érdemes például megfigyelni. I mányos kutató egyforma rangú miként csinálják a Szekszárdi lehet a miniszterrel, a traktoros, Áltatni Gazdaság területén a nagyüzemi nevelésre alkalmas szőlőtelepeket. Legyalulnak dombokat elegyengetnek buckákat és akik ezt a munkát végzik, azok bizony alkotók. A táj arculatát változtatják meg és egy amúgy is gazdag vidéket tesznek még gazdagabbá. Hasonló, jelentőségében talán még a szekszárdit is felülmúló az a munka, ami a Kapos völgyében, a talajerózió megfékezése érdekében folyik. Csodálatos látvány fogadja az embert Dunaföldváron ahol több száz holdon a nagyüzemi művelésre alkalmas új telepítésű szőlő öntözve, hamarosan termőre fordul. Alsótengelicen körülnézve azt hinné bárki, hogy ebben a gazdaságban valamennyi dolgozó kutató és kísérletező. A bátaszéki Búzakalász Tsz őszibarackosa pompás látvány méreteiben és megoldásában egyaránt imponáló a sertésfarm. De lehetne sorolni tizesével. az ehhez hasonló példákat. mindezt felelőtlen, előtagja tálán emberekkel véghezvinni lehetne-e vajon? Bi- :zony nem! A vezetők, a tervezők elképzelése is kevés lenne, ha hiányozna a konkrét, gyakorlati végrehajtó. De nem hiányzik. Mire menne a közös gazdaságban az elnök, vagy a főagronómus. ha ■nem támaszkodhatna az alkotó kedvű tagok sokaságára? De tár •maszkod'hat. S rendszerint nem valami elvont dolgok fejezik ki az alkotó fogalom lényegét, ellenkezőleg. praktikus hétköznapi tettek. Ismerjük a dologkerülőnek azt a típusát, amely éppen azt tartja, rangon és méltóságon aluli, hozzá méltatlan tevékenységnek, amit kötelessége lenne megcsinálni mert fizetik, de ismerjük azoknak az embereknek a sokaságát is. akik, még ha nem kedvükre való a .beosztás, akkor is helytállnak, már csak becsületből is. Az alkotás szenvedélye nem kötődik beosztáshoz. Ebben a tudovagy szövetkezeti gazda akár a megyei viselővel. Gottschál Péter bölcskei 1 ombéjnvezető ezen a nyáron a gépállomási dolgozók gabonabetakarítási versenyében élen járt. Jól keresett de meg is 'érdemelte, mert megdolgozott a forintért. Ö is bizonyít. Azt bizonyítja, hogy igenis neki, valamint a hozzá hasonló embereknek kedvez a terep: nevét az egész megye megismerte, pedig olyan név, hogy még leírni is nehéz nemhogy megjegyezni. Amikor az alkotókról, a szenvedélyes tenni akarókról beszélnek, őt együtt említik dr. Kumik Ernővel, aiz iregsziemcsei kutatóintézet tiszteletre méltó vitalitással rendelkező kutatójával, vagy dr. Réka Ferenccel, a páratlan munkabírású technikumi igazgató- helyettessel. Miért? Azért mert más-más munkaterületen dolgoznak ugyan de egyben azonosak: éltető elemük a munka, az alkotás. He csak túlórával D r. Kumik Ernő kutató- kollek ti váj á val rendszeresen bizonyítja, hogy a gyakorlat és az elméiét egy úton járhat, ö is azok közé tartozik, akik elméletieskedés helyett a gazdag elméleti tudást felhasználva. a gyakorlat számára gyorsan kamatozó munkák sokaságával gyarapítják - a magyar mező- gazdaságot. A dunántúli megyék szövetkezeti gazdái és vezetői joggal tisztelik. S végeredményben ez is azt mutatja, hogy a hozzá hasonló embereknek kedvez a terep, arról nem beszélve, hogy soha még embernek annyi lehetőség nem adatott még mint amennyi alkotásra megadatik ebben a rendszerben. A termelés, a világméretű verseny állandóan az újat és jobbat igényli. Az elavultat. a korszerűtlent félredobja. Igaz. ez a folyamat nem megy magától, de az is igaz. hogy e folyamat központi alakja az az ember, aki jobbat és tökéletesebbet nyújt társainál, valamint a réginéi. Sz. P. wm Az utolsó műszak után Az utolsó műszakot töltötte a. föld alatt az idős mázai bányász, Kakas János. Azt mondják, egy-két könnycsepp csillogott a szemén. amikor félórával ezelőtt kiszállt a felvonóból, leadta lámpáját, felszerelését, elköszönt. Brigádja, a mázai akna egyik legjobb csapata, a 8-as KISZ szocialista brigád még nem búcsúzott el tőle, a búcsúvacsorára majd két hét múlva kerül sor. De a föld alá már nem száll le velük. — Sajnáljuk, hogy megvált tőlünk — mondja Ziegerheim Mátyás brigádvezető. — Három éve vettük be a brigádba, és ezalatt igen sokat tanultunk tőle. Amikor szóba került, hogy be kéne venni, még arról beszélgettünk, hogy erős a mi brigádunk, jó a kereset, miért ne patronálnánk egy nyugdíjba készülő öreget, aki fáradt ember, nem tudja a tempót tartani a fiatalokkal, de ha köztünk van, magasabb lesz az átlagkeresete és ez jól jön majd a nyugdíj-megállapításnál. Aztán rájöttünk, hogy talán még többet kapunk tőle, mint amit adunk. — így is van ez rendjén — kapcsolódik a beszélgetésbe Mindum János aknavezető. — Mert máshol is. de a mi szakmánkban talán még inkább, sokat számít a tapasztalat, a szaktudás. És Jani bácsi tapasztalt bányász, aki kritikus helyzetekben is tudja, mit kell tenni, hogyan kell elhárítani a veszélyt, hogyan kell szervezni a műn. kát, hogy az biztonságos is legyen, és a termelés is menjen. — Mint a múltkor is — mondja a brigádvezető. — Omlás volt a munkahelyünkön. Akadt egy-két brigádtag, aki bizony elég elővigyázatlanul akart hozzáfogni az átbiztosításhoz. Jani bácsi állította meg őket. Mondta, és mutatta is. hogy most sűrűbben kell tűzni, jobban kell vigyázni. A bányában nincs helye kapkodásnak. Kicsit meglepődöm, amikor a falu főutcáján Metz István szb-titkárral benyitunk Kakasékhoz, Valóságos villa ez a ház. Négy helyiséget lehet fűteni a beépített, központi kályhával, az egyik szobában egy nagyképemyős televízió, a másikban nagy, modern rádió, új bútorok, szőnyegek. Csaknem minden vadonatúj. — Nincs ezen mit csodálkozni — mondja Jani bácsi, aki éppen a délutáni pihenéshez készülődik. — Van, akinek még többre is telik a bányászkeresetből. Én több, mint negyven éve mentem le először a bányába — tizennégy éves voltam akkor — de csak most, a felszabadulás után kezdtünk igazán élni. Ezt a házat még az apám szerezte, tíz évig dolgozott érte annakidején, még az első világháború előtt, Németországban. Két éve toldottuk hozzá ezt a részt, akkor is bútoroztuk be. Kilencvenezer forintba került. Sanyarú élete volt azelőtt a bányásznak. Kakas János is megfordult valamennyi környékbeli bányában. Harmincban szanálták, akkor kiment Franciaországba. Hazajött egy év múlva, de itthon évekig csak favágás, kubikolás jutott neki. — Pedig amikor lehetett, rendesen dolgoztam én abban az időben is. Mert nem bumliztam én a reakciós időben sem, negyvenöt után meg pláne nem. Mert most lett igazán megbecsült ember a bányász. És hogy Jani bácsi is rászolgált a megbecsülésre. mutatja a kitüntetések, oklevelek egész sora. 1950-ben lett élmunkás, majd egy év múlva sztahanovista. Két alkalommal kapta meg a „Kiváló bányász” kitüntetést, majd a „Kiváló dolgozó” jelvényt. Most nyugdíjba megy. Néha majd ellátogat az üzembe, megkérdezi, hogy megy a munka, hogy dolgozik a brigád, bizonyára ad majd néha égy-két jótanácsot is. De a fő „foglalkozása” a pihenés lesz. Megérdemli. Ml Az építkezések szerelési munkáira ezekben a naplókban van a legnagyobb szükség. Nagy munka vár a víz- és fűtésszerelő szakmunkásokra. A kórház építésénél, mind az emeletráépítésnél, mind pedig az új szanatóriumnál most érkeztek el oda, hogy nem ;tíz, de ötven szerelőmunkás is találna elegendő munkát. Jelenleg azonban csak hét munkása dolgozik az É. M. Csőszerelő Vállalatnak a városban. És rájuk vár még — ha már ott lennének is késő volna — a Garay Szálloda csőszerelése is... Hét ember nem tud csodát tenni. Még az sem segít, hogy tegnap az építők szakszervezete aláírta a vállalat által kért kétezer túlóra felhasználását. Ez talán pillanatnyilag megoldásnak látszik. De nehezen tudjuk elképzelni, hogy a munkások a megfeszített és naponta 12—14 órán át folytatott munkát sokáig bírják. Mert az a gyakorlat, hogy nem a mostani kétezer túlóra ledolgozása vár a munkásokra, hanem ezideig nem egy vasárnapot is dolgoztak az építkezésen. Nem képesek csodát tenni a csőszerelő munkásai. Érthető, hisz ők is emberek, az emberi teljesítőképesség- nek megvan a határa. Más módszerhez kellene nyúlnia a csőszerelő vállalatnak. Véleményünk szerint más munkahelyről kellene Szekszárdra irányítani 15—20 munkást. Nyilván nem mindenütt olyan a létesítmények készültségi foka, mint itt a városban. Tehát mód volna nagyobb erők ide irányítására. És akkor meggyorsulna három nagy létesítményünkön a munka. így a hét munkás dolgozgatásával. a naponkénti négy-öt túlórával is, alig-alig halad. Az építőiparra most az jellemző, hogy a bajokból a túlórák felhasználásával akar kilábolni. A hét elején az építők szakszervezetének megyei titkára ötvenezer túlóra igénybevételét engedélyezte, mert pillanatnyilag nincs a helyzetből más kiút — a vállalatok szerint. Létesítményeink határidőre való üzembe állítása, egész sor más kapcsolódó beruházás húzódhat el egyetlen át nem adott munka miatt. De a több ezer túlóra túlságosan magas ár. Nem hisszük, hogy az építőválla- latoknál ne volna más tartalék. A munkaszervezés, -a technológiai fegyelem megszilárdítása, a munkafegyelem javítása, az anyag- ellátás mind olyan terület, ahol egy kis tartalék mindig van... Igaz, ezt meg is kell keresni. Könnyebb egy kérést legépeltetni a túlórák felhasználását engedélyeztetni... Könnyebb, de nem a legjobb módszer! Félő, hogy a túlságosan sok túlóra felhasználása majd az év végi eredményességi számításoknál meglepetéseket okoz. A napokban hasonló meggondolásokból a tanácsi építővállalat Üzemi tanácsa már foglalkozott a kérdéssel, és megtalálják a legjobb megoldást, hogy az építések segítését ne csak a túlórák szaporításával érjük el... És bizonyára a jövőben az építők szak- szervezetében is jobban megvizsgálják az egyes kérelmek jogosságát. Mert helyes, hogy az építők szakszervezetének központi vezetősége is javasolja a túlórák engedélyezését, de az országos vélemény az, hogy ha más mód nincs, akkor nyúljanak a túlórákhoz, csak akkor, ha az építkezések határidőre való befejezése megköveteli. És Szekszárdon sem más a helyzet, itt sem fontos csak a túlórák felhasználásával meggyor- síttatni a munkát. Mert van más megoldás is! — pálkovács Meghosszabbították a ktsz-eknél az iparitanulő* szerződtetés idejét Az ifjúság továbbtanulásának megkönnyítése érdekében a Mun- jkaügyi Minisztérium engedélyt adott arra, hogy a helyiiparban és így a kisipari szövetkezeteknél is az iparitanuló-szerződéseket augusztus 15-e helyett szeptember 30-ig lehessen megkötni. Ez a rendelkezés különösképpen azok számára kedvező, akik középiskolában kívánták tanulmányaikat folytatni, de helyhiány, vagy egyéb okok miatt ott nem vették fel őket. A Tolna megyei kisipari szövetkezetek az ilyen fiatalok részére segítséget nyújtanak azáltal, hogy kőműves, ács, hegesztő, vízvezetékszerelő, villanyszerelő, cipész, gumijavító, címfestő és egyéb szakmákban szeptember 30-ig szerződhetnek a szövetkezeteknél. A felvételek megkönnyítése érdekében, illetve a fiatalok irá-. nyitása terén a Tolna megyei KISZÖV terv- és munkaügyi osztálya (Szekszárd, Széchenyi u. 53.) is segítséget nyújt, tehát ott is lehet jelentkezni. A várdombi Egyetértés Tsz-ben már megkezdték a cukorrépa szedését. Holdanként 240 mázsa répát gyűjtenek be. A szövetkezet a Kaposvári Cukorgyárba szállítja az ez évi termést,
