Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
4 fÖtm MEGYEI NEPÜJSÍG 1964, szeptemfier 3, Szépül a Baross tér Mikes György: LE FU SZATIRIKUS KISREGÉN*f Fővárosunk egyik jellegzetes csomópontja a Baross tér. Még a második világháború idején több épülete teljesen elpusztult. Ezeket a foghíjakat beépítették. Újjávarázsolták a Keleti pályaudvar épüSzombaton este a bonyhádi Béke-étteremben ötéves baráti találkozóra gyűltek össze az általános iskola 1959-ben végzett tanulói. Talán első eset' Bonyhádon, hogy általános iskolai találkozó megrendezésre került. Ez alkalomból hazalátogatott Bonyhádra az X. számú általános iskola egykori tanára, a már nyugdíjas Szakács Antal is, aki az 1959-ben végzettek osztályfőnöke volt. A „diákok” újra felelevenítették közös emlékeiket. Szakács Antal tanár úr, akit egész Boriyíiád lo vaió pedagógusként, és amellett kiváló színpadi rendezőként tisztel, ezzel az osztállyal mutatta be> egykor Benedek Elek: „Árgyélus királyfi” című meséje alapján készült színdarabját, és az 500 éves Mátyás-ünnepségek keretében Kisfaforgalmat vezettek be. Képünkön az újjáépített Szabadság-szálló épülete látható, amely ízlésesen zárja a Rákóczi utat. A tér hátterében a földalatti lejáratának építkezése folyik. ludy Károly: „A hűség próbája” című, egyfelvonásos színművét. A vacsorával egybekötött meleg hangulatú találkozón a „diákok” beszámoltak volt tanáruknak elért eredményeikről. A 30 tagú osztályból öten továbbtanulnak egyetemeken, főiskolákon. A volt diákok legtöbbje a Bonyhádi Zománcgyár és cipőgyár dolgozója, végzett szakmunkásokként dolgoznak. Sokan helyezkedtek el a bonyhádi ktsz-eknél is. A Béke étteremben éjfél után kettőig szólt az ének, a zene. A zenekar a kedves osztályfőnök nótáit játszotta, és az egykori osztálytársak annak a gondolatnak a jegyében váltak el. hogy öt év múlva újra találkoznak. Farkas László Bonyhád 3. — Mi a teendőm? — húzta ki magát Efefef, és acélos tekintettel nézett a főnökére. — Arra kérem, álljon odakint az ajtóhoz és két óra hosszat ne engedjen ki a laboratóriumból... — Ne engedjem ki? Ennyi az egész? — Igen, csak ezt kérem magától.... De ez egy nagyon fontos feladat... Hédiké is vigyázzon oda- ,kinn. Az ajtót zárják be kulccsal. Amikor egyedül maradt, ezt a néhány sort jegyezte be munkanaplójába: „Néhány pillanat és kipróbálom önmagámon az ene- loid gázt. Ha a hipotézisem igaznak bizonyul, akkor korszakalkotó felfedezést tettem. Véletlenül. A véletlen azonban mindig nagy szerepet játszott a felfedezések történetében.” Pontot tett az utolsó mondat után, aztán forrásba hozta az ene- loidot. A folyadék, miután elérte a forráspontot, beomlott az üvegcső-labirintusba. Egy perc, két perc, két perc és húsz másodperc, két perc és negyven másodperc... A folyadék a szűrőn keresztül belecsöpögött a tartályba: egy csöppecske, kettő, három, négy, öt... „Nem várok tovább” — motyogta, és egy kávéskanál sót szórt az eneloidba. Világoskék gáz gomolygott ki az edényből, Zimányi föléje hajolt és nagyot slukkolt belőle. Amikor már nem bírta tovább, az ablakhoz támoly- gott. Kisvártatva jelentkezett fejfájás. a szorongás, a nyugtalanság. Úgy érezte, hogy nem má- zsányi, hanem tonnányi súly nehezedik a szívére. Szinte meggörbült a láthatatlan tehertől. „Azt hiszem, túl sokat szívtam magamba” — villant át az agyán, mert ilyen rosszul még sohasem érezte magát. Aztán megszólalt a hang: — Gondolj a százmillióra... Gondolj Palánkaira, a kettes laborból, és ne feledkezzél meg a feleségedről, Emmikéről... Em- mikéről!... Emmikéről!... — Nem! — ordított a vegyész. — Nem feledkezem meg róluk! Hogyan is feledkezhetnék meg?! Az ajtóhoz rohant és dörömbölni kezdett: — Engedjenek ki! Azonnal engedjenek ki! Semmi válasz. — Nem hallották, hogy mit mondtam? A fülükön ülnek? Csend. — Kinyitni! — Nem engedhetjük ki — hadarta Efefef az ajtó másik oldalán. — ön azt parancsolta, hogy... — Most azt parancsolom, hogy engedjenek ki! — Még nem telt le a két óra! — Parancsolom, hogy engedjenek ki! Pa-ran-cso-lomü — Egy óra és ötven perc múlva kiengedjük! — Egy percet sem várok tovább! — dühösen rázogatta a kilincset. — Na, mi lesz már? Belerúgott az ajtóba. — Utoljára mondom: nyissák kit Semmi válasz. Úgy érezte, megőrül, ha a laboratóriumban kell maradnia. A szorongás, a nyugtalanság percről percre erősebb lett. Majdnem sírva fakadt a tehetetlenségtől. Ekkor néhány lépést hátrált, és lehúnyt szemmel, összeszorított fogakkal, vállát előrevetve, teljes erővel nekirohant az ajtónak. Reccs! Az ajtó nem nyílt ki. — Még esak tíz perc telt el! — sikította odakinn Hédiké. Újra nekifutott az ajtónak. Reccs! Hallatlan erőt érzett magában, képes lett volna egy kőfalnak is nekirohanni. Újabb nekifutás, reccs, az. ajtó kipattant és a vegyész — huss' — mint egy madár, kirepült a laboratóriumból, majd szárnyaszegetten lehullt a visító titkárnő lába elé. — Ön... ön mondta, hogy nehogy ne engedjük ki — mentege- tődzött Efefef. Zimányi villámgyorsan talpra- állt és egy nagy ugrással kinn termett a folyosón. Paiánkai, a kettes számú labor vezetője éppen egy nagy lombikban kevergétett valamit, amikor a vegyész berohant az ajtón: — Fontos beszédem van önnel! — Parancsoljon..; parancsoljon... — Én a múltkor nem önt javasoltam arra külföldi tanulmányútra, hanem Zoltait... — Helyes választás volt — felelte óvatosan Paiánkai. — Zol- tai kolléga kiérdemelte a tanulmányutat... — De nem! — jajdult fel Zimányi. — Magának kellett volna elmennie! — Zoltai kitűnő szakember — bizonygatta a laborvezető, és magában arra gondolt: „Uramisten, mit akar ez tőlem?!” — Maga sokkal jobb szakember — Mégis Zoltait küldtem.,. — Jól tette igazgató úr! — Dehogy tettem jól! Hibát követtem el. És most azért jöttem, hogy megkérdezzem: nem haragszik rám ezért? — Hogy én? Haragudni? De igazgató úr! — Lelkiismeretfurdalásom van maga miatt... — Énmiattam? — ijedezett Pa- lánkai. — Igen. maga miatt. ígérem azonban, hogy legközelebb ön utazik külföldre. A kutató kezet nyújtott, majd magához ölelte a rémült arcú. nagyhasú, szakállas laborvezetőt^ aztán visszament a szobájába és lediktált a titkárnőjének, Hédikének egy beadványt: arra kérte a minisztériumot, hogy a százmilliós póthitelüket csökkentsék harmincmillióra. Amikor ezzel készen volt, a kocsiját kérte és hazarobogott. Útközben kiszállt és vett egy nagycsokor virágot, Emmikének, a feleségének. Átnyújtotta a virágokat az asz- szonynak. Zimányiné kicsi és gömbölyű, Egyesek azt rebesgetik, hogy idősebb a férjénél, pedig hat esztendővel fiatalabb. Szögletes arcán megkövült vonások. A tekintete hideg, barátságtalan. A haja ősz, de gondosan ápolt. Mozdulatai lassúak, méltóságteljesek. — Miért jöttél haza? — kérdezte csodálkozva, majd a virágra nézett. — És ezt miért kapom? — Eszembe jutottál. Eszembe jutottál és arra gondoltam, milyen rég vettem virágot az én Emmikémnek... — Vizsgáltasd meg magad egy specialistával — dohogott Emmi- ke és a konyha felé tartott. — Hova mégy? — Vízbe rakom a virágokat.;. — Siess! Beszélni szeretnék veled; — Most? — húzta fel szemöl--'' dökét Zimányiné, és bizalmatlanul nézett a férjére, talán egy kicsit riadtan is. — Most. A vegyész bement a szobába és levetette magát egy karosszékbe, a feje még mindig fájt, de már nem olyan nagyon, mint a laboratóriumban. Valamivel ' jobban érezte magát, de a szorongás és a nyugtalanság még mindig gyötörte. — Nos, itt vagyok... Beszélj! — jött be az asszony. — Mit akarsz mondani nekem? — Már olyan régen beszélgettünk. Az utóbbi időben, belátom, teljesen elhanyagoltalak... Tudod, a munka... Még mindig az eneloid. Meséltem neked a kutatásaimról, nem? — Nem. — Érdekes, én úgy emlékszem, hogy... — Rosszul emlékszel... — Lehet, de most nem is a munkámról akarok beszélgetni veled... Arról majd máskor... — Máskor — bólintott Zimányiné. gúnyos mosollyal. EGRI CSILLAGOK • Feldolgozta : Márkuss László • Rajzolta: Zárad Ernő (Folytatjuk) letét. A jármüvek számara kórEgykori általános iskolás diákok találkozója Bonyhádon PATAK8MKET mum FORM mjnomeűTim. >ffEÜUlKW, « mmiirmm, kök fit iiimwtäc AFiMÉrmmöf nmm msniaimmnEF A VIDÁM FÜRDŐZÉST EGV TÖRÖK ZAVARTA MEG VICUS és GERGŐ BACSU JÖRÖK BÁCS/t A SZÜRKE A MIENK! IJEDTEN BUJT A E£LSZEMŰ ELOl hüí VAGY, Fl ÓCSKA? SKÍRE ÉLŐ! FUOEf AOOK! ha 'VEM JÖSSZ, el V JZEM A LOVADAT/^ ! GYERE HÁZ, HA A f!ETEX>\ l NESZE! J a-
