Tolna Megyei Népújság, 1964. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-03 / 206. szám
1954. szeptember & TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG t3 Négy évtized kefekötés Radek mester tanítványa — Disznószőr és tehénfarok A Baranyai házaspár. ök is beneveztek az ifjú tehenészek versenyébe. A férj, Baranyai István elvégezte a szarvasmarha-tenyésztői tanfolyamot. Mindketten évek óta dolgoznak az állattenyésztésben, a házaspár eddigi teljesítménye megközelíti az ezer munkaegységet. A 19 éves Acsádi István három éve dolgozik a tehenészetben. Naponta közel másfél száz liter tejet fej. Minden fe- jésnél drukkol azért, nehogy elhagyják társai. Képünkön is nagy élvezettel méri és szűri a délutáni fejés eredményét. Molnár Károly Pipacs nevű tehenére büszke, amely naponta 20.9 liter tejet ad. Molnár Öt éve állatgondozó. Társai viccelődnek is vele, hogy ő már nem tud elszakadni a tehenészettől. innen vonult be katonának, s most a leszerelése után is itt folytatja /.ed ve ne szakmáját. ifjú tehenészek Nagy a sürgés-forgás az istállókban, kezdetét vette a délutáni műszak a faddi Lenin Termelő- szövetkezet tehenészetében. Alig műszakkezdés után érkeztünk, de mindkét istállóban nagy a rend ami arra utal, hogy gyors kezű, tapasztalt állatgondozók dolgoznak a tehenészetben. Fehérköpenyben találjuk a gondozókat, javában folyik a fejés. A közös gazdaságban közel háromszáz tehenet gondoznak. Meglepő kép fogadja az idegent, ha a tehenek között szorgoskodó embereket szemügyre veszi. Többségük fiatal. Az állatgondozók többsége 25 év alatti, ilel’entos a 18—20 éves fiúk száma, akik 3—4 éve, vagy ennél is hosszabb idő óta dolgoznak már az állat- tenyésztésben. Ez idő alatt sok tapasztalatra, szaktudásra tettek szert, amit elősegített az is, hogy az elmúlt évben szinte valameny- nyien részt vettek a szövetkezetben megtartott állattenyésztési szakkörön. Jóleső érzés volt hallani, ahogy a brigádvezető, Papp József, valamint a főállattenyésztő beszélt a fiatalok munkájáról. Elmondták, hogy valamennyien becsületesen, nagy szorgalommal dolgoznak, amit az elért eredmények is ékesen bizonyítanak. A féléves értékelés szerint 1980 liter az egy tehénre jutó átlag tejtermelés. A tehenészeiben dolgozók közül 12- en beneveztek a KISZ megyebizottság által meghirdetett ifjú tehenészek versenyébe. A féléves értékelés máris azt bizonyítja, hogy méltók ehhez a versenyhez. A jó gondozásra, az alapos fejősre mutat az is, hogy mindannyian elérték, nagy többségük túlteljesítette, a tej zsírtartalmának a szabály szerint előírt követelményeit. Petróczki József által kifejt tej zsírtartalma 3.8. Potyondi József 3.9. Tottola Károly 3.9 szá- szalékos. és így sorolhatnánk még tovább. Sorolhatnánk azoknak a teheneknek a számát is. amelyekre büszkék a tehenészek: a 494- es Inci nevű tehén 18 liter tejet ad naponta. 4.2-es zsírtartalommal. A 353-as Csonka szintén naponként 22 liter tejet ad. A 127-es Pipacs napi tejtermelése 20.9 liter. Molnár Károly főállattenyésztő nagyon büszke a fiatal tehené-1 szekre. Elmondta, hogy voltak | ákik fenntartással fogadták őket, az állattenyésztésben, de a fiata- [ lók alaposan rákontráztak a két- ( kedőkre. s ma már munkájukkal kivívták maguknak a bizalmat. í Szöveg: Kerekes Miklóim' Túri Mária1 A Dorogi-1:őzt Szekszárdon nehéz megtalálni. Domboldalra kapaszkodó kis nyúlványát, ahol mint fecskefészek a partoldalban, úgy ül az öreg mester háza. A kefekötés ritka szakma, már a kézfogás után váltott első két szó nyomán is kiderül, hogy mennyire az. — Ketten vagyunk a megyében kefekötő kisiparosok — mondja Grósz István. Ö maga Szekszárdon negyven esztendeje önálló, de már közel fél évszázada, hogy szabadult. — 1915. december 5-én. Kristóf Nándornál. Kristóf Nándor régen sírba szállt, elődjének, Ludwig mesternek meg talán csak az egész óreg szekszárdiak ismerik a nevét. Egyik hasznos masinájuk azonban, mely immár a harmadik generációt — talán a századik esztendőt — szolgálja, most is működik a Dorogi közbell kis házban. — Ez a keverőgép — mondja a szítás kezű. madár arcú öreg mester, és ezzel már a kefekölés kevesek által ismert — legfeljebb csak több-kevésbé sikerült tréfa formájában emlegetett — mesterségének részleteinél tartunk. — Lószőr kell hozzá, nyers disznószőr. meg tehénfarok — magyarázza. —' Az összevágott anyagot, ami persze sok színű, a keverőgép egyenletesen osztja el. hogy a kész áruDól egyik szín se legyen kirívó. A kész áru sokféle. Ecset és fénye3Ítőkefe, pamacs és meszelő. Utóbbi a legkeresettebb. Bálára. Bátaszékre. Bonyhádra. Szászvárra. Kölesére. Nagydorog- ra. Tengelicre. sőt olykor még Bajára is eljárnak vele a vásárra. A keféknek nem nagy az ára. A kefekötésé annál nagyobb. A hatvanhét éves öregembert a gyomrával operálták nemrég, a sokféle szőr láthatatlan porát okolja ezért, a szerinte szakmai betegségért. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az iparában eltöltött fél évszázad inkább a tüdejét rongálta meg. Nehéz a légzés. egyre inkább több bajjal engedelmeskedik a test. — Most sem dolgozom kevesebbet. mint régen. — Maga elé néz és elgondolkodik. — Csak kevesebbet csinálok. Múlik az idő. Nemcsak az emberek, a mesterség felett is. Budapesten, Pécsen. Nagykanizsán. Szegeden. Debrecenben kefegyár működik. Kisebb, vagy nagyobb, de mindenesetre egészségesebb üzem. Valamikor Kristóf mester kihasználta. hogy apátián árva került hozzá tanulónak. — Négy helyett öt esztendeig tartott inassorban. Azt hittem, már az eget is lepadlózzák eny- nyi idő alatt. Az inasnak nem járt fizetés. Utána Radek mesternél a segéd „úrnak” havi tíz korona, meg a koszt. — Tartott inast? Segédet nevelt? Fejrázás: — Nem jövő az ma már kérem egy fiatalnak. A három lányom mindegyike ért hozzá, de elkerültek hazulról, egyik serqi csinálja. Csakugyan nem jövő. Grósz István egyik-másik szerszáma, a keverőgép, az acélfésű a vágókés ma már több-kevésbé ipart műemlék. Egy kiveszőben lévő, a kor. a fejlődés által halálra ítélt szakma munkaeszköze. Ha majd úgy hozza az idő. ilyenformán kell. hogy megbecsülést érdemeljen. Múzeumban. (ordas) Ott még a krumplinak is más az ize... E zer kilométerekben számolta az utat. Nagy és hosszú út előtt volt Kutast Béla, a Bonyhádi Zománcgyár dolgozója. Béla elindult. Repült vele a •nagy gép a Ferihegyről, és a New York-i repülőtéren ért földet. Már nem is emlékezett annyira, hogyan, és milyen géppel, meg milyen átszállókkal jutott át az óceánon. A lényeg, hogy meglátta a híres Szabadság-szobrot, Manhattan szigete előtt... Rokonok, ismerősök. Dombóvárról szakadt hazánkfiai várták. Virággal, testvéri öleléssel, nagy nagy szeretettel... Két hónap az ígéret földjén... Micsoda rövid idő! — Tényleg rövid volt, Béla? — öt hétig még csak elment valahogy, de azután... Tudod, ott még a krumplinak is más az íze. Amikor elmentem rokonaim társaságával egy ottani magyar vendéglőbe... hát az itteni Béke ahhoz képest tündérkert — már a koszt minőségét illetően. Az ötödik hétben azt hittem, elpusztulok, és azonnal indulok vissza. — És mégis maradtál. — Muszáj volt, két hónapra mentem. A rokoni szeretetet, kedvességet nem szabad megsérteni... Kis sziget volt a mi szűk magyar világunk ott a tizes—huszas létszámú kis körben. — Elmentünk egyik este nagy- nénémmel kirándulni. Megmutatta Amerikát. Tudod, az milyen? Nagyon furcsa, magam sem hittem. Aki gazdag, az gazdag, a mi gazdagjaink a felszabadulás előtt koldusok voltak... A csórók, azok tényleg csórók. Tudod. ott ültek az egyik prédikátor előtt vagy öt- venen. hallgatták az isteni iget a~ utcán, amikor vége volt a beszédnek, akkor bementek az épületbe, kaptak egy tál ételt... És tudod, milyen autók száguldoztak a szomszédos utcában nappali világosságban úszó, ezernyi nconrek- lámos falak között? Azt nem lehet elképzelni. Pest összes reklámja egy utcába beleférne ott, kint a „szabad világban"... ■— Jártál bizonyára sokfelé, ahol tudnak rólunk, ahol tudják, hogy egyre jobban élünk... — Igen. de azok valami furcsát tudnak rólunk, gyenge ott a propagandánk, még az utazási ügyletekkel is alig foglalkozik valaki. Pedig sokan jönnének haza... — És San Francisco? — Ott minden van. Gazdagság, szép nők, csodás kocsik, és szegénység. Látnád, ott mi van, a fényeken kívül. — a külvárosban. Kalandos a San Franciscó-i út is. Első nap megváltotta a jegyét, másnap, amikor kiment a géphez, sztrájkoltak a repülőtér alkalmazottai. harmadnap pedig kitették a táblát, hogy a légitársaság csődbe jutott, a jegyet egy más vállalat váltja be. és negyednap utazhat. Négy napot várt, hogy elutazzék New Yorkból San Franciscó- ba. Ez is Amerika. És az is, hogy a Tolna megyei Népújság a megjelenés utáni harmadik napon már ott volt a New York-i rokon postaládájában, két hónapon át, minden nap... Szegénység és gazdagság, a mi múltunk elevenedett meg Béla barátom előtt. Most gyakorta megállítják sétáin, kérdezik, hogy volt, mint érezte magát, volt-e ujjlenyomatot adni az FBI-n. látott-e ilyen, meg olyan autót, meg cow- boyt. meg görlöket. — Jó volna ott kint lakni? — Tíz percig sem. Bonyhácl az Ponyhád Magyarország az Magyarország... — pálkovác $ —
