Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-04 / 181. szám
I8ís-i augii«9itjs 4 TöLNÄ MEG VEI V1PÜJSAG ( s togatás az Állatkertben ,,Szervusz kisfiú, csak nem félsí tőlem?" — kérdezi Pimp^ az áilatkerl népszerű csimpánza. Ja ncsika egyelőre még nem döntött, hogy fél-e vagy sem... Vadállatok — közelről Mindenütt komoly-wild színek, keverve vidám sárgákkal, élénk pirosokkal, bágyadt lilákkal. A iák lombkoronái. mintegy keretként ölelik körül a hatalmas parkot, Mennyi érdekesség, mennyi látnivalót A gyerekek nagyfigurás meséskönyvei elevenednek meg itt. Az állat kertet sok kis Piroska. Karos, Zsuzska és Zoli látogatja, kerekre tágult szemmel bámulják, mustrálgatják a hatalmas vadakat, a szelíd őzikéket, a tavon úszó hattyúkat. Legizgalmasabb mégis a vadállatok „házatája”. Harminc nagyragado- á él a Budapesti Állatkertben. Tigrisek, oroszlánok, kegyetlen tekintetű és vérszomjas párducéit. Sokáig azt hitték, hogy a dzsungeLnek e félelmetes vadjai rabságban elpusztulnak. nem szaporodnak. Megdőlt ez a feltevés, nálunk is évről évre kicsikkel ajándékozzák meg a kertet a vadállatok. Példás családi életet élnek. Az állatkerti Szunda tigris-pár például szinte búskomor, ha szétválasz jók őket. Már 25 éve élnek együtt, szép. harmonikus házaséletben Nem törődnek vele. hogy esetleg szentimehtalizmussal vádolják meg őket: este úgy alszanak el. hogy egymás vállára hajtják a fejüket. Tigris*idill! S vajon Néró. a rettenthetetlen oroszlán, az állatok koronázatlan királya, egyébként már az ál- lofkertbeh született, valóban olyan bátor-e? Mesélik hogy egyszer, szállítás közben, kinyílt a pórázának a zárja, s egyszer csak oroszlán-őfelsége szabadon találta magát. Ettől aztán a hős szíve úgy összeszorult, hogy gyorsan saj'kon.f'ordult és visszaódal- gott régi barlangjába; ott megszeppenve várta az / ápolóját. Hiába, olyan távol él már a ..iles nyugalommal tekint a nagyvilágba — pontosabban az ér- ^ deklődő gyerekekre az elefánt. vadontól, a vadászattól, az éjszakai kóborlásoktól, hogy a legkisebb dolog, amely eltér a napi megszokott életrendjétől, megzavarja ’nyugalmát: Kiváló étvágyukat napi hét kiló friss lóhússal elégítik ki. Etetéskor aztán zeng a park. mert a bömbölésük azért csak félelmetes... Rövidesen zsiráffal gazdagodik az állatállomány. Már építik a különleges méretű lakóházat. Orrszarvút egyelőre nem vásárol az Allatkert. vételára 100 ezer svájci frank körül van. Az állatkert legrégibb lakója Kincsem, a víziló. Valóban kincset ér. mert sok kis csemetéjén vei 1931 óta busásan visszafizette már a vételárát. Első számú kedvencei a gyei ekek. Városligeti rezidenciáján annyira növényevővé vált, hogy egyszer valaki zsíros kenyeret dobott neki, s 'rögtön elrontotta a gyomrát... S végül, komolyba fordítva a szót. Legyünk sokkal emberségesebbek mi, látogatók! Ne fordulhassanak eló többé olyan esetek. hogy gombi estékkel etetik meg a kis állatokat az óvodában, hogy a bedobált tükörcserepek elvágják a majmok torkát, hogy •nylon-zacskót dobjanak be az elefántnak. Ha látunk ilyet, ne hagyjuk, hiszen az állatkert — a gyerekeinké mindannyiunké. „Barátságos arcot kérek!” — „Jó, jó, csak előbb lenyelem a perecét. Ami biztos, biztos!" Mackófürdő az állatóvodában. A kánikulában Jólesik a hűs víz nekik is. (Kép és szöveg: Regős István) ..Kincsem” a legrégibb lakó. Az újszülött vizi- lú-bébí alig eg hónapos, kitűnően érzi magát, és túljutott már az egy mázsán. Egyébként érdekes: Víziló a neve, a disznófélékkel rokon, és a kicsinyét borjúnak hívják. .« Vidám látogatók az Állatkerti/en-
