Tolna Megyei Népújság, 1964. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
t Anti a Karinfhy-naplóbál kimaradt Az idei könyvnap egyik nagy- fedezte fel a visszatérő utasokat sikerű könyveként jelent meg az országúton, ahová elébük bal- Karinthy Frigyes naplója, amely lagoti, nyugtalan lévén, nehogy ennek a sok színű, csillogó szel- elkéssék az ebédet. Feltűnően lemnek lenyűgözően érdekes ön- gyorsan közeledtek a jókora meg- vallomásait és könyvbe még nem tett úthoz képest: mikor odaért gyűjtött kallódó cikkeit tártál- a bicikli. Cint leugrott és Verát mázzá. Alábbiakban viszont egy is lekapta. Cíni ezúttal gyanútörténetet adunk közre, ami san lihegett, a haja kócos volt, még ebből a naplóból is kima- arca piros, sőt egyik képe gyárait. núsan pirosabb volt a másiknál. — Kínos nyomozást kellett vé- ezt a háziszolga állítja de Oini, geznem egy ügyben, melynek szén- hallom, erélyesen tiltakozik. Te- vedőleges, vagy tevőleges hőse, kintettel arra. hogy Vera. szepe- ez még nem derült ki, ne essünk 9ett és hüppögött.^ a haziszolga túl rajta, végre is egy közíró fö- megkérdezte, történt-e valami/ lébe kell. hogy helyezze a társa- D<? Cini. mielőtt Vera felelhetett dalom érdekét a családi szem- volna, gyorsan és erelyesen. alpontoknak. — tehát az illető, lentmondást nem tűrő fölénnyel igenis férfiasán és nyíltan be- legyintett, s ilyesfélét hadart fél- vallom, tulajdon fiam, Ferenc, vállról: „Ugyan, semmi az egesz. aki Cini néven ismert, aki most ^py kis szemtelenseg történt a végezte a negyedik osztályt, s cigányokkal, de én mindent ^ el- akit ez alkalomból, magam még intéztem, csak ez olyan gyáva, nem határozván a nyaralást ille- mindjárt begyullad. S kezen- tőleg. mindenesetre előreküldtem ragadva^ Veruskát, mar húzta is Siófokra, kedves és jóságos ke- be a hazba. resztmamájához. Viszont a ke- A két tanú összeegyeztethető Tesztmama nem tehet semmiről, vallomása szerint mindezek után — Az eddig befutott és sok- nyilvánvaló, hogy az eset. a kifelé ágazó, sőt sok tekintetben nos ügy második, tragikusabb ellentmondó adatokból annyit felvonása a Szabadiból vissza- ugyanis nyilvánvalóan le lehel kanyarodó úton zajlott leszögezni. hogy maga az eset hét- Kiküszöbölve néhány jelenték- főn délelőtt tíz és tizenkettő kö- télén, s különben is ellentmondó zott zajlott le —, márpedig eb- híresztelést mindabból, ami kőben az időben a jóságos kereszt- molyán vehető, bár közvetett anya tudvalévőén kis penziójá- úton hozzám került adatokból nak adminisztratív ügyeivel van összeszednem sikerüli: addig is, elfoglalva, felügyel a konyhán, mig nincs módomban személye- a heti elszámolásokat végzi, nem sen megejtett, s mindenre ki- is (ér rá magánügyekkel foglal- terjedő, minden tanút személye- kozni. Még az is kétséges, hogy sen kihallgató vizsgálatot tarla- Cini egyáltalán bejelentette-e, nom a helyszínen (csak szomba- hogy ő elmegy egy kicsit bicik- ton megyek le Siófokra), követ- lizni. Ahogy Cinit ismerem, in- kezűképpen vagyok kénytelen ká.bb hajlok a feltevésre, hogy rekonstruálni a történteket: nem is jelentette be. De ha be is ^ Szabadiba vezető országúton, jelentette. Margit asszonynak rekkend hőségben, szinte merősemmi oka nem lehetett tilta- iegesen (űző napsugarak dárdái kozni, én se tütakoztam_ volna, között úgy tizenegy óra felé tanait mondjon az ember, bánom is mkozgtt Cini és Vera a muzsi- én. biciklizz, legalább nem lógsz húsokkal. a nyakamon, nem is mászkálsz a . ' . , , , __ k onyhába, amikor legnagyobb a s^eny cigányok nyilván nem rumli nem kínozod a vendégeket vala™ csurdongolosen v.hatos hülye kérdésekkel. Margit asz- jó hangulatban ballagok Siofok szony nem vonható felelősségre ieléj , '9en valószínű, hogy a akkor se. ha a végzetes bicikli- közlekedésnek ezt a pri i, f zésbe beleegyezett. Mert atekin- ma]ai « siófoki exPrssszre tetben aztán itt vágatom a nya- szóló, elsoosztalyu vasúti szabad- kamat, hogy Veruskát nem je- 9W birtokában valasztoUak lentette be Cini. nem mondta, P™zta sportszenvedelybol. mert hogy viszem Veruskát is. Verus- aMcor legalább a nagybőgőt pákának biztosan az utolsó pilla- volna fel, szemelypoggyasznatban szólt ő maga is. amikor hogy ne kelljen ff vált™ éppen felszállt a biciklire a ház cipelni ebben a cudar hőségben, élőit közönyösen és foghegyről. Nem « V«» beszélgettek, s a oda se nézve, mint akinek igazán nem fontos — na. akar felszembe jövő bicikli sem válthatott ki belőlük különösebb érülni elém? Viszlek 'egy kicsit zelmeket: legalább is semminem szól amellett, mintha ok szolt- | tották volna meg Cinit. Szó felelősséggel Cini maga csinálta a stiklit — ő fordult meg, ő szólt oda a cigányoknak, az excentrikus és extravagáns ifjú Arisztid modorában, valószínűleg orrhangon, hogy: no, urak, nem .muzsikálnák el a hölgy nótáját? igen, igen, jól hallották, itt helyben, addig majd leszállunk. Nem is érthető másképpen, csakis így csinálhatta, különben mi lehetett az, ami a tapasztalt muzsikusokat félrevezetve, arra bírta őket, hogy összenézzenek, biztatva hunyorogjanak egymásra, mintegy jelezve: ne félj pajtás, van ennél... nem látod, milyen rendes ruhája van, meg biciklije?... gyerünk, upre... s az országút közepén, harmincöt fokos hőségben a derék muzsikusok lekapták a hegedűt, meg a bőgőt, s több kitűnő nótát rögtönöztek az érdekes ifjú pár mulattatására. Hogy aztán hogy néztek egymásra, és milyen megjegyzéseket tettek, mikor a harmadik nóta után Cini, aki biciklijére támaszkodva, mint a haramia baltája nyelére, merengve hallgatta a zenét, most udvariasan megköszönte a szívességüket, felkapta Ve- rust, felugrott és továbbnyargalt: azt egyrészt nem tudhatom, Viás- részt aggódnom kell, hogy ameny- nyiben talán tudnám is, nem volna módomban nyomdafesték útján lerögzíteni a megjegyzéseket, még kivonatos tartalmukat is. A második felvonást is az olvasó képzeletére kell bíznom. Cini elszámította magát. Nem jutott eszébe, hogy gyalog menynyivel tovább tart az út, mint biciklin. S hogy mikor Szabadiból visszafordul, s megindul Siófok felé, a siófoki országúton valahol találkoznia kell még a cigányokkal, ezúttal ugyanabban az irányban. Találkozott is. És vannak jelek, amik arra engednek következtetni, hogy a reményeikben csalódott muzsikusok, felismerve a potyázó szeladont, megállították öt, egy kis barátságos eszmecserére. S hegy ráadásul az előbbiekhez, önszántukból, még egy nótát elhúztak neki. De ezúttal nem a Veruskáét, hanem a Ciniét. Nagyobb vérengzés nem történhetett. Cinit elég ügyesnek tartják az atlétikában, s elvégre Don Quijotenak is erőt adott a tudat hogy Dulcinea szemeláttára harcol. Azt mondják, az a legény, aki állja. De azért megállj Cini! Kerülj csak a szemem elé szombaton! (K. I.) PÄKOLITZ ISTVÁN: Kánikula A július tűzesője úgy zúdul a háztetőre, mint azon a délelőttön, melynek rettenetét őrzöm — az eltikkadt hangulatban most is üres-mozdulatlan az utcaszög, falomb, árok, — s tudattalan arra várok, ami akkor váratlanul, a Resch-boltnál rámszabadult: várom, hogy a Bolond Pali jön majd tüzet kiáltani — A fölparázsló csönd alatt már-már lobban a pillanat, az a mindig-jövő, ami nem bírja terhét tartani, s nyugtató föloldást keres, és az is mindegy már, mi lesz, csak a szorongó sejtelem helyett bizonyosság legyen — Na most! szinte már hallani! de nem kiált Bolond Pali; a megváltó nyugalmú csönd lomb-libbenése rámköszön; ragyog a kék búrájú ég, a boltból Resch bácsi kilép, s toronyórán a délidőt lesi — mint harminc év előtt. CSERHAT JÓZSEF: EMLÉK Érzed most is a nyirkot. E percben — mintha ma volna agy köde húzza nehéz fejedet, s bár fekszel, a mély csend bomlik, sárba ragadva is eljön a reggel: az ablak megbámul, s fanyarul mosolyog le a falból a szádra. Ebben a rongyszagú várakozásban — látod — a macska patkánylyukra figyel, vad lesben, a láda mögött ül: labda-fejéből az éjjeli baglyok erős szeme izzik. Este tört üveget düfködtek, hullt cserepekből vert pozdorját, abba a lyukba. Karókkal a többit épp így tömtük el, így! Harag, undor főzte a mérget, forrt a márólug, a víz is, amellyel torkig itattuk, s hasztalanul: az a gyűlölt mélység még okosabb volt. Síri magánya fölé úgy tört bosszúnk tövisén át — száz szeget és cserepet kikerülve — mint ahogy én most új évünkre török föl a sok-sok vak, bedugult év gödre fölé — ide — zúgva a mélyből, mint a szökőkút. Zsongásomban a múlt parazsán gyökerezve, az odvak pincétűzét rázom! Mert nemcsak füstöl a mély, már forr, bugyog, indul, lök, kifakasztja, növeszti növényét útra találva lobogja a lombot, a lángot az ágra; útra találva bugyog föl e vers is az év-düledékek terhe alól, a sok alja-növénnyel. S napra virágzik. LOVÁSZ PÄL: Találkozás Harminc év után egy jó barátom .na váratlanul meglátogatott. Arcán, testében nem volt már egy sejt sem, .nely változatlan régi, hű maradt. Üj, Ismeretlen, sose látott ember, a másikkal csak névíeg azonos; tágult szemmel néztem: a zöld idő csúf Hínárjával ml mindent rárakoít! Tükörként álltunk: bennem ő, én benne láttam rontó, kegyetlen jeleket, s holt ifjúságunk Atlantisza mélyén ébredt szívünk riadtan remegett. biciklizni. És így indultak ők el, egyelőre az alléban és a jelentéseksincs róla, ezt a mentő körülményt megint csak kénytelen bői nem derül ki hogy Címnek vagyok megiagadni Cinitől. el- mar akkor szándékában volt S^a- x0-tva az apa^ részrehajlás ősi büdiba átbiciklizni, vagy éz cäa.c ÖS3Íön^j jyem ne js beszéljünk erről. Ugyan mi okuk lehetett , . , • . , „ volna megszólítani egy tizennégy zal akart imponálni, hogy o egy éve$ kamaszt akitöl még egy ilyen vállalkozásra bármely pil- cj et(át se remélhettek? lsi-nsr+hnn -wi cínn in m.n.nn.t A 11.711 li. ° utóbb jutott eszébe. Veruska kedvéért, akinek talán éppen azlanatban rásíánja magát. .Annyi bizonyos, hogy R. kollégám, a jeles fiatal szerző, aki hétfőn este érkezett Pestre, határozottan állítja, hogy Cinivei az erdei ösvényen találkozott, rákiabált. szervusz Cini. hová viszed azt a Viszont koncendálnom kell, hogy az alapötlet, bár nem tagadható, hogy Cini agyában született meg, talán soha nem érik benne elhatározássá, ha történetesen egyedül utazik. Ehhez mégiscsak szervusz u«,. noou uineu»*,* kellett, az 6 jelenléte. Az kislányt? És Cini msszakiabalt. ,g ^ ^ Vem teU „a!aíni ailogunk egy i - . megjegyZgS^ egész ártatlanul és Tizenegy óra felé — ez is hite- szándéktalanul — nini, muzsikusles —. közvetlenül Szabadi ha- cigányok, biztosan Osbornba mentárában. a szanatórium közeié- nek_ az Ernő bácsi majd megint ben látta Cinit és Verát egv huzatja reggelig Manci néném- ügyvéd. illetve közjegyző, akinek nek — vagy effélét, ott szerény villája van, és akit Erre felelhette . Cini, ahogy a nincs szerencsém ismerni, de ő dolgokat látom, megint csak fogmegismerte Cinit és később hegyről és odavetöen: „Na és mondta a kiváló orvosnak, akit mért, te kis hűtőké, azt hiszed, én viszont ismerek és akivel ez nem ’ húzathatok velük, amikor ügyben telefonon beszéltem, akarom?” És hogy erre Vera mon- Eszerint Cini tizenegy felé ért e1 dott volna valamit, vagy biztatta Szabadiba, az eset első felvonó- volna, erre sajnos semmi adat, sőt, sán tehát túl volt már. Semmi mai eszemmel inkább kételkedem feltűnő nem látszott rajtuk. Ve benne —húszéves koromban bizo- ruska elöl ült. nem látszottak nyosan Verát vádoltam volna, különösebben izgatottnak vagy hogy ö vitte bele, de ne felejtsük kimerültnek sőt Cini állítólag el, abban az időben Strindberg és röhögött valamin. Weininger voltak a kor uralkodó Végre pedig mint utolsó tanú világnézetének irányítói, a panzió házi szolgái a vehető ko- Nem, sajnos, bizonyos vagyok moly számításba. Ö félkettő felé benne, hogy egyedül, és minden As áruló bére ~M~~ymlékét az árulás fekeií- tu tette be, s egy évszázad M elmúlta sem tudta tiszm tára mosni. Pedig a 48 előtti évek irodalmi életének egyik középpontja volt Kuthy Lajos, könyveit napok alatt Szétkapkodták, s a hölgyvilág minden lépését számon tartotta. Azóta se történt meg magyar íróval; elárverezett bútorait a lelkes nőolvasók visz- szavásárolták, s neki ajándékozták. A divat nem mindig jó értékmérő. De Kuthyban valódi értékek is voltak, s ha stílusa ma helyenként erőltetettnek is tűnik, igazi romantikus pátosz árad soraiból. Ez is volt célja és eszménye, a francia romantika, elsősorban Victor Hugo, bár meseszövésben, regényességben és főleg értékben, messze mögötte marad. A kortársak is ezt becsülték benne, s Csató Pál egész nemzedéke véleményét fejezte ki, amikor ezt írta:^,,ö a francia romantikának csaknem egyetlen, de igaz, egész képviselője köztünk, legalább mi nem tudunk írót az egész utánozni szerető Németországban, ki Victor Hugóhoz erőben és szellemrokonságban oly közel állna, mint éppen ő.” A sza- bddságharc előtti évek nemzedéke vigyázó szeméi ismét Párizsra vetette, amit jól bizonyít Jókai emlékezése: „Valameny- nyien franciák voltunk, nem olvastunk mást, mint Lamanine-t, Michelet-t, Louis Blanc-t, Sue-t, Victor Hugót, Béranger-t.” A nagy tettek előtt álló fiatalok számára a francia példa a „kor vallása, a szabadság” előtti hódolatot jelenti, ahogy Irinyi fogalmazta meg, s nem véletlen, hogy Jókai névsorában több a politikus, ahogy bennük is több volt a cselekvés vágya, mint az öncélú esztetizáló hajlam. Kuthy azonban bármennyire Vidor Hugót, vallja is mesterének, inkább a könnyű és olcsó Sue-t követi. „Nagy és titokzatos regénye”, amelyet a kortársak felajzött izgalommal vártak, mindenképp Sue-t idézi: a Hazai rejtelmek a Mysteres de Paris-ra emlékeztet már címében is. Kuthy korábban néhány kitűnő novellát írt, melyekben szívesen szerepeltetett élő személyeket is, a Hazai rejtelmekben azonban elveti a sulykot, meseszövése laza, a sok rejtelem között eltéved az olvasó, s csak néhány szép leírás emlékeztet az igazi íróra. A „nagy, és titokzatos" regény így is feltűnést keltéit, s a korabeli olvasók idegzetét ugyancsak fel— borzolt'a dr. Márk emberinó gyára, melyben minden rejtelmet, és rémséget megtaláltak. Kuthynak valószínűleg tisztes hely jutna irodalmunkban s az olvasók rokonszenve sem fordult el tőle Világos után ssm. De Kuthy megtette azt, amire akkor alig akadt példa: állást vállalt a Bach-korszakban, s ha az árulást meg is fizette a rendszer, az árulónak már nem volt helye többé az irodalomban. Elfordultak tőle az olvasok, s el- . fordult tőle az utókor is. Nincs erő, amely még egyszer feltámaszthatná, s csak a véldá maradt meg: az árulás bére a megvetés, mely semmivé változtatja a korábbi érdemeket is. Még életében éreznie kellett. A világfit, akinek azelőtt minden léptét lesték, mindenki elkerülte, könyveit senki nem vette kézbe, sotsa senkit nem érdekelt. Mindenkitől el hagyatva halt meg, száz évvel ezelőtt. S a halála óta eltelt évszázad is kevés volt. ahhoz, hogy feledtesse árulását. CSÁNYI LÁSZLÓ
