Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-14 / 163. szám

1964. július 14. tolna megyei népújság § Helytállás és dicsérendő szorgalom A közös gazdaságokban a kalászosok 50 százalékát learatták Vasárnap délután az uzdi Tán­csics Tsz tagjai ebéd utáni szu- nyókálás helyett a határba in­dultak. Egy kombájn, egy arató­gép és 20 kézi aratópár látott munkához. Sötétedésig 25 holdon vágták le a gabonát. Ahol az idő­járás engedte, ott ezen a vasárna­pon mindenütt dolgoztak a gé­pek és az emberek. Szombaton a szentgál-pusztai tsz agronómusa jelentette be, hogy az aratást be­fejezték. Pesti István, aki arató- géppel dolgozott, szinte megállás nélkül, éjjel-nappal ment, hogy minél előbb fedél alá kerüljön a termés. Hőgyészen Keidl Alajos kisdorogi tanító ül a kombájnon. Tamásiban a nyugdíjasok is fel­sorakoztak, a kévehordásban se­gédkeznek. A dicsérendő szorga­lom szívet melegítő példáinak so­kaságát sorolhatjuk, mert bár­melyik községben fordul is meg az ember, mindenütt látja és hallja a helytállás szép megnyil­vánulásait. Igaz ugyan, hogy a múlt na­pokban többször esett szó a gon­dokról, a bajokról, mint a pozi­tívumokról, de nem ez a jellem­ző, ellenkezőleg: Tolna megyében az idei ara­tást általában az optimista és hősi helytállás jellemzi. A tsz-ek, az állami gazdaságok és a gépállomások vezetőinek, dol­gozóinak döntő többsége e na­pokban munkájával ismét kife­jezésre juttatja politikai érettsé­gét és bizonyít. Bizonyítják, hogy a nehézségek ellenére is képesek produkálni, nagyszerű munkasike­reket elérni, mert az egész dol­gozó nép kenyeréről van szó. Mindezek az állítások csak sza­vak, frázisok és közhelyek ma­radnának, ha nem tudnánk mel­léjük ’ sorakoztatni a tényeket. Maradjunk tehát a konkrétumok­nál, a megcáfolhatatlan számok­nál. Mióta megkezdődött a ga­bonabetakarítás, jóformán egyet­len nap nem múlt el eső nélkül. Hatalmas viharok pásztázták vé­gig a gabonaföldeket: a múlt hé­ten például Lengyel község hatá­rában 10 perc alatt közel 50 mm csapadék zúdult a földekre. A nehezítő körülmények elle­nére a múlt hét végéig a tamási járás és Szekszárd város kivéte­lével az őszi árpa aratását a me­gye valamennyi közös gazdasága befejezte. Ha valamivel sikere­sebb lett volna a gépek átcsopor­tosítása, akkor vasárnapra már nem maradt volna lábon álló un............. .. ő szi árpa, sem a tamási járásban, sem Szekszárdon. Erről viszont nem a dolgozók tehetnek, hanem akik az átcsoportosítást végezték. Vagy nézzük a búzaaratást. A múlt héten az idő miatt legfel­jebb négy munkanapot vehetünk számításba. Ez idő alatt, tehát egy cson­ka hét alatt mégis 15 591 hol­don aratták le a búzát a kézi kaszások és a gépek. Vannak járások, ahol minden ne­hézség ellenére megközelítik, sőt el is hagyják a tavalyi év ha­sonló Időszakában elért teljesít­ményeket. 1963. július 11-ig a dombóvári járás közös gazdasá­gai 2289 hold búzát arattak le. 1964. július 11-ig viszont 3651 holdat. A tamási járás tsz-ei csak körülbelül 300 holddal maradtak el az azonos időszak tavalyi eredményétől. Száraz, tényközlő számok ezek, de mindannyiunkat nagyon érdeklő adatok, hiszen a kenyérről van szó. A paksi já­rásban tavaly, július 11-ig 965 holdon végeztek a rozs aratásá­val, az idén, ugyancsak július 11- ig 1389 holdon. Beszélünk és írunk a hibákról, de a megye közvéleményét ak­kor tájékoztatjuk a valóságnak megfelelően, ha beszámolunk a sikerekről is. Arról, hogy nem kell félni: a földeken dolgozó emberek nemcsak megtermelték, be is takarítják a kenyérnek valót, és a népgazdaságnak megad­ják azt, amit vár. Ez a helytállás és ez a szorga­lom lehetővé teszi, hogy Tolna azon megyék közé kerüljön, ame­lyek első között végeznek az ara­tással. Eddig a megyék rangsorá­ban néfn állunk rossz helyen, örvendetes, hogy a gondok és a bajok gyakori emlegetése pesszi­mizmus helyett még nagyobb összefogásra késztette a gabona­földeken dolgozó embereket. A jelek arra mutatnak, hogy a hi­bák őszinte feltárása végered­ményben sokat segített, mert ahogy mondani szokás: „Más ká­rán tanul az okos”. Jelenleg ott tartunk, hogy minden lehetőség megvan arra, hogy július végéig a megye az aratást befejezze. Külön kell méltatni a kombájn­vezetőket és az aratógépes trak­torosokat. Ezek az emberek rá­szolgálnak minden elismerésre. A Szekszárdi Állami Gazdaság kaj- múdi kerületében olyan dőlt ga­bonát aratnak kombájnnal, amely . ................... m ég a kézikaszásnak is kemény erőpróba lett volna. A pajánki technikum néhány diákja mesél­te: „Bámultuk, hogy a kombájn még erre is képes”. Igen, a kom­bájn erre is képes, ha talpig em­ber fogja a kormánykereket és ebben a megyében a géptk több­ségét talpig emberek vezetik, olya­nok, mint a dalmandi Hetesi Géza, a nagydorogi Kocsis Jó­zsef, a bonyhádi Szabó Mihály, az iregszemcséi Huszti Ferenc. De itt is beszéljenek inkább a számok. Július 11-ig a termelőszövet­kezetekben 60 169 holdon vé­gezték el a kalászosok ara­tását. Ebből 21 143 holdat az aratógépek. 29 007 holdat a kombájnok arattak, illetve csépeltek. Elsősorban tehát a kombájnvezetőknek, az ara- tógépekkel dolgozó traktoro­soknak, a szerelőknek, a mű­szakiaknak köszönhető, hogy a közös gazdaságokban vasár­napig a kalászosok 50 szá­zalékát learatták. Van olyan tsz is persze, ahol a szalmalehúzó-bigád fél órát dol­gozik, egy órát pedig pihen. Akad közös gazdaság, ahol kita­lálták, miként lehet úgy premi­zálni, hogy a munkák lassan ha­ladjanak. Egyik ilyen tsz-ben a megtakarított gépállomási mun­kadíjak tíz százalékát a főagro- nómus és a szerelők kapják. Fé­lő, hogy ebből aztán az követke­zik. még őszre is marad tarló­szántás, nyári mélyszántás, hiszen az emberek abban vannak érde­keltté téve. hogy a gépállomás gépeit mellőzzék. Úgy lenne ész­szerű a dolor, ha a tíz százalék akkor illetné meg őket. ha a génállomási munkádat úffv taka­rítják me"1, bogv a tsz erőtéréi­vel a különböző munkákat ide­jében befejezik... Szóval itt-ott akadnak melléfo­gások, találkozni kapkodással, ha­nyagsággal, szervezetlenséggel, de nem ez a jellemző. A kombájn- | szalma letakarításénál sem a hanyagság a jellemző. Példa rá a szekszárdi járás, ahol a műit hét végéig a tarlók 72.6 százalékát tisztították meg a kombáinszal- mátől. Summázva: a kalászosok 50 százalékának a Íraratása igei nasv szó és kimondottan s^én tel- iesítménV. Fz mond Jr"+öblv»t a Szorgalomról és helytállásról. I Szekulity Péter mu ................................. K ési erővel is aratnak a Új Élet Tss-ben tamási \ A nagy melegben jólesik egy ital víz Növényvédelem — csengetünk A túl sötéten látók talán eltú­lozzák a dolgot, de a lényeg mégiscsak az, hogy a megye egyes körzeteiben, főként a dombóvári járás terülétén mérhetetlenüi el­szaporodtak és hatalmas károkat okoznak a mezei egerek. Hallat­szanak már olyan kétségbeesett hangok, hogy a veszedelmes kár­tevő megjelenése egyik-másik kö­zös gazdaságban rosszabb a sás­kajárásnál. Ez bizonyára túlzás, az viszont bizonyos, hogy csele­kedni kell, méghozzá nagyon gyorsan. A megye ilyen szem­pontból segítséget kér és vár, nemcsak a növényvédő állomás­tól, hanem a növényvédelem bu­dapesti szakembereitől és a Földművelésügyi Minisztérium­tól is. Pár nappal ezelőtt itt járt az FM egyik miniszterhelyettese, aki egyebek között megígérte, hogy minden támogatást megkap­nak a gazdaságok a védekezés gyors és sikeres lebonyojítására. Egy átfogó és hatásos védeke­zési metódusra lenne szükség, olyan eljárás kidolgozására és al­kalmazására, amely száz százalé­kos eredményre vezet. Ebben kér­nek az érintett termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok a nö­vényvédelmi szakemberektől se­gítséget. A félmegoldásoknak ugyanis nincs semmi értelme. A megye állami gazdaságaiban a tapasztalatok. ezt mindennél job­ban bizonyítják. E tapasztalato­...kat.jaz állami gazdaságok megyei igazgatósága készségesen bocsát­ja a'növényvédelmi szakemberek rendelkezésére. Elég nagy a bizonytalanság a vedekezőszerek tekintetében. Az AGKOKER megyei vezetője úgy tudja, a Dieldrin alkalmazasa. újabban . tilos. Legalább is Buda­pesten őt így tájékoztatták. Eb­ben a kérdésben szintén meg­nyugtató válaszra Lenne szükség. Ha valóban nem alkalmazható, vagy ha nincs Dieldrin, akkor más, hatásos, vele egyenértékű irtószer kellene. Ilyen szempont­ból csakis a növényvédelmi szol­gálat Budapesten székelő szakem­bereitől számíthatunk megfelelő tanácsra és segítségre. Anélkül, hogy a mezei egér elszaporodásá­ból származó károkat eltúloznánk — csengetünk, gyors segítséget ké­rünk. Teljes egészében egyet le­het érteni a megyei szakvezetők aggályaival, mert bármennyire hihetetlen, van olyan állami gaz­daság, ahol a mezei egér kárté­tele holdanként eléri a tíz má­zsát. Ez persze nem általános, de ha a kért segítség elmarad, álta­lános lehet. Ilyen körülmények között a Fá­cánkerten székelő növényvédő ál­lomás egymaga még akkor is le­hetetlen, ha a megyei tanács vb, mezőgazdasági osztályától min­den segítséget megkap. ­Az időjárás kedvez a tarlóveféseknek (Tudósítónktól). Az esős idő- inrás a tarlóvetéseknek kedvez, ’zt a lehetőséget legtöbb közös -azdaságban jól használják ki. - megfelelően élnek a kedvező 'ottságokkal. Különös éppen ■’tkozik ez a szekszárdi j'- rás termelőszövetkezeteire. A járás közös gazdaságaiban eddig 2334 holdon végez ek irr óvetést. Egy hét alatt 1272 holdon. Ta­valy a megyében a tsz-ekben mindössze 3005 holdon volt, ez évben már eddig 5925 holdon van tarlóvetés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom