Tolna Megyei Népújság, 1964. július (14. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

*964. jfflius 12. tolná megyei SEpüjSSS Reggel hatkor Öcsényben Épül a járda Nagydórogon I Néhány perc ffiy» ha*sakiha* álmos képű ember baktat az ál­lomás felöl. Egy darabig még csendes minden, aztán mintegy vekkerszóra, egyszerre éled az ut­ca. Gyerek jön, disznókat hajt maga előtt. Kapu nyílik, aztán még egy, vasvillás, motyós em­berek lépnek ki rajta. Népes tesz az utca. Szénásszekér ballag, te­herautó előzi, zsákokkal megpa­kolva. Mindkettőn felírás: Kos­suth Termelőszövetkezet, öcsény. Emberek támaszkodnak a temp- lomkerítésnek. — Mire várunk még? — Nincs itt mindenki. — Hagyjuk őket itt, ha késnek, aztán majd észreveszik magukat! Megfogják a villát, az elemó- zsiás táskát, és elindulnak. Az elnökkel a termelőszövetke­zet irodáján beszélgetünk: — Az őszi árpát tegnapelőtt befejeztük. Elég volt megbirkózni a 400 hold­dal. Pedig négy kombájn és két kévekötő aratógép vágta. Mégis lassan ment, a két ..Balaton” ki­dőlt. Három hét alatt nem tud­ták megemészteni az árpát. Kézi kaszával segítettünk. Tegnapelőtt aratási kampány volt. Százhúsz kasza vágta az árpát. De többet nem akarunk kézzel aratni, az marad a gépeknek. Máshova is kell az ember. A gépcsoportvezető jön be, lát­hatóan nagyon mérges valamiért. — Elnök elvtárs, el akarják vinni a kombájnunkat! — Melyiket? — Hát amelyik most reggel jött a Várdombi Gépállomásról. — Azt nem lehet, hiszen az összes műszaki emberünk segí­tett a gépállomásnak, hogy ké­szén legyen. — Márpedig el akarják vinni. Meg kellene ezt beszélni, elnök elvtárs. A motor az udvaron áll, né­hány perc múlva már indulnak .Munk"“1 ví; egyik hamarosan megáll a tábla közepén. — Valami baj van? — kérdezi Szili János, a fa alatt pihenő se­gédvezetőktől. — Dehogy. Csak tele van a tar­tálya. Szállítóeszköz meg sehol. — Hát a traktor? — Bement egy fordulóval a fa­luba. Másik meg nincs. Erre az új kombájnra nem szá­mítottak még tegnap, ezért en­gedték el az egyik traktort tég­lát hordani. Rövid töprengés, vita után egy pótkocsival megoldják a problémát. Mehet tovább a gép. A kombájnok még felén sem jár­nak a táblának, de egy seregnyi ember szorgoskodik már a tar­lón. Két Utos kazalnyi szalmát húz maga után. Jókora halommal összehordtak már az út mellé. — Kilenc fordulóval húztunk el reggel óta — mondja Boros La­jos, az egyik szalmalehúzó. Ma valahogy lassabban rázódunk össze, mert új táblát kezdtünk. — A kombájn után legkésőbb két nappal le kell menni a szal­mának, mert megakadunk a mun­kával. — Ezt már társa, Pitskei János mondja. Még egy utolsó slukkot szívnak a cigarettából, az­tán felállnak az Utos mögé. Schweitzer Mátyás az egyik ele­vátort „bütyköli”. Az RS-sel ne­héz úgy odaállni, hogy pontosan „passzoljon” a szíj. Sokáig nem vacakolnak vele, négy ember könnyen elbánik a kis traktorral. Megfogják és úgy állítják be, ahogy a legjobb. A traktoros be­indítja és az egyik csoport már kezdi is a kazlazást. Lent „etetik” öten, a másik öt meg a szalmát rendezi. A munkacsapat vezetője, Csapó János nagyhangú, állandó­an zsörtölődik, de a keze egy pil­lanatra sem áll meg. Lekiabál a többiekhez: — Nézzétek már, ezek most akarják kitalálni, hogyan le­hetne szíj nélkül hajtani az elevá­tort. A traktoros káromkodik, né- teádayan a másik kazal alapját ren­dezgetik, a többiek ácsorognak. — Nincs meg a szíj — mondja Schweitzer Mátyás. — Hogy-hogy nincs? — Hát a főágronómus azt mond­ta, hogy szereljem fel az elevá­tort, 'kihozták már a szájat De nem találom sehol. Most meg se szíj., se főágronómus. I Sáli János zasztó a meleg. Boros Lajos ad­dig sem pihen, míg áll a két traktor. Mecseki József helyett rakja egy kicsit a szalmát, jól­esik egy szusszanásnyi pihenő az öregnek. — Délig itt nem nagyon lesz megállás, ha csak valami el nem romlik. Azt meg nem szeretnénk, mert gazda korában is annak örült az ember, ha szép arany színe volt a szalmának. Kitarthat­na addig az idő, míg bekazla- zunk — mondja Mecseki József. Néha Ignácz Károly is leká- szolódilc a kazalról, hogy félmez­telen, izzadt testét megszárítsa a napon. Gondosan eltapossa a csikket, aztán újból megmarkolja a villa nyelét. A csoport másik része az ár­nyékban hűsöl. Szíj nélkül nem sokat tudnak csinálni. Eltelik jó fél óra is, mire végre meghozzák. Boros Lajos is visszaadja a vil­lát, indul a traktor után. , Most már két elevátorhoz kell horda­ni a szalmát-;; Kónya József nanézni a dolognak. A két trak­tor közben már jókora halom szalmát összehordott, csak lassan bírja emészteni az elevátor. Iz­Autóbuszállomást kérnek a bonyhádiak Bonyhád községben tmgyarányú építke­zések folynak. Nem­rég kezdték el a fő­tér rendezését, s ezt megelőzően kelleti az autóbusz-állomást elköltöztetni. A vasút­állomás melletti jcis térségen rendezték be ideiglenesen az autóbusz-állomást. A bonyhádi AKÖV-fő- nökség dolgozói kö­zel ezer óra társa­dalmi munkát\ végez­tek. hogy úg^i ahogy elfogadhatóvá tegyék a máskor rakterűiéi­nek használt térséget forgalmi pályaudvar­nak. Sajnos a sok munka nem tudott javítani a helyzeten: zsúfolt a buszmegál­ló. sőt különösen a csúcsidőben, életve­szélyes. A bonyhádi autó­busz-pályaudvar a megye legforgalma­sabb pontja. Huszon­négy óra alatt 203 autóbusz érkezik és indul ezenkívül (mint­egy tíz érkezéssel in­dulással a különjára­tok szaporítják a kk pályaudvar forgal­mát. A lakosság már több alkalommal for­dult levél útján, de személyesen szinte minden nap a for­galmistákhoz, a fő­nökség Vezetőihez, hogy gondoskodja­nak megfelelő mére­tű biztonságos pálya­udvar létesítéséről. Az AKÖV veixtői min­den alkalommal azt tudják válaszolni, hogy a vállalat, mint közlekedési vállalat, nem rendelkezik olyan költségkerettel, melyből pályaudvart lehetne építeni Egye­düli út. ha a közsé­gi tanács költségve­téséből illetve más forrásokból — mint például társadalmi munka — felépítteti a pályaudvart. Közeleg az őszi csúcsforgalom. ami­kor az állomásra több száz vagon cukorré­pát hordanak. Addig kell megoldani ezt a problémát, mert utá­na már csak hosszú- szárú gumicsizmában tehet « sßron. ás zen a pályaudvarra bemenni. Az AKÖV- főnökség dolgozói fel­ajánlották már társa­dalmi munkájukat egy építendő autó­im sz-pá lyaudvarhoz, a lakosság is bizo­nyára részt vállalna a munkából, sőt a tervek elkészítését is elvégeznék a szak­emberek. ugyancsak társadalmi munkával — mint arról érte­sültünk ... Autóbus z-'á llomást kérnek a bonyhádiak jogosan, hisz a mos­tani korszerűtlen, ideiglenes' veszélyes — de. hogy új pá­lyaudvar évüljön ah­hoz össze kell fogni a lakosságnak a köz­ségi tanács irányítá­sával. Mint értesül­tünk a közeli hetek­ben a tanács hozzá­fog e kérdés meg­oldásához. ámbár anyagiakkal az idén a munkát más épít­kezések miatt nem tudná úgy s annyi­ra segíteni, hogy te­tő aéá kerüljön az cMCÚbuiiz ipúíwtufltpar. Bíróság elé állítják Wolff volt náci tábornokot München, (Reuter). Karl Wolff volt SS-tábornokot, aki Hitler bukása előtt titokban tárgyaláso­kat folytatott Németország fegy­verletételéről. hétfőn az NSZK- ban bíróság elé állítják azzal a váddal, hogy a náci-rendszer ide­jén részt vett legalább 300 000 len. gyei és más nemzetiségű zsidó meggyilkolásában. A volt SS-tá- bornok Zürichben 1945-ben titkos tárgyalásokat folytatott Allen Dulles-szei, az amerikai kémszol­gálat vezetőjével. Úgy vélik, hogy e tárgyalásai meggyorsították a hitleri Németország végső kapi­tulációját és az olasz front idő­előtti összeomlását. Ranga János vezeiésével hatszáz méter járdát készít a paksi ktsz: nagydorogi részlegének tanuló-brigádja öntött betonból, és ugyan­ilyen hosszúságban betonlapokból. Ahol ismeretlen a kocsiálláspénz E1 i Iőször nem akartam elhinni, amit hallat­tam, de aztán elhessegettem a gondola- cot. Beck András, a Bátaszéki Kádár Szövetkezet elnöke nem olyan ember, akinek a szavában kételkedni lehet. Ha ő mondja, bizo­nyára úgy is van. És ha itt valamire kiváncsi lehet az újságíró, a módszer az. Hogyan csinál­ják? A szövetkezet elnöke ugyanis azt mondta beszélgetés közben, egy értekezlet szünetében, ahol a ktsz-ek gazdálkodásáról volt szó, hogy ná­luk ismeretlen a kocsiálláspénz. Sokkal spóroló- sabbaik ők annál, minthogy azért fizessenek a vasútnak, mert ott állnak a vagonok. Pedig nem kevés az az anyag, ami vasúton érkezik, évente meghaladja az ezer vagont. Tömegméretekben gyártják itt — import tűzifából — a gyümölcs­ládákat, javítják a söröshordókat, ami szintén vagonban jön. A bátaszéki állomás legnagyobb fuvaroztatója a kádárszövetkezet. Talán elnéző velük szemben a MÁV? Nem számítja fel a kocsiálláspénzt? — Nem. Mert nem adnak okot rá. Határidőn belül — a határ­idő pedig szoros, mindössze négy óra — kirak­ják a kocsikat. Kirakják akkor is, ha három jön egyszerre, de kirakják akkor is, ha tizenöt—húsz fut be egy szerelvénnyel. Kirakják, ha munka­idő alatt jön, de kirakják éjjel is. Legyen hétköz­nap, vagy vasárnap, rakott kocsi — amelyikben a bátaszéki kádároknak érkezik anyag, — nem vesztegelhet órákig az állomás vágányain. — Semmi különös titka nincs ennek — mondja Vajda Gyula állomásfőnök — csak a jó kapcsolat, együttműködés. Belevaló ember a szö­vetkezet szállítási felelőse, Molnár Péter, aki, ha vége a munkaidőnek, nem megy egyenesen haza, hanem előbb henéz hozzánk, megkérdezni, jelez­tek-e számukra valamit. Ha nem, akikor felhívjuk Sárbogárdot, nézzenek körül, nincsenek-e fával megrakott vagonjaik bátaszéki irányítással. Ha igen, még azt is megtudakoljuk, melyik vonatta] küldik. Éjjel tizenegykor, éjfélkor, vagy hajnali ötkor jönnek-e. És a szállítási felelős mér este mozgásba hozza a „gépezetet”. Mire itt vannak a vagonok, a szövetkezet vontatója, fuvarosai, rakodói már készen várják a kiraknivalót. Fél-, vagy negyedórával előbb itt vannak, vagy pon­tosan akkor jönnek, amikor befut a szerelvény. S<§s$bji> csak esptfem, ha valami ofcfrái step szereztünk tudomást a szállítmányról, nem volt előjelenités. De akkor is legfeljebb egy órára van szükség, hogy megindulhasson a kirakodás. Molnár Pétert a szövetkezetben találom. — Nem menne a dolog,/ ha nem lennének hozzá megfelelő emberek — mondja. — De ná­lunk sikerült megszervezni a brigádokat, részben a szövetkezet embereiből, aztán a másik ktsz rakodóiból, akik szívesen segítenek, • ha nekik nincs munkájuk, meg más bátaszékiefcből. Van­nak fuvarosaink is, akik, ha értesítjük őket, min­den más munkát abbahagynak, és jönnek a vasútra. — Vasárnap is? — Igen. Most például tizenöt vagont kap­tunk egyszerre. Én az egyik vasutastól tudtam meg, aki szintén beáll néha rakodónak, ha nincs szolgálatban. Bajáról jött haza, de miután letette a szolgálatot, benézett az irodába, megkérdezte, érkeztek-e részünkre vagonok. Hazafelé menet, beszólt hozzám. Én azonnal motorra ültem, és szedtem össze az embereket. Mire a „hivatalos” kézbesítő hozta az értesítést, már csak a felesé­gemet találta otthon, én már motorral jártam a községet. Szóltam a vontatósunknak is, hívtam a fuvarosokat is. Két—három óra múlva már visz- szaadtuk üresen az első vagonokat. Most nagyon is siettünk, mert mondták a vasutasok, hogy a külföldi kocsikat még jobban ki kell használni, mint eddig, nem mennek üresen vissza Lengyel- országba, hanem rakottan, esetleg Romániába, vagy Csehszlovákiába. — Nehéz munka szállítási felelősnek lenni? — Én a múlt év végéig kádárként dolgoztam itt, a szövetkezetben. Most beletanultam ebbe is. Ez se nehezebb, csak többet kell futkosni. És könnyen meg lehet tanulni, csak akarni kell. Nemrég szabadságon voltam, addig Mezei Zénó raktárós helyettesített. Ö sem „csinált” kocsiál­láspénzt, nála is rendben mentek a dolgok. De azért, hogy el ne felejtsem, a legtöbb az embere­ken, a rakodókon múlik. Mert bizony itt gyor­san kell dolgozni, és nem egyszer előfordul, hogy a négy ember vée.zett már két kocsival, ki van­nak merülve, de azért, még vállalják a harmadi­kat is. A vagonoknak neon szabad sokéig állni. Azért vannak, hogy menjenek. Áruval rakottan. 0) X

Next

/
Oldalképek
Tartalom