Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-05 / 130. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. június 5. •• r TANÁCSÜLÉSEK ÉS TANÁCSTAGOK A tanácstörvény már hosszú évek óta biztosítja, hogy az ál­lampolgárok legszélesebb réte­gei részt vállalhassanak az ál­lamigazgatásban. Senkinek nem kell bizonygatni ma már, hogy a tanácsi rendszer életképessége, eredményes volta vitán felül áll. Bizonyítékul ott húzódnak országszerte az utak és gyalog­járók ezerkilométerei, a felépült művelődési házak, orvos- és pe­dagóguslakások százai, a lefek­tetett csatornák és az a szám- lálhatatlanul sok mégoldódott feladat, ami mindennapi ■ éle­tünk szebbé tételét szolgálja. Ezek létrejöttében döntő szere­pe volt a tanácstagok rábeszélő, tömegeket megmozgató munká­jának is. Nem említve a kisebb- és nagyobb jelentőségű emberi problémák millióit, melyek egyenesbe hozatalában szintén részük volt a tanácsok tagjai­nak. Nyilvánvaló ezek után, hogy ha valakit falu-, vagy város­lakóinak bizalma tanácstagság- ra érdemesített, az illető komoly megbecsülésben, nyugodtan mondhatjuk: .megtiszteltetésben részesült. A már vázlatosan em­lített tények tanúsítják, hogy a tanácstagok zöme, uralkodó többsége ennek teljes tudatában van. Sajnos azonban nem min­dig. A havonta ismétlődő ta­nácsülés az a fórum, melyen a megválasztottak beszámolhat­nak addigi tevékenységükről, közösen megbeszélhelik <jz előt­tük álló feladatokat és természe­tesen beszámoltathatják a vég­rehajtó bizottság tagjait a lejárt határidejű határozatok végre­hajtásáról. Mondani sem kell ezek után, hogy a tanácsülés rendkívül fontos esemény. A jegyzőkönyvek tárgyilagos szám­adatai azonban sok esetben még­is, .arról tanúskodnak, o,hogy akadnak tanácstagok, akik ezt a rendszeresen összeülő fóru­mot nem veszik eléggé komo­lyan. Dunáföldváron például ez év január 25-én a hetven tanács­tagból mindössze ötven jelent meg, tehát hiányzott huszonki­lenc százalék. Ugyanitt február 13-én a távolmaradónak ará­nya 16, március 13-án 19, ápri­lis 14-én pedig 27 százalék volt. Utóbbi alkalommal nem keve­sebb, mint huszonketten hiá­nyoztak, anélkül, hogy ezt va­lamilyen elfogadható okkal in­dokolták volna. A hiányzást természetesen sokszor magya­rázhatja komoly ok. Rigóczky István elvtársat például; aki „mellesleg” járási tanácstag, ko­moly pártmunkát végez és más területen is vannak irányító feladatai; aligha érheti vád azért, mert az említett tanács­ülések háromnegyedén nem volt ott. (Az persze igencsak vitat­ható, hogy helyes-e egy embert annyira túlhalmozni megbízatá­sokkal, hogy szinte lélegzetvé­telnyi ideje se maradjon?) Má­sokat azonban annál inkább. A tanácstörvény lehetőséget bizto­sít arra, hogy azokat, akik nem hálálják meg a nekik előlege­zett bizalmat, a választók funk­ciójukból visszahívhassák. Ez természetesen csak a legsúlyo­sabb, komoly hibákat megtorló módszer. Helyes lenne azonban, ha a helyi tanácsok pártcsoport­jai komoly gondot fordítanának arra, hogy a feladataikat hely- lyel-közzel elhanyagoló tanács­tagokkal beszélgessenek, figyel­meztessék őket magatartásuk helytelenségére és ezáltal segít­senek lendíteni a tanácsi munka színvonalán. A fentiekben csak Dunaföldvárról idéztünk példát, pedig lehetne ilyet találni a me­gye más községeiben is. Számuk csökkentése, megszüntetésük közérdek. O. L REJTŐ JENŐ MII (ILI TUDNI a segédmuteros kerékpárokról Sok probléma adódik mostaná- kor, hogyan lehet velük két sze- ban a segédmotoros kerékpárok mélynek is közlekedni? használatával kapcsolatban. Mi- Az olyan segédmotoros kerék­pároknál, amelyek építésüknél fogva két személy szállítására is alkalmasak, csak akkor szabad két személynek utaznia, ha a se­gédmotor vezetője érvényes mo- \ torkerékpárvezetői — nem segéd- motoros — igazolvánnyal rendel­kezik, és a segédmotort ellátják a megfelelő hatósági jelzésekkel, mint forgalmi engedély és rend­számtábla. E rendelkezés is ideiglenes jel­legű, mert e problémát előrelát­hatóan 1966. január 1-ig véglege­sen megoldják. A hatósági jelzésekért a Tolna megyei Rendőrfőkapitányság köz­lekedésrendészeti osztályán, míg a vezetői vizsgára a KPM Autó- közlekedési Tanintézet megyei ügyintézőjénél (Szekszárd, Rákó­czi utca 16.) lehet jelentkezni. ORDAS IVÁN: •— Regény — XII. — Utaznál, kislány? — kérdez­te végül. — Hová? Lea összeszedte minden lekiere- jét és egy penderüléssel Omar Brand lábai mellett termett a szőnyegen. Megfogta a nagy, sző­rös mancsot. — Messzire, mr. Omar! Messzi­re! Valami távoli szigetre, ahol csend van, homok, napfény és pálmafák. Esetleg egy kis nyaraló csendes, udvarias személyzet és szerelem, sok, sok szerelem... — Hát szerelemben nem lesz hiány — vélekedett a milliomos. — Arról kezeskedem. No, jó! Majd meglátjuk! A jövő héten úgyis lesz valami dolgom a Mars­hall szigetek táján. Esetleg meg­szaporíthatjuk egy heti szabad­sággal is... * Az United Chemical telekfor­galmi ügyeit intéző kis csoport- vezetője majdnem leesett a szék­ről ijedtében, amikor megcsendült a telefon és a vonal túlsó végén maga a nagyhatalmú vezérigazga­tó jelentkezett: — Itt Brand! — közölte tömö­ren. — Maga Hawkins? — Igenis mr. Brand! Szolgált­jára Jerome Hawkins vagyok! — Egy szigetre van szükségem, Hawkins! bat este azon a szigeten akarok üdülni és megígérem magának, hogy páros lábbal előre röpül in­nen, ha nem lesz minden a leg­tökéletesebb rendben. Intézked­jen! Az utolsó „Igenis mr. Brand!’’ még el sem hangzott a telefonbari amikor a vezérigazgató már letet­te a kagylót. — Ez megbolondult! — villant Hawkins agyába a szentségtörő ötlet és nyomban riadtan körül­nézett, hogy valaki nem figyeli-e esetleg a gondolatait is. Az Uni­ted Chemical üzemi rendőrsége kitűnő volt és mit lehessen tudni. — Mr. Brand az irodájától tizen­hatezer kilométerre kívánja töl­teni a hét végét. Mit meg nem tehet egy gazdag ember! — sóhaj­totta Hawkins és a délkelet-ázsiai ügynökök lajstromát a hóna alá csapva loholt a rádiószoba felé. SIMPSON KAPITÁNY SZEMLÉLI A HOLDAT Simpson kapitány szerette a holdfényt. Főleg akkor, ha ezüs­tös sugarai romantikusan dereng­tek át a bokrok, fák ágainak szö­vedékén és nem világították meg azt, aki a növények segítségéhez fordult, hogy minél zavartalanab­ból leskelődhessen. Simpson kapi­tány ugyanis épp ezt a kevéssé népszerű, de nagyon gyakran KÉPSESÉNYVÁLTOZAT« KOVÁCS SÁNDOR Egy szigetre van szükségem Hawkins! — Egy..., egy mire, mr. Brand? — Ne hápogjon! Mondtam, hogy szigetre! Valahol Guam kör­nyékén vegye meg és intézkedjen, hogy legyen rajta hétvégi üdülés­re alkalmas nyaraló, személyzet, mifene, meg hajóval, vagy lega­lább hidroplánnal meg lehessen közelítem. Értette? — Természetesen! Hogyne, mr. Brand! — készségeskedett Haw­kins. — Meglesz, amikorra csak parancsolja! — Holnapra parancsolom! Ve­gye igénybe a rádiószobát és in­tézkedjen. A számlákat küldesse a bankomhoz. Ma kedd van, szom­hasznos és nem ritkán jövedel­mező foglalatosságot űzte. A tapasztalat régen megtaní­totta már, hogy nem árt, ha néha átveszi egyik-másik emberétől a kiosztott figyelő szerepet. Fred Perkins esetében ugyan biztos volt a dolgában, hiszen a pilóta ellenőrzése inkább csak forma­ságnak számított, de azért termé­szetesen éppen olyan óvatossággal csinálta, mintha a legfontosabb ügy kibogozása függne az ügyes­ségétől. Fred Perkins alig tíz lépésnyire ült tőle a park egyik félreeső pad­ján. Mellette az óriási termetű Joe Brown. Halkan beszélgettek, a fü­lelő kapitány alig néhány szófosz­lányt értett. — Holnap felszállunk... — kezd­te Perkins. — Tankoltál? — Hawaiig elég lesz. Ott aztán majd... Simpson kapitányt pontosan tá­jékoztatták Fred Perldns legutób­bi repülőútjáról, amikor a Vörös Omar kíséretében a Csendes-óceán fölött járt. Francis Smith alezre­des úgy vélekedett, hogy Fred nagy szakmai érdeklődést tanúsí­tott ugyan a legújabb mintájú bombázó működése iránt, mellyel repültek, de ez a legkevesebb, amit egy frontot járt repülő­tiszttől el lehet várni. „Kitűnő katona, pompás pilóta és jó baj­társ!” — vélekedett az alezredes és Simpson magában igazat adott neki. Fred pilótatudásához két­ség sem férhetett. Azt pedig, hogy jó bajtárs, ennek a mammut mé­retű régi tiszttársának szerzett ál­lással is bizonyította. Csak az volt érthetetlen, hogy ilyen képessé­gekkel miért vonakodik változat­lanul attól, hogy ismét a hadse­regben szolgáljon? Simpson nem kedvelte a békés katonákat, már­pedig Perkins esetében minden jel arra vallott, hogy ezeknek a táborához tartozik. Ezért is nem függesztette fel még, az ellenőr­zését. — És aztán?... — hallatszott a pad felől. — Aztán? Majd meglátjuk.. Megbeszélés szerint. >nv Simpson is meglátott valamit. Pontosabban Valakit, egy karcsú, ringóléptű nőalakot, aki sietve kö­zeledett a park fehér murvával felhintett útján. A holdfény liron- zos vörösen csillogott a haján. Lea volt. — Na — kuncogott magában a kapitány — az öreg Omar aligha rá nem fizet a felesége kedvéért megrendezett' alibire. Bár, ha ked­vem tartaná, most akár le is fény­képezhetném őket... Lea kézfogással üdvözölte Joe-t Fred-et pedig csókkal. Néhány percig beszélgettek, de olyan hal­kan, hogy Simpson egy szavukat sem értett. Aztán az óriás búcsú­zott és elment. Simpson rövidesen unatkozni kezdett. Fred és Lea csókolózott. Az ilyesmi felettébb kedves an­nak, aki éppen űzi, de teljesen kö­zömbös a katonai kémelhárítás szempontjából. A kapitány kis sanda irigységet érzett a pádon ülő tartalékos tiszttársa iránt és már éppen menni készült, amikor Lea kibontakozott Fred öleléséből és megkérdezte: (Folytatjuk) AZ ELSÜLLYEDT RAOZEER HADIHAJÓ RET UTASAT AZ ELSIE PÁRÁIT SZALONBA TESSÉKELIK. ROZSDÁS ISMERTETI KORSZAKALKOTÓ TERVÉT. 0 0 0 o M<) ( ’A BAL MORAL CIRKÁLÓ EJTOL A PILLANATTÓL KEZDVE FEL VÉSI I A RAOZEER NEVET. A HAJÓ OLOALAN A ^NÉVVÁLTOZÁST OLAJ FESTÉKKÉ l 'FELTŰNŐEN NAGY ----- BETŰKKEL KIJAVÍTANI ! PÚPOS, RAGYÁS­INDULD ! A TOTÁLIS ÁTSZERVEZÉS LÁZAS ÜTEMBEN FOLYIK AZ ÁTKE RÉS LTELT hajón. _____________ „ I — I _ J ... ^ hajó kapitánya,piszkos fbeo ! Én Bradford SZÁZADOS LESZEK, MÍG KÖLYÖK EARC OF SuDESSEK^ SYARMATÜSVI MINISZTERKÉNT^ FOG SZEREPELNI .* ROZSDÁS SZERINT A LEGFONTOSABB LÉPÉS, PISZ­KOS eredről lemosni a vezetéknevét, ez né­mi ELLENKEZÉST VÁLT KI A NEVEZET KAPlTÁNV-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom