Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-05 / 130. szám
1064. június o. ÍOT.N A WEG TÉT NÉPÉJSAO Ö Az éremnek három oldala van... MIT MOND a KUV? és ass AKOV ? És mi as igazság? Június harmadikén panaszkodott nekünk a Kaposvári Közúti Üzemi Vállalat (KÜV) munkavezetője a Hőgyész—Dombóvár között épülő úton, Gsibrák térségében. — Kétszáz méter útburkolással maradunk ma le, mert az AKÖV elvitte nyolc gépkocsiját a tízből. Nem tudunk anyagot szállítani. S ez hetenként megismétlődik, nem tudjuk tervünket teljesíteni, elúszunk az AKÖV miatt. Való tény, nem valami serény munkával készülnek útjaink, s amikor hallunk egy-egy ilyen hibáról, magunk is úgy vagyunk vele, no végre, fülön tudjuk csípni a bűnöst. Felkerestük az AKÖV-öt is. Az igazgatóhelyettes tájékoztatója szerint is az említett nap délelőttjén a gépkocsik valóban nem voltak a munkahelyen, hanem a dombóvári állomáson, mert olyan hatalmas mennyiségű áru érkezett, hogy azt azonnal el kellett szállítani, mert különben a MÁV leállította volna a Dombóvárra érkező áruk szállítását. Tehát végeredményben fontos munkán voltak az AKÖV-kocsik. De csak fél napra! A fél nap okoz katasztrófát az útépítésnél ? Igen, még egy óra is. Mert sajnos a kaposvári KÜV és a pécsi is úgy szervezte meg a munkát, hogy a szerződéses gépkocsik állandóan a helyszínen kell, hogy tartózkodjanak, mert különben a munka leáll. Költségkihatások miatt nem járultak ahhoz, hogy az AKÖV a helyszínre, előre prizmába szállítsa az útépítési anyagot, így most csak a „tükörbe”, tehát a nyers úttestbe hordhatják a kocsik a követ. Ez meg már enyhén szólva is luxus. Mert miért legyen kitéve a tíz nagyteljesítményű gépkocsi az útépítő brigádok teljesítményének, munkakedvének, akik jobbára kézzel terítik szét a követ. Ma már nem lehet olyan alapon munkát szervezni, hogy drága üzemeltetésű járművekkel, amelyekből a tetejébe még kevés is van, sziszifuszi munkát ,végezzenek. Kétségkívül nem hibamentes az AKÖV munkája. Gumihiány miatt több kocsi áll pillanatnyilag is a megyében, sőt alkatrészhiány miatt is kell fuvart visszamondani., i Ezek a tények, ezek a kétoldalú vélemények. Az igazság azonban ezen túl van, s ebből következik. Jelesen úgy, hogy a KÜV szeretne kényelmesen utat építeni, az AKÖV meg szeretne mindent egyszerre elvégezni. Április hónapban a hőgyész—dombóvári útra ki kellett volna szállítani — a tervezés szerint — 44 646 tonna útépítési anyagot, ezzel szemben csak 17 637 tonnával szállítottak. A mostani diszpozíció is olyan, hogy az egyheti mennyiséget az AKÖV három nap alatt el tudná szállítani. Mert kapacitása van arra. hogy a kocsikkal éjjel-nappal dolgozzanak. De nem ad rakodót, nem fogadja az árut a KÜV. így lassú a szállítás üteme. És ez nemcsak a kaposvári KÜV esetében van így, hanem a pécsi KÜV- nél is hasonlót lehet tapasztalni. Ez utóbbi vállalat részére el kellett volna szállítani április hónapban 21 241 tonna útépítési anyagot, ezzel szemben csak 11238 tonnát, vittek a munkahelyekre . „i Éjjel-nappal kellene foglalkoztatni a járműveket az anyagszállítással! Most külö- nösen, hisz néhány hét múlva megkezdődik a mezőgazdasági termények szállításának szezonja, és az november végéig szinte minden kocsit leköt. Ezért kellett volna már korábban a leendő munkahelyekre — tehát az útépítés vonalába — kiküldeni az épíson! Működik a megyében a szállításokkal foglalkozó bizottság, melynek elsőrendű kötelessége,! hogy a szállítások ésszerű szerve-] zését, irányítását végezze. Úgy gondoljuk, itt egy olyan sürgős beavatkozási helyre hívjuk fel a miniszteriális szerv figyelmét, amely azonnali intézkedést kíván. És ezen a sürgősségen még az sem enyhít, hogy egyik szerv szereti a kényelmes munkát, a másik meg a gyorsat. Sőt! Utakat kell építeni, gyorsan, korszerűen, úgy, hogy a meglévő szállítókapa,- citás más feladatokat is el tudjon látni. A kivezényelt tizennégy gépkocsi az említett munkahelyen még éjszakai fuvart is vállal (a döbröközi tsz-nek szállítanak többek között az építkezésekre anyagot), miért nem tudják a munkát legalább így összehangolni a KÜV-vel? Úgy véljük, a sürgős intézkedés az útépítés javára fog eldőlni. Hogyne izgulnának, életük első külföldi útjára indulnak /0 találkozunk a máj ősi Lőrincz család nevével, amikor a székely tési anyagot. Még most sincs ké- hagyományok ápolásáról esik szó. Hiány nincs — bírság van A Területi Egyeztető Bizottság megseriimisítve. helyt adott Hor- elé került Horváth Györgynek, a váth György fellebbezésének, kurdi körzeti íöldművesszövetke- Megnyugtatásként a szövetkezet felvásárlójának. kártérítés leetet képviselő fpkpj&yvelő kije- miatti fellebbezése. Horváth Győr- lentetté; az újabb rendelkezések gyöt ugyanis a szövetkezet vezetősége göngyöleghiány címén háromszáz forint kártérítésre kötelezte, Panaszával február 26-án fordult a vállalati egyeztető bizottsághoz, amely április 25-én (!) elmarasztalta. Ugyanis az történt, hogy még az ősz folyamán Horváth tíz zsákot kölcsönadott Komáromi Sándornak, a szövetkezet gyulaji felvásárlójának az utolsó tétel krumpli elszállításához. Komáromi a kölcsönvett zsákok helyett — mivel nem kapott már zsákot — ládákat, nyolc ládát adott visz- sza Horváthnak. így aztán év végi leltározásnál Horváth Györgynek tíz zsák hiánya volt 300 forint értékben, ugyanakkor pedig tíz láda többlete 400 forint értékben. Ezért kötelezték 300 forint kártérítésre. A földművesszövetkezetet lényegében nem érte kár, csak elméletben, mert a minden ésszerűséget nélkülöző rendelkezések szerint bár göngyöleg, a ládát nem lehet zsák helyett jóváírni. A szövetkezet elszállított X. zsák árut, és maradt a birtokában Y. láda, csak nem éppen az egyik felvásárlónál, hanem a másiknál, így kár nem történt, de bírságolás igen. Ezért a TEB a szövetkezet vezetősége és a vállalati egyeztető bizottság határozatát szerint lehetőség lesz arra. hogy Ilyen esetekben egyik göngyöleget a másikkal ki lehessen egyenlíteni. BI. Lőrincz Imre nevét fafaragó művészete, felesége nevét a székely szövés, hímzés szeretete tette ismertté. ___Az idősek már elfáradnak, de a h agyományok fennmaradnak, ha a fiatalok is úgy akarják. A népművészet szeretete és a hagyományok továbbvivője Lőrincz Ala- dámé, a meny, aki az idei megyei kulturális szemle keretében megrendezett kézimunka-kiállításon arany oklevelet nyert, szálán- varrott székely hímzésével. — Családi vonás nálunk a népművészet szeretete — mondja a fiatalasszony, akit csinosan berendezett majosi otthonában kerestünk fel. Ha ézt nem mondja is észre lehetett venni az ízléses hímzések, horgolt csipkék, festékes evaojú- szőttesek láttán. Lőrincznének a kézimunkákon kívül értékes mintagyűjteménye van. s a felgyűjtést segítették az öregek is. Együtt gyönyörködtünk a szép kézimunkákban, s közben a minták nevét jegyezgettem. — Ez a hímzés csipkealmás, a másik a geometrikus csillagmintás. Emez a csipkerózsás. A szövésben a kis virágmintás és a súlyos a legősibb — mondja Lő- rinczné. és feltűnik, hogy a minták nevei a székely dialektikához tartozó s betűvel végződnek. Lőrincz Aladárnénak a hagyományok felgyűjtésében vannak segítőtársai. Gyakran meglátogatja az öregeket, kikéri véleményüket. ápolja, gyűjti a hagyományokat. A kézimunkázás a falusi asz- szonvok téli időtöltése. Ilyenkor a mezőgazdasági munka miatt nemigen kerül elő a kézimunka. Majd a télen folytatják ott. ahol abbahagyták. a majosi kézimunkaszakkörben. oklevelet nyert asz- szöny Kárpáti Jánosné, a pincehelyi kézimunka-szakkör vezetője. Kárpátiné gyűjteménye is igen gazdag. Lőrincznétől eltérően, a helyben kialakult népművészet — a Kapos menti fehér hímzés mellett — szívesen foglalkozik az ország más tájegységein kialakult népművészettel. Bármelyik tájegység hagyományaiból kellene mintadarabot készítenie, nem jelentene különösebb megerőltetést. De a népművészeti pályázaton községe hagyományos hímzését, a Kapos menti hímzést állította ki; modern változatban. Pincehelyen valamikor olyan divat volt. hogy a menyasszonyok esküvői inget hímeztek a vőlegénynek. Ez a divat már a múlté, de éppen Kárpátiné díjnyertes munkája tanúsítja, hogy a régi, öregek által rizsókosnak nevezett hímzést nagyszerűen fel lehet használni a mai modern öltözködésben, ruhák, blúzok díszítésére. A fehér hímzésű blúz bármely ünnepélyes alkalomra megfelel. Pincehelyen ilyen vonatkozásban úttörő munkát végez Kárpáti Jánosné, s a faluban már van néhány követője. A téli kézimunka-szakkör 25 felnőtt résztvevője mellett az általános iskolás lányok is foglalkoznak a Kapós menti hímzéssel. Horváth Anna tanítónő vezetésével a hetedikesek Kapos menti hímzéssel díszített blúzban kísérik el a nyolcadik osztályos ballagókat. Már ők is ápolják a hagyományokat, s reméljük. most mór nem mennek feledésbe. A másik arany Két asszony nyerte el az arany oklevelét a Mátai Antal kulturális szemle keretében megrendezett kézimunka-kiállításon. Az arany oklevél mellé értékes ajándékként 10 napos ingyenes csehszlovákiai utazást kaptak. Mindketten örülnek az elsőséggel járó jutalomnak, de mint mondják, egy kicsit izgulnak is. Érthető, és hogyne izgulnának: életük első külföldi útjára indulnak. Pozsonyi Ignácné TTTTTTTTTTTT1 ISO ezer tégla sorsa Nemrégiben bejelentés érkezett a tamási népi ellenőrzési bizottsághoz, hogy a Hőgyészen vásárolt téglát nem engedik felhasználni a házépítéshez. A bejelentés magánérdekű volt, csak a vizsgálat közben derült ki, hogy sokkal több embert érint. A tamásiak kérésére a bonyhádi NEB foglalkozott az üggyel, és megállapította, hogy az építési hatóság nem ok nélkül tagadta meg az. engedélyt a beépítésre. A tégla minősége olyan gyenge volt. tette felhogy lehetetlenné használást. 150 ezer darab selejtes téglát adtak el a hőgyészi téglagyárban, főleg magánépítőknek. A hiba abból adódott, hogy a téglagyárban új fejtést kezdtek, és nem ellenőrizték kellően az agyag minőségét. így sok embert ért jelentős kár. A vizsgálat eredményeként a rossz minőségű téglákat leértékelik és az értéken felüli összeget visszatérítik a károsultaknak. ,,^űMáláMilá44at Meddig legfőbb érték az ember? C^ok, nagyon sok gondja van egy gazdasági ij vezetőnek. Nagyon sok gondot okoz csak ét az, hogy zavartalan legyen a termelés menete. Szorít a terv, és az az igyekezet is, hogy ha már vezető posztra állították, produkáljon is. Sok gazdasági vezető valóban, nagyszerű eredményeket tud felmutatni, amelyekért megilleti minden elismerés. De... De közben nagyvonalúan elintéz számára kis apróságoknak tűnő dolgokat, amelyek látszatra valóban kicsik, ám, esetleg alapvető elveinket rúgják fel. Tehát ilyen kis dolgok miatt mégsem olyan jó az egyébként kiváló gazdasági vezető. Az egyik állami gazdaság egy idős, idestova tíz esztendő óta ott dolgozó munkása már hosz- szabb idő óta betegeskedik. (Néhány éve éppen arról a munkacsapatról írtam riportot, amelynek egyik tagja volt, és télen, fagyban, hideg szélben is dolgozott kint, a határban.) És most, ennek az embernek közvetlen felettese „hozzájárulással kilépett" bejegyzéssel kiadatta a munkakönyvét. Az idős munkásnál maroknyi orvosi papír; különböző vizsgálatok eredménye. A legutóbbiak néhány nappal ezelőtti keltezésűek; nyom- bélfekélyt állapítottak meg. A gyógyítás mikéntje nyilván az orvosok feladata. Most kiírták a táppénzes állományból, azzal a véleménynyel, hogy könnyű munkára alkalmas. Az iratokkal jelentkezett közvetlen felettesénél, és — az orvosi véleménynek megfelelően — könnyebb munkát kért. — Itt nincs könnyű munka — jelentette ki az — ilyet én nem tudok adni. Tessék, foglalja el a régi helyét... — De én azt nem vállalhatom. Maga az a majdnem húsz kilométeres kerékpározás is sok, amit a házamtól a munkahelyig meg kell tennem. Akkor dolgozni hogyan tudnék nehéz munkán? — Szóval nem akarja vállalni a munkát? — Az eddigit nem tudom. — Akkor vegye a munkakönyvét... A szerencsétlen ember, tehetetlen gyámoltalanságában valóban, kikérte a munkakönyvét. A lehető legrosszabb megoldást választotta... ks nyomban meg is kapta a ,,hozzájárulással kilépett” bejegyzéssel. Ez a vezető — bár ha kitűnő szakember is —1 elégtelenre vizsgázott, akarva, vagy akaratlanul éppen azt az elvet rúgta fel, amely szerint nálunk legfőbb érték az ember. Úgy látszik, ő csak munkaerőt és nem embert látott az idős munkásban. Munkaerőt és nem az idős, beteg embert. Nem lett volna könnyebb azt mondani? — Nézze, én pillanatnyilag nem tudok könnyebb munkát adni. De beszélek az igazgatóval, valamiképpen segítünk majd. Vagy akár így: Ha nem tetszik az intézkedésem, menjen el panaszra az igazgatóhoz, a párttiikárhoz, a szakszervezeti titkárhoz... De nem. „Ha nem tetszik, vegye a munkakönyvét...” Ez a legtisztább, nincs vele gond tovább... Igen, így is lehet. Sajnos... így használják ki némely vezetők azt, hogy az idős emberek jó része járatlan még a saját jogában is. Sőt, még megjátsszék a jó embert is. Nem „önkényesen”, „hozzájárulással” lépett ki... Sajnos, ez az eset nem egyetlen. Nagyon sok idős, beteg termelőszövetkezeti tag is elmondhatná;' sok mindent tapasztalt, csak éppen azt nem, hogy ő a legfőbb érték. Nagyon, sokra mondják azt, vezetők, nem vezetők, hogy semmi baja nincs, csak éppen nem akar dolgozni. Sokhelyt még azt követelnék a rokkant, beteg hetven évestől, hogy úgy zsákoljon, kaszáljon, mint a 35—40 évesek. S ha nem, akkor már nincs becsületük. Pedig múlnak az évek, és ők is lesznek öregek, sőt, esetleg beteg öregek. És mi lesz, ha akkor majd csak azt a megbecsülést kapják meg, amelyben ők részesítettek másokat? BOGNÁR ISTVÁN
