Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-11 / 135. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. június 1L AZ ANGOL LEADOK NAPOK ÓTA VALAMI JzLTUNT HADIHAJÓT KERESNEK... _ ANSUAtVAK SOK HADIHAJÓJA VAN. S AZ UTOLSÓ LELTÁROZÁSNÁL ÉSZ REVE 7T/=K , HOGY EGY HIÁNYZIK ... elkallódott., a A RADZEER RÖVIDESEN MEGINDUL TE LEE LE A FOLYÓN, HOGY VÉ6CÉLD4T ELÍRD*. A FRANCIA TŐ parancsnok illő fosaotatassan részesíti a MAGAS VENDÉGEKET. A DÍSSZÉ MCE UTÁN, A FRANC/A TÁBORNOK FOGADÁST AD VENDÉGE! TISZTELETÉRE. PETŐ MIKLÓS: OLIVEIRA ES TÁRSA Dokumeútumtörténet a Cap Ancona felrobbantásáról A Führer dühöng, az ellenség röhög 1936 novemberének egyik éj— Á, ön az, Rossi úr? — örvendezett Oliveira. — Milyen, idő van maguknál, Milánóban? Ködös? Sajnálom. • Itt ragyogó az idő. Szóval még egy szállítmány szardíniára van szükségük... Szívesen, Rossi úr. Ajánlhatnék még j más halárut is, kedvezményes áron, szakáján hatalmas robbanás rázta de csak egy feltétellel: ha teher- meg a lisszaboni kikötőt és kör- autókat ad erte. Mennyit. Mond- nyékót. A kikötőben állomásozó ?uk ,uf? tizenötöt, húszat Nehe:z német teherszállító gőzös, a Cap Jesz- Ugyan, Rossi ur.„ Nos ak- Ancona hatalmas testét kígyózó kor megegyeztünk. Táviratilag lángnyelvek világították meg, s a megadom a szardínia arat fob. derékba tört hajó a mélybe ha- Llsszabon es cif. Genova. Varom nyatlott. Felsüvítettek a szirénák, Javaslatai a teherautókra. Arnve- rendőrségi járművek és tűzoltó- . kocsik száguldottak a kikötőhöz. Oliveira visszaakasztotta a Rövid időre rá valaki óvatosan kagylót. Gondterhelt arccal ci0a- megkopogtatta az egyik külvárosi nettet v®^ az así^l°n t-ekv0 ^°" házikó ajtaját. Az ajtó zajtalanul l50z^> rágyújtott, feltárult. Feltűnés nélkül még ha- •■•Ezekben a napokban Burgos tan surrantok be a házba. ™U. a francoista Spanyolország Másnap reggel harsány kiáltó- ivarosa. Itt székéit a nemet ko- zással rikkancsok száguldottak vétség, mely előtt most nagy se- végig Lisszabon utcáin: „Felrob- besseggel érkező autó fekez. Ket- bant, és elsüllyedt a Cap Ancona. tea u*£ranak ki belőle. ^ A rendőrség megindította a nyo- ,E?y -IT13®3?’ r10* erezett úriember mozást!” Középtermetű fiatalem- varJ®'°ket dolgozoszobajaban bér ment el a rikkancsok mellett, ^íar ref“e óta tűkön ulok jókora aktatáskával a kezében. A “ kezdte a beszélgetést a magas vásárolt .lapot zsebébe süllyesztet- une5^^r'. Tegnap megérkezett te, s belépett a közeli épületbe. A a befUmi P°®ta- Megállapítást lift az üzletház negyedik emeleté- *j°fY a Uap Ancohat a yore röpítette rosok robbantották fel. Minden A fiatalember abba a szobába ^Pusztult: a tankok, a teherau- nyitött be. melynek ajtaján sze- }°k a ™unici°- a fegyverek, ame- rény réztábla hirdette a „Manuel lsekre Franco annyira számított. Oliveira és társa” céget. A réz- A Führer dühöng. Az ellenség tábla mellett elhelyezett plakát robog Berlin követek a tettesek elárulta, hogy a cég portugál kezrekentéset. Ha neíT1 teljesit- szardíniával kereskedik. Dolgozó- jak a Parancsot, elvesztünk, szobájában a fiatalember gyorsan — De Friedrich — szólal meg kihalászta zsebéből az újságot, és az egyik vendég — mennyiben olvasásba merült. Nemsokára esi- van közünk ehhez a dologhoz? Eines, fiatal nő lépett be. végre a robbanás Lisszabonban — Mi újság, Clara? Megérkezett történt, s ezért portugál szerveink a rakomány a rendeltetési helyé- a felelősek. re? — Csodálkozom rajtad, Otto. — Igen. senor Oliveira. Megér- Először! Lisszaboni képviselőnket, kezeit és biztonságban van. S eh- Hoffmann ezredest leváltották és hez még, szeretném azt is hozzá- visszarendelték Berlinbe. Nem tenni, ragyogó időnk van ma. irigylem őt! Másodszor: téged ne— És magának ragyogó kedve, veztek ki a helyébe! Nemde? — Engem?! — Eltalálta uram. Ma van a T„ . . T. , , születésnapom: ~ Igen- Azonnal Lisszabonba ORDAS IVÁNi ■— Regény ' XVI. — Látja, látja, Brand! — csóválta fejét szemrehányóan az óriás. — Még felborítja nekem ezt a szép masinát. Tápászkodjon fel. de lehetőleg azonnal! A padlón fekvő milliomos egy nagykaliberű revolver csövébe nélehető legkésőbb találják meg. Három nap múlva pedig beköszöntőnek a szeles idők, és akkor maguk már nem csinálhatnak semmit! Gondolom Guam szigetét mégsem akarják kolerabacilusok- kal fertőzni... — Elfogatom magukat és villanyszékbe kerülnek! Pompás horogütést mért Brand állkapcsára. — Nos, ezt megünnepeljük. Megszólalt a telefon csengője. REJTŐ JENŐ KEPßE@ENYVÄLTOZAT< KOVÁCS SÁNDOR kell utaznod. A robbanás következtéiben — folytatta Friedrich Mendel — 24 műszaki szakember és sofőr halt meg. 17 hullát megtaláltak. Hét ember nyomtalanul eltűnt. Közülük négyen a robbanás pillanatában a parton tartózkodtak. Lehet, hogy nem tértek vissza a hajóra, de az is meglehet, hogy visszamentek, és elpusztultak. A másik három sorsa ismeretlen. A Gestapo kinyomozta az eltűntek adatait, és megállapította róluk a következőket: Hans Richter gépkocsivezető, 1902-ben született, fia a Német Kommunista Párt tagjának, Pe-, tér Richternek, aki tavaly halt meg Dachauban. — Friedrich egy képet vett elő. — íme, Hans fényképe. Itt a többi fénykép is. Ez Siegfried Basch. Huszonnégy éves. Mint Richter, a robbanás időpontjában ő is a parton tartózkodott. i (Folytatjuk) zett. Engedelmeskedett. Joe egyre jobban belejött a beszédbe. — Most pedig fordítsa el azt a másik kilincset ott ni. balra! Úgy! Látja, most vízreszállt a második gumicsónak és mi is követhetjük kedves barátainkat a partra. Szálljon be! És úgy üljön, hogy lehetőleg azt a nagy. ronda, zsíros hátát fordítsa felém, maga ocsmány baktériumgyáros! Brand megmerevedett: — Maga tudja?! — kérdezte rémülten. Joe mögéje huppant és zsebre- vágta a revolvert. — Persze, hogy tudom! — vigasztalta. — Nagyjából mindent tudok! Például azt is, hogy ha most nem adok rádiójelzést, akkor holnap reggel maga elküldte volna a halált erre a kis sziget- csoportra. Most azonban két lehetőség van... — Bizony kettő! — folytatta a partról Fred, aid egyre szélesebb derültséggel figyelte barátja hegyibeszédét. — Vagy kilövik a rakétát, és akkor velünk együtt maga is bőven részesül az áldásaiban. Vagy nem lövik ki... — És akkor magukat mindany- nyiukat elfogják és villanyszékbe kerülnek, arról kezeskedem! — csikorogta a fogoly. — Téved. Brand, vagy legalábbis rossz a sorrend! Először elkezdik keresni magát! Mi majd szentelünk arra egy kis időt. hogy a — Ez egyhangú, mondjon már valami, mást! Én a maga helyében inkább méltányolnám a jó társaságot és igyekeznék barátságosabban viselkedni. Látja, ha kívánja, akár szertartásos is lehetek! Fred összecsapta a bokáját és udvariasan meghajolt: — Isten hozta nálunk, szeretett AGRIHAURA KÖD BORUL — Mint a tejszín! — káromkodott Ronald Gibson sorhajóhadnagy, a 276. sz. őrhajó parancsnoka. — Istenemre, mint a tejszín! Éjfél tájban valóban tejszínhez hasonló, átláthatatlan köd borult a szigetekre. Közvetlenül a víz felszíne felett kavargóit és a nagy sebességre is alkalmas hajót csiga- tempóra kényszeritette. A hadnagy épp öt perce mentegetőzött parancsnokának a rádiótelefonban: ^ \ — Nem mehetünk gyorsabban,- uram! Két ölnyire sem látni, a ■környék.jiincs megbízhatóan feltérképezve, bármelyik pillanatban a tenger fenekére kerülhetünk. Percenként bőgetem a szirénákat. de idáig még semmi eredmény... Az őrhajó és még vagy féltucat társa nz égtáj minden pontjáról Agrihau délkeleti része felé tartott; hogy az egyetlen és egyben utolsó rádióüzenet alapján felkutassa a Vörös Omar gépének hoKétét. A hirtelen leszállt köd 'azonban majdnem lehetetlenné tette a keresést. A sziréna bömbölt, de a tengerről nem jött semmilyen válasz... — Maguk nyomorult vörösök! — szitkozódott Brand és dühöd- ten meregette szemeit Leára. A lány Fred mellett ült és a_nyárson pirított szalonna zsírját kétszer- sültes szeletekre csepegtette. “SMB **-.— főnökünk! Felkérem, töltse velünk a hétvégét, szerencséltessen bennünket tartósan, kedves mr. Brand! Hirtelen szigorúra húzta a szemöldökét: — Hiszen, ha jól sejtem, úgyis voltak némi tervei a hétvégével kapcsolatosan... Az őrhajó és még vagy féltucat társa az égtáj minden pontjáról Agrihau ^délkeleti része felé tartott. — Ha valaki nem szimpatizál a baktériurpháború gondolatával és egyben annyit jelent, hogy vörös is, akkor semmi kifogásom ellene! — bólogatott Fred. — Sokkal szívesebben vagyak vörös, mint gyilkos! (Folytatjuk)
