Tolna Megyei Népújság, 1964. június (14. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-11 / 135. szám

1964. június 11. Tolna Megyei nepcjsaö 5 Ahova a harangszó sem hallatszik hUP I Halványkék színben íürdik :------------------------------ az egesz v ölgy. A máskor haragoszöld erdő most kékes, ugyanilyen színű a lejtőn ringó búzatábla, a túlsó ol­dalon a kopár domb. az elsásoso- dott rét helyén terpeszkedő halas­tó a belőle kiemelkedő fűzfákkal együtt, kék minden, amit a szem lát. — Az eső előjele ez — így az öreg halász. Bati János. — Az kéne! — toldja meg Schaffer Sebestyén. Az idegen pedig elmélázva nézi a csodálatos természeti tüneményt. Ilyet még nem látott sem a Bala­tonon, de más természeti érdekes­ségekben bővelkedő tájakon sem. Ez itteni specialitás. Ha véletlenül turista vetődne erre az eldugott tájra, kellemes emlékekkel mehet­ne tovább, • » Zsibrik. A név ismeretlen. Bár tudtuk, hogy létezik egy ilyen nevű hely­ség valahol a Mecsek nyúlványai közt Tolna déli határánál, de hogy hol, s hogyan jutunk oda, ezt már nem sejtettük. Találomra elindul­tunk és az országúton kérdezgetni kezdtük, f hogy rn^rre találjuk a földutat,. amelyik Zsibrikre vezet. Az első megkérdezettek értetlenül néztek ránk: — Zsibrik? Még nem is hallot­tunk ilyen nevet. Pedig akkor már. mint később kiderült, mindössze néhány kilo­méterre jártunk tőle. Ez a néhány kilométer földút azonban egyaránt próbára tette a gépkocsit és veze­tőjét. Vagy 30—35 házból áll az egész település. Találomra megálltunk az egyik ház előtt, amelynek ud­varán néhány asszonyt pillantot­tunk meg-. — Még újságíró sem járt Zsib- riken — nevettek össze. — Hogy találtak ide, hiszen még a déli ha­rangszó sem talál erre a tájra? Dicsérem a szép tájat, aztán hogylétük felől érdeklődöm. — Szeretnek-p itt élni? — kér­dem. — Hogy szeretünk-e? Megugra- nánk mi innen bármelyik pilla- 'hatban, mint a veréb, csak tud­nánk — sziporkázott László Al- bertné. — Csak tudnánk lakást szerezni valami jobb helyen. Nem régen jöttünk ide lakni, de máris elegünk van Zsibrikből. Tudja, milyen borzasztó dolog ilyen eldu­gott helyen élni? Erre a válaszra éppen nem szá­mítottam. „Nagy üggyel-bajjal idejutottam, tele érdeklődéssel felkerestem ezt az istenhátamö- götti helyet, s most kiderül, hogy éppen a végét járja, alig várják az emberek, hogy elköltözhesse­nek innen... Hm, ebből nem igen lesz olyan riport, mint számítot­tam”; 1A másik fiatalasszony ”°cnhé^: sonlóképpen nyilatkozott, ponto­sabban helyeselte, amit Lászlóné mondott. — De a férjem hallani sem akarna ilyenről, mert ő idevalósi, meg jól is keres a tsz-ben. Kőmű­ves... '­Aztán Lászlóné is alábbhagyott egy kicsit: — Persze nálunk is más lenne egy kicsit a helyzet, ha a férjem itt dolgozna. Dehát ő bányász, és tessék elképzelni, műszak után sáros, esős időben úgy gyalogolhat haza. Bogos Menyhértné is úgy nyi­latkozott. hogy el akarnak menni, mert a férje az útépítésnél dolgo­zik, tehát neki is kellemetlen a járkálás. Ezek voltak az első impressziók Zsibriken. Ezután hallgattam meg Schaffer Sebestyént, aki őslakos Zsibriken: — Zsibriket meg kell szokni — mondotta. — Én ’ is megszoktam és hát szeretek is itt. Nem mon­dom, szeretek elutazni a városba, nagyobb helyekre — tegnap vol­tam Kiskunhalason, előtte Pesten jártam a vásáron, azelőtt meg Szekszárdon — dehát csak egy na­pig érzem ott jól magamat, utána Visszavágyom ide. Úgy van az em­ber. ahol megtalálja a megélheté­sét, ott jól érzi magát. Remek lehetőségek adódnak az állattenyésztésre Zsibriken: sok a legelője, szántóterülete takar­mánytermesztésre kiváló noha hegy-völgy az egész környék. — Az idén már elég jól fizetett a tsz, reméljük jövőre sem lesz rosszabb. — Hát, aki a tsz-ben van, an­nak nincs gondja — ismerte el Lászlóné is. — Mióta én emlékszem, többen elköltöztek innen — mondja Schaf­fer Sebestyén, — de az az érdekes, hogy ha egy valaki elmegy, akkor ketten szeretnének helyette ide­jönni. Hiába eldugott hely, aki jó megélhetést keres, az előbb-utóbb idetalál, s megtelepszik; — Tehát semmiképpen sem ha­lálra ítélt település Zsibrik? ' — Ugyan.;. Vagy tíz család mos­tanában vett itt házat. A szövetke­zet halásza. Bati János tavaly köl­tözött ide, de már ő is házat akar venni. György Albert, a szövetke­zet kocsisa is vett már házat. Zsibrik tulajdonképpen nem is önálló község, mert ahhoz kicsi. Néhány évvel ezelőtt még Bara­nyához tartozott, de Tolnához csa­tolták, s Mőcsény községhez tarto­zik. önálló szövetkezete sincs, a mőcsényi tsz-be járnak dolgozni az itteniek. Az ötvenes évek köze­pén bekapcsolták a villanyháló-' zatba, s ma már csaknem minden házban ég a villany, szól a rádió, sőt, művelődési otthonában televí­zió is van. így aztán azon már nem is nagyon lepődtem meg, hogy a zsibriki asszonyok elmesél­ték az egyik nyugatnémet filmet, amelyet a napokban közvetített a televízió, így sok mindenről tud­nak, ami a nagyvilágban történik. I 7cihrílf nem is olyan félreeső í!“1'■ hely. És ami a legfon­tosabb. nemcsak a turisták talál­hatnak e tájoh kuriózumot, ha­nem az itt lakó emberek nagy ré­sze tisztes megélhetésre talált. Ra­gaszkodnak is hozzá az emberek, az újak és őslakosok egyaránt — kivéve azt a néhányat, akinek má­sutt van a munkahelye; — Erről a 400 holdas árpatábláról holdanként 18—30 mázsa ter­mést várunk. — mondja Szili Péter, az őcsényi Kossuth Tsz elnöke. Betakarították a lucernát DALMÄNDON A Dalrriandi . Állami Gazdaság befejezte 188.0 hold területről a lucerna betakarítását. A lucer­na időbeni betakarítása annak I köszönhető, hogy a kerületveze­I tők, agronómusok jól szervezték meg a szárítási és betakarítási munkálatokat. A lucerna holdanként megadta a 14 mázsát, sőt egyes táblákon a tervezett mennyiséget túl is ha­ladták. A 'lucerna szárítása há­romféleképpen történt. Hidegle­vegős, állványos és, forrólevegős szárítással. A lucernaliszt-előké- szftő üzem több tábláról szállí­totta a nyers lucernát, ezideig 70 vagon lucernalisztet készített. — Boda Ferenc Szabó Mátyás Autós piotuóick és OPlsgunsiteSítatúk Horváth abban a ’pillanatban előlépett a vállalat arisztokra­táinak sorába, mi­helyt megvásárolta Wartburg személy- gépkocsiját. Ö volt az első és jó ideig élvezte a rendelke­zésére álló lóerők hasznát. Kocsiját ter­mészetesen vidéki ki­szállások céljaira is igénybe vehette, ami­kor kedve szerint ma­gával vitt egy-két munkatársat a válla­lat dolgozói közül. AZ ilyesfajta kiszál­lásoknak volt egy felmérhetetlen elő­nye. Horváth, mint magángépkocsv-tului- donos. nem volt me­netlevél vezetésére kötelezett, amiből sok­féle előny szárma­zott a vele utazókra. Például a napidíjak kiszámításánál a kül­szolgálatban töltőit órák alapján... Ugye­bár ezt mindenki érti? A Wartburg utasává válni ilyes­formán vitathatatlan rangot jelentett. A rossznye’vek már egész doboz Jáva szi­varokról is beszéltek, melyeket Horváth ke­gyesen elfogadott tisz­telőitől, lévén ö a sodrott dohányleve­lek nagy kedvelője Az arisztokrácia létrejötte azonban magában hordozta az elmúlás csiráit. Né­hány hónap múlva Trabantot vett Ko­vács. Skodát Siklósi, Faragó egy öreg P—7Ó-est. Szedlák pe­dig családi közada­kozás jóvoltából egy Opel Rekordot. Az­tán Kerékgyártó kö­vetkezett a Zastavá- val. majd Imrefi és Tóth szintén egy-egy Tímbanttal Ezzel az­tán a kiváltságos osz­tály végképp megdőlt és a szerepek fel­cserélődtek. A bizony­ság négy héttel ez- előttről származik. Hitelt érdemlő tanúk állítják hogy látták a vállalati székház udvarán felsorako­zott nyolc, fényesre törölgetett járművet. Előttük akár csapat­szemlén a tábornok és segédtisztje ki­mért léptekkel haladt -Z Pálos a számlázás­ból és a kövér Ga­rat . Unott mozdulat­tal legyintettek egyik autó utáli a másikra: — Veled nem me­gyek,.. Veled sem... Ez ócska... Ennek rossz a rugózása. — Faragó P—7 O-esénéi érezhető undorral mondták: — Veled majd csak akkor, ha vásárolsz egy tisztes­séges Moszkvicsot, vagy Skodát! A gépkocsitulajdo­nosok szerényen, le­vett sapkával hall­gatták a bírálatot. Végül a vállalat két megmaradt olyan em­bere aki még nem vásárolt gépkocsit, ke­gyesen helyet foalalt. Szedlák Opeljében. Szedlák boszorkányos füraeséggel ugrott a volán mellé és fel­szabadult sóhatjai el- robogott. ■ A. többiek a könnyeiket törölget- ték. Nemrég lépett élet­be ugyanis az igaz­gatóságnak oz a dön­tése. hogy a cég csak akkor fizet a manán- nutó-tulajdono soknak kilométerpénzt ha 'eoalnbb egy HÚ'la'aP dolgozót martukkal visznek kiszállásaik­ra. * o. Cf éirés ikerült emberek ? a cím még kérdőjeles formában is go- nősz. Egyáltalán nem biztos, hogy fél­resikerültek, bár légiónyit ismerek kö­zülük, akiket a közvélemény, szomszédaik, is­merőseik többé-kevésbé elhamarkodott, vagy megalapozott ítéleté ilyen gyűjtőnév alá sorol. Sokuknak tisztes polgári szakmája van. A szak­ma mellett pedig egy szenvedélye melyet konok következetességgel, valamiféle olyan tudattal űz­nek évekig, évtizedekig, mint akfk meggyőződtek arról, hogy abban és nem életpályájuk során tudták volna az igazit nyújtani, a tőlük telhetőt, alkotni. Ismertem minisztériumi főelőadót, aki pénz­ügyi szakmáját szombaton délutánra sutba haji- flotta és hétfő hajnalig a hegyeket bújta egy háti­zsák. pokróc, és sátorlap kíséretében. Gomba­szakértővé képezte ki magát, és senki nem akadt/ aki nagyobb lelkesedéssel tudott volna beszélni a különböző gombák hasznáról, ízéről, zamatá- ról, feldolgozásának perspektíváiról, mint ö. Melléje sorolható a1 nyugdíjas katona, aki akva­risztikába ölte halbiológusi ambícióit; a méhész­kedő tüdőszakorvos, aki emellett egy megszállott lelkesedésével festett a mezőgazdász, aki. kevés szabad idejét könyvtárakban töltötte és a ma­gyar történelem nagyjairól írt alapos, jó stílusú tanulmányokat, az asztalfiókjának: a tanár, aki­nek szekrényében csípőmagasságig tornyosulnak saját, gondosan bekötött tanulmányai, melyekben lakhelye környékének múltját dolgozta fel. a geológiai őskortól napjainkig; a bélyeggyűjtő gépkocsivezető; a csillagászkodó bíró, és barátom, egy nagy állami gazdaság főkertésze, aki máig is bánja, hogy annak idején szülei nem váltották válóra fenyegetésüket, nem adták asztalosinas­nak. és aki most üres óráiban gyönyörű, intar­ziás asztalokat és ládikáftat készít. Az egyik felfogás szerint mindez passzió, bo- londéria, vagy ha úgy tetszik, hobby, legjobb esetben az illetőnek ez a bogara. Ez egy kis jó­akarata, vagy még inkább lenéző mosollyal, váll­rándítással veszi tudomásul, hogy emberek ilyes­mire” áldozzák szabad idejüket. ,.Módjuk van rá. az ő idejük, azt tesznek vele, amit kedvük tart1” — vélik és ebben a felfogásban van igaz­ság. Van azonban egy másik, ennek kissé ellent­mondó vélemény is. mely felé magam sokkal szí­vesebben hajlok. Való igaz. hogy a sokféle magánpasszió, szen­vedély, kedvtöltés között nagyon sók olyan akad, melyre a jóakarat sem foghat rá semmi komoly­ságot. Egy másrészük mögött azonban sok tév- utat. fölös munkát, az irányítatlanság miatt eset- leg tévedést rejtő alkotnivágyás rejlik és ezt méltányolni kell. A. címben idézett félresikerült emberek zömét egy másik társadalom termelte ki. melynek kényszere alatt az egyéniség nagyon sokszor nem fejlődhetett hajlama, adottsága sze­rinti irányba, hanem másikra, talán vakvágányra kellett futnia. Ezek a viszonyok ma már meg­szűntek, egyre közelebb jutunk az eszményi fel­tételekhez, amikor ki-ki kedve, tehetsége szerint, alakíthatja életét. Az országszerte lappangó Sole gombaszakértő, lakóhelye geológiáját kutató sok szobatudós, vagy csillagokkal szórakozó .bíróem­ber azonban tekintélyes részben olyan tudás leté­teményese is, metyet nagyon jól lehetne hasznost-' tani a népszerű tudományos ismeretterjesztésben. Aligha vitatható, hogy a szépen fejlődött is­meretterjesztési munka még nagyon sok helyen — falvakban elsősorban — csak formai, stagnál, és meglehetős ötlettelen. A ládafiában húzódó értekezések, a meddőn gyűjtött ismeretek tartal­mat. értelmet nyernének, ha — természetesen gondos és megfelelő válogatás után — szélesebb körök is tudomást szerezhetnének azokról. Ez, a véleményem szerint cseppet sem meg­vetendő, közérdeke a dolognak, melynek érdemes lenne, ha akár a TIT. de még sokkal inkább az egész országot átszövő hálózattal rendelkező Ha­zafiasNépfront , aktívái figyelmet szentelnének. A másik, az egyéhi-emberi oldal. Az, hogy sok lelki feszültség, keserűség, görcs oldódna, ha az azt valóban megérdemlő — a felsoroltakhoi ha­sonló — „bogarasok” figyelmet, érdeklődést ta­pasztalnának szenvedélyük és így személyük iránt. Kevesebb gúnymosoly árán talán kiderül­ne. hogy sok közülük nem is annyira félresike­rült ember. ■ ■ ..—i-.., UM-dOS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom