Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-28 / 123. szám
4 TÖLNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 28. Ma délután nyílik a hírlapéi szakfolyóirat-kiállítás 600 féle újság, folyóirat a múzeum nagytermében Szép feladatra vállalkozott a Posta Központi Hírlapiroda, amikor Szekszárdon tervbe vették a hírlap- és szakfolyóirat-kiállítás rendezését. Sikerrel oldották meg feladatukat, és ma délután 17 órakor a kiállítás megnyitja kapuit a „Balogh Ádám” Múzeum nagytermében az érdeklődők előtt. Országos és szekszárdi viszonylatban mutatják be 1951 óta a hírlapok számának emelkedését, megoszlását. Az érdeklődők fényképeken kísérhetik figyelemmel a Tolna megyei Népújság készítését a szedőgépektől a rotációsig. Az elárusító pavilonokban a vásárlók legfeljebb 40—50 féle lapot láthatnak, ezzel szemben a posta előfizetés útján több, mint 600 félét értékesít. A kiállításon láthatók a csak előfizetés útján terjesztett újságok, folyóiratok is. Megtalálhatók itt a szocialista országok vezető lapjai és a nyugati államok haladó szellemű P9- litikai folyóiratai. Nagy érdeklődésre tarthat számot az a többféle külföldi és belföldi divatlap, divatújság, amelyekre a helyszínen elő lehet fizetni. A kiállítást Kalmár József, a városi tanács vb-elnöke nyitja meg. A kiállítás három napon keresztül 10—19 óráig tart nyitva. Megtekintése díjtalan. U. M. Gyújts két téglát — tábor les% belőle Az idei tavasz furcsa mozgást és élénkséget hozott Tamásiban. A felnőttek gyakran nem tudták mire vélni, mi történt a gyerekekkel. Délutánonként egész gyermekhad lepte el az utcákat, házakat, padlásokra kéredzkedtek fel. pincékben barangoltak, s megbolygattak szinte minden zugot. És mindenütt találtak valamit. Ne hagyjunk azonban kétséget: a tamási úttörők az idén rendezték meg • eddigi legnagyobb hulladékgyűjtésüket. Az értéktelennek tűnő és gyakran láb alatt lévő vasat, fémet, papírt szedegették össze. Felnőtt szemmel nézve, nem nagy dolog ez. de a . gyerekek szempontjából jelentős: takarékos, figyelmes életmódra ösztönzi őket. Ezt a vonást he- ' lyesen ismerték fel. a tamási . úttörőcsapat vezetői és az iskola .pedagógusai. Versenyt hirdettek. A legnépszerűbb része a felhívásnak az volt. hogy a kiemelkedő teljesítményt elérő őrs tíznapos táborozáson vehet részt, a Balaton környékén. Vonzó volt a tíznapos üdülés, s bizonyára jelentősen nöREJTŐ JENŐ: \ KEPREGENYVALTOZAT’ KOVÁCS SÁNDOR velte a tanulók szorgalmát. A tamási gyerekek a hulladékgyűjtésben minden eddiginél nagyobb eredményt értek el. Vasból, fémből körülbelül 350 mázsányií, papírból és rongyból pedig külön- külön mintegy 40—40 mázsát adtak át a MÉH Vállalatnak. Egy, a gyűjtésben is szorgalmas ifjú statisztikus azt is kiszámította, hogy mindent összevetve, egy- egy tanulóra 280 kiló vas jut az átadott mennyiségből. . Végül azonban a jó eredmény mellett is dönteni kellett arról, melyik őrs érte el a legjobbat. A döntés megszületett. A vasgyűjtés során legnagyobb sikert a hatodik osztály 23 tagú vegyes őrse érte el. A győztesek a szünidőből 10 napot töltenek majd Balatonszabadi-Sóstón. az ugyancsak mostanában kialakuló új sátortáborban. Erinek is van különben egy érdekessége. Az, hogy a tábort valójában az úttörők építik. A hulladékgyűjtéssel egy- időben döntöttek úgy a tamási és paksi járásban, hogy Balaton- szabadin a két jáyás úttörői részére közös tábort alakítanak ki. A telek biztosítása meg is történt. ez volt a dolog egyszerűbb része. A táborhoz azonban még más is kell. Ennek a másnak az előteremtéséhez hirdették meg a „két- téglás mozgalmat”. „Gyújts két téglát — tábor lesz belőle” — adták ki a felhívást az őrsök. Hasonlóan a hulladékgyűjtési felhíváshoz. ez sem maradt visszhang nélkül. A tábor állandó épületeinek elkészítéséhez körülbelül 10 ezer téglát gyűjtöttek össze a tamási járás úttörői. Különösen jó munkát végeztek a pajtások Gyönkön. Iregszemcsén, Pincehelyen, Simontomyán. Tamásiban és Udvariban. A tábor hamarosan várja lakóit. A hulladékgvűjtésben legjobb eredményt elért őrs mellett a két járásból 1400 álta’ános is>- kolás tölt 10 kellemes napot Balatonszabadi-Sóstón. ORDAS IVÄN: Regény —VI. — 170 dollárt kap! — közölte végül. Rápillantott a lány meghökkent arcára és elmosolyodott. — Ne ijedjen meg, nem egy hónapra! Hetenként! Mr. Omar Brand titkárságára kerül. Megcsinálta a szerencséjét fiacskám! Legalábbis megcsinálhatja, ha ügyes . . . Szóval érti. hogy gondolom! Holnap beléphet! Lea nagyon is értette. Huszonhat éves volt. magas, teltkarcsú és olyan szembeszökően jóalakú, hogy állástalansága során egy alkalommal még fürdőruha reklám fényképekhez is modellt állhatott és keresett ötven dollárt. Nem voltak illúziói a vezérigazgatók mellett tanúsítandó ügyességről, de az apja — idős, nyugdíjas bapfüggöny és még mielőtt felkelhetett volna, Lea megérezte vállán a Vörös Omar hatalmas tenyerének szorítását. — Látja, kislány! — szólalt meg a rekedt hang. — Most megleptem. Még a magamfajta öreg favágó is tud lopakodni, ha akar. Azzal lehajolt és megcsókolta a lány nyakát. EGY ERŐSZAKOS UDVARLÓ Omar Brand részeg volt. A medvetermetű milliomos rendes körülmények közt kitűnően bírta az italt és egy átlagos testméretű embert feltétlenül kórházba juttató szeszmennyiséget minden különösebb megrázkódtatás nélkül tudott ledönteni a torkán. Most azonban mégis fejébe Ott ült Omar Brand irodájában és várta a vezért. tista lelkész — már hónapok óta betegen feküdt, a pénz kevés, az elhelyezkedési lehetőség pedig még kevesebb. Most tehát ott ült Omar Brand irodájában és várta, a vezért. A mély recsegő hang több mint két órája szólt a telefonba: — Lea, bármikor jövök, várjon meg! Szükségem van magára! A Vörös Omar utasításai ellen természetesen nem volt apelláta. Bár azt meg kell hagyni, hogy az első két hónapban a vezér meglehetős tisztességesen viselkedett. Gépelés közben mindössze egyszer nyugtatta nagy szőrös mancsát a combján, amit Lea enyhe utálkozással tűrt, és olykor szerette megfogni a vállát. Omar Brandnak óriási marka volt, a lány teste úgy reszketett alatta, mint valami fogságba került madáré, de a vezérigazgató soha nem erőszakoskodott. Talán csak éreztetni akarta a hatalmát. — Tulajdonképpen egész rendes ember, — vélekedett Lea. — Jobb mint a híre... Mintha csak gondolatát akarta volna cáfolni, ebben a pillanatban megrebbent az ajtó elé akasztott szállt a szesz. A Pentagonból kijövet, miután a barátságos Simpson kapitány egész a főbejáratig kísérte, Brand még gépkocsiba szállás előtt találkozott feleségével. Az ilyen — igaz, ho|y gyér — találkozások mindig azt eredményezték, hogy az United Chemical teljhatalmú ura alaposan leszopta magát. Mrs. Virginia Brand negyven- nyolc éves, nagycsontú, de ugyanakkor különös hüllőszerű mozgású, fetűnően csúnya asszony volt. Vízözön előtti ősgyíkokra emlékeztető külleme miatt ismerősei, természetesen szigorúan a háta mögött, legtöbbnyire ihtio- szaurusznak nevezték. Mrs. Brand valószínűleg sosem cserélte volna fel hamvas leányszobájának magányát a Vörös Omar tutaj- nyi méretű hitvesi ágyával, ha nem lett volna történetesen az Aldridge Faipari Konszern egyetlen leánya. Nősülésével az akkor még viszonylag gyenge módban levő Omar tekintélyes részvénypakettekhez jutott ugyan, de valóban a lelke legmélyén azóta sem tudta megbocsájtani Virginia Aldridgenek, hogy ezért az ellenértékért feleségül kellett vennie. Néhány éve villát vásárolt neki, jó hetven mérföldnyire a sajátjától és ez a lépés örvendetesen ritkította találkozásaik számát. Mrs. Brandnak azonban most legújabb mintájú Vauxhall luxuskocsira volt szüksége és bár a milliomos felesége első szisszenő hangja hallatára nyomban nyúlt a töltőtoll és csekk-könyv után, a találkozást nem úszta meg félórai eszmecsere nélkül. Ennek az emlékét igyekezett elmosni hamarjában felhajtott hét-nyolc pohár ginnel. Nem sokkal később pedig megcsókolta a titkárnője nyakát. — Teljesen egyedül vagyunk, — súgta Lea Kingnek és fél kezének egyetlen mozdulatával meg- perdítette a karszéket, melyben a leány ült. Most szembe kerültek egymással. — No, jöjjön kicsike! Most legyen kedves hozzám, — folytatta a férfi, és, hogy Leának semmilyen kétsége ne támadjon a kedvesség formáiról, egyszerűen kiemelte a székből. Lea azonban ügyes volt és fürge. Egy pillanat alatt kibújt a milliomos otromba öleléséből és átmenekült a foteuii túlsó oldalára. — De n^r. Brand! — mondta felháborodva. — Hisz maga ivott! Szerencsésen választotta meg a szót. A szeszkábulat függönyén csak annyi jutott át bélőle, mintha csupán az az alkoholszagért lenne kifogása, de máskülönben nem tiltakozna a Vörös Qmar közeledése ellen. Omar el vigyorogott: — Dehát ezen lehet segíteni, kicsike! Jöjjön, igyon maga is! A bárszekrény ott volt a keze ügyében. Két poharat emelt ki és üvegeket. — Whiskyt vagy gint? — kérdezte. Lea megijedt: — De mr. Omar . 11 — Szóval whiskyt! Tölött és poharakkal kezében megindult feléje. — Nem kérek, mr. Brand ..' Igazán nem kérek! — próbált meg Lea tiltakozni. A részeg ember hangulata azonban gyorsan változott. Brand egyszerre pulykavörös lett és ráripakodott: — Azt mondtam, hogy igyon! Iszik, vagy repülni akar? Lea ivott. Egy pillanattal később pedig ott vergődött a milliomos karjában. A pohár csörömpölve tört össze a padlón. (Folytatjuk) B02SD4S *iGOM80C3< KÖLVÖK K48*TJ4T, HOGV MEG- ooezsotje a su'vér. izurJu, mintha ijMMÜrés ÉRNÉ...
