Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

4 TÖfcNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. május 27. Hivatásszeretetből JELES Nehéz lenne alaposabb elem­zés nélkül megállapítani, hol van a határ a foglalkozás és a hiva­tásszeretet között. Mikor és me­lyik ponton csap át a foglalko­zásszeretet a minőségileg maga­sabb kategóriájú hivatástudat­ba? Az azonban biztos, hogy a „Rubicont” átlépni csak kiVáló szaktudással és a foglalkozás ma- gasabbrendű szeretetének birtoká­ban lehet. Nos, ilyen embernek ismerik földművesszövetkezeti berkekben, s konkrétan Dunaföldváron Szá- volovits Lajos gépkocsivezetőt. A hivatalos érdeklődésre ter­mészetesen ez nem látszik mind­járt. Mert mit is mondhatnak? — Szávolovits elvtárs jó gépko­csivezető, —< rá mindig lehet szá­mítani, — többször volt kitüntet­ve, pénzjutalomban részesült, Ki­váló dolgozó-jelvényt kapott, a földművesszövetkezeti sofőrök kö­zött mindig az elsők között van — ehhez hasonlók az általános vé­lemények. S ha nagyon alá is akarják mindezt támasztani, akkor el­mondják, hogy kocsijával több mint 200 ezer kilométert tett meg nagyjavítás nélkül, pedig ebből 170 ezren pótkocsit is vontatott. De úgy gondoljuk, ez csak a fel­szín. Közelebbit mutat talán róla az alábbi kis történet. Az 1956-as ellenforradalom után bizony a megye földművesszövetkezetei sem álltak olyan jól szállítási esz­közökkel, mint most. A nagy zűrzavarban valahogy a szövetkezet udvarába került egy 10 kerekes katonai gépkocsi. De milyen állapotban? Nem volt más, csak az alváz és a futómű. A föld­művesszövetkezetek megyei köz­pontja megvásárolta a motort, al­katrészeket vettek hozzá, s ekkor munkához kezdett Szávolovits La­jos, az akkor_még vele együtt ott dolgozó ikerlest véré vei. Házilag állították össze, s valósággal újjá­varázsolták a kocsit. Szávolovits Lajos azonban en­nél tovább ment. Saját elképze­lései alapján közönséges közútira alakította át közben. Ez annyit jelent, hogy 10-ből két pár kere­ket le kellett kapcsolni. Mennyi bajlódással? Mennyi számítgatás- sal, töprengéssel? Ezt csak azok tudják igazán, akik ismerik e mesterséget. De végre is elkészült a nagy mű, mindössze 58 ezer forintból. S még ennyibe sem, mert az át­alakításból maradt két hátsó hidat több mint 20 ezer forintért érté­kesítették. S ezzel a kocsival áll már évek óta az elsők között, megérdemelt dicséretekkel a tarsolyában Szá­volovits Lajos sofőr, vizsgázik na­ponta hivatásszeretetből jelesre. (i-e) Egy talányos park A címben említett park Szek- szárd egyik legszebb épületét, a régi megyeházát övezi. Meglehe­tős sajátos módon. A parkot hosszabb idővel ezelőtt lezárták, most nyitva van. ami kétségtele­nül célravezetőbb megoldás és hozzásegít randeltetéssze.ű haszná­latához. Ezt még néhány frissen kihelyezett pad is szolgálja, azon­REJTŐ JENŐ: KSPREGENYVALTOZAT« KOVÁCS SÁNDOR kívül azonban semmi. A vala­mikori gondozott sétányokat be­nőtte a fű. rájuk borul a bokrok lombja. Az új köntösbe öltözött megyeháza hátsó frontja mögé is­meretlen kezek az épületet és környékét éktelenítő szemétsilót emeltek, melynek azonban még a távolabbi környékén is kupacban áll a hulladék, a törött ablak­üveg. Alább, I. Béla király állí­tólagos sírjától gyönyörű kilátás nyílik a városra, a Garay tér nyüzsgő forgalmára. Csak a le- jutás nyaktörő kissé. Véleményünk szerint a régi megyeháza melletti park kis be­ruházással a város ékessége le­hetne. Két-három lámpa elhelye­zése sem tartozik a megoldha­tatlan feladatok világába, a sze­mét elhordható és az épületben lévő hivatalokat kötelezni kell arra. hogy további hulladékot ne hordjanak ide. Az sem feltétlenül szükséges, hogy egy diszkért ál­landóan nyitva legyen, ha az ille­tékesek így döntenének. Európa- szerte szépszámú park akad, melynek kapui egy meghatározott időben bezárulnak. Ezek azon­ban az illető városok büszkeségei. A miénk egyelőre Szekszárd szégyenfoltja. O. I. V. — Nem sértés, kedves mr. Brand! Legjobb tudomásom sze­rint Miss Leá három, köztünk szólva lényegesen kevésbé csinos, elődje nem sok ellenállást tanú­sított azzal az ajánlattal szemben, hogy tüntessék ki önt kegyeikkel. No, de ez természetesen magán­ügy. Az azonban kétségtelen, hogy miss King négy nyelven be­— Beláthatja, kapitány! Nem­csak emberek, férfiak is va­gyunk! LEA KING SZERENCSÉJE A Vörös Omar vezérigazgatói irodája és egyik külön lakosztálya stílusosan az United Chemical központjának harmadik emeletén, mindenkinek a feje felett volt. A felhőkarcolóban dolgozó két és félezer tisztviselő abban a tudat­Fred Wintert ma reggel tartóztattuk le. szél, politikával nem foglalkozik, viszont foglalkozik egészen más­sal ... . — Éspedig? — Éspedig Fred Perkinssel. Köztünk szólva; kedves mr. Brand, nem tart egy kissé a Per- kinshez hasonló, atléta külsejű ri­válisoktól? A milliomos ugatva felröhögött: — Végre egy kis megnyugvást szerez nekem, Simpson! Már azt hittem, hogy maguk valóban min­dent tudnak. Vegye tudomásul, Perkinsnek én adtam utasítást, hogy olykor foglalkozzon a lány­nyal. Tudja mi ez? A maguk szak­nyelvén azt hiszem, úgy hívják, hogy alibi! — A kedves felesége előtt? — Úgy, ahogy mondja, fiatal­ember! A feleségem előtt. Mind­ettől függetlenül, engedje meg, hogy gratuláljak. Maga valóban talpraesett fiú. Van egy ajánla­tom! — Hallgatom! — Ha kikopik a hadseregből, jöjjön el hozzám. Azt, amit itt kap, az én üzemi rendőrségemnél látatlanban biztosítom magának. Most azonban búcsúzom. Roppant érdekesek a kartotékai, Simpson. Őszintén szólva, kíváncsi lennék, hogy rólam mi mindent jegyzetelt össze. Erre azonban nincs idő. Miss Leat utasítottam, hogy vár­jon rám, és már így is több, mint két órát késtem. Vigyorgott: ban görnyedhetett íróasztala, rajz­táblája, vagy éppen laboratóriumi műszerei felett, hogy mindnyá­jukra szinte személyes súlyával nehezedik a rőthajú vezérigazga­tó hatalmas alakja. A vezérigazgatói iroda pazar kényelmű foteuiljeinek egyikébe süppedve Lea King a leghatáro*- sottabban Valószerűtlennek érez­te helyzetét. Alig múlt két hó­napja, hogy egy újsághirdetést ol­vasott: ..Adminisztrációs munkában jártas, jómegjelenésű, lehetőleg nyelveket beszélő fiatal lányok je­lentkezzenek az U. Ch. Központ­jában.” Negyedik hónapja volt már ál­lás nélkül. Amikor reggel hétkor az épület elé érkezett, azt hitte, hogy az elsők között lesz. Leg­alább a hetvenedik volt. Egy nagy terembe terelték a lányokat, és sorba kellett állniuk a fal mel­lett. Hórihorgas fiatalember sétált végig előttük, nyelvével állandóan mozgatva szájában a rágógumit. Úgy mustrálta a fiatal nőket, mintha csak valamilyen vásáron lenne. Savószínű szeme egyszerre nézett mindenkire és senkire. Lea mindenesetre úgy érezte, mintha ez a néma szemlélődés lassan le­szedné róla a ruhát. Végül a fia­talember megszólalt: — Nos, girls! Ki az. aki csak angolul tud? Kilencen jelentkeztek. Egy fe­jedelmi kézmozdulat az ajtó felé tanácsolta őket: — Elmehettek! Elég nagy a vá­laszték, nincs rátok szükségünk! Aztán széket kanyarított maga alá, lovaglóülésben rátelepedett és valóságos prédikációba kezdett. — Ez az United Chemical köz­pontja, girls! Itt dolgozni nemcsak szerencse, hanem megtiszteltetés is. Egyébként csak tizenöt lány­ra van szükségünk, így képzel­hetitek, hogy meglehetősen válo­gatunk. Aki például az én rész­legemhez kerül, az ... Ebben a pillanatban elakadt a a- szava és boszorkányos gyorsa­sággal felpattant a székről. Hatal­mas termetű, aprószemű, vöröses hajú férfi állt az ajtóban. Zajta­lanul nyitott be és köszönés nél­kül egyenesen a langalétára tá­madt: — Azt hiszem Carlson, ha így folytatja, holnapra egyáltalán nem lesz részlege, hanem kime­het a kátrányos hajókhoz rako­dónak. A hivatali teendőket illető kioktatást bízza Jeffersre és tűn­jön el minél hamarabb! — Igenis, mr. Brand! — haj­bókolt a hosszú és kioldalgott az ajtón. A lányok sorain izgatott súg- dolózás futott végig. Brand, a mil­liomos Brand személyesen! A ve­zér, akinek csodálatos Miami-be­li villájáról nem is olyan régen közölt riportot a Life c. képeslap. Egyszerre mindenki fontosnak érezte önmagát;. Ha a vezér sze­mélyesen jött lé, nem lehet akár­milyen állásról szó ... A Vörös Omar eközben p sze­mélyzeti osztály vezetőjét c la: — Ide figyeljen Jeffers 3a- kinn van egy csomó buí_ kis tyúk. Engem nem érdekel, hogy hányat és hová vesz fel közülük. De rögtön elől a sorban áll egy magas, bronzvörös hajú nő, olaj- zöld ruhában. Az az én titkár­ságomra kerül. Bessyt, azt a vén kecskét már úgyis rég le kellett volna váltania. Értette? — Igenis mr. Brand! — hang­zott a felelet és így került Lea King a munkanélküliségből egye­nesen a vezérigazgatói irodába. — Milyen nyelveken beszél? —> kérdezte rövid mustrálódás után a személyzetis. Magában elisme­réssel adózott a vezer ízlésének, Lea Kinget maga is szívesen ke­zelésbe vette volna. — Franciául, németül és spa­nyolul. Egy keveset olaszul. — Nocsak! — Jeffers meghök­kent. — Gépelni tud? — Igen! Kipróbálta és Lea ujjai villám­ként cikáztak a billentyűkön. (Folytatjuk) KOZSDKSNKK SÍKÉBŐL KIMENTENIE KÖLT KÖT. BRKRTKK E2<L<r KENUrw KÜZDELMET v/v SZŐLŐIT ELLENÉBEN. NÉHÁNY PHODNNT NfULVN V4D SZIKÉNÉZÉS KISÉRE TétEN MEGÉRKEZIK * RENDŐR­SÉG, MIRE VÉGÉT ÉR 4 SZÍNJÁTÉK. EGY OKKI ROH4N4S UTKN SIKERÜL KIÉRNI 4 KEND ŐRSÉG ŐLT4L VESZÉLYE ÉTÉ TETT KÖRZETÉÜL. MUNKASARCOK ORDAS IVÁN: — Regény —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom