Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-12 / 109. szám
4 TOf.WA MEGYÉT NÉPÚJSÁG Wfil. mSTas ÍZ. Űj gépek a megye mezőgazdaságának Megyénk termelőszövetkezetei de a gépállomások és állami gazr daságok is sok új gépei kapnak az idén. Biczó Ernő, az AGRO- KER igazgatójának tájékoztatása szerint MTZ-traktorból például 120 érkezik Tol'na megyébe, gabonakombájnból 72. A kombájnok közül 60 a gépállomásokra kerül. 12 állami gazdaságokba. Az MTZ-traktorokon kívül más erőgépeket is vásárolhatnak ebben az évben a tsz-ek, elosztás szerint, örvendetes, hogy a traktorok !>0 százalékát már az első félévben tudja szállítani az AGROKER, A legnagyobb .segítséget talán az új pótkocsik érkezése jelenti, amelyekből 200-at kapnak a tsz- ek az idén. Ebből a kapós szállítóeszközből az első félévben körülbelül százat vásárolhatnak meg. Szovjet silókombájnt 25-öt ígér az AGROKER: 15-öt tsz- eknek. 10-et gépállomásoknak. Rspidtox II. növényvédő gép 62 érkezik a megye termelőszövetkezetei részére. A tapasztalat azt mutatja, hogy munkagépekkel íaem mindenütt szerelik fel a traktorokat a közös gazdaságok úgy. ahogyan lehetne. Például igien kevés korszerű ekét vásároltak az elmúlt időben, pedig rendelkezésre áll az AGROKER-néL 400 különböző típusú traktoreke. a „leghíresebb". legjobban bevált gyártmányokból: léagy e!. jugoszláv eke, stb. De egyéb jó munkagépek is vannak, például a kedvelt disztiller. Szeretné megvalósítani az AGROKER. hogy a tsz-ekhez is maga szállítsa a gépalkatrészeket. rendszeres járatokkal, mint ahogyan az állami gazdaságok és gépállomások részére házhoz viszi. Ennek egyelőre akadálya a kocsihiány. Ha megvalósul a terv, feltétlenül jobb. állandóbb lesz a kapcsolat az AGROKER és a szövetkezetek között és a munkagépek vásárlása is rendszeresebb lehet. Mi is az a szentéi ? Mert nem olyan egyszerű dolog. \ ahogy az ember elképzeli. Eddig j azt hittem, hogy a szemét az szemét. De mekkorát csalódtam,! amikor az egyik épület folyosó- ' járt elolvastam egy hivatalos, gépelt papírlapot. A szöveg felsorolta. hogy milyen tárgyak tartoznak a szemét fogalma alá. Precízen, pontosan. Aztán alatta: nem minősül háziszemétnek: ...hó, ■jég. sár..., nagyobb méretű bútordarab... Őszintén szólva, bármennyire is fáj. a havat és a jeget nem lehet háziszemétnek minősíteni. Azon már érdemes elgondolkodni, hogy közszemét lehet-e. hiszen mindenütt van, de erre vonatkozólag. nem találtam eligazítást/ A sárra még csak rá lehetne kenni valahogy, hogy szemét — főleg a szobában —. de ez már nem tartozik a köztisztasághoz. f„Nagyobb méretű bútordarab... KÉPRE&KNYVÁLTOZATt KOVÁCS SÁNDOR Szóval, akinek kisebb méretű bútordarabjai vannak, az viheti a szemétbe Mert a nagyobb méretű bútordarab, az már nem házi szemét, az bútor. Illetve dehogy bútor. az még nem biztos, csak az a biztos, hogy nem háziszemét. Mert azt néhány sorral alább olvashatjuk, hogy mit kell tenni azokkal az anyagokkal, amelyek nem tartoznak a házi- szemét fogalma alá. Pontos, precíz meghatározás van erre is: felhasználni..., vagy megsemmisíteni. A hóval, a jéggel és a sárral nincs baj. Az előbb-utóbb úgyis megsemmisül. De mi legyen a nagyobb méretű bútordarabokkal? K. J. Miről ír a JELENKOR májusi száma Gazdag és változatos tartalommal jelent meg a Jelenkor című, Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat legújabb száma. A lap - többek között - Jékely Zoltán, Takács Imre, Csuka Zoltán, Jánosy István és Pál József verseit közli. Érdekes és olvasmányos elbeszélésekkel Bertha Bulcsu, László Anna, Sükösd Mihály és Morvay Gyula jelentkezik. A Do- t kumentum-rovatban Ottó Ferenc \ visszaemlékezéseit találjuk József • Attiláról. Érdekes és változatos a fo- f lyóirat művészeti rovata, ahol ezúttal | főként képzőművészeti témájú Írásokat találunk. Szőnyi István, Bálint Endre, Czóbel Béla és Kondor Béla közelmúltban rendezett kiállításaival kapcsolatosan. Keresztury Dezső Móra { Ferencről írt emlékezést. Bárdosi Né* meth János pedig az irodalmi társasá- i gok szerepét elemzi. A lap új számát f több glossza és széljegyzet színesíti. ' Elemző kritikát Vas István könyvéről t Rónay György írt, ezenkívül Tamási (i Áron. valamint Sántha Ferenc közelmúltban megjelent köteteiről olvashatunk bírálatot. A lap új számát Szőnyi István. Bálint Endre és Czóbel Béla i rajzai színesítik. E percben tudta meg, hogy egész életében erre vágyott, az anyai szeretetre. Hogy ez hiányzott az életéből, s hogy talán minden— minden azért alakult így, azért lett olyan, amilyen, mert enélkül a szeretet nélkül nőtt fel; Hogy a fiú befészkelte magát anyja ölébe, ettől mindkettőjükön rokon gerjesztésű áram futott végig. Megremegtek a réges-régi, elfeledett áramlás forró ütéseitől, hogy tekintetükkel is egymást keresve összemosolyogtak. A fiú először mosolygott így anyjára,amióta ideköltözött. Az anyát ez egyszeriben boldoggá tette, kárpótolta mindenért, s már-már utolsó kételyét is feledte, hogy a fiát magához fordíthatja-e. Az anya kiegyenesítette derekát, de még egyre simogatta a fiút, aki csak nézett fel rá homályos, csodálkozó kék szemeivel, s az arcán megragadt tünékeny mosollyal, amely azonban most szinte egészen képes volt feloldani a mindig fájdalmasan szomorú arcnak árva magányosságát. így találta őket a hazatérő Ra- dován és Andi. Hogy beléptek, az anya csendet kérőn emelte ajkához mutatóujját, mert azt hitte, elaludt a fia. A fiú meglátta a lábujjhegyen lépkedő Radovánt és Andit. Tekintete találkozott mostohaapja, majd anyja pillantásával, s elszégyellte magát. Sietve felállt, megigazította új öltönyét. — De szép ruhád van, Gézu! — rohant Andi a bátyjához. Az anya dermedten látta fia újra megfagyott, érzéketlen arckifejezését, a régi arcát, melytől mindig elfogta a kétségbeesés. A felfedezéstől megrémült: lehetséges, hogy minden, ami közöttük ma történt, mindaz csupán futó emlék, elmúlt, s visszazuhantak oda, ahol voltak, és minden folytatódik tovább? És nyugtalanul gondolt rá, valóban, képes-e egy ilyen, ha még oly feloldó epizód is, egy egyszeri boldogító szikrázás megsemmisíteni és megváltoztatni tizenöt esztendő hatását? S már újra a régi módon vergődő anya volt, aki hosszú idő után kapott egy tovatűnő boldog órát, ajándékképpen, de aki okosan látja, hogy túlzottan bizakodott, nem várhatja, hogy egycsapásra minden megváltozzék közöttük. Azért az elmúlt óra mégis reményt adott neki, mert megláthatta: fia lelke nem kövesedett el, kitartó munka szükséges, hogy végül megnyíljon az ő számára is. A fiú másnap, munka után egyenesen hazament, mert türelmetlen volt; mielőbb beszélni akart anyjával. De otthon volt mostohaapja és kisöccse is, ezért amikor egy percre kettesben maradtak, azt mondta: — Mama, nem sétálhatnánk egyet? ... Az anya kérdőn fordult feléje. — Szeretnék tőled valamit kérdezni, de így nem tudunk beszélgetni. — Átmegyünk a szobádba, ott nem zavarnak. Mikor az anya elhelyezkedett a rekamié végében, a fiú így i szólt: • — Mama! Mondd el nekem, GERGELY MIHÁLY: IDEQEHEK hogyan történt, hogy... miért váltál el apától? Az anya szorongva vizsgálta fia arcát. Szerette volna leolvasni róla, mi késztette a kérdésre, hogy az előző este közöttük történtek, vagy a régi gyanakvás szülte-e. — Apád biztosan elmondta — jegyezte meg aztán. — Sokszor is. De én tőled akarom hallani. Jogom van megtudni az igazságot! Az emeltebb és követelődző hang kissé bántotta az anyát, de nem rótta meg érte a fiát. De megteheti-e, hogy elmondja a teljes igazságot? Hiszen azzal olyan pusztítást végezne, amit a fiú nem egykönnyen heverne ki. Mert az igazság feltárása elkerülhetetlenül apjából is kiábrándítaná. Nem elég, hogy az apja őt kiűzte a leikéből? Több jelből is megértette, hogy a fia a maga sajátos módján, de szereti az apját. Sajnos, alig tudott valamit kettőjük kapcsolatáról. Első férje beszélni sem volt hajlandó vele a látogatásokon, anyósa s apósa pétiig, akiknél a gyerek olyankor tartózkodott, fiúkat védve begombolkozott kérdésed elől. Lehet, hogy ha mindenre való tekintet nélkül feltárná fiának a történteket, befogadná őt. És ha erősebben él benne az apa iránti vonzalom, s csak magát gyülöl- tetné meg a könyörtelen rombolásért, mit tehet akkor? Fossza meg magát a reménytől, hogy szívós, türelmes munkával, de síkétől fiát visszahódítania? — Szeretném előbb hallani, mit mondott apád? ,A A fiú egy apró gesztusa elégedetlenséget árult el, de aztán beszélni kezdett. — Ti fönt laktatok nagyapával a Pokolhegyen. Nem emlékszem Dudog nagyapára, de apa egy elbeszélése alapján szerettem elgondolkodni rajta. Azt mondta, szakállas, sokbeszédű, érdekes ember volt. Mikor is halt meg? — Ötvennégyben, egy acélcsa- polásnál szerencsétlenség történt — mondta az anya. — Józsa üaemvezető mérnök kísérletezett, s azt a kemencét apa kezelte... — Amióta itt lakom, többször gondoltam, hogy fölmegyek a Pokolhegyre, vagy megkérlek, sétáljunk fel együtt, szeretném látni azt a házat, ahol megismerkedtetek apával. Mert ő is ott lakott a munkásszálláson, mesélte, ott ismert meg. — Azt az épületet pár éve lebontották — mondta az anya. — De van néhány fényképünk róla, majd megmutatom... Ilyen sokat beszélt rólunk apád? — Mindenre emlékszem, amit rólad mesélt. Azt is mondta egyszer. szép lány voltál, versengtek érted a munkásszálló lakói, de te mindjárt apát választottad! pedig csak lakatos volt. — Nagyon szeretett akkor, azzal fogott meg. — Aztán mégis otthagytál minket! És éppen akkor, amikor én beteg voltam, tüdőgyulladásban feküdtem! Te akkor csomagoltál össze, apa nem is volt otthon* még nagymamáéktól se köszöntél el, vonatra ültél és eljöttél... Mert akkor már ismerted Feri bácsit! .. Azt mesélte apa, olyan nagybeteg voltam, hogy talán meg sem maradok, ha a közelben lakó későbbi mostohaanyám nem virraszt mellettem napokig. Hogy neki köszönhetem a megmaradásomat ... A mostohám is így mondta el többször. Az anyának nagyon fájt aa igazság meghamisítása. A komiszság, hogy ilyen töké- kéletesen kigyomláltak a fiából mindent, ami hozzáköthette. Sírás fojtogatta. — Nem így volt, fiam — mondta aztán nagyon halkan. — Hát hogy volt? — Nem akkor voltál tüdőgyulladásban, hanem fél évvel előbb. — Ugyan miért hazudott volna apám?! — vetette ellene lobba- nékonyan a fiú. — És nekem mi okom lehet* hogy most hazudjam, fiam?! — Én úgy tudom, ahogyan elmondtam! — jelentette ki határozottan a fiú. — Szóval szerinted mikor voltál tüdőgyulladásban? — Negyvennyolc májusában... Amikor otthagytál minket! — Várj egy kicsit — mondta az anya, kiment, s néhány perc múlva visszatért. Valamiféle papír volt a kezében. — Ismered Grenda doktor aláírását, olvasd. A fiút megzavarta a pár soros írás, nem értette. — Mi ez tulajdonképpen? — Grenda beutalója. Akkor adta, amikor abban a bizonyos tüdőgyulladásban szenvedtél. Este megírta, hogyha reggelre sem csökken a lázad, ne is hívjuk őt* hanem azonnal vigyünk be a kórházba. Egész éjjel virrasztot- tam melletted, óránként cseréltem a vizesborogatást, és reggelre túl voltál a krízisen... Lement a lázad, és nem kellett kórházba vinnünk. A fiú kikapta az anya kezéből az írást, hangosan elolvasta a dátumot. — 1947. november 24..; Akkor lett volna? — Igen, fiam. — De miért tette későbbre apa? Nyílt az ajtó, belépett Radovan és Andi. — Szeretnénk vacsorázni, légy szíves — mondta Radovan. — Andi már követelődzők. (Folytatjuk) KG2604S EtWNÓpIK, HA30 FELKERESIK FA Átjár, J FRANCIA AUAM TtSlTV/SELŐOÉr. UT4ZASI l(?9t>A MÉM TUOSl HALKABBAN kopogÁ/t re csirke eo~ GÓ!? . FARAÓ ELŐKERES! 42 AGY ALATT UCvá IRA/rjkj SÓI 4 MEGFELELŐI AOATGYÚPrór f EG VEPUL MEG*EK 4 S4ryjjM urjf*! oe j le gr Ec*-Kér ^ tanácsot aohaT- jOt te 4L, Pa is an s HAT OO > E8SEN MÉG SEGÍTEK l tNOULOUNK 4 NAGY FŐNÖKHÖZ Ö UGYANIS É3- OEL HÁROM Ó- RAKOR KEZD! 4 FOGAPÓ áaj- tr HtV4 74cj — . 8AN. / TOM LEVEN...MEGVAN '!! HARMINCKA T ÉVES. 4 CONS I I I _2>J T4NC4 NEVŰ GŐZÖSÖM KÉT--------------éve február 9-én ozstB UTI84 IN PULT. INNEN INPOKÍNÁBA MENT, SAIGCfN-/ ROZSDÁS HA rjüOtOTAN MEGY INPOKÍNÁBA... KNELENn, HOGY NEM folyta rouK.
