Tolna Megyei Népújság, 1964. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
4 Tolna Megyei népújság 10S4, május 1. A szükség sok mindenre megtanítja az embert ben az iparos-ínséges kis faluban. Kőműves volt ugyan, de elköltözött, kovács is más faluból jár ide elvégezni a tsz-nek szükséges munkákat. — Honnan szerezte a hozzáértést, János bácsi? — Jó harminc évvel ezelőtt, Bácskában, onnan telepedtem ide, a szomszédomhoz — kőműves es ácsmester volt —. szegődtem napszámba. Ott ragadt rám egy és más. Aztán itt is, ott is ragadt rám valami szakértelem, fogás, és most már megcsináljuk a kőműves-, az ács-, a bognármunkát. Mikor mi jön... Építettünk például ezer férőhelyes tojóházat a szövetkezetnek, meg 250 férőhelyes sertéshizlaldát. Pajtákat alakítottunk át istállókká... — Mióta tsz-tag? — A megalakulás, 1949 óta. De akkor még kis szövetkezet volt, ott dolgoztam, ahol éppen szükség volt a munkáskézre. Aztán voltam elnök, majd raktáros is. A raktárosság mellett már ilyen szakmunkákat is végeztem, de egy idő óta most már állandó építőbrigádunk van. Hát igen, a szükség sokra megtanított, a gyakorlat az egyedüli képesítésem. — Nem hallott még róla; azok. akiknek valamilyen iparban hosz- szú gyakorlata van, de képesítéssel nem rendelkeznek, most megszerezhetik? — Nem, még nem hallottam róla, de ez bizony, jó lenne. Mert mégis más, ha az ember hivatalos képesítéssel rendelkezik. — Szóval nekivágna a vizsgának? Mert számítani — Neki én. kell azt is, hogy nemsokára elérem a nyugdíjas kort, és ott is számít a képesítés. — Minek még a nyugdíjra gondolni, messze van az még... — Nono, nem is olyan nagyon. Hatvanhárom éves vagyok. Pedig nem látszik annyinak külsejéről ítélve, hanem legalább tíz évvel fiatalabbnak. A néhány év ide, vagy oda, de az mindedképpen dicséretes, hogy Barta János még ilyen korban is hajlandó arra, hogy a szakképzettséget hivatalosan is megszerezze. Nagyon sok fiatalabb tsz-tag ugyanakkor visszautasítja a tanulás lehetőségét. BI. vwv^wwwwwww Q)wh JEGYZETEK Olvasom a Szolnok megyei Néplapban, hogy a Törökszentmiklósi Fáklya—Kunhegyes labdarúgó- mérkőzésen az első félidőben kapott egy gólt a törökszentmiklósi kapus, aztán kitették ezt a kapust középcsatárnak, és három gólt rúgott. Több gól nem is esett a mérkőzésen, tehát a törökszentmiklósi csapat 3:1 arányban győzött kapusa jóvoltából. Az eset kitűnően bizonyítja azt a régi igazságot, hogy a labdarúgásban minden a csapat összeállításán múlik. * Uj munkatársnő került a hivatalhoz, fiatal, csinos. A főnök végigkíséri a szobákon, s mindenkinek bemutatja. Az egyik fiatalember, aki nőhódításáról híres, azt mondja a szobatársainak, miután magukra maradnak: — Tipikusan az én esetem, mondjatok le róla. * Megnéztem „Az iszákosok utcája” című filmet, bár előre figyelmeztettek, hogy nem jó, a közönség fele kimegy a moziból előadás alatt. A film jó, sőt remek dokumentum a részeg emberekről. Kiábrándítóan hű bemutatása az iszákosok életének, modorának, filozófiájának. Valóban sokan kimentek a moziból, osonva, vagy tüntető zajjal, de hát ez természetes. Nem mindenki bírja a kritikát. §& Galág Jánosné négy éve dolgozik a 45-Ös karos táskaállító gépen a Szekszárdi Bőripari Vállalatnál. A részleg egyik legjobban dolgozó szakmunkása. Eljárt az idő „JTŰS. inkább az egész építményt tartó párnafákat nyűtte el a sok évtizedes használat, másutt csak az eresztékek lazultak meg, sort kellett hát keríteni a javításra. — János bátyám... Holnap javítsák meg a kútkávát, mert nagyon rozoga állapotban van már ott az udvarban — rendelkezett a szövetkezet elnöke. Barta János szövetkezeti ezermester pedig szemügyre vette a nevezett kútkávát. — Hát, ez biz’ eléggé elnyűtt állapotban van — állapította meg, i feljebb taszítva homlokán kifakult, zöld színű kalapját. — Ki kell cserélni a párnafákat, újra beácsolni... Azzal elment megfelelő fát keresni. A fával, szerszámaival felszerelve, Péter névre hallgató segítőtársával együtt hozzálátott a kútkáva megjavításához. Először is le kellett szedni a tetejéről a jó öreg, itt-ott mohosodó apatini cserepet. A tetőszerkezetet egészben le tudták emelni, azzal nem sokat kellett vesződni. Hanem az oldalfalat alkotó deszkák leszedésével annál inkább. Mert - az akácfának az a tulajdonsága, hogy — ha nehezen is —, befogadja a szöget, hanem kiengedni magából sehogysem akarja. Olyannyira, hogy inkább beletörik a szög .. Végül mégis • csak eljutottak oda, hogy a kút csupasz, kerek nyílása tátongott csak. Hanem akkor meg az aprócsibe-sereget kellett minduntalan arrább hesse- getni, mert a kotló valahogyan felfedezte, hogy a gerendák alatt baromfi-csemegének számító bogarak rejtőztek. Vigyázni kellett hát, nehogy a csemege utáni nagy tolongásban valamelyik csibe bele ne korcsolyázzon a nedves téglákon a mélyben csillogó vízbe. I a tej 20, a tojás ! 14, a rizs 4. és a különböző vitaminos táplálékok (gyümölcs, befőtt, házi készítésű málnaszörp) szintén csak 4 lékos aránnyal szerepelnek. A A szekszárdiak csak úgy hívják: központ. Valóban a város életének központja a Garay tér. Itt fordul meg a legtöbb ember naponta, nagy forgalmat bonyolítanak le az üzletek a hivatalok. Hosszú járműsor áll a nap minden órájában a benzinkút előtt, tankolásra várnak. Esténként a mozi előtt verődnek össze az emberek. A képet nézegetik, vagy éppen előadásra várnak. A Szabadság-szálló felöli oldal most csendes, inkább csak a buszra váró emberek töltik meg a járdát, és a hirdetőtáblánál látni néhány érdeklődőt. Kónya—Zsiga Jómód és egyoldalúság Gyermektáplálkozás Simontornyán SSSS !83* *£ ijedtségtől a Simon tornya, Petőfi utca 1. sz. alatti Általános iskola ■VIII./a osztályában, amikor a tanár nénivel együtt egy idegen bácsi is belép a kémiaóra kezdetekor. — Szakfelügyelő! — fut végig a padsorokon előbb a hír, aztán amikor kiderül, hogy nem az, a megkönnyebbült sóhajtás. A bácsi nem szakfelügyelő, és eszébe sem jut, hogy a kémia köréből bármit is kérdezzen. Ehelyett papírlapokat oszt szét, és azokon olyan — széles körű. derültséget kiváltó — kérdésekre kell felelni, mint, hogy: „Mit reggeliztél, ebédeltél, vacsoráztál tegnap?” A tegnap kedd volt, közönséges hétköznap, tehát aligha az ünnepi lakomák ideje, így valószínű, hogy az átlagra meglehetősen jellemző. Éppen ezért a bácsi, távozta után, mér a folyosón izgatottan kezdi pörgetni a lapokat. A kérdés egyáltalán nem újszerű. A Horthy-rendszerben élt jószándékú szociográfusok néhány évtizeddel ezelőtt tömegével gyűjtötték a néptáplálkozási adatokat. Rideg, tárgyilagos számokat, amelyekből aztán az akkori élet borzalmait olyan vadul leleplező művek születtek, mint például A tardi helyzet. Nyilvánvaló, hogy ma már nyomorról, egész nap legfeljebb ciberét és hagymát, meg kenyeret evő gyermekekről már nem lehet beszélni, a befutott huszonnyolc papírlap azonban mégis érdekes. A huszonnyolc gyerek között egyetlen volt csak, aki egy étkezést (a vacsorát) kihagyott. Nyugodtan arra lehet gyanakodni, hogy elrontotta a gyomrát, hiszen az ebéd nem vallott éppen nyomorra. (Rizsleves, tört burgonya, fasírozott.) Egyfogásos ebéd úgyszintén csak egy gyereknek jutott, zömüknek két fogás, kettőnek meg éppen három. A táplálkozás mennyiségével sehol nincsen baj. Minden sorból szinte érezni lehet a klasszikus magyar konyha ízeit, illatát. Székelykáposzta, pörkölt, palacsinta, rakott krumpli. Aztán megint tészta, tészta, burgonya, tészta, és ismét tészta. Tej reggelire, elég sűrűn, de nem egyszer tejleves formájában is. Tojás úgyszintén gyakran, de az uralkodó mégis a tészta, a burgonya, és a húsféle. Az összeszámolt különböző ételeknek több. mint felénél, pontosan 58 százalékánál. reggeliknél itt-ott felbukkan a citromos tea, mint gyengécske vitaminforrás. Ez utóbbi az ami édeskevés. Valószínűles, az évszázados szegény sorsból hozta magával a magyar nép azt a tudat alatti elvet, hogy a j óllakás elsősorban a gyomor alapos megtömését jelenti. Gondoljunk Móricz Zsigmond egyik hősére, aki töltöttkáposzta- evésben pusztult el. A köztudat abban a hitben él, hogy csak a lakasztó, • nehéz étel „ad erőt”. A könnyű, kalóriadús táplálkozásról egyelőre nem sok sejtelmünk van. Nemcsak az idősebb nemzedéknek, hanem az otthon látottak, tapasztaltak, és természetesen megevettel: jóvoltából a fiatalabbaknak sem. Ezt bizonyítják a látogató „bácsi” által befejezésül feltett negyedik kérdésre adott válaszok is. „Mi a kedvenc ételed?” Feltűnően ritka esetben a cukrászsütemény, vagy valamilyen ínyencség. Ilyesmihez a mai iskolás, ha van egy-két forintja, bármelyik cukrászdában könnyen hozzájuthat. Eféle válaszok érkeztek: lencseleves, halászlé, töltött paprika (háromízben), krumplistészta, bableves, túrósgombóc tejfellel, pörkölt nokedlival, tojásos nokedli. Mintha csak az otthoni étlapból olvastak volna szemelvényeket. A táplálkozástan LSanyuSlanítja testi gyarapodásunk. Túl sokat, és túl egészségtelenül eszünk. Mindennek egyenes ósz- szefüggése van a terjedő magas vérnyomással, az érelmeszesedés koradságával, a különböző szívbetegségekkel. A viszonylag aprócska simontomyai példa arra hívja fel a figyelmet, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, de maguknak a'z iskolai pedagógusoknak.. is az eddigieknél többét kellene foglalkozniuk a helyes táplálkozás szabályaival. Olyan munka ez, mely semmi esetre nem hozhatja máról-holnapra gyümölcsét, hosszú évekre, esetleg évtizedekre szól. Lassan azonban mégis el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az egyre általánosabbá váló jómódnak természetes fokmérője a túlzott, és egyoldalú táplálkozás. (ordas) Ilinflv zsebéből előkeJdliUS MdLSI rült a collstok, mért, jelölt, majd megállapította: — Itt kell kivésni. Meg emitt... — Azzal mindketten nekiláttak, csak úgy csengett, kopogott sze- kercéjük a véső nyelén. Csak néha dünnyögött közbe: — Azért ez a véső élesebb is lehetne... Hogy aztán ez a kritikai célzás kinek szólt; saját magának-e, vagy a Péternek, azt tán maga sem tudta volna megmondani, mert az meg ráhümmögött: — Nem csoda... Ezekben az acélkemény fákban hamar kivá- sik a szerszám éle... — Holnap meg, a kultúrháznál kell megcsinálnunk a kerítést. — Bizony... — Május elsejére rendbe akarják hozni..’. Parkosítani akarnak. — Kell is, hogy egy Messt szebb környezetben legyen... — Utána meg kaput kell csinálni, meg kerítést... Kinél is? — Az ujján számoljá, sorolja a neveket, vagy hatot—nyolcat. — Csak győzzük a munkát... — Hát igen. Az mostanában van mindig. A szövetkezetnek is mindig kell valamit építeni... így beszélgetnek, nak munka közben. Barta János amolyan ezermesternek számít Keszőhidegkúton, és hozzáértésére szükség is van eb-
