Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-22 / 93. szám
I‘>ö4. április 22, TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄ6 5 A tudós tsz-elnöh A z újinegi parasztok már nem hittek semmiben, amikor dr. Kiss Béla tudományos kutató kiment hozzájuk tsz-elnöknek. Neki sem hittek. Sem a terveinek, sem buzdító szavainak. Nem bíztak, mert 1949 óta nyolc tsz-elnök próbálkozott Uj- iregen, s a jövedelem mindig nagyon kevés volt, néha szinte semmi. „Csak most az egyszer higy- gyenek még, dolgozzanak kedvvel — mondta dr. Kiss Béla. — Maguknak már úgyis mindegy, hát egyszer még megpróbálhatják.'’ A válasz ez volt:, „ígérni mindenki tudott.” Most, 14 hónappal azután, hogy az iregszemcsei tudományos kutatót megválasztották tsz-elnök- nek, jókedvet találtam a kis faluban, és nagy' szorgalmat. Azt" mondják, népszerű ember az elnök, szeretik a tagok, csaknem mindenki Béla bácsinak hívja. A tagság jövedelme megkétszereződött egy év alatt, az előző zárszámadás eredményéhez képest. Ezeket hallva, töpreng egy kicsit az erpber, és csodálkozik, mert igaz ugyan, hogy egy tudományos kutató lehet jó gyakorlati szakember, ha úgy tetszik ag- ronómus, és tekintélye is köny- nyen lehet a parasztemberek előtt, főleg ha doktori címe van, de a tsz-elnökség mégis más. A tudás és a tekintély nem elég ahhoz, hogy a teljes csüggedésből kimozdítson egy falut, visszaadja az emberek munkakedvét, hitét, minden reménységét. — Mi kell ehhez? — Jó emberismeret feltétlenül kell — mondja Kiss Béla. — Például tudni kell velük beszélni, szinte mindenkivel a maga módján. Eleinte különösen nagy szükség volt erre. A simogatóan lágy, kedves hangtól egészen a kemény, szinte durva feddésig, sokféle bánásmódot kellett alkalmazni, ismerve mindenkinek a modorát és a munkáját. Természetesen attól függően, ki hogyan reagált egy- egy kérésre, intézkedésre. Az emberismeret, az emberek megítélésének képessége részben tanári éveim alatt fejlődött ki, de legalább ennyit tanultam a háborúban is, a katonaságnál és a fronton. Persze ott kezdődik a dolog, hoigy szeretni kell az embereket. Én szeretem, és megadtam a bizalmat mindenkinek ebben a szövetkezetben, annak is, aki nem hallgatott rám, vagy esetlég még támadott is. Nem azt kell feltételezni, hogy ez vagy az haszontalan ember, inkább azt, hogy ren- w des ember, és éreztetni kell vele, míg maga is elhiszi. Sok jó ember van itt Ujiregen, sok tiszteletreméltó ember. — Tájékozódott-e a tagokról, amikor idekerült, hogy nagyjából ki milyen, kikre lehet leginkább számítani,, kik a legszorgalmasabbak, és így tovább? — Igen, érdeklődtem és ezt kiegészítettem saját tapasztalataimmal. — Eszerint tehát az emberekkel, a tagokkal való bánásmód lenne a legfontosabb? Ezzel lehet megnyerni őket? — Más is kell természetesen, például az, hogy ne inogjon meg a tekintély, sohase tudjanak belekötni semmibe. Ezen azt értem, hogy mindig sikerüljön a vizsgáztatás. Ugyanis vizsgáztatják az embert, mit tud, tud-e mindent. A legapróbb tévedést észreveszi a parasztember, például a sertésgondozó, akinek bizonyos dolgokban nagy a gyakorlata. Azután rendkívül fontos az ellenőrzés. Mindent ellenőrizni kell, ami a munkával, a gazdálkodással kapcsolatos. A bizalom ellenére sem szabad mellőzni az ellenőrzést. — Az újiregi változásokat mivel lehet mérni azonkívül, hogy megnőtt a tagok jövedelme és munkakedve? — Minőségi változás ment végbe a fejekben, a lelkekben. Más a gondolkodásmód, másképpen nézik a szövetkezetét. A gazdaság pedig erősödött, úgy, ahogyan javult a munka. A sertések felnevelésének és hizlalásának ideje nyolc hónap, nem pedig egy év. A tehenenkénti átlagos tejhozam 1500 literről 2400 literre nőtt és még tovább javul, A tervezettnél 300 000 forinttal több volt a bruttó bevételünk az 1963-as esztendőben, az idén még nem is kértünk hitelt. 120 000 forint tartalékunk van a bankban. D ^r. Kiss Béla véleménye szerint előny, ha idegenből megy valaki tsZ-el- nöknek. s nem helybeli. Nem kötik rokoni kapcsolatok, nem gátolja semmi, kizárólag aszerint ítélheti meg a tagokat, ki milyen szorgalmas, becsületes ember. Nem haragudtak meg rá azok sem, akiket kénytelen volt erősebben fogni. Amikor megkezdte munkáját a szövetkezetben, néhá- nyan doktor úrnak szólították. Most már mindenki Béla bácsija, pedig nem idős, csak 45 éves. Általában fél napot tölt Ujiregen, kora reggeltől délutánig. Délután a kutatóintézetben dolgozik, ahol osztályvezető. De az treg- szemcsej posta, a megmondhatója,'' milyen sokszor keresik az intézetből délutánonként Ujiregef, vagyis „Ireg 35-öt”. A két település •között közvetlen a telefonösszeköttetés, és a tudós ts'z-elnök nem tud nyugodtan lefeküdni anélkül, hogy a délelőtti munka után legalább egyszer ne érdeklődjék még a gazdaságáról, kis falujáról. Megkérdeztem tőle, hogy elalvás előtt, amikor sokszor végiggondolja az ember a napot, vesződik még a munkájával, a nap eseményeivel, ő mire gondol többször: a- tudományos munkára, vagy a szövetkezetre? — A szövetkezetre — azt mondja. SZABÓ JÓZSEF Magnó-professsor Újítás. AZ1' a lényege, hogy egy- egy professzor előadásainak legexponáltabb részéről 15—20 perces hangszalagfelvételt készítenek. A diákok azután — egyénileg, vagy csoportosan — annyiszor hallgatják meg újra az előadást, ahányszor szükségesnek tartják. Az oktatás és tanulás színvonalának új fejlődését nyitja meg ez a praktikus megoldás. Más „kiadásban” hasonló nagy- jelentőségű kezdeményezés a tv- oktatás. A tv-professzor és a ynaginó-professzor — együtt, egymást kiegészítve — olyan helyekre is elviheti a tudást, ahol ez különféle okokból nehézségekbe ütközött. Egy bizonyos: gyakorlatilag már nincs akadálya annak, hogy ‘a legtávolabbi kis falu kisdiákjai a leghíresebb pedagógusok oktató módszerei alapján tanuljanak. Esetleg a tanítójukkal együtt. örökre elmúltak azok az idők, amikor a „messzi vidéken”, az „is- tenhátamögötti" világban, úgy, ahogy, legfeljebb, írni' és olvasni tanult a falusi gyerek. Szárnyal a képzelet, és ebben az a szép, hogy amit. az ember reálisan elképzelni tud, azt előbb-utóbb meg is valósítja. A tv-professzor és a magnóprofesszor mindenesetre már jelentkezett, s a nemzeti művelődés nagy ügyének minden híve boldogan üdvözli őket. Jussanak el lehetőleg mindenhová... — mt — Négy kilométer polc IV. Béla, Liszt Ferenc, Madách Imre levelei — „Én, Lukácsi Mihály...“ — A megyei levéltár kincsei | Ha az országúira rak~ Bonyhádtól Majosig érne az a polcsor, ami ezekben a szobákban könyéknyire húzódik egymástól. A nem szakember általában olyannak képzeli a levéltárost, mint aki sötét köpenyben, könyökvédősen naphosszat poros aktákat rakosgat, senkit nem érdeklő iratokat rendezget: — ki tudja miért? A valóság ez is, de természetesem egyáltalán n*m csak ez. Erről faggatjuk dr. Hadnagy Albert tudományos kutatót, a megyei levéltár vezetőjét. — A rakosgatás valóban tizenhat esztendeig tartott, — kezdi — és még „most sem végződött be teljesen. \ Egy fényképfelvételt mutat. Bármelyik köztisztasági alkalmazottat sepregetésre késztető, nedves, gyűrött papírhalmazt ábrázol a kép. Sok-sok tonnányi iratot, úgy ömlesztve, ahogyan a levéltár anyaga a felszabadulás után hevert. — Felmérhetetlen kincsek! Valóban azok. A történelem az emberek emlékezetében csak egykét nemzedéket él. A megye múltját, jómódúak és szegények valamikori hétköznapjait azonban évszázadszám felhalmozódott iratok tengere őrzi. valamennyi a történelemkutatás fontos forrásmunkája. — Legrégibb kincsünk az országot újraalapító IV. Béla király egyik birtokadományozó oklevele, — kapjuk a további felvilágosítást. ,— Máig is jól olvasható. Hasonlóan az, a fiáé. V. Istváné 1270-ből. Az utolsó Árpád, III. Endre birtokadományozó levelét magunk is kézbe fogjuk. Leheletfinom bőr, kevéske latin tudással jól olvashatók a gubacstintával rótt betűk. Ép a gyönyörű, kettős viaszpecsét, sőt a hétszázéves selyemfonat is. A későbbi századokról azonban már kevesebb az emlék. ■ A török alapos munkát végzett,'aki pedig a hódoltság idején karddal a kézben erre járt. az harccal és nem levelezéssel foglalkozott. — 1654-ből származik a következő irat, aztán a polgári köz- igazgatás megindultátok 1696-tól mar ismét több. rendszeresen. A felszabadulást köveévek nemcsak a rendszerezés szinte emberfeletti munkáját hozták a levéltár öt dolgozójának, hanem új kincseket kerítettek elő- Dr. Hadnagy Albert a megye egykori földbirtokosainak szétszórt vagy megőrzött levéltáraiban nem kevesebb mint 195 olyan oklevélre bukkant, ami mind a mohácsi vész előtti évekből származik. Ezzel az anyaggal Szekszárd az összes megyei levéltárak között az élvonaiba került. Kutatók sora jár a régi megyeháza épületébe, a múlt emlékei között búvárkodni. Ebben az évben már hatvanötén voltak itt. Liszt Ferenc ötvennyolc, Haydn két levele és egy legfrissebben előkerült Madách Imre levél is a féltett kincsek közé tartozik. — Csak birtokadományozásokat. az úri- élet tükörképeit őrizték meg az iratok? Válasz helyett elolvassuk egy néhai való szegény jobbágynak, ..Én Lukácsi Mihály .. ."-ként nehéz kézzel alájegyzett sorait, melyben két forintot instál az utaságától, mert:’ a hozzá bekvártélyozott németeknek napi két garassal kellett szolgálnia. Vaskos iratcsomók. adólajstromok őrzik a jobbágysors emlékeit. — Mindez fontos, érdekes és mérhetetlenül értékes is. Elsősorban a tudománynak. De mivel szolgál a levéltár a ma hétköznapi. egyszerű emberének? Éppen azoknak, akiknek az itteni munkáról jószerénl sejtelmük sincs? — Csak egy példát. A második világháború a megye tizenhat községének minden anyakönyvét elpusztította. Az 1827. óta itt őrzött hiteles másolatok felhaszná-' lásával nem kevesebb mint hu^onnégyezer bejegyzést kellett pótolnunk. Rendszeresen fordulnak hozzánk szolgálati idők igazolásának kérelmével, ami a nyugdíjt igénylőknek érthető módon fontos. A bíróság előtt nem egy esetben perdöntő volt már a vitás vagyonjogi kérdésekben, föld-, telek-, ház-ügyekben innen szolgáltatott adat. I A mának szól, és els°ii sorban pedagógiai jelentőséget kell hangsúlyozni annak a kiállításnak, melyet a levéltár folyosóján bárki egész nap megtekinthet. II. Rákóczi Ferenc és kora eredeti okmányainak fényképmásolatai és a közébük csatoll magyarázó szöveg egy múzeumi tárlat szemléletességével vezet végig a magyar történelemnek talán egyik legszebb időszakán. Elsősorban az, iskolai történelemtanárok figyelmébe ajánljuk. Sokszázados kincsektől a mai nyugdíjproblémákig fonódik össze ezernyi részlettel a levéltári munka- Kincsek még ma is kallódnak (az említett ■ Madách-levél szinte véletlenül jutott a levéltár birtokába). sokszor padlásokon, régi ládafiákban, egyebütt. Éppen ezért - jogos a levéltárnak az a kérése, hogy ha valaki bárhol régi okmányra, iratra bukkan, akár csak megőrzésre is adja át a történelemkutatás, a köz érdekében. (ordas) Vercrdónap Lengyelen Az elmúlt hét végén Lengyelre I közösségi szellem alakult ki, amit A második negyedévben hatezer kilogramm selyemfonalat gyártanak a Tolnai SelyCingyár ban. A selyenigubókról legombolyított fonalat tisztítják is a minőségi ellenőrzés előtt. Képünk a tisztiióuzembeo készült. Túri Mária felvétele utaztak a szekszárdi megyei kórház véradóáliomásának> dolgozói. Az önkéntes véradáson kiemelkedő példát mulattak a mező- gazdasági szakmunkásképző iskola tanulói. Mindén 18 éven felüli tanuló jelentkezett-»önkéntes véradásra. Ebben az iskolában az ország egész területéről vannak tanulók. ennek ellenére iá bizonyít az is. hogy 43 felnőttkorú jelentkezett és jelent meg a véradáson. Az elért eredményben a véradókon kívül dicséretet érdemel Fodor János iskolaigazgató, és Takács János diákotthonvezető, aki kezdeményezője, szervezője volt a szakiskola növendékei véradásának. O,
