Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. április l£ (Folytatás az 1. oldalról.) tint részben, vagy egészen ki kell vonni és saját nemzeti hatá­raik mögé kell visszavonni a külföldi területeken állomásozó csapatokat. Erre vonatkozólag a szocialista országok számos al­kalommal terjesztettek elő meg­felelő javaslatokat. A szovjet csapatok a Varsói Szerződésből eredő szövetségi kö­telezettségek alapján tartózkod­nak ideiglenesen a Magyar Nép- köztársaság területén. A szovjet csapatok ideiglenes magyarorszá­gi tartózkodását nem belső okok, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet teszi szükségessé. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, a Varsói Szerző­dés többi szociabVa tagországá­val együtt újból megerősíti azo­kat 3 javaslatait, hogy vala­mennyi külföldi csapetet vonja­nak vissza más országok te ü e- téről, nemzeti határaik mögé. A felek állást foglalnak a Csapatoknak az idegen terüle­tekről való, teljes, vagy részleges kivonása mellett, beleértve Ma­gyarországot is, ha azok a NATO- tagállamok, amelyeknek csapatai idegen teríi'eten állomásoznak megfelelő kötelezettségeket vál­lalnak és egészen vagy részben visszavonják csapataikat nemzeti határaik mögé. Mindkét fél szükségesnek tart­ja hangsúlyozni annak nagy je­lentőségét. hogy létrejött a lég­körben, a világűrben és a víz alatt végzett atomfegyver-kísér­letek megtiltásáról szóló szerző­dés. továbbá annak, hogy létre­jött a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az Egye­sült Nemzetek Szervezete által megerősített megállapodása, amely szerint nem juttatnak a világ­űrbe nukleáris fegyvereket. A magyar fél rendkívül jelen­tősnek tartja N. Sz. Hruscsov- nak, a Szovjetunió Mfniszter- tahácsa elnökének a világ állam- és kormányfőihez 1963. decem­ber 31-én intézett üzenetét a ha­tár- és területi viták békés ren­dezéséről. A félek kijelentik: el kell érni, hogy az atomenergiát már a mai nemzedék életében csak bé­kés célokra használják fel. Ehhez jó kezdetül szolgálna atomfegyver­mentes övezetek létesítése Közép- és Észak-Európában, a Balkán és a Földközi-tenger térségében, Af­rikában és a világ más részein, valamint az atom- és hidrogén- fegyverek további elterjedésének megakadályozása. Ennek fő aka­dálya a NATO sokoldalú atom­haderejének létrehozása, mert ez megnyitja az atomfegyverhez ve­zető utat a nyugatnémet revan- sisták előtt. A felek támogatják a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának azt a javaslatát, hogy a két német állam — a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság vállaljon kötelezettséget, hogy nem használ fel. nem szerez be és nem helyez el területén atom­fegyvert, és a Lengyel Népköz­társaságnak azt a javaslatát, hogy írjanak alá megállapodást á Közep-Európában elhelyezett atomfegyverkészletek további nö­velésének eltiltásáról. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió, mint korábban, most is úgy véli, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti meg­nemtámadási szerződés megköté­se jelentősen csökkentené az új Háború veszélyét, hozzájárulna a világon uralkodó feszültség to­vábbi enyhüléséhez és a bizalom megteremtéséhez az államközi kapcsolatokban. Jelenleg a legfontosabb: a nemzetközi feszültség legveszé­lyesebb gócainak megszüntetése. Sürgető kérdés ezzel kapcsolat­ban a második világháború ma­radványainak felszámolása és a né­met békeszerződés megkötése mind két szuverén német állammal: a Német Demokratikus Köztársa­sággal és a Német Szövetségi Köztársasággal. így lehet meg­bízható módon pontot tenni a második világháború végéra, és megfékezni a Nyug t-Német- örszágban újjáéledő militarize must .hogy Európa népri bizton­ságban érezhessék magukul. á, Káinét Demokratikus Köz-. társaság területén fekvő Nyugat- Berlin a szerződés megkötésével váljék demilitarizált. szabad vá­rossá. A felek kijelentik, hogy teljes eltökéltséggel állnák a szocializ­mus építésének útjára léps t, hős kubai nép oldalán és teljes mértékben támogatják a Kubai Köztársaság kormányának öt is­mert pontját, amelyek a helyzet normalizálásának alapiát képe­zik 3 Karib-tenger térségében. Mindkét félnek eltökélt szán­déka. hogy a többi szocialista állammal, valamennyi béksszere- tő erővel együtt segítséget és tá­mogatást nyújt a kubai népnek a szabadságért és nemzeti füg­getlensége megszilárdításáért ví­vott igazságos harcához. A Magyar Népköztárs: ság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége most és a jövőben is messzemenő segítséget nyújt a szabadságukért és függetlenségü­kért harcoló népeknek. A felek kifejezik szolidaritá­sukat Dél-Vietnam népével és mélységesen elítélik az amerikai imperialistáknak a szabadságért és nemzeti függetlenségért küzdő dél-vietnami lakosság ellen foly­tatott háborúját. Felháborodással állapítják meg. hogy az Egyesült Államok agresszív köreinek cse­lekedetei azzal a veszéllyel jár­nak. hogy a Föld e térségében tovább terjed a háború. A felek támogatják Vietnam népének azt a követelését, hogy vessenek véget a külföldi imoeri-lista be­avatkozásnak Dél-Vietnam bel- ügyeibe, űzzék ki a betolakodó­kat és ezzel Dél-Vietnam lakos­sága kapjon lehetőséget belügyei- nek önálló intézésére. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió elítéli az imperia­lista hatalmaknak azt a politiká­ját, amely akadályozza a gyűlöle­tes gyarmati rendszer teljes fel­számolását Afrika földjén. A fe­lek nagy jelentőségűnek tartják az afrikai államok külügyminisz­tereinek lagoszi értekezletén el­fogadott közös nyilatkozatot, amely hozzájárul az afrikai or­szágok együttműködéséhez, füg­getlenségük védelmében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió támogatásáról bizto­sítja a ciprusi népet abban a jogos törekvésében, hogy bizto­sítsa szuverénitását és területi épségét, síkra száll a Ciprusi Köztársaság belügyeibe való minden beavatkozási kísérlet el­len, mert úgy véli, hogy egye­dül a ciprusi nép illetékes dön­teni országa továbbfejlődése kér­déseiben A felek reálpolitikai lépésként értékelik és mint ilyet üdvözlik a Kínai Népköztársaság és a Fran­cia Köztársaság diplomáciai kap­csolatainak létrejöttét. A magyar és a szovjet fél ismételten kije­lenti, hogy határozottan síkra- száll a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogainak helyreállításáért az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben, az amerikai fegyveres erők kivonásáért Tajvan szigetéről, hogy ezzel vége szakadjon az Egye­sült Államok agressziójának ez el­len az ősi kínai terület ellen. A felek támogatják a koreai népnek és a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság kormányá­nak az amerikai megszállás be­szüntetésére, az Egyesült Álla­mok csapatainak Dél-Koreából való kivonására, Koreának demok­ratikus és békés alapon történő újraegyesítésére vonatkozó jogos követelését; A felek nagy jelentőséget tulaj­donítanak a szocialista országok kezdeményezésére, az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfele­lő határozata alapján összehívott kereskedelmi és. fejlesztési konfe­renciának, és remélik, hogy a konferencia hozzájárul a külön­böző fejlettségi fokú és a külön­féle társadalmi rendszerű orszá­gok között az egyenlőség, a köl­csönös előnyök és a legnagyobb kedvezmény elvein alapuló keres­kedelmi fejlesztéséhez és ahhoz, hogy a nemzetközi kereskedelem montesüliön a megkülönböztetés minden formájától. Ez elősegíte­né a nének közötti barátságot és együttműködést, és megkönnyí­tené a feilődő országok gazdasági problémáinak megoldását „ - ■ ni. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységé­ről, megvizsgálták a két párt test­véri kapcsolatai további bővíté­sének és elmélyítésének lehető­ségeit. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja képviselői megelégedés­sel állapították meg, hogy a két pártnak a marxizmus—leniniz- mus magasztos eszméin alapuló kapcsolatai a magyar párt- és kormányküldöttség 1963. évi szov­jetunióbeli látogatása óta tovább bővültek és fejlődtek. Mindkét párt változatlanul fontos felada­tának tartja a magyar nép és a Szovjetunió népei testvéri barát­ságának további erősítését. A két párt képviselői vélemény- cserét folytattak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jelenlegi helyzetéről és megálla­pították, hogy a két part nézetei a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom minden fontos kérdésében teljesen megegyeznek. A két párt újból leszögezi, hogy az elet, a gyakorlat igazolta a kom­munista és munkáspártok képvi­selőinek 1957. és 1960. évi moszk­vai értekezletein elfogadott ok­mányokban foglalt elemzés és kö­vetkeztetés helyességét, és kije­lentik, hogy ezeket a dokumentu­mokat egész tevékenységük vezér­fonalának tekintik. Korunk alapvető tartalma a ka­pitalizmusból a szocializmusba való átmenet, a két ellentétes rendszer harcának korszaka, a szocialista és nemzeti felszabadí­tó forradalmak korszaka, az impö- rializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásá­nak korszaka, az a korszak, amelyben mind újabb és újabb népek lépnek a szocializmus épí­tésének útjára, amelyben a szo­cializmus és a kommunizmus vi­lágméretekben győzedelmeskedik. A történelmi fejlődés teljes egé­szében bebizonyította, hogy ko­runk fő megkülönböztető vonása az, hogy a szocialista világrend- szer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A szocialista országok minde­nekelőtt gazdasági sikereikkel gyakorolnak alapvető befolyást a világtörténelem menetére. A szo­cialista közösség gazdasági és ka­tonai erejének növekedése, a nem­zeti felszabadító harc, valamint a nemzetközi munkás- és kom­munista mozgalom sikerei a nem­zetközi küzdőtéren mindinkább a szocializmus javára változtatják meg az erőviszonyokat. Az élet igazolta a kommunista és mun­káspártok azon következtetésének helyességét, hogy a jelen körül­mények között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen és a szocialista országok, a munkás- osztály nemzetközi forradalmi mozgalma, a népek felszabadító mozgalma, valamennyi békeszere­tő erő egyesült erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni az új világ­háborút, meg lehet védeni és szi­lárdítani a békét. Mindkét pórt képviselői meg­állapítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája kedvező körülményeket teremt a kapita­lista országok dolgozó tömegeinek osztályharca, a népek nemzeti fel­szabadító mozgalma számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja nagyra értékeli azoknak a kom­munista pártoknak aktív tevé­kenységét, amelyek a kapitaliz­mus bonyolult körülményei kö­zött vívják hősi harcukat a mun­kásosztály és valamennyi dolgozó egységéért és különböző — békés és nem békés, parlamenti és par­lamenten kívüli — harci formákat alkalmazva küzdenek a munkás- mozgalom céljainak valóraváltá- sáért. A szocialista világrendszer lé­tezésének és állandó erősödésé­nek időszakában az imperialisták nem képesek a régi módon fel­lépni a népek, az egyre nagyobb sikereket elérő nemzeti felszaba­dító mozgalmak ellen. A gyarma­tosítók a népek harca állni kényszerítve sok esetben elismer­ték volt gyarmataik függet­lenségét, de mindent megtesznek, hogy pozícióikat megtartsák, s nem raidnak vissza attól, hogv imperialista rabló módszerekkel számoljanak le a törvényes nem­zeti jogaikat védelmező népek­kel. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kom­munista Pártja ismételten kije­lenti, hogy határozottan támogat­ja a nemzeti függetlenségükért, szabadságukért és a haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin­amerikai népeket igazságos har­cukban. Az imperialisták minden lehe­tőséget igyekeznek felhasználni, hogy bomlasztó munkát végezze­nek a szccialista országokban, megkísérlik gyengíteni a szocia­lista országok társadalmi rendjét é$ a szocialista országok testvéri közösségét. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja szent köte­lességének tartja, hogy küzdjön ez ellen a bomlasztó tevékenység ellen, és felhívja a figyelmet min­denféle ellenséges ideológia elie- ni, következetes harc fontosságá­ra. A két párt képviselői kijelen­tik, hogy nem lehetséges az ellen­séges ideológiák békés egymás mellett élése. A nemzetközi kommunista moz­galom alapvető elveivel össz­hangban mindkét párt a továb­biakban is megalkuvás nélkül harcol a revizionizmus, a dogma- tizmus és a szektásság ellen, ame­lyek összeegyeztethetetlenek a marxizmus—leninizmussal, veszé­lyeztetik a kommunista- és mun­kásmozgalom egységét, akadá­lyozzák annak forradalmi harcát. Ä két párt képviselői egyetérte­nek abban, hogy meg kell védeni a szocialista országok és a nem­zetközi kommunista mozgalom egységét minden bomlasztó kísér­lettel szemben, bármely oldalról eredjen az. Mindkét párt úgy véli, hogy a jelen viszonyok között a marxista —leninista pártok egyik legfonto­sabb feladata: harc a nemzetközi kommunista mozgalom egységé­nek megszilárdításáért, a Kínai Kommunista Párt vezetőinek sza- kadár tevékenysége ellen, amely nagy kárt okoz a szocializmusért és a kommunizmusért folyó küz­delemnek. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a leghatározottabban elítéli a frakciós tevékenységet folytató kínai vezetőket, akik a marxizmus—leninizmus iránti hűségre hivatkozó szólamokkal, baloldali ultraforradalmi frázisok­kal takarózva támadást intéztek a kommunista világmozgalom je­lenlegi alapvető elméleti és poli­tikai irányvonala ellon. A kínai vezetők a stratégia és a taktika valamennyi alapvető kérdésében eltávolodtak a kommunista világ- mozgalomnak a kommunista- és munkáspártok moszkvai tanács­kozásain közösen kidolgozott le­nini irányvonalától, és meghir­dették saját vonalukat, amelyben a kispolgári, kalandor politika a nagyhatalmi sovinizmussal páro­sul. Számos kérdésben lényegé­ben trockista álláspontra csúsz­nak. Beavatkozva más pártok bel­ügyeibe, frakciókat szerveznek és saját külön álláspontjukat igye­keznek rákényszeríteni az egész szocialista táborra, a kommunista világmozgalomra. A Magyar Szocialista Munkás­párt megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja maximális türelmet és ön­fegyelmet tanúsított, s minden lehetőt megtett, hogy beszüntes­se a nyílt vitát, erősítse a szocia­lista közösség és a nemzetközi munkásmozgalom összeforrottsá- gát. A Kínai Kommunista Párt vezetői mégis elutasították a Szovjetunió Kommunista Pártja Kelt Budapestem. 1964 év áp Kádár János a magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás—paraszt áwmáayáaak etooke* kezdeményezését és a többi test­vérpárt figyelmeztetését. Eleint® saját külön ideológiai és politikai álláspontjukkal jelent­keztek, majd szüntelenül mélyí­tették és szélesítették a nézetelté­rések körét, kiterjesztették azokat az államközi kapcsolatokra a szo­cialista közösségen belül, majd nyílt politikai harcot kezdtek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió, a többi testvéri ország és párt ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a Magyar Szocialista Munkáspárt szilárd és következetes álláspontját a marxizmus—leninizmus elveinek védelmében, a kommunista világ­mozgalom egységének megszilár­dításáért, a kommunista- és mun­káspártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozásán közösen kidolgozott fő irányvonal érvé­nyesítéséért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja úgy véli, hogy az adott helyzetben a leghatározottabban vissza kell utasítani a kínai ve­zetők antileninista koncepcióit és aknamunkáját. A kommunista- és munkásmozgalom egységének és a szocialista közösségnek érdekei, valamennyi marxista—leninista párt internacionalista kötelezett­ségei azt parancsolják, hogy nyílt, elvi harcot folytassunk azok el­len, akik az egységről szóló de­magóg frázisokkal álcázzák opportunizmusukat, kispolgári, nacionalista mivoltukat és a for­radalmi világmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiben vallott, lénye­gileg trockista nézeteiket. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a marxizmus—leniniz­mus és a proletárnemzetköziség elvei alapján továbbra is' fárad­hatatlanul harcol a szocialista or­szágok összeforrottságáért és a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének megszilárdítá­sáért. A Magyar Szocialista Munkás­párt nagyra értékeli a Szovjet­unió Kommunista Pártjának a szocializmus és. a kommunizmus felépítéséért vívott forradalmi harcában szerzett tapasztalatait, és úgy véli, hogy e tapasztalatok tanulmányozása, alkalmazása nagy jelentőségű a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a magyar nép számára. A nemzetközi mun­kásmozgalomban az elmúlt esz­tendőkben végbement óriási fel­lendülés bizonysága annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Párt­jának elméleti munkássága, azt összefoglaló XX. és XXII. kong­resszusa valamennyi kommunis­ta párt számára nagy jelentőségű, mert általános érvényű. A világ kommunista- és munkáspártjai­nak 1960-as, történelmi jelentősé­gű tanácskozása megerősítette és okmányaiban rögzítette a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának valamennyi nem­zetközi érvényű megállapítását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselői megelége­déssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelentősen hozzájárul az államok szocialista közösségének meg­szilárdításáért. a marxizmus— leninizmus győzelméért, a tartós békéért folyó harchoz az egész világon. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének látogatása, és a látogatás alkalmával foly­tatott eszmecsere eredménye­ként tovább erősödött a Magvar Népköztársaság és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsé­ge. népeinek baráti kapcsolata, testvéri együttműködése, tovább szilárdult a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának a marxiz­mus—len inizmus, a proletár­nemzetköziség megingathatatlan elvein alapuló egysége és össze« forrottsága. rilis 9. napján. N. Sz. Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Miniszter» tanácsának elnöke,

Next

/
Oldalképek
Tartalom