Tolna Megyei Népújság, 1964. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

2 ÍÖLN.A iffiGTET NEPÜJSÄÖ 1564. április 7. (Folytatás az 1. oldalról) Az eszmecsere végén Nyikita Hruscsovnak és a többi vendég­nek ajándékkal kedveskedtek, majd dr. Szántó István üzemláto­gatásra invitálta a szovjet delegá­ció tagjait és a társaságokban lé­vő magyar párt- és állami veze­tőket. Kádár János: Az üzemlátogatás után a szov- I séget, s a magyar párt- és állami jet párt- és kormányküldöttség tagjai a gyár udvarán gyűlésen találkoztak a dolgozókkal, a város lakóival. A lelkes hangulatú gyű­lésen több mint tízezren vettek részt. A résztvevők hosszan tartó tapssal, nagy lelkesedéssel kö­szöntötték N. Sz. Hruscsovot, a i szovjet párt- és kormányküldött­vezetőket. Takács István, a Borsodi Vegyi­kombinát pártbizottságának tit­kára nyitotta meg a gyűlést, majd Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás—paraszt kor­mány elnöke mondott beszédet. A magyar—szovjet barátság eleven, éltető valóság Kádár elvtárs köszöntve az üzemi gyűlés résztvevőit, örömét fejezte ki, hogy Hruscsov elvtárs és a többi kedves szovjet bará­tunk társaságában látogathatott el a tízéves fennállását most ün­neplő Kazincbarcikára és szocia­lista iparunk büszkeségébe, a Borsodi Vegyikombinátba. A szocialista útra lépett ma­gyar nép felszabadult alkotó ere­je hozta létre a hatalmas Borsodi Hőerőművet is, amely ma már energiát szolgáltat az ország ipa­rának, lakosságának, és magát Kazincbarcikát is, amely három kis településből fejlődött, s ma már virágzó szocialista város — mondotta a továbbiakban ,Kádár elvtárs. Kazincbarcikán tíz év alatt csaknem ötezer modem lakás épült. A múltban itt mindössze hét általános iskola volt, össze­sen mintegy 700 tanulóval. Ma már tízszer annyian tanulnak, és a város vegyipari technikumában képezik a jövendő szakembereit. Kazincbarcika tovább fejlődik, a tervek szerint a harmadik ötéves tervben újabb 3200 lakás épül. Itt, Kazincbarcikán mindenki tudja, hogy a magyar—szovjet barátság eleven, éltető valóság. JV. Sz. Hruscsov: Személyesen ismerik a szovjet szakemberek fáradtságot nem is­merő, segítő munkáját, amely je­lentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a gyár mielőbb megkezd­hette termelését. A szovjet ipar szállította az igé­nyeknek megfelelő óriás-komp­resszorokat. Ugyancsak a szovjet ipartól kaptuk és a szovjet szak­emberek helyezték üzembe a föld­gázbontó' berendezéseket. Az in­nen nem messze épülő Tiszavidé- ki Vegyikombinát, amely ugyan­csak lényegesen hozzájárul majd az ország műtrágya-termelésének növeléséhez, mezőgazdaságának fejlesztéséhez, teljes egészében szovjet berendezésekkel dolgozik majd. A szovjet és a magyar nép ba­ráti együttműködésének ragyogó példái ezek. Az önzetlen szovjet segítséget nagyra értékeli né­pünk. A Szovjetunió népeiben nem­csak a munkában segítő ba­rátra leltünk, hanem megbíz­ható, erős fegyvertársra is, békénk védelmezőjére. Azért lehetett város Kazincbar­cikából, azért épülhetett fel a Borsodi Hőerőmű és a Borsodi Vegyikombinát, azért emelkedhe­tett fel a nép a régi úri Magyar- ország elnyomásából, mert van Szovjetunió, amely az új világért harcoló népek szilárd támasza, a a világbéke rendíthetetlen őre. A megbonthatatlan szovjet— magyar barátság biztos ala­pot ad előrehaladásunk leg­fontosabb feltételének meg­teremtéséhez: a békés alkotó munkához. Feladataink reálisak, megvalósít­hatók országos méretekben, Bor­sod megyében, ebben a városban és ebben az üzemben is. Csak rajtunk, a mi munkánkon múl­nak az eredmények. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a Borsodi Vegyikombinát és a megye dol­gozói a jövőben is az elsők között haladnak az új élet, a szocialista társadalom építőinek soraiban. Pártunk Központi Bizottsága, kormányunk nevében mégegyszer minden jót kívánok. Kívánom, hogy a vegyikombinát és a megye dolgozói folytassák új sikerekkel alkotó munkájukat szocialista ha­zánk, városuk, üzemük, család­juk, önmaguk javára. Éljen a kommunizmust építő nagy szovjet nép, a szocializmust építő magyar nép, és népeink megbonthatatlan, örök barátsága! (Nagy taps.) Országaink, pártjaink, népeink kapcsolata a szó igazi értelmében testvéri Hosszan tartó, lelkes ünneplés közben lépett a mikrofonhoz N. Sz. Hruscsov. Kedves Kádár János elvtársi Kedves elvtársak, barátaim! Mi, a szovjet párt- és kormány­küldöttség tagjai, valamennyien örülünk annak, hogy meglátogat­hattuk a Borsodi Vegyikombiná- tct, felkereshettük új szocialista városukat. Nagyon köszönöm a meleg fo­gadtatást, köszönöm azokat a me­leg, barátságtól átfűtött szavakat, amelyekkel pártunkról, népünk­ről szóltak. Engedjék meg, hogy mi is tol­mácsoljuk Önöknek, e szép város lakóinak, a kombinát dicső kol­lektívájának a Szovjetunió népei­nek forró, testvéri üdvözletét. Az önök személyében a magyar vegyipari dolgozókat — annak a népgazdasági ágnak a dolgozóit köszöntjük, amely kimagasló sze­repre hivatott a szocializmus és a kommunizmus építésében. Az Önök üzeme a magyar vegyipar egyik legnagyobb köz­pontja, városuk pedig az új szocia­lista Magyarország jelenét és jövőjét testesíti meg. Örömmel láttuk modern lakó­házait, széles útjait és utcáit és különösen örülünk, hogy talál­kozhattunk a város vidám, mun­kában kitartó és energikus lakói­val. i Most mi valamennyien sokat építünk. A szocialista országok népei békés munkával foglalkoz­nak. Országainknak a gazdaság és kultúra fejlesztésében elért sikerei mutatják, milyen mély­ségesen hisznek a dolgozók a szocialista rendszer fölényében. Népeinknek nem kell háború. Mély meggyőződésünk, hogy a két rendszer békés gazda­sági versenyében a szocialis­ta országok új, igen nagy si­kereket érnek el. A Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Központi Bizott­sága nagy gondot fordít az anya­gi termelés állandó bővítésére és korszerűsítésére. Fejleszti a leg­fontosabb iparágakat, amelyek segítségével gyorsan megoldható az ipari termelés emelésének, a dolgozók jóléte növelésének fel­adata. A népgazdaság egyik legtöbbet ígérő ága a vegyipar. A tudo­mány és technika legújabb ered­ményei rendkívül megnövelték a vegyipar szerepét a társadalmi termelőerők fejlesztésében. Napjainkban világos, hogy hatalmas vegyipar nélkül szinte lehetetlen a szocializ­mus és a kommunizmus épí­tése. Ezért mondjuk ma azt, hogy a kommunizmus egyenlő a szovjet hatalommal, plusz az egész or­szág villamosításával, plusz a népgazdaság kemizálásával. Az SZKP Központi Bizottsága a múlt év decemberében és ez év feb­ruárjában megtartott ülésein megvitatta a népgazdaság kemi- zálásának kérdését és meghatá­rozta a vegyipar fejlesztésének nagyszabású programját. — A kémia ma behatol nép­gazdaságunk minden ágába és a szovjet emberek mindennapi éle­tébe is. Ez lehetővé teszi, hegy előre megadott tulajdo-ságú sz'n_ tetikus anyagokkal lássuk el a termelés legfiatalabb ágait — az lista országgal, köztük a Magyar Népköztársasággal is szorosan együttműködve fej­lesztjük. Pártunk . Központi Bizottságá­nak decemberi ülésén köszönetét mondott a szocialista országok testvérpártjainak, szakembereinek termékek gyártását több mint háromszorosára növeljük. Ebben az időszakban az előző hétéves tervhez képest négyszer annyi | vegyipari berendezést állítunk elő. s körülbelül megnégyszere­ződik a műtrágyagyártás is. — E tervek megvalósítása nagy anyagi ráfordítást követel, de ma már abban a helyzetben vagyunk hogy meg tudunk birkózni ilyen feladatokkal, annál is inkább, mert a vegyipart a többi szocia­fejlesztésébez nyújtott segítsé é t Vegyiparunk fellendítéséhez je­lentős mértékben járultak hozzá a magyar dolgozók is. — Vegyipari üzemeinkben sok olyan gépet, berendezést és mű­szert használnak, amelyeket a testvéri Magyarország szállított. A liszicsanszki és a novomosz- kovszki vegyipari kombinátban elismerést szerzett az Önök üze­mében a korrózió elleni védeke­zésre kidolgozott új módszer. Ez lehetővé tette, hogy egyes beren­dezések gyártásánál ne rozsda- mentes acélt használjanak és így jelentős megtakarítást érhetünk el. — Kedves elvtársak! Országaink, pártjaink, né­peink kapcsolata igen jó; a szó igazi értelmében testvéri. Mostani találkozásaink és meg­beszéléseink az önök országának vezetőivel, rendkívül szívélyes, baráti légkörben folynak. Telje­sen egyetértünk a kommunista- és munkásmozgalom minden kér­désében. Marxista—leninista párt­jaink egységesen értékelik a je­lenlegi nemzetközi helyzetet. Ez a nézetazonosság még in­kább erősíti azt a meggyőző­désünket, hogy az általunk képviselt közös ügy igaz ügy. A munkásemberek, a dolgozók jól tudják milyen nagy szerepe van az elvtársiasságriák, a kölcsönös támogatásnak az egységben. Lel­kesedéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy velünk együtt Van­nak a testvémépek, amelyeket az akarat, az érdekek és a célok egy­sége kovácsol össze. Nyikita Szergejevics Hruscsov ezután néhány közvetlen szóban utalt azokra a friss benyomások­ra, élményekre, amelyeket a gyár vezetőivel, dolgozóival történt ta­lálkozásai és az üzemlátogatás so­rán szerzett. Elismeréssel beszélt arról, hogy a felszabadult magyar dolgozók az elmúlt 19 év alatt a termelés volumenét ötszörösére növelték. Hozzáfűzte, hogy bár ez nagysze­rű eredmény, de nem jelenti azt, hogy megelégedhetünk vele: Az igények gyorsan nőnek, s termé­szetes, hogy akinek egy szép ruhá­ja van, szeretne másikat is, aki­nek kettő, az hármat, stb. A növekvő igények mielőbbi kielégítése — ez a szocializ­mus, a kommunizmus építői­nek célja. Ha a népi. hatalom gazdasági és kulturális téren nem adna többet és jobbat az embereknek a kapi­talista rendszernél, akkor joggal mondhatnák: minek a szocialista rendszer, hiszen nem jobb a kapi­talizmusnál. Nyikita Hruscsov bírálta azokat, akik a munkásosztály világmére­tű győzelmét féltik a szocialista országok jólétének emelkedésétől; Hangsúlyozta, hogy a szocializ­must, kommunizmust építő száz­milliók akkor nyújthatják a leg­nagyobb segítséget a kapitalista munkásainak, országok kizsákmányolt tömegei- vegyiparunk nek, ha tovább gyarapítják, gaz­dagítják a szocialista tábor orszá­gait. Hozzáfűzte, hogy e tábor lé­te már önmagában is közelebb hozza a kapitalista országok mun­kásainak, parasztjainak győzel­mét. A nagygyűlés résztvevőinek tap­sa gyakran szakította félbe N. Sz. Hruscsov beszédét akkor is, ami­kor a békés egymás mellett élés jelentőségéről szólt. Elmondta: egyesek azzal vádolják a Szovjet­uniót, hogy a fél a háborútól. Er­re azt lehet válaszolni, hogy a háborútól csak a gyerek nem fél, és az, aki elvesztette az eszét. A kínai vezetők azt próbálják elhi­tetni, hogy nem is olyan rettene­tes dolog a háború. Ha kirobban a háború — mond­ják — lehet, hogy az emberiség egyik fele elpusztul, de a másik fele megmarad. Azután eltelik bi­zonyos idő, s az emberiség, lét­száma ugyanannyi lesz, mint ko­rábban volt. Olyan érvelés ez, amelyre nem is érdemes sok szót vesztegetni. A szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője ostobaságnak mi­nősítette a vádaskodást, amely szerint a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja, a szovjet nép békéért „könyörög” az imperialistáknak. Csak a gyengék, az erőtlenek fo­lyamodnak imádsághoz, könyör­géshez, nekünk nincs szükségünk erre. A Szovjetunió, a szocialista országok nagyon jól tudják: ha gyengék lennének, az imperialis­ták már kirobbantották volna a háborút. Az emberiség történetében azonban először állnak úgy az ügyek, hogy a szocializmust, a kommunizmust építő népek ereje nagyobb, fegyverei job­bak, mint az imperialistáké- " N. Sz. Hruscsov aláhúzta, hogy a fő kérdés a békés egymás mel­lett élés elvének megvalósítása. Háború nélkül akarunk élni, nem akarunk mások belügyeibe bavat- kozni, s úgy tartjuk: a „ki kit győz le” kérdését gazdasági té­ren kell eldönteni. Meggyőződé­sünk, hogy az a társadalmi rendszer győ­zedelmeskedik, amely az anyagi és kulturális javak na­gyobb bőségét adja az embe­reknek. Ezért győzte le a kapitalista tár­sadalmi rendszer a feudalizmust, s ezért győzi le a kapitalizmust a szocializmus, a kommunizmus. Percekig zúgott a taps a szov­jet párt- és kormányküldöttség vezetőjének szavai után, majd megismétlődött, amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov átadta a küldöttség ajándékát a gyár dol­gozóinak: Lenin mellszobrát. a Ny ina Petrovna Hrusesova Sasad Termelőszövetkezetben Nyina Petrovna Hrusesova hét­főn délelőtt Kádár Jánosnénalc, valamint Jelena Gyenyiszovának, a Szovjetunió budapesti nagykö­vete feleségének és Szipka József- nének, hazánk moszkvai nagykö­vete feleségének társaságában a budapesti II. kerületi Sasad Ter­melőszövetkezetbe látogatott. A szövetkezet központjában Ág István elnök és Takács Imre párt- titkár fogadta, a szövetkezet leány-tagjai piros szegfűcsokrok­kal köszöntötték a kedves vendé ­geket. Ág István ezután tájékoz­tatta Nyina Petrovna Hruscsovát a közös gazdaságról, annak mun­kájáról. Elmondotta, hogy a 460 taggal, 830 holdon gazdálkodó Sa­sad úgynevezett városellátó tsz: termékeik — a zöldségfélék, vi­rágok, a sertés-, a baromfihús és a tojás — közvetlenül a főváros lakosságának ellátását segítik. A atomenergetikai ipart, az elektro- szövetkezet tagjai között 19 egye- nikus ipart a sugárhajtású repülő- temet, vagy főiskolát, 17 techni- gépipart. Ezért úgy tervezzük, kumot végzett kertész van, s a hogy 1964-től 1970-ig a vegyipari többiek közül is sokan tanulnak tovább esti, vagy levelező tago-1 labbik lánya, aki érdeklődik a zaton. A szövetkezetnek erős I szegfűtermesztés iránt, megkérte: pártszervezete van, s tevékenysé­gének jelentős a része abban, hogy a gazdaság tavaly négymil­lió forinttal túlteljesítette tervet, s egy-egy tagnak átlagosan 31 000 forint jövedelmet biztosított. A rövid tájékoztatás után Nyi­na Petrovna Hrusesova még szá­mos kérdéssel fordult a gazdaság vezetőihez. A vendégek ezután megtekin­tették a gazdaság központjában lévő üvegházakat. Nyina Hrus­esova nagy érdeklődéssel járta végig az NDK-ból vásárolt, 6000 négyzetméteres, automatizált nö­vényházat, amelyben most para­dicsomot, paprikát, és cserepes dísznövényeket nevelnek. Hossza­san ielőzött a szomszédos, 5000 négyzetméteres üvegházban, ahol 40 000 szegfűtő hozza a pompás virágokat. A szovjet kormányfő felesége itt sok kérdést tett fel a termesztés módszereivel kapcso­latban. Elmondotta, hogy fiata­szerezzen erről Magyarországon tapasztalatokat. A szegfűház megtekintésével a tervezett program véget is ért volna, de Nyina Hrusesova meg­kérte a szövetkezet vezetőit, hogy mutassák még meg más korai zöldségféléiket is. Erre a Sasad tsz kamaraerdei telepén került sor, ahol az üveg alatt már szé­pen fejesedik, zöldell a saláta. Nyina Hrusesova ezen a telepen is megtekintette a szegfűházat, ahol egy érdekes termelési kísér­let első eredményeit is láthatta: itt két évig nevelik a szegfűket, s ezek tövenként három—négy vi­rággal többet hoznak, mint az egyéves növények. A látogatás befejeztével a szö­vetkezet vezetői szegfűdugvá­nyokkal, s jellegzetes magyar vi­rágok magvaival lepték meg a szovjet kormányfő feleségét. Nyi­na Petrovna Hrusesova örömmel köszönte meg az ajándékot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom